Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-07 / 24. szám
Pártfegyelem - pártdemokrácia Jtépzsúptet a mztétcllci átlátni yazAasátytál V. évfolyam, 24. szám Ara SO fillér 1950 május 7, vasárnap Erősítsük tovább a béke táborát! Irta: Gáspár Zoltán Május 1-én, a világ dolgozóinak harcos, nagy nemzetközi ünnepén dolgozó milliók csatlakoztak a békéért folytatott harchoz és tettek tanúságot arról, hogy egyetértenek a Szovjetunió-vezette békeíá- bor politikájával és azt minden erejükkel támogatják. Nálunk, Magyarországon még soha nem volt ilyen diadalmas ez a májusi ünnep. Pártunk-vezette dolgozó népünk új, nagy győzelmeit ünnepeltük. Ünnepeltük a reakció fölött diadalmaskodó hős munkásosztályunkat, a szocializmust építő munkásosztályt, de mindenek előtt ünnepeltük a hatalmas, legyőzhetetlen Szovjetuniót, a Bolsevik Pártot, a békéért folytatott harc lángeszű szervezőjét és vezetőjét, Sztálin elvlársat. Ünnepeltük eljövendő, soronkövetkező győzelmeinket is. Ünnepeltük azokat a sikereket, amelyeket a jövőben aratunk, ha követjük Pártunkat, ha szilárdan és megingathatatlanul kitartunk a Szovjetunió-ve- zette béketábor oldalán, ha mindennapi munkánkkal erősítjük a harcos békefrontot, ha nap, mint nap megverjük a reakciót a termelés frontján is, ha híven alkalmazzuk Lenin és Sztálin tanításait. Ez volt eddig is a mi győzelmeink legfőbb titka és ez a záloga további győzelmeinknek, sikereinknek. Ez a hűség és szeretet vezette Huszár Andrásnét és Borkovics Bélánét is, akik 82 százalékkal teljesítették túl a világ, dolgozóinak ünuepére tett felajánlásaikat. De ez a tudat lelkesítette a Kecskeméti Gépgyár, a Kiskunfélegyházi Gépgyár és valamennyi üzem dolgozóit is- Ez a tudat lelkesítette a. gépállomások, állami gazdaságok dolgozóit. A császártöltési 200-as brigád teljesíiményeinek épúgv, mint a kisfái állami gazdaság dolgozóinak is ez volt a rugója. Nyilván Pártunk jó felvilágosító munkáján túl azt bizonyítják ezek az eL-ed- ménvek, hogy dolgozniuk jól tudják; ezz ej segítik elsősorban a béke ügyét, ezzel harcolnak a legjobban az imperialista uszító fa ellen. Számtalan példa, sokezernyi megnyilvánulás bizonvít- ja azt a lelkesedést, amellyel dolgozóink állást foglaltak a béke, a haladás ügye mellett, amellyel kifejezték hűségüket. ragaszkodásukat, szeretet üköt a mi nagy Pár- tunk; a győzelmek pártja iránt. Szinte valamennyi városban és községben ezrek és tízezrek nyilatkoztak ezen a napon, kifejezve a Párt, Népköztársaságunk iránti szeretetüket. üzemi dolgozók, gépállomások, állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezeti csoportok parasztjai, de egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok, értelmiségiek egyaránt kifejezték: csatlakoznak ahhoz a harchoz, amely az új, jobb élet megteremtéséért folyik, amely a régi rossz helyett újat, jobbat épít. Fiatalok és nők hatalmas tömegekben álltak a munkásosztály vörös zászlaja alá. Kifejezve azt, hogy a régi romjain épülő új rend, a dolgozók rendje, az ő jövőjük biztosítéka. Iszkeitz Márta ifjúmunkás sodrónő, a Bajai Gyapjúszövetgyár első szta- hánovistája nyilván ezt fejezte ki azzal is, hogy folyamatosan 160 százalékra teljesítette tervét és 8 óra alatt 14—15.000 szálat sodort meg. A diadalmas május ünnepe nagy vereség volt az ellenség, a reakció számára. Dolgozóink gyűlölettel fordultak azok felé, akik a nép ellenségei, akik a béke helyett háborút, az épülő új élet helyett romhalmazokat akarnak. Herceg- szántó községben az egész község dolgozó népe mélységes utálattal fordult a béke ellensége, a háború barátja, „vitéz“1 Vörös Mihály kulák plébános felé. Világosan látják dolgozóink, hogy aki egy dologban nem ért egyet dolgozó népünk