Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-14 / 30. szám

Körséta a Kecskeméti Gépgyárban Régi Ígéretemet tSrleeetettem, amikor a Kecskeméti Gépgyárba mentem riportot Imi... Hogy mi igen törlesztésről beszélek, esi majd a végén mondom el. Ott kezdem, hogy a belépőjegy kiállítása után, kellően igazoltak, hogy az vagyok-e, akinek kiadtam magamat. A véletlen úgy hozta, hogy a Népújság május 1-4 száma az asztalon jeküdt, melyben egy kis írásom jelent meg. Ezután szabad volt az út. A párttitkárt leerestem, aki ha­marosan megjelent. Belte Sárinak hívják $s mindjárt, elöljárójában megtudtam tőle, hogy nem régen titkár, alig három hete választot­ták meg. A hathetes pártislcoláról nem sokkal előtte jött haza. Pa­naszkodik, hogy nehéz igazat ten­ni az emberek között. Úgy lát­tam, az iskoláról hozott lendüle­tét a felmerülő problémák lelas­sították. A munkaversenvre terelődik a szó. Erről nem tud felvilágosítást adni. Nép élvtársat hívja be, aki eddig a termelési felelős volt. Ketten találgatják, kik a legjob­ban dolgozók és milyen brigádok vannak. Egyik a 2OO-as, a másik S50.es brigádról beszél. Ezt való­jában nem is döntötték el, így én is az olvasóra bizom, hogy melyiket higyje. Azonban kifogd soljdk, hogy a Népújság keveset foglalkozik a helyi problémákkal, de annál inkább olvasnak Bajá­ról. Én persze megmondtam, hogy Kecskemét nem Bdcs.Kiskun me­gye, hanem annak csak egyik városa. Ahhoz, hogy B verseny állásá­ról valami értesülést szerezzek, Rados élvtársai kellett előkeri- teni. 0 nem jött zavarba, amikor a kérdéseket föltettem. De mielőtt válaszolt volna, kellően igazolta­tott. A föltett kérdéseimre úgy adta meg a felvilágosítást, hogy a kezében lévő könyvet lapozgat­ta és kiolvasta belőle, mire ne kém szükségem volt. így tudtam meg, hogy van egy Lenin- és egy Rákosi-brigái, amelyek verseny­ben vannak * Félegyházi Gép­gyár Táncsics, illetve Vörös Csil­lag brigádjával. így jutottam el Rados elvtárs kíséretében Farkas Imre élmunkás zománcozó brigád­jához, akikkel több részletben tudtam beszélni, m munkafolya­matok között. Farkas élvtárs a föltett kérdéseimre így adta meg a választ í — Tudom, mit Jeleni m Öt­éves terv. Brigádommal a leg­jobbat akarjuk adni. Ez a békét szolgálja és • jólétet. Átlagban 280 százalék a teljesítményünk, de már volt 847 százalék Is. Május 1-re felajánlottuk, hogy a május 25-i tervet elvégezzük, de még ezi is egy héttel előbb befejeztük. Heti keresetünk SOO forint körül mozog. Újításainkért több ízben kaptunk jutalmat. Értelmét lát. juk munkánknak és továbbra is fokozzuk teljesítményünket. Ifj. Dukai György marós az eb múlt héten 244 százalékot telje­sített, ami összegben JjOO forint. Két gépen dolgozik, ezért tud ilyen eredményt elérni. 'A magkészitöba mér. A* aét társ, m OB helyette* titkára ka­lauzol, mivel Rados etvtársat tár­gyalásra hinták. Itt senki sem akarta elárulni, ki kereten a múlt héten legtöbbet. Kérdem Be viz Imrénét, aki kmrtám-furcsán azt feledte, hogy most nem ér rd, holnapra készítette elő « homo­kot. A többiek is ezt tették ás közben elmondták nekem, hogy mért tesznek für észport és me­laszt a homokba. Később egyen­ként elárulták a multheti ered­ményeiket, Így Farkas Mária 15G százalékos, Varga Baldzsné él­munkás 240, Szepesi Rózsa 272, Kiss Emöné 246 százalékos át­laggal dolgoztak, ami pénzben 270 forinttól S20 forintig jöve­delmezett nekik. Mire ezeket megtudtam, kész magkészitö let­tem. Pedig, ha tudnák... Az öntődébe késve érünk. A munkások nagy része már haza­ment. Itt is Rados elvtárs segített ki. Bűvös könyvéből megtudtam, hogy a Kiliti- és Habran-parti selejtmentesen dolgozott, amiért 150—150 forintot kaptak. Eddig Ok voltak a favorüok, de az utol só három hétben az élre tört id. Szlávik János partija. A selejt még mindig sok. A