Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)
1950-06-03 / 46. szám
Le Leas. Liu-Ninu-H és Paul Retuson nyilatkozati a Béke Hívei Állandó Bizottságának londoni tanácskozása alkalmából PÁRT és PÁRTÉPÍTÉS A kommunista nevelés hatalmas eszköze A Béke Hívei Állandó Bizottsága londoni ülésszaka alkalmából Londonban tartózkodó Alain Le Leap, Liu-Ning-.li és Paal Robeson, az Állandó Bizottság tagjai nyilatkoztak a Daily Worker-nek, az Angol Kommunista Tárt lapjának. Le Leap, a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke elmondotta, hogy a bizottság elsősorban a békealálrásgyüjlési mozgalom kérdéseit tárgyalja meg. A londoni ülésszak foglalkozik majd a Béke Hívei ősszel Genovában megtartandó második kongresszusával is. Le Leap kijelentene: valamennyi szervezetnek javasolni fogják, hogy bontakoztassa ki míg szélesebben az aláírásgyűjtési mozgalmat Liu-Ning-Ji, a kínai békebizottság és az SZVSZ alelnöke hangoztatta, hogy az amerikai imperialisták új háborút terveznek Kina ellen. MacArthur újra felépíti a fasizmust Japánban, ami nemcsak Kínát, de Délkelet- Azsia minden népét fenyegeti. A japán nép is súlyosan szenved Mar,Arthur uralmától. Ázsia népei azonban — mondotta Hu-Nlng-J! — összefognak a háború fenyegető veszélye ellen. A világbéke erői rohamosan nö vekednek. Ennek egyik bizonyítéka az új Kína létrejötte és a kínai nép szilárd barátsága a Szovjetunióval. Liu-Ning Ji ezután elmondotta, hogy minden kínai városban békebizottságok működnek. — Sangtiájlian és Pekingben a bé- keiv aláíróinak száma elérte az egy milliót. Paul Robeson, a világhírű néger énekes nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államokban állandóan erősödik a békcmoz- galom-. Akárcsak Angliában, az USA- ban is hatalmas tömegeket lehet megnyerni a béke ügyének. Az amerikai nép széles tömegei minden háborús hisztéria és terror ellenére békét akarnak. Bi zonyos vagyok abban — mondotta — bogy sokmillió aláírást gyűjtünk a hékefelhivásra. Véleményem szerint — folytatta — ma nem lehet antifasiszta az, aki nem támogatja minden erejével a békemozgalmat. Robeson végül annak a reményének adóit kifejezést, hogy az angol nép fokozza erőfeszítéseit a békeharcban. • A jövő azé az országé, amely az atom-eneglát a nép békés haladásának szolgálatába állítja — modotta Morisson praiüsszor a chicagói békekonferencián Május 29-én és 30-án Chicagóban békevédelmi konferenciát tartottak. A konferencia bebizonyította, hogy az amerikai nép különböző rétegeinek képviselői tömörülni tudnak egy olyan széles Programm körül, amely az idegháború megszüntetését, az atomfegyver eltiltását és az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti vitás kér dések békés rendezését követeli. A gyűlésen felszólalt többek között Philip Morii son atomprofesszor. Morisson felhívta az Egyesült Államok kormányát, használja fel az atomenergiát békés ipari célokra, nem pedig atomfegyver készítésére. A jövő — mondja Morisson, — nem azé az országé, amely több atombombát gyárt, mint más országok. A jövő azé az országé, amely az atomenergiát a nép békés haladásának szolgálatába állítja. —A konferencián négy bizottságot választottak meg, hogy dolgozza ki a békeharc fokozásának módszereit. A záró ülés felhívást intézett az amerikai néphez. — Felhívunk minden amerikait, — mondja a felhívás, — harcoljon a békéért és ne hátráljon meg a küzdelem nehézségei előtt. Felhívjuk az amerikai apákat és anyákat, szenteljék életüket a nemes célnak, hogy gyermekeikre békés jövő várjon. A konferencia záró ülésén elfogadott határozat javasolja, létesítsenek országszerte helyi békevédelmi csoportokat hívjanak egybe a városokban és államokban békevédelmi konferenciákat. A záró ülésen megalakították az új állandó országos bizottságot; a békés út híveinek bi zottságát. A fasiszta rendőrség vérebeket uszított a Berlinből hazatérő ifjú békeharcosokra A bajor rendőrség szerda óta formálisan vadászik a felsőfrankfdldi határvidéken a németországi találkozóról hazatérő ifjakra. A belügyminiszter parancsára egész Bajorországból erős rendőr- egységeket