Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-22 / 61. szám

\

Változatlan marad a kenyérgabona-fejadag

J1 Megyei Pártértekezlet Rákosi etvlársnak küldött távirata

V. évfolyam, 61. szám

Ára 50 fillér

1950 június 22, csütörtök

Időben arassunk

— bármit is suttog az ellenség

Bács-Kiskun megyében mindenütt aranyló színekben úszik a táj, a napsugár bearanyozza a vidéket, a gyümölcsöt hordozó lombokat és a búzatáblákat, amelyek tele vannak egy szebb élet ígéretével. A természet szépsége és gazdagsága öröm, de egyben roppant munkát is jelent. Megyénk dolgozó parasztsága hasznossá tette a föld minden darabját.

De akadnak olyanok is, akik mindent elkövetnek, hogy rémhíreikkel, szabotáló cselekede teikkel veszélyeztessék dolgozó népünk aratását. A kulák- ság és a klerikális reakció együttes támadása fokozódik az aratás idején. A kulákság idei termésünk elleni támadá sát már a vetés előtt megkezdte. Kalocsán, Kiskunfélegyházán, Dunavecsén és a me gye többi részein, főleg ott, ahol a gépállomások traktorai dübörögnek a határban, azt „suttogták”, hogy a „traktor úgy megnyomja a földet, hogy abban többé semmi sem terem’*. Folytatták azzal, hogy „ráérünk a vetéssel, mert porba úgysem érdemes vetni". Megyéikben ért is el bizonyos eredményeket ez a propaganda, ezek a rémhírek és csak mikof Pártunk Politikai Bizottságának határozata rámutatott arra, hogy ,,az elmaradásban benne van az osztály- ellenség keze is’* — gyorsult meg a munka.

Ma szemünk előtt ringanak a dús arany búzatáblák: csupa ígéret, csupa valóság. A megvert ellenség ezért megtízszerezett energiával, százszorosra fokozott gyűlölettel veti magát a harcba. A kulákság, amely eddig is szünet nélkül támadott, még fokozza támadását. Céljuk most az, hogy a növényápolási munkák elhanyagolására bírják, „tanácsolják” a dolgozó parasztságot, hogy azután az aratás idején nagyarányú munkatorlódást okozzanak. Nap mint nap a megye minden területéről futnak be jelentések, amelyek arról számolnak be, hogy a ku- lák szabotálja a növényápolási munkát. Mindenütt vannak kulákok, akik követik Mó- cza János, Lázár László, So- modi Kálmán, Bodri Benja min, Bán Pál, Csókás József és Dakó József kecskeméti kulákok példáját és ..elhanyagol- ják‘* a növényápolást.

De ennél tovább is mentek a kulákok. Solt, Dunaegyháza, Harta és még több községben eldugták a cséplőgépeket. Tompa és Kelebia környékén „ismeretlen” okokból erdőtüzek lángoltak fel; Kiskunfélegyháza és Kiskunmajsa határában pedig a gabona gyulladt ki.

Míg dolgozó parasztságunk harcol minden szem gabonáért, addig a klerikális reakció, amely ma az imperialisták legfőbb támasza Magyar- országon, a kuláksággal az eddiginél még szorosabb együttműködésben és még elvakul- tabban támad népünk kenyere ellen. Szabadszálláson, Pálmo- nostoron azt suttogják, hogy ,,a templomot lefoglalták „gabonaraktárak’* céljából. De ugyanez a rémhír sustorog Kiskunfélegyházán, Kiskunmaisán is. Ez azt bizonyítja, hogy szervezetten szórják a rémhíreket a dolgozó parasztság közé.

Mi következik ebből?

Először is az, hogy bő termésünk betakarítása nem csupán „egyszerű gazdasági kérdés", hanem rendkívül éles politikai harc kérdése, egyrészről egész dolgozó népünk, másrészről a kenyerünk ellen törő kulákok és a velük szövetséges reakciós papok között. A klerikális reakció most a beiskolázást használja fel arra, hogy alattomos aknamunkát végezzen. Jánoshalmán, Bácsalmáson asszonyokat mozgósít, hogy „beszéljék rá’* társaikat: a gyerekek vegyék fel tantárgyként a hittant. Ez a ,,mozgósítás” a legnagyobb

munkaidő idején történik. így vonja el az aratási munkából a munkaerőt, hogy zavart, torlódást okozzon.