érdekeivel, nem érthet egyet másban sem. Aki háborúra uszít, az saját holdjait akarja visszavenni, visz- sza szeretné állítani a kizsákmányolást, a csendőrös úri világot, amikor szeretetről, megértésről csak beszélni kell! de tettekben kizsákmányolni, a dolgozó nép vérén élősköd- ni, „elismerést1“ és „erényt1“ jelentett. Nos, dolgozó népünk megmutatta, hogy mélységesen elitéli a háború szolgáit, az imperialisták ügynökeit, a társadalom söpredékeit, a hercegszántói papot éppúgy, mint a dávodi plébános uszítót vagy a kiskunhalasi kuláko- kat. Dolgozó népünk megmutatta, hogy minden erejével harcol a régi, úri-rend csöks- vényei, maradványai ellen és senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy Pártunk vezetésével él fogjuk érni a végső győzelmet is. Népünk azonban jól tudja azt is, hogy a reakció minél több vereséget szenved, minél inkább háttérbe szorul, annál tíühödtebben, elszántabban, fékeveszettebbül támad. A reakció elszántságát, veszett dühét az is fokozza, hogy érzi és tudja népünk erejének nagyságát, azt, hogy ezen a téren sem tűrünk semmiféle megalkuvást. A reakció elszánt dühe, elvakult sága. újabb veresége csak aláhúzhatja azt az éberséget és figyelmet, amelyet erre kell fordítanunk. Elért győzelmeink — bár hatalmasak és jelentőségében óriásiak, — mégsem szabad, hogy azt eredményezzék, hogy lábhoz tesz- szük a fegyvert. Tudnunk kell: a reakció ezer és ezer formában támad, politikai, gazdasági és elméleti fronton egyaránt. Akár arról van szó, hogy a termelésben hibák, hézagok mutatkoznak, akár arról, hogy egyes iskolákban rosszul megy a munka, akár arról, hogy Pártunk politikájától való elhajlás mutatkozik, — ezek mögött meg kell látunk az ellenség kezét és keményen, következetesen le kell sújtani rá. A szocializmust építeni nagy, megtisztelő feladat, de látnunk kell azt is, hogy ennek a nagy, megtisztelő feladatnak a végrehajtása csakis úgy lehetséges, ha keményen, következetesen, megalkuvás nélkül harcolunk az ellenség ellen, — úgy ahogyan azt nagy tanítóink: Lenin és Sztálin tanították. A szocializmus építése nagy ég megtisztelő feladat, de látnunk kell: nem elégedhetünk meg fél győzelemmel. A győzelmet kemény, kitartó harcok árán kell kivívni. Mert a győzelem nem jön önmagától, nem pottyan az égből, hanem nap, mint nap kemény, jó munkával kell megküzdeni érte. Nagy győzelmünkről számol be az a jelentés is, amelyet az Országos Tervhivatal ötéves tervünk első negyedévi végrehajtásáról kiadott. A jelentés számai, adatai világosan mutatják, milyen hatalmas méretekben növekedtek nálunk a termelőerők és milyen — a kapitalista világban elképzelhetetlen ütemben növekedett szocialista iparunk. Egy esztendő alatt nehéz iparunk nem kevesebb, mint U7.U százalékkal, köny- nyű iparunk majdnem ennyivel: i5.9 százalékkal nőtt■ Ha összehasonlítjuk szocialista iparunk fejlődését a kapitalista iparral, láthatjuk, hogy az közel ötször annyit fejlődött egyetlen év alatt, mint a kapitalista, ipar több, mint egy évtized alatt. De nem ke- vésbbé érdekes az az összehasonlítás sem, amelyet a tőkés Nyugat iparával kapcsolatosan lehet tenni. Az olasz iparnak közel fele hever kihasználatlanul, mert az amerikai versenytársak érdeke így írja elő. De a világ „leggazdagabb“1 tőkés országában, az Amerikai Egyesült Államokban sem dicsekedhetnek azzal, hogy fejlődés tapasztalható. Ebben az országban egy esztendő alatt több mint 20 százalékkal, pontosan 22 százalékkal esett vissza az ipari termelés é$ mindössze egy hónap alatt közel egy millióval nőtt a munkanélküliek száma. Ezekből az adatokból világosan kitűnik, hogy a kapitalista országok semmiféle áron nem menekülhetnek a válság harapófogójából és hogy ez a válság, amely