Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-18 / 33. szám

A Párt azért segített a bérezésen, hogy nekünk jobb legyen — mondják a kecskeméti építömunkások a darabbérezés első napján Egy építő élmunkás tapasztalatai A kecskeméti gépállomás falai gyorsan emelkednek. Nagy kedvvel, lendülettel vég­zik a munkát a kőművesek és segédmunkások egyaránt. Má jus 15., nagy nap az építő­munkások életében is. Ezzel a nappal megszűnt a fizetés körüli bizonytalanság, beve­zették a darabbérezést. Nem ismeri még mindenki, de a legjobb dolgozók már utána jártak és most ők is magyarázgatják a többieknek mit jelent számukra az új bé­rezés. Kovács János kőműves már ki is számította, hogy az első darabbéres napon hat köbmé­ter betont dolgozott fel, ezért harminchat forintot fog kap­ni, mert egy köbméter anyag feldolgozásáért 6 forint a munkadíj. Ehhez hozzáadja még azt az összeget, amely a beton elsimításáért jár. — Ma már úgy kezdtem a munkát, hogy tudom, meny­nyit végzek el és ezért meny­nyit kapok — mondja, miköz­ben villámgyorsan simítja el a beszélgetés közben felgyüle­kezett cementet. Az egyik segédmunkás vigyázva szedi össze a deszkáról a hulladé­kot, hogy ne csak a teljesít­ményt növeljék, hanem minél több anyagot takarítsanak meg. Ne menjen semmi ve­szendőbe. H. Szabó István segédmunkás ismert és megbecsült dolgo­zója a vállalatnak. Nem fél a munkától és nem egyszer hagyta el munkateljesítmé­nyével a nála tapasztaltabb „öreg“ szakmunkásokat. Hó­napok óta nem fordult elő az, hogy 140 százaléknál keve­sebbet ért volna el, de gyak ran 280—290 százaléknál tar. tott. Munka közben elmeséli, hogy mennyi bosszúságot okozott neki is a teljesít­ménybérezés. — Néha egy egész hónapig kellett a fize­tésemért járnom, csak azért, mert olyan bonyolult volt a számítása, hogy még a bér­elszámolók sem ismerték ki magukat. — A legfőbb hibája az volt — folytatja, — hogy mi ma­gunk nem tudtuk kiszámíta ni, mit kapunk Én ugyan ta­lálomra mindig tudtam, hogy­ha 140 százaléknál J iejebh nem adom, { akkor ezért ebben a munká­ban mondjuk 150 forint vagy 140 forint jár. így csalódni nem nagyon csalódtam, mert 140 százaléknál csakugyan nem értem el kevesebbet, de hogyha magasabb lett a szá zalékom, akkor azáfn a ki­számításnál megállt a tudo­mányom. — A legtöbben — szól bele a beszélgetésbe Denk Ferenc munkavezető — csak akkor tudták meg azt is, hogy hány százalékot értek el, amikór odaadtuk a hét végén a fize tést. Már nem is nagyon törték a fejüket azért, hogy ellen­őrizzék a munkájukat, csak legyintettek, ha erről volt szó: számítsák ki azok, akik értenek hozzá. Annál többet várnak a da- rabbérezéstől. Nemcsak H. Szabó István, aki éppen azért, mert tudja, hogy ez a bérezé­si rendszer jobban értékeli a munkáját és még nagyobb eredményeket akar elérni, de ugyanilyen sokat vár és Rákosi elvtárs a február 10-i beszédében aláhúzta az éberség fontosságát. Ez első­sorban a Párt tagjainak, egész népünknek, az ország valamennyi üzemének, válla­latának, tehát a Kecskeméti Magasépítő NV-nak is szólt. A vállalat munkáján azonban nem nagyon látszik meg, hogy nagyobb gondot fordí­tanának erre a kérdésre, sőt az éberség legelemibb köve­telményeinek mellőzésével se­gítőkezet nyújtanak az ellen­ségnek. Az egyik kiskunfélegyházi építkezésnél az építkezés ve­zetői megbotránkozva tilta­koztak az ellen, hogy ők éber- telenek, — hogy is lehetné­nek azok, — mondják, — idő nem jöhet senki, a kapura nagy betűkkel ki van írva. hogy „idegeneknek tilos a bemenet“ Ha valaki idegen ennek a felszólításnak ellenére is be •akar jutni az építkezéshez — a tapasztalat azt mutatja — nyugodtan végignézheti az egész telepet, senki nem szó­lítja meg és nem igazoltatja. A kiskunhalasi építkezések, hez a munkaközvetítő hivatal csoportosan közvetíti ki a kulákokat. A telep vezetősége előtt éppúgy, mint valamenv- nyi dolgozó előtt ismeretes ez. A kulák spekulál és hogy jónak lássék, elmegy ,,dolgoz­ni“. Tegnap még ott álltak mindenre készen a hazaáruló Nagy Ferenc mellett, ott áll­tak az imperialisták becsem­pészett kémei