A felhozott esetekből azonban az is következik, hogy eddig liberálisan kezeltük a harcot, alábecsültük a nehézségeket, pedig a kulákság és a klerikális reakció minden fronton támadásba lendült. Különösen a községi elöljáróságok, a Défosz, de nem egy faluban maga a pártszervezet sem lépett fel kemény kézzel a szabotálókkal szemben. Ennek az is lett a következménye, hogy Jancsó Kálmán-féle alakok arra mertek vetemedni, hogy a,z állami gazdaságban is megkíséreljék a szabo- tálást. De nem véletlen, hogy az állami gazdaságban ez előfordulhatott. Az állami gazdaságok megyei központja nem tudja kellőképpen politikai vezetését a gazdaságokba kisugározni, gyakran egyhelyben topog, gyakran nincs tájékozódva, mi történik akár politikai, akár gazdasági vonalon, kint a gazdaságban. Jellemző a központ munkájára az is, hogy míg a többi megyék központjai nap mint nap magasÁ Legfelső Tanács és az egész szovjet nép teljes erejével támogatja a Béke Híveinek mozgalmát és a stockholmi felhívást

Június 19-én a Kremlben befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka.

Az ülés elsőnek a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége megalakításának kérdését tárgyalta.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökévé újból Nyikoláj Svernyik képviselőt választották. Megválasztották továbbá a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tizenhat elnökhelyettesét és az Elnökség 15 tagját. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkárává Aiekszandr Gorkin képviselőt választották.

Az ülés ezután áttért a következő napirendi pontra: a Szovjetunió kormánya megalakítása kérdésének megtárgyalására -Nikita Hruscsov képviselő javasla- tára

egyhangúlag elfogadták a legidősebb képviselők csoportja tanácsának azt a javaslatát, bogy hagyják jóvá ' a Szovjetunió minisztertanácsának működéséi és újból bízzák meg az állam további vezetésével.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselői és a vendégek ezt a javaslatot viharos tetszésnyllvá nítással fogadták.

Ezután Vaszillj Kuznyecov kép. viselő beszámolt a Béke Hívei VL lágkongresszusa Állandó Bizottsága küldöttségének fogadásáról a Szovjetunió Legfelső Tanácsában.

Borisz Grekov neves szovjet tu. dós kijelentette, hogy csatlakozik a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának felhívásához. A szovjet tudós — hangsúlyozta — mindenekelőtt a népet szolgálja és aktív harcosa a szov. jet országban a kommunizmus építésének.

A Szovjetunió nem a pusztítás, hanem az építés érdekészázalékos aratási eredményekről jelentenek, addig a bácskiskunmegyei állami gazdaságok központja megelégszik azzal, hogy ,,újabb’* körlevelet küld ki a gazdaságokba, hogy jelentsék, milyen aratási teljesítményt értek el. Ilyen és hasonló esetekből arra lehet következtetni, hogy az állami gazdaságok üzemegységei és a központ még jobban elszakadnak egymástól, a központ lassan a begubózás felé halad.

Mi a teendő? — tehetjük fel a kérdést. Miféle harcot kell folytatni most aratáskor az osztályellenség elleni küzdelemben és ki ellen?

Harcot kell folytatni az emberekben meglévő maradiság, a „patópáloskodás”, a „sült- galambvárás’* ellen, az ellen a nézet ellen, hogy ,,úgyis fog menni a dolog”, hogy „csak nem lesz bolond valaki, veszni hagyni a termést, ha már eddig is annyit dolgozott érte,’4

ben lelt úrrá az atomenergia fölött,

a Szovjetunió tudományos eredményeit csak az ember javára, az emberi munka megkönnyítésére, az új, boldog élet megteremtésére használja fel.

— Világ békeharcosai — hangoztatta befejezésül Grekov képviselő, — vegyétek tudomásul, hogy mi, szovjet emberek mindig és változatlanul veletek vagyunk, hészek vagyunk minden tölünk telhetőt elkövetni, hogy megmentsük az emberiséget a katasztrófától.

