Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-28 / 42. szám

Jövőjéről beszél

a leendő vegyes», jogás», tanár

A középiskolák negyedik osztályaiban befejeződött a tanítás. Megtörténtek az ösz- szefoglalók. ,,Ballagás’* sehol sem volt. Az ifjúság elbúcsúzott az iskolától ahol eddigi tanulmányait folytatta. Fegyelmezett sorokban, énekelve vonult a pártszékház elé, hogy megköszönje azokat a lehetőségedet, amelyeket a Párt következetes harcainak eredményeként kapott. Egyben megígérte, hogy a tanulást, a munkát folytatja. Úgy ahogy azt a Párt célul tűzte elé.

Ezen a héten az érettségi írásbeliek voltak. Nemsokára sor kerül a szóbeli vizsgálatokra is. Az érettségiző ifjúság nem céltalanul tekint a jövő felé. Tudja, hogy ma már alkotmány által biztosított joga a továbbtanulás is. Nem zárják él előtte az egyetemek és főiskolák kapuit. Ellenkezőleg: várják az arra érdemeseket.

A kecskeméti közgazdasági leánygimnáziumban 22 tanuló közül tízen tanulnak tovább. Hárman mennek közülük a közgazdasági egyetemre, hárman pedig az agrártudományira. Van köztük olyan is, aki textilmérnöknek készül és aki gyors- és gépírási szaktanárnak.

Szoirán Julia

az agrártudományi egyetemre készül:

—• Nagyon érdekel ez a tudomány, különösen az agro- biológia — mondja. — Kollégista vagyok, idáig is az állam segített a tanulásban, ezután is lesz módom arra, hogy a tanuláson keresztül végezzem munkámat. Nem elvont tudományt, amely részese az építő munkának. Kísérleti telepre szeretnék kerülni, hogy gyakorlatilag is elsajátíthassam a tanultakat. A tájékoztató füzetek szerint erre la sor fog kerülni.

Görög Ilona

szintén kollégista és munkás- származású. Jogásznak készül. Szavaiból kitűnik, hogy nem olyannak, mint a muH „jogászai“. — Népköztársaságunknak szüksége van képzett jogászokra. Olyanokra, akik a dolgozók évszázadokon keresztül kisemmizett jogait biztosítják, védik. Célom: az igazi jogtudomány fegyvereivel harcolni, dolgozni, hogy hazánk soha többé ne lehessen olyan „jogállam", mint régen volt — így indokolja elhatározását.

— Vegyész leszek — mond- ! ja komoly határozottsággal ]

;

Nagy János

aki most érettségizik a Kató- j na József gimnáziumban. — ! Kedvem és lehetőségem van ] egyaránt hozzá. Kollégiumba | kérem magam, s tudom, fel j fognak venni. Eddig is meg- ] álitam a helyem a tanulásban, j kitűnő rendű vagyok. Elhatá- j rozásom tehát nem lehetetlen■ \ Nem hiába vár rám és a töb- l biekre az egyetem: menni fo- ; gunkí S nem fogunk csaló- j dóst okoztál

A Szenczi Molnár Albert j leánygimnázium 34 érettségi- !

zője közül 24-en akarnak továbbtanulni .Orvosnak, mérnöknek, gyógyszerésznek készülnek. Tizenhármán nevelők szeretnének lenni. Budán Éva értelmiségi származású. A felsőbb iskolákon a néphez hű, haladó értelmiségiek fiai és leányai is tanulhatnak, az út nyitva van előttük is.

Burián Éva

tanár szeretne lenni s Pálya- választásáról így beszél:

— Középiskolai tanulmányaim befejezése nem a tanulás végleges befejezését jelenti számomra. Most kezdem csak az igazit, melyre komoly hivatást érzek. Évek óta él bennem a vágy, az elhatározás, hogy a Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanulhassak, 8 később tudásomat továbbadhassam, nevelhessek. Úgy érzem, megvan bennem a tehetség ennek a hivatásnak a legteljesebb betöltésére. A jövővel szemben pedig bizakodó vagyok, mert tudom, hogy felvesznek ez egyetemre minden ellenkező, rosszindulatú híreszteléssel szemben.

Az érettségiző ifjúság így nyilatkozik a továbbtanulásról. Ezekhez hasonlóak azok a vélemények, amelyek a többi iskolában elhangzanak s az elhatározások, célkitűzések is ugyanazok: élni a lehetőségekkel és becsületes, komoly munkával viszonozni azokat.