legszebb tel jesitményt ifj. Vörös és Hajdú ta nulók érték el. Berényi István gépformázé örül, hogy újból visszakerült a gyárba és 777 százaléka mutatta meg, hogy nem csalódtak benne. A békét kívánja, mert csak így tudja elképzelni a boldogabb éle­tet. Kovács III. József fiatal gép formázó, öntés után van. Átlag teljesítménye 150 százalék. A se­lejt csökkentésével akarja növel­ni a százalékot. A mai öntésben is van selejt. Azt mondja, a magtói van. Szaknyelven: lejött. Én md- véleményen vagyok. Hideg az anyag, vagy lassan öntötte. Kér­dően néz rám, honnan tudom ezt i Megígértem hogy a Népújságon keresztül üzenem meg, honnan tudom. Ezt onnan tudom, Kovács elvtdrs, hogy én fémöntőseged va­gyok, amit 1926-ban kezdtem el tanulni és egészen 19 46 lg foly­tattam. Ha most toll forgatással is dolgozom, még nem fsiettettem el a régi szakmámat. Ezért tu­dom, hogy nem a magban van a hiba és azt is, hogy a magot mért kell besvercelni és a homokba me­laszt, fürészport miért tesznek, nem pedig azért, mert olyan jól mcgmagiiardztdk. Bácsázás előtt Beke élvtársnő­vél beszélgettem, aki közben el­mondta, hogy egyes esetekben mi­lyen passzívak a gyár dolgozói. Egy példát említett: a 200 forint átlagkereset mellett « népnevelő füzeteket nehezen tudják eladni. Itt erős nevelő munkát kell vé­gezni. Az új vezetőségnek az le­gyen a legelső dolga, hogy meg­ismerje a dolgozókat és ki ho- gyan viszonylik a munkához. Beke Sára pdrttitkdrnő jól látja és neki is fogott a munkának. MONORI F. DEZSŐ Versenybe léptek a handlovai bányák A handlovi bányák február­ban elmaradtak a tervelőirány­zat mögött és bár márciusban pótolták az elmulasztottakat, április közepéig ismét erős visszaesés mutatkozott. A dolgozók a Párt segítségét kérték és kivizsgálták a le­maradás okát. A hónap vége előtt már ismét a havi terv előirányzata fölött állt a ter­melési statisztika. Egyes tár­nákban a termelékenység 20 százalékos növekedést muta­tott. Április 24-től kezdve minden vájár versenyben dol­gozott már, hogy ezzel is ki­fejezésre juttassa Szlovákia Kommunista Pártja IX, Kon­gresszusa iránti szeretetét. A handlovai bányászok az év­elejei lemaradás teljes pótlá­sával akarnak hozzájárulni az üzemi terv túlteljesítésé­nek sikeréhez. A Párt, a szak- szervezet és az üzemvezetőség támogatja a dolgozók kezde­ményezéseit. A roham-műsza­kok szervezésénél figyelembe veszik az eddig szerzett ta­pasztalatokat és még ponto­sabb előkészítéssel biztosít­ják a munka sikerét. Az üzemvezetőség és a dolgozók önbírálata után az eddig leg­elmaradottabb ú. n. „új déli tárna* 40 százalékos többlet- termelést irt él. B békefront magyar szakaszának legfőbb biztosítéka: Erős,a dolgozó tömegekkel összeforrt Párt! I kalocsai DÉFOSz-faao is a békéről beszélnek m— Grűme 4 értek úr. fejenként 695 forintot 'kőteles elmaradt munkabér fejében fizetni! A kalocsai DÉFOSz-szervezel tágas előszobájában erről be­szélgetnek a dolgozó parasztok. A kalocsai DÉFOSz Halász József, Jakab István, Vén István, Bala­ton Albert és Varajtó István munkavállalókat megvédte a ki­zsákmányoló érsekkel szemben. — Hiába volt Gombos tiszte­lendő atya minden esürés-csava rása, a DÉFOSz nem engedte a törvényt félremagyardzni. Isten szolgája kizsákmányolja a — „szolgákat“ — Pedig az isten „szolgája”, Gombos atya, úgy „számolt" el, hogy még mi tartoztunk az ér­seknek 8$ forinttal, — mosoly, gott Vén István, aki 27 évig bé- rcskedett az érseki uradalom kü­lönböző majorjaiban. — Egy dénár, két dénár: neked semmi sem jár — ez volt a botos­ispánok szavajdrdsa. Egyformán beszélt mind, pedig 102 pusztán verejtékezett Kalocsa dolgozó né­pe az érseknek. Kombos lelkipász­tor több mint 50.000 holdon ve- zette az érseki uradalom „nyá­ját“, a lefogyott „cselédséget". — A munkaügyi bizottság — Kiss József, Jenci