Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-06 / 23. szám
ar U{abb htiltidU L&atlakd'ZHak uitág-sxccie a bíUim<y<zQ,aU*nU<te HARCOLJUNK AZ ELHAJLÁSOK ELLEN! A haladó emberiség a hitleri fasizmus felett győzelem ötödik évfordulóján mozgósitja erőit A Szovjet Tájékoztató Jroüa közli Melnyikov: „A nagy győzelem évfordulója“ című cikkét, amelyben többek között ezeket írja: öt óv múlt el azóla, noyj a háború befejeződött Európában. A háborúban ül állam vett részt, melyeknek lakossása körülbelül kétmilliárd fő. Az áldozatok szú ma óriási. A háború felbecsülne, tétlen anyagi értéket semmisített meg. A háború fősúlyút a szovjet nép viselte. Sztálingrád ét Kurszk hősei, Prága és Budapest, Bécs és Belgrád, Bukarest ét Szófia felszabadítói arany bet ükkel írták nevüket a háború krónikájába. A Szovjetúuió és a többi békeszerető állam győzelme a hitleri Németország felett egymagában még nem biztosítja a földkerekség milliói békevágyának megvalósulását. „A háború megnyerése — mondotta Sztálin, néhány nappal a hitleri Németország fegyverletétele előtt, — még nem jelenti azt, hogy a népek számára a jövőben biztosítva van a tartós béke, a világbiztonság. A feladat- nemcsak abban rejlik, hogy megnyerjük a hábo. rút, hanem abban is, hogy lehetetlené tegyük az új agresszió és új háború keletkezését, ha nem is örökre, de legalább hosszú időre“. A Szovjetunió, a népek nagy vezérének ezeket az útmutatásait követve, mindent megtett a szilárd és tartós béke megteremtésére. És ha most öt évvel a háború befejezése után a népek a békés élet áldásait élvezik, úgy ezzel elsősorban a bölcs, szilárd és messzetekintő sztálini politikának áldásait élvezik, amely jelenleg is a háborús gyujtogatók minden imperialista öszeesküvését meghiúsítja. A háború befejezése után a szabadságszerető népeknek mindenekelőtt Németország dimilitari- zálása és demokratizálása volt a feladata. „Én úgy gondolom — hangsúlyozta Sztálin nem sokkal a háború befejezése után, — hogy Németország dimilUarizá- lása és demokratizálása egyik legfontosabb biztosítéka a szilárd és tartós béke megteremtésének". Az angol-amerikai imperialisták a postdami határozatok jóváhagyásának első napjától kezdve, Németország hatékony dimilitati- zálása és demokratizálása meg. hlusításának útjára léptek. Az USA és Anglia monopolistái nem a fas'szta agresszió tüzfész kei megsemmisítése céljából vi seltek háborút. A háborúban sn ját önző céljaikat követték. Ugyanazok az erők. amelyek a fasiszta fenevad gondos dédelgető- sével, — hogy azt a Szovjetúuió ra uszíthassák, — a második vi lágháborút előkészítették, imperialista céljaik megvalósítására Nyugatnémetországban új fasiszta agresszióra készülnek. Az angol.amerikai müncheni politikusok már most arra töreksze nek, hogy a kommunistaellenes- ség zászlaja alatt újból egyesítsék a fasiszta erőket és felfegy verezzék őket a Szovjetunió és a népi demokraíikus országok el leni keresztes hadjárat ideolőgiá jával. Épp ezt a célt követi Churchill legutóbbi beszéde, melyben felhívást intézett, hogy a németeket vonják be „a kelet: áradat“ elleni harcba. A Chur elüllek és Achesonok képtelenek megérteni, hogy a mostani világ már nem az, ami a háború előtt. Az imperialisták reményei ellené, re a Szovjetunió nemcsak nem gyengült meg a háború követkéz. tőben, hanem ellenkezőleg jelentős mértékben megsokszorozta erejét. Vele együtt csatasorba álltak a békéért és a demokráciáért Európa és Ázsia népi de mokratikus államai is. A helyzet Németországban is gyökerében megváltozott. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása jóvátehetetlen csapást mért a német imperializmusra. Az európai háború befejezése után eltelt öt esztendő az európai népek és az összes demokratikus népek megfeszített békeharcának időszaka volt. A haladó emberiség a hitleri fasizmus fölött aratott nagy győzelem ötödik évfordulóján mozgósitja erőit, hogy az aláírásgyűjtés világméretű békeszavazása a béke hívei harckészségének hatalmas megnyilatkozásával, verje vissza az új világmészárlást előkészítő háborús gyujtogatókat Gyerevjanltó altábornagy levele MacArl&ur&ox kosuka támaszpont újjáépítésének tervét, megvalósította azt és hatalmas haditengeréGyerevjanko altábornagy, a Japáni Szövetséges Ellenőrző Tanács szovjet tagja levelet intézett MacArthurhoz, az amerikai megszálló csapatok japáni főparancsnokához. A levélben rámutat, hogy az amerikai és japán sajtó közleményéből, valamint az USA hivatalos képviselőinek nyilatkozataiból kitűnik, hogy Japánban újjáépítik és korszerűsítik a volt japán haditengerészeti és repülő-támaszpontokat. így a Pacific Stars and Stripes, a japáni ameri kai megszálló seregek lapja 1950 február 2-i számában beszámolt arról, hogy Decker ellentengernagy, a jokosukai haditengerészeti támaszpont parancsnoka az amerikai vezérkari főnökök tanácskozásán Bradley és Collins tábornokok, valamint Sherman^ admirális jelenlétében rámutatott: Jokosuka támaszpontul szolgálhat haditengerészeti egységek és nagy hadihajók befogadására háború esetén. A Jomiuri című lap 1950 március 22-én ezzel kaprso- latban azt írta, hogy Decker admirális .. elkészítette Joszeti támaszpontot hozott létre a Távol-Keleten.. Levele további részében Gyerevjanko altábornagy a Pacific Stars and Stripes, a Nippon Times című lapokból vett több idézettel támasztotta alá, hogy az amerikai megszálló csapatok Japán területén nagy katonai építkezéseket végeztek. — Befejezésül ezeket írja; „Az előbb kifejtettekkel kapcsolatban kérem önt, tábornok úr, tájékoztasson engem, mint a Japáni Szövetséges Ellenőrző Tanács szovjet tagját a fentemlített közlemények lényegéről, figyelembe véve, hogy a volt japán haditengerészeti és légitámaszpontok újjáépítése összeegyeztethetetlen ama kötelezettségekkel, amelyeket az USA a Szovjetunióval és a Távolkeleti Bizottság más tagállamaival együtt magáravállalt a Távolkeleti Bizottság 1947 jul. 19-i , A Japánnal kapcsolatos politika a kapituláció után“ c. határozata alapján-1’ ,,A mi sikereink alapja a dolgozó parasztság között abban áll, hogy a falu népe saját tapsztalata útján tud meggyőződni munkánk helyességéről. Ez a politika fog most eredményre vezetni a föld közös művelése, a társas megművelés kérdésében. Ha a dolgozó parasztság a már létező szövetkezet példájából maga győződik meg ennek a termelési formának fölényéről és hasznosságáról, akkor önként rá fog lépni a termelésnek erre az útjára.“ Rákosi Mátyás elvtárs, a magyar nép bölcs vezére, ezekkel a szavakkal körvonalazta a falu fejlődését. Amikor ezek a szavak elhangzottak, akkor már minden teljesült, amit a kecskeméti Uj Kenyér ünnepén megígért: a nagybérletek a kulákok karmaiból a földmunkások és dolgozó kispa- rasztok kezébe kerültek, gépállomásaink — hála a munkásosztály hősi erőfeszítésének — egyre nagyobb számban küldték harcba traktoraikat a falusi kizsákmányolok ellen s napról-napra nőtt azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik termelőszövetkezetet alakítva, a föld társas művelésében keresték boldogulásukat. Napjainkban már sorra alakulnak a termelőszövetkezeti csoportok. Dolgozó parasztságunk úgy látja, hogy a szövetkezeti termelés helyes és célravezető. A falusi ,,gátszakadás“ nemcsak az úttörők serkentő példamutatásá val magyarázható, hanem azzal: a föld dolgozói már nagyon jól tudják, hogy az elődök kitűnő eredményeiket, odaadó munkájuk mellett, elsősorban a népi demokrácia