egyre élesebben, erőteljesebben bontakozik ki, még jobban elgyengíti, sorvasztja a kapitalizmust, így világosan látható, hogy amíg nálunk és a népi demokratikus országokban egyre nőnek, izmosodnak és erősödnek a termelőerők, erősödik a szocializmus, a kapitalista országokban visszatarthatatla- núl gyengül a kapitalizmus és süllyed a dolgozók életszínvonala a mélypont felé. Egyáltalán nem csodálatos, hogy a kapitalista országokban az urak egyre inkább nyúlnak fasiszta módszerekhez, hogy visszaszorítsák a jogait követelő munkásosztályt. Még csak alig pár napja annak, hogy a nyugati háborús uszítok szolgálatában álló olasz bérencek újabb munkásgyilkosságokat követ tek el Celanoban, az olasz dolgozók félórás országos sztrájkkal mutatják meg erejüket az imperialisták felé, a kapitalista országok munkás- osztálya sorban tagadja meg azt, hogy segítséget nyújtson egy, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen viselendő háború előkészületeihez. Nap, mint nap érkeznek hírek arról, hogy egy-egy kikötő munkásai újból és újból megtagadják a fegyverek berakását, újból és újból szembeszállnak, még puszta kézzel is, az imperialisták la- kályainak szuronyaival. Maguk az imperialisták is jól tudják, hogy hiába az au=ztráliai Kommunista Párt betiltása, hiába Joliot Curie professzor leváltása, épnúsy, mint egyéb fasiszta eszközök alkalmazása, mert a Kommunista, Pártok-vezette népek végül is elsöpri}: a kapitalista rabságot. A népi demokratikus országok, de a kapitalista országok munkásosztályai is a Szovjetunió vezetésével Kemény, következetes harcot vívnak a békéért- Ennek a harcnak jelentőségét, eredményességét nap, mint nap igazolja az a tény, hogy egyre újabb és újabb milliók írják alá világszerte a béke felhívást, egyre és egyro többen adják kifejezését annait, hogy a béke táborához tartoznak, hogy nemcsak szavakban, hanem tettekben is helyeslik a béke ügyét. Ezt juttatják kifejezésre üzemeinkben, szántóföldjeinken születő eredmények éppúgy, mint a francia- országi, olaszországi munkások harcai. Ennek az egyik, nagy, népeket összefogó célnak az érdekében indulnak harcba nap, mint nap népi demokratikus országok dolgozói éppúgy, mint a kapitalista országok munkásosztályai. Ennek a célnak az érdekében jegyzik határtalan lelkesedéssel a szovjet dolgozók a Szovjetunió népgazdaságának ötödik újjáépítési és fejlesztési kölcsönét, mert tudják, hogy ezzel szocialista hazájuk hatalmát, erejét növelik, a béketábor legfőbb támaszát erősítik. Ennek a tudatnak kifejezésével készülődtek Csehszlovákiában a dolgozók a felszabadulás ötödik évfordulójára és ennek a célnak az érdekében vesz nagy lendületet a munka verseny. Májusi győzelmeink mindegyike erősítette a béketábort, növelte a béketábor erejét. Májusi győzelmeink hatalmas lendülete legyen kiindulópontja további győzelmeinknek, legyen kiindulópontja ajinak, hogy továbbfejlesztjük, túlhaladjuk azt, amit már eddig elértünk, hogy az edd’gi győzelmek után újabbak és úja»- bak szülessenek, hogy eddigi győzelmeinket újabbak kövessék. Erősítsük tovább mindennapi munkánkkal, új, jó eredményekkel a béketábor harci erejét, növeljük és erősítsük népgazdaságunkat, vigyük győzelemre a béke harcát, a háborús uszítok ellen! További győzelmeink új és jó eredményeink legyenek ezentúl is kifejezői annak a szeretetnek és hűségnek, amelyet népünk felszabadítója a dicsőséges Szovjetunió, a nagy Sztálin iránt érez. Eredményeink új, jobb munkás*' heréink legyenek kifejezői annak a mérhetetlen gyűlöletnek, amellyel dolgozó népünk viseltetik a háborús uszítok, az imperialista vszl- tókkal szemben! Pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével előre új, nagy győzelmekért/