DOLGOZÓ PARASZTASSZONY Kecel község új főjegyzője

özv. Szabó Sándorné kétgyermekes családanya. Szülei napszámos emberek voltak, ő maga 10 éves korától 9 évig cselédeskedett. 1944-ben özvegyen maradt. 1947-ben lépett a Pártba. Háromhetes pártiskolát végzett. Szívós akarattal tanult, dolgozott, hogy minél hasznosabb munkát tudjon végezni a közösségért.

1949-ben Soltvadkerten dolgozott a közellátásnál. Újra

pártiskolára vitték, majd Pirtó községben tömegszemináriumot vezetett. Ez év márciusában 3 hetes tszcs, tanfolyamot végzett Kecskeméten, majd az alispáni hivatal kinevezte Kecel község vezető jegyzőjének. Szabőné elvtársnő beiktatáskor fogadta, hogy munkáját továbbra is, mindenkor a Párt vezetésével, a dolgozókért végzi.

AZ ÜZEM TÜKRE

„A faliújság az üzem tükre.“ — általában így szokták meghatározni a faliújságok fogalmát az üzemben. Egy rövid mondat és ebben benne van a célja, rendeltetése, hivatása: olyannak kell lenni egy faliújságnak, hogy aki belenéz, tisztán, szépügetés nélkül, élethűen lássa meg benne az üzem képét, munkáját.

Három-négy évvel ezelőtt még igen kevés helyen ismerték ennek a „tükröeskének“ a fontosságát. Csak kevesen tudták, hogy milyen nagy segítséget nyújt egy faliújság és hogy az milyen erős fegyver a dolgozók kezében.

•

A halasi Bamevdlbm nem olyan régen, még 1949-ben Is a faliújság szerkesztőkön kívül senki sem tudott arról, hogy van az üzemnek faliújságja is. Egy faliújságnak nevezett agyonsárgult csomagolópapirt tépkedett az előszobában a huzat, rajta még sárgább, megszaggatott papirfoszlányok, valamikor cikkek voltak. Az előszoba legsötétebb sarkában akasztották ki, mondva, hogy: úgy sem olvassa senki és itt legalább nem ázik meg és nem megy neki senki.

Azóta sok mindenről megváltozott a dolgozók véleménye. Nem hiszik már, hogy az üzemben csak Savanyú Józsefné érhet el jó eredményeket, — hogy az ifjaknak az idősebbekkel szemben hátul „illik“ kullogni a termelésben — hogy a nőket nem kell beválasztani a pártszervezet és az üzem vezetőségébe, — hogy elég, ha a faliújságokat három-négy hónaponként cserélik. Megváltoztak a vélemények — megváltozott az üzem képe, — megváltozott a „tükör“ is.

Nem könnyű dolog jó faliújságot készíteni. Először ráhagyták a dolgozók az értelmiségiekre: csinálják ők, nekik könnyebben megy a tollforgatds. De hamarosan kiderült, hogy ide nem elet, az, hogy valaki jól fogalmaz. A dolgozók nem voltak megelégedve a faliújsággal. Nem olyan, amilyennek ők akarták. Egyre többen álltak meg gondolkodva a faliújság előtt. Mit lehetne csinálni vele? Magyarázgalni kezdték, hogy milyennek is keltene lenni, milyennek képzelik el Ck. Aztán megúnták és ők maguk tervezték meg és készítették el az üzem „tükrét“.

„Mindennek rajta kell lenni" — határozták el. Ez még nem sikerült teljesen, de már nemcsak egyszerűen tükör a faliújság, hanem szervező, népnevelő is egyben.

Híven tükrözi vissza, hogyan készül a karneváli SzIT csoport az egységes ifjúság megteremtésére, de egyben rámutat arra is, hogy az ifjak elszakadtak a Párttól és ez nem vezethet jóra. Megmutatja a helyes utat is.

Nem rettennek vissza hibák kipellengérezésétől. A tükör megmutatja, hogy üzemen belül hare folyik az újért, a jobbért, a korszerűbbért. Bemutatja, hogyan harcolnak a béke katonát, — férfiak, nők, ifjak egyaránt — a békéért. Hogyan harcolnak a termelékenység emelésének legnagyobb akadálya a selejt ellen. A tojásszorti- rozö brigád egyik tagja megsokallta, hogy a selejtjük állandóan emelkedik, ahelyett, hogy csökkenne. Elhatározta, hogy ezen segít, terajzolta brigádját munka közben, ahogy szelesen csapják, verik i tojásokat. Mellettük áll a mindent meglátó párt-titkár, kezében így vasvillával és az ajánlja, hogy ha már így is ennyi n törés, ikkor inkább vasvillával hányják a tojást a ládákba. .1 karikatúra dér te a célját, a brigád azóta két százalékkal csökkentette a setéjét.