támogatásának köszönhetik. Annak, hogy a Magyar Dolgozók Pártja következetesen végrehajtva parasztpolitikáját, mindenben a termelőszövetkezeti csoportok kezére járt s ha valahol nehézség mutatkozott, — azonnal közbelépett. I]yen nehézség többek között. hogy igen sok termelőszövetkezeti csoportnál a tag- ska nincsen tisztában a munkaegységgel való számolással. Ezért ezeknél a csoportoknál még mindig ..napolnak“. napszámmal kalkulálnak. A legtöbb helyen csak egy-két vezetőségi tag ismeri a munkaegységgel való számolás lénvegét. A szán ki Táncsics csoportnál Rádi János. Manga Andrásné és Tóth József oktatja tagtársait. A la- josmizsei ,,Saüai'‘ csoportnál sem ismerik a munkaegységet. Ez a hiány gátolja a csoport fejlődését. A legtöbb községben a pedagógusok álltak a termelőszövetkezeti csoportok mellé és fáradságot nem kímélve oktatják a csoport tagjait a helyes és igazságos jövedelemelosztásra. — Míg megyeszerte a nevelők lelkesen végzik a csoporttagok oktatását, addig a kecskeméti pedagógüsok kivonták magukat ebből a munkából. Amikor a szakszervezet ebben a kérdésben értekezletet tartott, a nevelők egy része egyszerűen „kiosont“ a teremből. A munkaegység laza, liberális kezelése tehát nagy veszélyt rejt magában. Talajt ad arra is. hogy jobboldalról támadhassák a csoportoxat. Jobboldali elhajlás mutatkozott főbb helyen még a föld bevitelének a kérdésében is. A dolgozó parasztok már tavaly óta tudják, hogy, nem lehet egyszerre két vasat a tűzben tartani. Az olyan csoport, amelyben a tagok földjük egy részét kinthagyták, mind a csoport, mind a tagok rosszul jártak. Ennek ellenére a reakció még ma is ezen a területen próbál zavart kelteni. Ma úgy kísérleteznek, hogy .-.rábeszélik'1 az öregeket, hogy ne adják ki a fiatalok jussát, hogy ezek ezt a földet ne tud ják bevinni a csoportba. Ez történt Kerekegyházán a Dózsa csoportnál. Mélykúton a Hámán Kató csoport ellen pedig úgy „agitállak“ a kulákok, hogy igyekeztek rábeszélni a tagokat, hogy feleségük földjét ne vigyék be a csoportba. Akadnak azonban olyan esetek is, ahol a kulákok támadása a haszonállatok bevitele ellen irányul. Ezért vonakodtak a szanki csoportnál a lovakat bevinni, sőt: egyesek szeretnék azokat újból kivenni- Vaskúton a Dózsa csoportnál is egy-két tag bedőlt a kulák-meséknek és igyekezett lovát és kocsiját kinthagyni. Arra hivatkoztak, hogy a lovakkal szeretnének fuvarozni. A garai Fürst Sándor csoportnál pedig nézeteltérés volt a takarmány bevitele miatt. Több helyen más veszély is felütötte fejét. így Kiskunfélegyházán a Petőfi csoport 3Q mázsa vetőburgonyát osztott szét. A bácsalmási járásban pedig több csoportnál „elosztották“ a kukorica vetőmag egy részét. Az állatok ápolásánál még kevesebben ismerik a munkaegységgel való helyes számolást. Itt a csoporttagok a könnyebbik megoldáshoz folyamodtak. Tehenészeket alkalmaznak, hogy a munkaegységgel ne kelljen számolni- Ezzel a „módszerrel“ letérnek a társasgazdálkodás útjáról. Ilyen eseteket különösen a kiskőrösi járásban észlelhetünk. Láthatjuk tehát, hogy megyénk falvaiban és tanyáin fennáll a tszcs-k ellen a különböző oldalról jövő támadások veszélye. A feltárt hibákból azt a tanúságot kell levonni, hogy a jövőben sokkal éberebbeknek kell lennünk. Sokkal jobban kell ápolnunk a szövetkezeti demokráciát, hogy keményebben tudjuk forgatni az osztályharc fegyverét a kulákok ellen. Csakis ha így cselekszünk, tudjuk U rm.döszö- vetkezeti csoportjaink egészséges fejlődését Pártunk vezetésével biztosítani. Csak ha kíméletlenül harcolunk a termelőszövetkezeti c'dportokban mutatkozó elhajlások, hiányosságok ellen, tudjuk dolgozó parasztságunkat minden kizsákmányolástól mentes paraszti jövendő felé vezetni.