vezényeltek ki a határvidékre, hogy lezárják az övezet-határt. A rendőrök parancsot kaptak, hogy hogy tartóztassanak le minden ifjú békehax>st és hurcolják a legköz tlobbi „szervező táborba". Aliig felfegyverzett rendőrök és polgáriruhás detektívek, amerikaiak is, vérebekkel lámadták meg a berlini ta’ál- kozóti résztvevő ifjú békeharcosokat. Felsőfrankföld lakossága körében mélységes felháborodást keltett i rend őrség terrorja. Az újzélandi Cokkmunkások nem rakják be a Malaifoidre küldőit hadianyagodat Az újzélandi kikötőmunkások szakszervezetének országos végrehajtóbizottsága közölte, hogy a szakszervezethez tartozó dokk munkások nem rakják be a Malájföldre küldött hadianyagokat. Az újzélandi dokkmunkások már a múltban is megmutatták, hogy a békeharc bátor katonái. megtagadták Franco Spanyol- országába irányuló szállítmányok berakását. A szovjet forradalom nemcsak szabadságot adott a népnek, hanem anyagi javakat, a müveit élet lehetőségét is. A szovjet emberek megismerték a szabad élet boldogságát, megismerték a szocialista kultúra jótékony befolyását. A szovjet szocialista rendszer egyik vívmánya az, hogy a néptömegek hozzászoktak a nyomtatott betűhöz. A könyv, az újság, a folyóirat az egész nép tulajdonává lett, hatalmas eszközzé vált a tömegek kommunista nevelésében. A párttagok és a pártonki- vüli bolsevikok — a munkások. kolhozparasztok, értelmiségiek — milliói behatóan tanulmányozzák Marx, Engels, Lenin, Sztálin alkotásait. A szovjet emberek figyelmesen követik minden irodalmi újdonság megjelenését, a tudományok és az ismeretek valamennyi ágában. Egyetlen más országban sincs olyan hatalmas és aktív olvasótábor, mint a szovjet országban. A szocialista társadalomban alapvető módon megváltozott az olvasók és az írók közötti viszony. Régóta levéltárba került a régi elv; az író irogat, az olvasó olvasgat. A szovjet olvasó úgy tekint a könyvre, mint az ismeretek forrására, mint barátjára és tanácsadójára. A szovjet könyv megtanítja az embereket élni és dolgozni, harcolni és győzni. Segítségükre van az élet gyakorlati kérdéseinek megoldásában, a kommunista társadalom építésében. A szovjet ember saját, közvetlen ügynek tekinti az irodalmat. Maga is személyesen érdekelt állandó tökéletesedésében és javulásában. Éppen ez a magyarázata annak, hogy az ismeretek bármely ágával foglalkozó értékes könyv, minden új szépirodalmi alkotás meleg visszhangra talál az olvasóknál. A szovjet nép szellemi igényeinek teljes és minden kívánalmat figyelembevevő kielégítése — rendkívüli fontosságú feladat. Országukban minden szükséges előfeltétel adva van a nép számára szükséges jó könyvek kibocsátására és terjesztésére. A Szovjetunióban a könyvkiadás egyedülálló méreteket öltött. Az irodalmi alkotások a Szovjetunió valamennyi népének nyelvén megjelennek, minden köztársaságnak saját könyvkiadóik vannak. A szovjet olvasók minden évben több tízezer új könyvet kapnak, mintegy 600—700 milliós példány- számban. A Szovjetunióban kiépült a könyvtarak skönyv- üzletek szerteágazó hálózata. De nem elég csak jó könyvet kiadni, hanem arról is gondoskodni kell, hogy el is jusson az olvasóhoz. A Szovjetunióban a könyvkereskedelem fontos politikai ügy. A helyi pártszervezeteknek nap mint nap ellenőrizniük kell a könyvkereskedelmi hálózat munkáját. Olt, ahol valóban számolnak a dolgozók igényeivel, a könyvkereskedelem megszervezése mintaszerű. A pártszervezetek és a társadalmi szervezetek kötelessége az is, hogy állandóan gondoskodjanak a könyvtárakról és az olvasók között végzett tömegmunkájuk megjavításáról. Nagy figyelmet kel] szentelni a könyvtárosok képzésének és nevelésének. A szovjet könyv nagy szolgálatokat tesz a népnek az új, kommunista társadalom építése ügyében. Segítségére van a pártnak és a szovjet államnak a dolgozók kommunista nevelésében, hatalmas bolsevik fegyver a bomlófélben levő burzsoá ideológia elleni harcban. A párt- szervezetek, a tanácsok, a szakszervezetek és a Komszo- mol-szervezetek, a kulturális arcvonal valamennyi munkásának kötelessége, hogy boUe vikhoz méltó módon gondos