egyaránt hozzá. Kollégiumba ■ Nem rettennek vissza hibák kipellengérezésétől. A tükör meg- kérem magam, s tudom, fel ■ mutatja, hogy üzemen belül hare folyik az újért, a jobbért, a kor- fognak venni. Eddig is meg- 8 szerübbért. Bemutatja, hogyan harcolnak a béke katonái, — férfiak, álltam a helyem a tanulásban, i nők, ifjak egyaránt — a békéért. Hogyan harcolnak a termelékeny- kitűnő rendű vagyok. Elhatá- E ség emelésének legnagyobb akadálya a selejt ellen. A tojásszortírozásom tehát nem lehetetlen, I rozó bri9ád egyik tagja megsokallta, hogy a selejtjiik állandóan Nem hiába vár rám és a töb- ! fwlkedik, ahelyett hogy csökkenne. Elhatározta, hogy ezen segít , . , , . . ■ Lerajzolta brigádját munka közben, ahogy szelesen csapjuk, verik

bükre az egyete t • menni f - jj a tojásokat. Mellettük áll a mindent meglátó pártlitkár, kezében gunk! S nem fogunk csaló- ; e<7y vasvillával és az ajánlja, hogy ha már így is ennyi a törés, dóst akozni! g akkor inkább vasvillával hányják a tojást a ládákba. .1 karikatúra

A Szenczi Molnár Albert g elérte a célját, a brigád azóta két százalékkal csökkentette a selej- leánygimnázium 34 érettségi S letAz iffuttyi UuUucutcstny. tncppú cUfttfyc

,,Kulturversennyel a Párthoz tartozó, a lenini Komszo- mol példáját követő, egységes, erős ifjúsági szövetség megte- remtéséért‘‘ — ez az Országos Ifjúsági Kongresszusi Kul- turverseny jelszava.

Május 28-án és 29-én rendezik meg Kecskeméten a verseny megyei döntőjét. Baja, Bácsalmás, Császártöltés, Csi- kéría, Dávod, Drágszél, Fil- löpszállás, Gátér, Hercegszántó, Jánoshalma, Kalocsa, Kecskemét, Kerekegyháza, Kiskörös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Madaras, ókécske és Sükösd ifjúsági színjátszó, népitánc- és énekcsoportjai szerepelnek.

A kétnapos verseny vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a Katona József színház előtti térségen felállított szabadtéri színpadon. Kozák Sándor elvtárs, megyei MINSZ- titkár nyitja meg, utána a kecskeméti BARNEVÁL népi tánccsoportja, a kiskunfélegyházi pedagógiai gimnázium énekkara szerepelnek. Kiemelkedő számot jelentenek a

hercegszántói délszláv ifjúsági kulturcsoport

énekkari és versenyenkivüli táncszámai. A két szavalatot is tartalmazó délelőtti műsorban a Csikériai EPOSz énekkara és a Fülöpszállási EPOSz népi tánccsoportja is szerepel. Délután 3 órától

kezdve a Kiskunhalasi Földművesszövetkezeti SZÍT, a Kerekegyházi EPOSz, a Gátéri EPOSz és a Bácsalmási Mezőgazdasági Gimnázium színjátszócsoportjai, a Kecskeméti Pedagógiai Gimnázium és a Kiskunhalasi Földművesszövetkezeti SZÍT énekkara s a Madarasi EPOSz, Ő- kécskei EPOSz, Drágszéli Eposz, Kiskunhalasi Bamevál népi tánccsoportjai szerepelnek. A Kecskeméti Pedagógiai Gimnázium énekkara versenyen kívül indul. Utána: tömegtánc este 11 óráig.

A verseny második napján a verseny ugyancsak délelőtt 10 órakor kezdődik. A Dávodi EPOSz, a kalocsai területi SZÍT és a bajai I. körzeti SZÍT színjátszó egyfeivoná- sosobat adnak elő.ía császártöltési és a sükösdi EPOSz népi táncokkal szerepelnek, Délután 3 órától kezdve pedig színjátszásban a Jánoshalmi SZÍT, a Kiskőrösi EPOSZ és a Kecskeméti Katona József gimnázium csoportjai versenyeznek. Fellép még a Bajai Gyapjúszövő, a Jánoshalmi SZÍT és a Kiskunhalasi Földmüvesszövetke- zeti SZÍT népi tánccsoportja is, a bajai dolgozók pedagógiai gimnáziuma pedig énekkari számokat ad elő.