József, Járki Ferenc, Nagy Sándor, ifj. Vajda József — a dolgozók panaszára kihámozta az érseki uradalom törvénytiprását, kizsákmányolá­sát. A DÉFOSz munkaügyi bi­zottsága rámutatott arra, hogyan zsákmányolta ki az érsek jószág kormányzója, Gombos lelkész a szegén yparasztokat. Fecsétgyfirüs papok tiaüzssiiák az élei üröméit — Míg mi „cselédek”, földhöz ragasztott putrikban tengődtünk, mint verébesapat a kihűlt fees, kefészekben, addig az érseki pa­lotában lengő csillárok üvegfürt- jei alatt az atyák pipaszó mel­lett tréfálgattak. A pecsétgyű­rűs kanonokok, isten „szolgái”, a „kolduló” barátok, szerzetesek és apácák pedig habzsolták az anya­gi örömöket. A nép verítéke füst alakban szállt ki a kolostorok és zárdák kéményein. Derűs, nyugodtárcá ember Vén István. De amikor a múltat idézi, csak végigfut « hangján egyszer­egyszer a remegés — „nem jó ar­ra gondolni sem". — A múltban cselédek voltunk, apáink is, dédapáink is, egész ro­konságunk. .. — És most Truman azt szeret­né, hogy újból azok legyünk, — rezzent fél Halász József. — Üsse meg « lapos guta azt a Trumantl Eddig kopott he­lyen kaszáltuk a füvet, nehéz volt a könnyű tarisznya is. És most Truman és cimborái megint azt akarják, hogy oldalunkon kifa­kadjon a szegénység! Halász savaira a teremben itt is, amott is magyaros szólamok kacskaringóznak a levegőben. — Truman nevének hallatára Bala­ton Albert úgy élkáromkodta ma­gát, hogy azt se érsek, se bará­tok le nem kottdzhatndk... — Nem is tudom elhinni, hogy újabb háború legyen — nyögi ki Jakab István. — Az nem tölünk függ, hogy lesz.e, vagy sem — keseredik Varajtó István. Kom kell többé snitt ököl! — Már hogyne függne tölünk — figyelmeztet Járki Ferenc. — Ha erősek vagyunk, akkor fegy­veresen megvédjük a békét, meri aki erősebb, az hatalmasabb is. Már pedig manapság a béke tábora erősebb, mert háború ese­tén a mi hadseregünk mindig csak szaporodna, hiszen hozzánk állnának minden országban a pro­lik. — Szaktdrsakl Idefigyeljetek — tüzelt a DÉFOSz-titkdr. — Ereinkben ég a láz. Színváltozás indult meg életünkben. Láthatjá­tok a friss történelmi rügyezést. Kifüstöltük az országból az úri- világot. Ne engedjük megszakad­ni a történelmi folyamatot. Ne engedjük, hogy ismét győzhes­sen a sújtó ököl, a fojtogató kéz. Ki akarja, hogy újból ütegek bömöljenckt Pedig a három nyu­gati hatalom külügyminisztere most Londonban erről tárgyal. Szervezik a kizsákmányolást, a fasizdldst, a háborút. Tuájátolc-e, hogy Budapesten a nemzetközi munkásság legnagyobb szerveze­tének vezetősége azon dolgozik, hogy a szervezett munkásság óriási erejével az imperialisták terveit megakadályozzák, « há­ború kirobbanását lehetetlenné tegyék. Nekünk a békefront ma­gyar szakaszát kell védeni. Mi ennek a legfőbb biztosítékát Erős, a dolgozó tömegekkel ősz- szeforrt Párt. AUjunk tehát csatasorba, küsdjünk munkánk, kai a szilárd és tartós békéért. — Én is belépek a sorbal — pattant fel lelkendezve ifj. Vajda József. Abba a sorba, ahol többéi termelnek, hogy munkával erősít­sük a szocialista front erejét, a nemzetközi munkásosztály harcos összefogását a háborús tervek el. len. ÄhoB„bratyiznak“a kulákokka!, olt „alszik44 az osztályharc A dolgozó parasztság mindin­kább felismeri azt, hogy a falu­nak is követni keli a várost a szocializmus építésében. 