mellett és se­gítették aljas terveiben Raj­kot is, megtagadták támogat­ni a békemozgalmat. De kí­sérleteik nem jártak sikerrel. Most „új módszerekkel1' akarnak ártani népünknek. A módszereik változnak, de a céljuk ugyanaz, — visszaállí­tani azt a régi „szép“ időt. mikor a béresek, kocsisok lá­tástól vakulásig húzták náluk nagy örömmel fogadja az újat Horváth István kőműves is, aki előtt ma különösen gyor­san emelkedik az épület tűz­fala. — Tudjuk, hogy a Párt azért segített a régi, nem megfelelő bérezésen, hogy ne­künk jobb legyen* Rajtunk áll, hát, hogyan fogadjuk ezt az újabb segítséget, hogyan használjuk fel a saját boldo­gulásunkra. az Igát, semmi fizetségért. Azt az időt, mikor még a bé rés vasárnap is dolgozott, ad­dig ők bársony ruhában a templom körül üzleteltek. Most ezek a kulákok befura­kodnak a munkások közé. Bá lánybörbe öltöznek, hogy ne ismerjék fel őket. így került az építkezéshez Németh István 180 holdas huiák is. Most nagyon „jónak“ mu­tatja magát, a dolgozók azon­ban tudják, kivel állnak szem. ben. Nem felejtették el, hogy nem tartozhat közéjük az, aki néhány évvel ezelőtt még ütette-verte a közülük való kát. Nem tartozhat közéjük az, aki tavaly felbujtotta a portóiakat a párttitkár ellen ég előKészítette, mozgatta a tettleges bántalmazását. A dolgozók ébersége akadá lyozta meg azt, bogy az is­mert halasi kuláknak, Cin- kóczinak a lakkcsizmás gye­rekei be ne furakodbassanalc. Mi lehet annak az oka, hogy az építkezés vezetői nem for­dítanak gondot arra, hogy kik dolgoznak telepüknél? Mi lehet annak az oka, hogy a Magasépítő NV kecskeméti vállalatvezetősége nem ellen. őrzi a vidéki telepeken az éberség gyakorlati megvalósí­tását. Vagy azt hiszik, hogy az éberségről elég csak be­szélni? Nemi Az éberségről beszélni, de nem ébernek lenni, dupla mulasztás. Tudni kell, hogy ahová a kulák beteszi a lábát, ott elé­gedetlenséget szít, akadályoz­za a munkát, bizalmatlansá­got kelt a dolgozókban egy­más iránt. Ezt akarják elérni a halasi kulákok is ég ehhez nyújtanak segítséget ha­nyagságukkal és ébertelensé- gükkel a munkaközvetítő hi vata], nem kisebb mér.ékban a telep é3 a vállalat vezető­sége. A moszkvai állandó építészeti kiállításon láthatók azok a szer­számok és munkaeszközök, ame- lyeket Ivan Sirkov kőműves használ mnukájánál. Az egyszerit, ötletes szerkezetű és kényelmes munkamegoldásokat előidéző esz­közök joggal vonják magukra a mérnökök, kőművesek, építkezési vezetők figyelmét. Sirkov nem mérnök, egyszerű kőműves, sztahánovista. Azzal büszkélkedhetik, hogy sikeresen megoldotta a téglarakás gépesítő- sének bonyolult problémáját. Moszkvában lakóházak, Iskolák, kórházak és gyermekintézmények több tucatjának építkezésében vett részt, az elmnlt évben a Nyikitszkij-kapunál és a Csaj­kovszkij-utcában levő hétemeletes házak „villém“-építésében járt élen. A közelben lakó moszkvaiak látták, milyen gyorsasággal nőt­tek és öltöztek gránitba e szép épületek falai. A legérdekesebb, hogy az építkezésnél dolgozó munkások zöme újonc volt — az egyedüli tapasztalatokban gazdag mester Ivan Sirkov. A kezdő építömunkások azért építhették fel gyorsan a lakóhá­zakat, mert ezeknél alkalmazták nagy arányokban a Sirkov. kez­deményezésére előállított munka, eszközöket. Sirkov olyan szerkezeteket ter­vezett, amelyek megkönnyítik a munkát és emelik a munka ter­melékenységét. Előkészítő rende. zőket, közbenső áttételeket, ha- barcsos ládákat, targoncákat, — a szerkezetek egész sorát terem­tette meg, amelyek egymást ki­egészítik és biztosítják az építke­zési műveletek folyamatosságát. Sirkov téglaszállítója abban különbözik minden eddig létező tői, hogy a be- és kirakodó műve­letek számát kettőre csökkenti. A téglát a gy árban rakják be és közvetlenül a kirakás helyére, a 2 építőállványokra szállítják. Ke­retből és leemelhető fenéklemez­ből áll. Amikor az építkezés szín. helyére érkezik, az emelödaru a téglával együtt az állványra emeli. Ugyanaz a daru másodpercek alatt elvá­lasztja a keretet a téglától és az anyag a fenéklemezen marad. Ekkor hozzák működésbe Sirkov másik