Aiekszandr Eornejcsuk képviselő beszédében részletesen foglalkozott a Béke Híveinek moz- galmával — Erről az emelvényről — mondotta Kornejcsuk — közölni akarom a béke híveivel világszerte, hogy ml, szovjet emberek, nem kíméltük és nem kíméljük erőinket a békéért folytatott harcban,

Alexandr Veszme janov akadémikus lelkes beszédet mondott a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának határozata melleit, majd Anna Abszalon- Szaksse képviselőnő, lett írónő üdvözölte a Béke Hívei Világkon. gresszusa Állandó Bizottságának felhívását.

Nikolaj Tyihonov képviselő rámutatott, hogy a Szovjetunió legfelső Tanácsa a parlamentek közül elsőnek válaszolt a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó BiA Pravda keddi számában

I. V. Sztálin cikket írt „A marxizmusról a nyelvtudományban” címmel. Sztálin elvtárs ezzel a cikkével hozzáAz ilyen álláspont igen káros, mert az aratás előtt tétlenségre késztet — éppen ezt akarja a kulák és a fekete reakció — amikor az erők közös megfeszítése szükséges. Különösen káros azonban most, amikor a reakció világosan láthatóan fokozza támadását, amikor az ilyen „nézetek”, „tanácsok’* lefegyverzik dolgozó népünket és rést nyitnak az ellenség számára mezőgazdasági ter melésünk frontján.

Harcot kell folytatni azért is, hogy minőségileg jobban végezzük el az aratás, csépi és, begyűjtés munkáját, mint azelőtt. Úgy végezzük el: hogy egyetlen szem gabona se menjen veszendőbei

Ne dőljünk be a kulák-sut- togásnak, hogy az aratáshoz „engedély’* kell. Nem kell engedély! A szempergés megakadályozásából a búzát viasz- érésben, a rozsot teljes érés előtt, az árpát és zabot pedig sárgaérésben arassuk le,

zottságdnak az atomfegyver feltétlen eltiltásáról szóló javaslatára.

Tyihonov ezután nyilatkozat ter. vezetet terjesztett a Legfelső Ta- nâcs elé a Béka Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának felhívásával kapcsolatban. A nyilatkozat hangoztatja, hogy

a Legfelső Tanács szolidaritást vállal az Állandó Bizottság javaslataival

és hogy a Béke Hívet Világkongresszusa Állandó Bizottságának javaslatai teljes mértékben meg. felelnek minden nép létfontosságú követeléseinek, a tartós és szilárd béke iránti követelésnek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a békéért és a népek közötti együttműködésért következetesen slkraszdlló szovjet kormány ezután is kitartóan folytatja a népek közötti békés és baráti kapcsolatok politikáját, megteszi a szükséges intézkedéseket az Egyesült Nemzetek Szervezete útján és minden más iitat felhasznál a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésére. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió Legfelső Tanácsa azt a meggyőződését fejezi ki hogy a Béke Híveinek mozgalma és mindenekelőtt a Béke Hívei Vílágkongresz. szusa Állandó Bizottságának említett felhívása az egész szovjet nép egyhangú támogatását élvez!.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyhangúlag jóváhagyta ezt a nyilatkozatot.

szól ahhoz a vitához, amely a szovjet nyelvtudomány kérdéseiről már hosszabb idő óta folyik a Pravda hasábjain.

Harcoljunk azért is, hogy minden dolgozó paraszt kössön szállítási szerződést.

Mozgósítsunk minden öreget, minden fiatalt a betakarítási munkára!

De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az aratás ideje alatt is biztosítsuk a növényápolási munkák menetét.

Gondoljunk arra, hogy a fejlődés, a haladás roppant ütemére lendülnek előre a kaszák. Ez adjon erőt, mert munkánk eredményeképpen nemsokára új gépek, új vívmányok születnek. Ezek segítenek a haladás útján, a munkához és a termeléshez nélkülözhetetlenül szükséges béke győzelme érdekében arató dolgozó népünknek.

Költők, dalnokok sokat énekeltek az aratás szépségeiről. Most sokkal boldogabban, ércesebben csendül a dal a nép ajkán, a rengő búzatáblákon végesvégig: egy szabad ország és nép őszinte ég lelkes éneke!

Sztálin elvtárs cikke a Pravdában