kodjék a szovjet olvasók szükségleteiről és igényeiről, hogy állhatatosan propagálja a legjobb könyveket és eljuttassa az irodalmat a tömegekhez. Kritika és önkritika a Komszomol életében A Komszomol XI. kongrosz- szusa és ezt megelőzően a Komszomol-szervek beszámoló és választói gyűlései a kritika és önkritika széleskörű alkalmazása jegyében zajlottak le. Ez megmutatta a szovjet ifjúság megnövekedett politikai érettségét, megmutatta milyen melegen érdeklődnek a komszomolisták szervezetük tevékenysége iránt, és menynyire igyekszenek annak harcképességét megszilárdítani. Azok a változások, amelyeket a Komszomol XI. kongresszusa a Szövetség szervezeti szabályzatába hozott, a kritika és önkritika még teljesebb kifejlesztésére és a Komszomolban a demokrácia további megszilárdítására irányulnak. E változások emelik a Komszomol-szervek felelősségét a komszomolisták előtt, emelik a szervezet tagjainak aktivitását és öntevékenységét, segítséget nyújtanak a Komszomol-munkában a formalizmus és bürokratizmus elleni harcra. A Komszomol életében meg- nyilvánuló hatékony, harcos kritika, a Komszomol-szervek tevékenységének szabad és tárgyilagos megbírálása a szervezet egész munkájának megszilárdítására, az ifjúság kommunista nevelésére irányul, arra, hogy a Komszomol még szorosabban tömörüljön Lenin-Sztálin pártja körül. A komszomolista vezetők legelső kötelessége, hogy figyelmesen hallgassák meg a komszomolisták szavát. Szi gorúan el kell ítélni a kritika akadályozásának legapróbb kísérletét is. Minden egyes kritikai megjegyzésre tényekkel, a hibák kiküszöbölésével kell felelni. Ez teszi lehetővé elsősorban a kritika és önkritika kifejlődését. A Komszomol tagjainak tíz- ^ ezrei vettek részt az alapszervek gyűlésein, a konferenciákon és kongresszusokon, a bizottságok beszámolóinak elbírálásában. A gyűléseken és konferenciákon a bíráló megjegyzések és javaslatok alapján hozott határozatok a Komszomol önkritikájának világos ég hatékony megvalósítását jelentették. Elmondhatjuk: a komszomolista vezetők bolsevik értékét mindenekelőtt az határozza, meg, hogyan valósítják meg az életben a komszomolisták útmutatásait. Az ifjúság nem tiszteli az olyan vezetőt, aki szavakkal harcol ugyan a kritikáért, egyetért a bíráló Ki jelentésekkel, de azután véka alá rejti a határozatot és nem hajtja végre, A komszomolis ták csak az olyan vezetőt szeretik és tisztelik, aki az elvi, tárgyilagos kritikát bolsevikhoz méltóan fogadja és nem riad vissza a mindennapi szürke munkától, hanem az aktívával együtt megvalósítja a komszomolisták értékes javas latait. A Komszomol Központi Bi- ** zottsága lényegbevágó hibákat fedezett fel a Kom szomol gorkiji területi bizottságának munkájában. E hibák közül többre rámutattak a küldöttek a legutolsó területi konferencia alkalmával. De az volt a haj, hogy a gór kiji területi bizottság vezetői maguk nem von iák le a szükséges következtetéseket ebből a kritikából és nem tanították erre az aktívát sem. Nem ellenőrizte a területi bizottság, hogy az alsóbb Komszomol- bizottságok végrehajtják-e a konferencia határozatait és nem követelt tőlük tárgyilagos választ a kritikára. Világos dolog, hogy végül a Központi Bizottság volt kénytelen a ki nem küszöbölt hibákra alar posan rámutatni. A komszomolista vezetőknek helyesen kell felfogniok a komszomolbecsület gondolatát is. A munkában előforduló hibát fel kell tárni. Azok a vezetők, akik a hibákat eltitkolják és a kritika hangját elnémítják, nem képesek a komszomolisták tömegeit bolsevik szellemben nevelni. A hatékony, harcos kritika "*"*• é9 önkritika, amely át hatja a Komszomol egész tevékenységét, segít abban, hogy a Komszomol becsülettel teljesíthesse a Párttól kapott utasítást; az ifjúság soraiban rettenhefetleu, eleven életörömtől duzzadó, erejükben bízó harcosokat neveljen, akik készek bármilyen nehéz ség legyőzésére a haza sza bad'ágáért és becsületéért Lenin—Sztálin pártja ilg\ érh a kommunizmus győz : méért folyó harcban. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az Anyag- és adatszolgáltatás rendszeres »«vasasa