'Napról- napra növekednek, erősödnek ter­melőszövetkezeti csoportjaink, a társas nagyüzemi gazdaságok. A termelőszövetkezetek erősödésével több és több dolgozó paraszt jut emberibb élethez, megfelelő kul­túrához. Uj falu, új parasztság, a szocialista parasztság van ki­alakulóban. A falu szocialista átszervezésében döntő szerepe van Pártunknak, a Magyar Dol­gozók Pártjának. A mezőgazda­ság szocialista átszervezésében is eddigi eredményeinket a mun­kásosztálynak, annak élcsapatá nak köszönhetjük, amely a leg­nagyobb segítséget nyújtotta és adja a dolgozó parasztságnak az új útra való áttérésben. Az eredmények mellett nem hallgatjuk el a hibákat sem, me­lyeket egyes funkcionáriusok kö­vetnek el. Megyénkben vannak esetek amikor a párttitkár, vagy DFO?Z-Utkár az ellenség elleni kérlelhetetlen harc helyett a megalkuvást, a kulák'kal való összejátszást, vagy a kulákok lik­vidálását választják. így Drdg- szélen Rideg Dezső DÉFOSz- titkár és Boros Ferenc szövetke­zeti ügyvezető az Ingatlanforgal­mi Bizottság jóváhagyása nélkül osztották kt kishaszonbérletbe Ja. gica László és János által fel- ajánlott 94 hold földet. Qéderlar kon az Ordas község volt párt- titkára és DÉFOSZ irodavezető­je a kuiá kokkal összeült boroz­hatni a kocsmába és földet ősz. tjott nekik kisbuszon bér le! be. Minden szerződésért 15 forintot zsebelt be a kulákoktól. Mindezt a DÉFOSz megkerülésével csinál­ta. Dusnokon Tóth Ferenc DÉ FOSz vezetőségi tag is áilan dóan iszik a Mákokkal és „in tézgeti“ a kulákok ügyes bajos dolgait Ezek a hibák elhajlá­sok Pártunk parasztpolitikájánnk végrehajtását akadályozzák, sói durván megsértik, lábbal tipor ják. Ezek a funkcionáriusok nem segítik elő, hanem gátolják a szocializmus építését a falun, már pedig „minden élvtársunktóí megköveteljük, csakúgy mint az állami szervektől, hogy a szocia­lizmus építését a falun, — me­lyet « szövetkezeti termelöcsopor- tok képviselnek — semmi körül­mények között ne gátolják, ha­nem támogassák“ — mondotta Rákosi elvtárs február KM be­szédében. Párt politikájától való elhaj- láa, — legyen az akár Jobb-, vagy baloldali — az ellenségnek kedvez, annak malmára hajtja a vizet. A két elhajlás közül az a veszélyesebb, amelyik ellen be- szüntettük a harcot Éppen ezéri tanulmányozni kell Pártunk po­litikáját és megfelelően alkal­mazni. Könyörtelenül harcoljunk az elhajlókkal szemben mert csak így tudunk előre haladni, újabb sikereket elérni a szocia. lizmus építésében. Az elhajlók­nak legyen Intő példa a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság leg­utóbbi határozata. Bevezetik a darabbért Eddig az építőipari munka­helyeken csoportos elszámo­lás volt, a dolgozó, aki a cso­port átlagteljesítménye után kapta a bért, hiába múlta fe­lül egyéni teljesítményével a csoport átlagát, nem a vég­zett munkája után részesült a keresetből. A hamis egyen- lősdi elve meggátolta a telje­sítmény fokozására irányuló törekvéseket Május 15-ig a szorosan vett építőipar minden munkahe­lyén és június 5-ig az építő­ipar minden ágában — így: asztalos, szigetelő, stb. szak­munkában is — áttérnek a tervfelbontás, egyéni elszá­molás, munkautalványozás és darabbérezés rendszerére. Az építésügyi minisztérium most dolgozta ki a darabbérezés bevezetésének módszerét, amellyel az építőmunkás régi követelése valósul meg. A mindenki számára érthető, vi­lágos, egyszerű bérezési rend­az építőiparban szer országos bevezetése nagyban hozzájárul majd az építőipari munkaverseny és a Sztahánov-mozgalom tömeg mozgalommá való fejlődésé­hez, a munkalendület fokozá­sához s az egyéni teljesítmé­nyek általános emelkedéséhez. Eddig az építőiparban a munkákat 22 bérosztályba so­rolták és ez azt eredményez­te, hogy igen nehéz volt megállapítani, hogy az egyes munkamenetet melyik cso­portba kell besorolni. A da­rabbérezés bevezetésével egy- időben egyszerűsítik a beso­rolást is, a 22 bérosztály he­lyett hét kategóriát állítanak fel, amelyeket a most meg­jelent Országos Normafüzet új számában ismertetnek. A füzetben feltüntetik, hogy az egyes munkadarabokért meny­nyi bér jár és így az ország minden építkezésnél egysége­sen fizetik majd ki az azonos munkadarabok után járó bért. S párlépítés munkáiénak nélkülözhetetlen fegyver: A Pártmunkás OLVASD! TERJESZD !

Next

/
Thumbnails
Contents