A müsorszámok befejezése után a bírálóbizottság az eredményeket kiértékeli, közli a közönséggel.

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

A másik tábla az üzem termelését szemlélteti. Szembeállítja a legjobb és legrosszabb üzemrészt, brigádot, egyént. Nagy szégyen, ha valakinek a neve kikerül a rosszul dolgozók táblájára, hiszen tudják Ok valamennyien, hogy akik odakerülnek, ellenségeik nemcsak saját maguknak, de valamennyi dolgozónak. Az ilyen faliújság nevel, mozgósít. Mindenkinek az a vágya, hogy fölkerüljön a dicsőség táblájára és ha már egyszer fönn van, hát ne töröljék le egyhamar.

•

A Kecskeméti Gépgyár faliújságja előtt két dolgozó vitatkozik. Most került a falra, azt olvasgatják. János bácsi meg is mondja a véleményét. — Én mindig azt hallottam a Pártban, hogy a faliújság csak akkor ér valamit, ha mindenki Írja, ha a dolgozók maguk Írják. Már pedig ezen a faliújságon akármelyik cikket nézed is, nem találsz egyetlen olyat sem, amelyiket valamelyik öntő vagy esztergályos irt volna.

— Pedig volna mit leimi — jegyzi meg a másik is és lehangol- tan távoznak. Ez a faliújság nem éri, nem érheti el a célkitűzését, bármilyen nagy igyekezettel készítették Is, az irodai dolgozók. Még kevésbbé érheti el akkor, amikor ök sem csinálják szívesen, hanem csak úgy „kapásból“, hogy mégis legyen valami a táblán. Amikor olyan cikket tesznek ki, mint például, amelyik as MNDSs-röl szól: „Jogaink és kötelezettségeink." Nagyon helyes lett volna, ha valóban est a témát dolgozza fel a „néntelen szerző“, de sajnos, a cikkben sem jogokról, sem kötelezettségekről nincsen szó.

Igen helyes kezdeményezés a „kívülálló szemével“, ügyesen veti jel az üzem életében beköszöntött változásokat: eltűnt a „kötelező•• szó az értekezletekre szóló meghívókról, többet foglalkoznak az értekezletek a közös problémákkal — állapítja meg a cikkíró. Arról azon. bon nem beszél, hogy ezek a változások nem ömmguktól vannak, hanem a pártszervezet jó munkája, a népnevelés a dolgozók és a vezetőség közötti kapcsolat, együttműködés hozta ezeket az eredményeket.

Általában helyes lenne, ha a faliújság vem a kívülálló szemével szemlélné az üzem eseményeit, hanem lemennének a dolgok mélyére A faliújság feladata a nevelés és mozgósítás. Ezt a célt sokkal jobbon meg tudná valósítani az olyan idkkek segítségével, amelyek konkréten foglalkoznak a termelésben elért eredményekkel, sikertelenségekkel és azok okaival.

Helyesen gúnyolja a faliújsága „lúgosokat" — „...naphosszai álldogál a WO előtt egy idősebb dolgozó.“ — „Nem szóltunk rd, maradjon ott elrettentő példának." Hókkal nagyobb lett volna vagy lenne ennek a cikknek a hatása, ha az Írója az „idősebb“ dolgozó helyett az illető nevét irta volna be.

*

A Kecskeméti Gyufagyár úgy tesz, mint a nagyon csunpa lányok — eldugják a tükröt, hogy ne kelljen önmagukat meglátni benne. Pedig nincs okuk a szégyenkezésre. A Gyufagyár megállta helyét a munkában. Nagy mulasztása azonban az, hogy nem szereti és nem gondozza a faliújságot.

Megkérdeztük egyszer, hol a faliújságt — Bent van a kultúrteremben — mondták szinte büszkén. Alaposan széjjel kellett nézni azonban ahhoz, hogy sok rdszögezett régi lim lom mögött meglássuk a fekete táblát. Csak onnan tudhatja meg az ember, hogy ez faliújságnak készült, mert rá van írva. Ha a faliújság ilyen képet mutat, nyugodtan következtethetnénk az üzemre is, ha nem ismernénk régebben annak életét.

Ezt a hiányosságot — mint ahogy Bakos szaklárs ígérte — hamarosan el fogják felejtetni egy jó faliújsággal, amelyet máris nagy gonddal készítenek.