találmányát: a targonca- tartót. A segédmunkás a kirakott téglához tólja vízszintes helyzet­ből függőleges helyzetbe emeli és a téglákat tartó lemez alá csúsztatja, mintegy belapátolja a téglaszállítmányt a targoncatartó­ba. Egy mozdulat, a targonca terhével együtt ismét vízszintes helyzetben van és a segédmunkás az anyagot a kőműves munkahe­lyére fuvarozza. Ez a módszer a téglák millióit menti meg az összetöréstől és más munkákra szabadítja fel a segéd­munkások jelentős részét is. A megtakarítás az építkezések tö­megénél óriási. A habarcshoz általában falé dákat alkalmaztak. Sirkov új ládákat készítetett könnyűfémből, ezeket lábakra be lyezte. Szerkesztett egy félauto mata targoncát. Ezt a segéd mun kás a habarcsosláda alá helyez: rögzíti és így juttatja rendelte tési helyére a habarcsot. E mód szerrel a segédmunkás segítsék néikül, egyedül végezheti a mun kamüveletét, A szerkezet emeli r munka termelékenységét és szín tén nagy megtakarítást erednie nyez. A falak felrakásánál a kőmű vesek többnyire vízmércét, kikö-í zsinórt és függőónt használnak Sirkov arra törekedett, hogy £ három eszközt egyesítse. Az s gondolat is vezette, hogy meggyorsítsa a munkát A kikötözslnór áthelyezése egy műszakban legalább egy órát ra­bol el a kőműves Idejéből. Ugyan­csak sok időbe kerül a falak füg- gőlegességének függőlegességén ek függőónnal történő ellenőrzése. A vízmérce a szélben ingadozik és eltéréseket okoz. De a legfonto. sabb, hogy e szerkezeteket csak szakképzett kőműves tudja hasz nálnl. Sirkov pedig arra töreke. dett, hogy szakképzettség nélküli munkások is végezhessék e mun­kát. A vízmérce helyett sarokvasból készített rendezőt. A rendezőn minden téglasor helyén rovátkák vannak. Hosszában retesz fut raj. ta, erre erősítik a zsinórt. Amikot a kőműves az egyik sort befejezi, a zárat a zsinórral egy rovátká­val feljebb helyezi. Mindez má­sodpercekbe kerül és nincs szük­ség többé pótmérésekre. A ren­dező egyúttal a függőónt is he­lyettesíti. A Nyikitszkij-kapunál és a Gsajkovszkij-útban épített há­zaknál Sirkov berendezéseivel a?, újonc kőművesek is két-három normát teljesítettek egy műszak alatt, a munka kitűnő minőségé mellett. Népnevelőink munkáját segíti elő NÉPNEVELŐ füzet oív a s á s a „Méltók akarunk lenni példaképünkhöz: /a szovjet szovhozokhoz!“ A garai állami gazdaságban serényen folyik a munka. Ezt a gazdaságot szorgos mun­káskezek emelték a merjye lejobbjainak sorába. Még 1949 őszén rom-tanyák és jól- rosszui megmunkált kispar- cellák jelezték a gazdaság területét. Hiányos gazdasági felszerelésük ellenére idejé-. ben és jól elvégeztük az őszi vetéseket. Most örömmel lát­juk munkánk gyümölcsét: a szép termést ígérő vetéseket. Értelmiségi dolgozóink sem maradtak el a munkában. Hi­ányos felszereléssel egy pajta­szerű helyiség volt az iroda, ablak nélkül, kukoricaszár­ból készült ajtóval. Itt dol­goztak egészen a fagvok be­álltáig. A tavaszi munkákat már könnyebben végeztük, gépe­ket, újabb kézi eszközöket kaptunk. A megyében első­nek végeztük el a tavaszi ve­téstervet. A jó eredményt a dolgozók nevelésével értük el A hetenkénti pártnapok, gyű­lések, összejövetelek nagyban hozzájárulnak a neveléshez. Legjobb segítséget a népne­velők nyújtanak. A jó politikai felvilágosító munka eredménye, hogy mi, a garai állami gazdaság dol­gozói átérezzük annak jelen­tőségét, hogy mit jelent az állami gazdaság dolozója len­ni. Minden dolgozó úgy végzi munkáját, mint a sajátjában, mert tudja, hogy ez a gazda­ság a népé, tehát gz övé is. Megtanultunk különbséget tenni a múlt és jelen között és dolgozni a jövőért. Csak ha jó munkát végzünk, tu­dunk felsorakozni teljes erőnkkel a béketábor vezető­je: a Szovjetunió mögé és le­szünk méltóak példaképünk­höz; a szovjet szovhozokhoz A nevelő munka így változ tatja meg gazdaságunkban S dolozóknak munkához valc viszonyát és tesz képessé ben­nünket a jövőért folytatott harca. Tóth Mária briádvezetö Több éberséget a (falast építkezéseknél 180 holdas lakkcsizmós kulák „dolgozik“ a Magasépítő N. V.-nél X

Next

/
Thumbnails
Contents