Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-28 / 42. szám
As. elmélet &arci tegyverünU Ml A PACIFIZMUS? A háborús veszély növekedése elengedhetetlen feladalnnkká teszi, hogy felvegyük a harcot az imperialista háborús úszítók ideológiai fegyvereivel szemben. A Tájékoztató Iroda múlt év novemberében Magyarországon tartott ülése a kommunista és munkáspártok középponti feladatává tűzte ki a béke védelmét és a háborús gyujtoga- tók elleni harcot A Tájékoztató Jroda határozata megállapította: „Most az a feladat, hogy még jobban fokozzuk a népek éberségét a, háborús gyujtogalókkal szemben, szervezzük és tömörítsük a széles néptömegeket a béke ügyének cselekvő védelmére, a népek ulapvetö érdekeiért, életükért, szabadságukértA népek éberségének fokozása megköveteli, hogy leszámoljunk az imperializmus és csatlósainak egyik legveszedelmesebb ideológiai eszközével, a pacifizmussal. Amikor Lenin megbélyegezte az imperialista háborút, a cári Oroszország hódító, rabló háborúját, ugyanakkor igazságosnak és szükségesnek jelentette ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a szovjet nép felszabadító küzdelmét az intervenció ellen. „A haza, a nemzet — mondotta Lenin — történelmi fogalmak. Ha a háborúban a demokrácia győzelméről, vagy a nemzetre nehezedő rabiga elleni harcról van szó, én csöppet sem ellenzem az ilyen háborút és nem félek „a haza védelme“ szavaktól, ha azokat az ilyenfajta háború, vagy felkelésre vonatkoztatják. A szocialisták mindig az elnyomottaknak fogták pártját és így nem ellenezhetik az olyan háborúkat, melyeknek az elnyomás elleni demokratikus, vagy szocialista küzdelem a eél ja.“ (Lenin összes Művei XXX. kötet, 284. old. oroszul.) A lenini tanítás szellemében vezette Sztálin a nagy Szovjet- únló békepolitikáját, amely minden időszakban a béke megőrzésén fáradozott, ugyanakkor azon. ban élesen szembenállt a pacifizmus mindenfajta megnyilatkozásával. Sztálin elvtárs a Szov- jetúnló békepolltlkáját így határozta meg: „Aki békét akar és kereskedelmi kapcsolatokat igyekszik velünk létesíteni, az mindenkor támogatásra talál nálunk. Azokat pedig, akik megpróbálnak rátámadni országunkra: úgyvisz- szaverjük, hogy belepusztulnak, nehogy mégegyszer kedvük kerekedjék disznóormányukat a mi szovjet kertünkbe dugni.“ (Sztálin: A leninizmus kérdései, 521. oldal, magyarul). * Talán egyetlen korszakban sem vették annyira szemforgató módon és aljasul szájukra az imperialisták a béke jelszavát, mint a ml időnkben. Mialatt Truman, Acheson és társa a békét hirdetik, a valójában állandóan növelik hadiiparukat és hadseregüket, folytatják aljas háborús provokációikat, jogtalanul beavatkoznak kis országok belső életébe, leigázzák és rabságban tartják a gyarmatokat és a „hidegháború“ legkülönbözőbb eszközeivel igyeksznek a „meleg háborút** Is kirobbantani. Ezek az amerikai pacifisták azonban egyre Inkább kezdik levetni álarcukat és kénytelnek egyre meztelenebből, a világ közvéleménye elé állni. így legutóbb Bernard Baruch, Truman tanácsadója newyorki egyetemi hallgatók előtt világosan kinyilatkoztatta az amerikai imperialisták „hiszekegy ét“: „A béke gyönyörű a háború vadsága közepette, de csaknem gyűlöletessé vilik, amikor végetér a háború". Még cl- nllmsabban beszél a washingtoni „Times Herald“ című lap: „Nem fogunk fegyvereket osztogatni a fiatal embereknek azért, hogy egymást öljék. Atombombákkal, gyújt óbombákkal, baktérlumbom- hákknl és trinittoldliil-bombáklcal megrakott repülőgépeket fogunk küldeni, hogy elpusztítsuk a gyermekeket bölcsőjükben, az öregasszonyokat imájuk közben és a férfiakat munkahelyeiken“. íme ez rejlik az amerikai Imperialisták „békepolitlkája“ és „békeakarta“ mögött A pacifizmus egy másik fajtáját gyakorolják a jobboldali szociáldemokraták, méltó követőiként azoknak a szoclálsovinisz- táknak, akik az I. világháború idején nem győztek szónokolni a háború elleni harcról, ugyanakkor megszavazták a hadihiteleket és hadüzenetet Imperialista kormányaik oldalán. A mostani jobboldali szociáldemokraták, Attle, Bevin, Saragat, Mosh és társai egyidőben valami kelet és nyugat közötti „középútról“, a kapitalizmus és kommunizmus közötti harmadik útról beszéllek és nem sajnálták a papírt és tintát, sem a szónoki frázisokat békeakaratuk bebizonyítására. Ma azonban róluk Is lehullott már az utolsó lepel is. A valóságban a francia szocialisták tevékenyen résztvesznek a vietnámi nép elleni szennyes háborúban, otthon pedig miniszterük lövette a szabadságért, békéért és kenyérért tüntető munkásokra. A „béke apostolai“ közé tartozik XII. Pius pápa és a klerikális reakció is. A valóságban azonban a Vatikán nem a béke, hanem az amerikai imperializmus propagandistája és a Wall Sreet egyik elsőszámú európai fiókja. A pápa által a béke védelmében és a háború ellen hangoztatott kegyes szavak csak eltakarni igyekszenek azt a sok szennyet, amely az amerikai imperializmussal együttműködő vatikáni reakció kezéhez tapad. A pacifizmusnak azonban nem kevésbé veszélyesek a „szelídebb“ formál sem. Az a béketörekvés, amely nem lép túl a Jámbor kívánságokon, amely nem veszi fel a küzdelmet a háborús gyujtoga- tók ellen; csak általában beszél a béke ellenségeiről és nem leplezi le az amerikai Imperializmust. és európai csatlósait, mint a háborús gyújtogatás tűzfészkeit, az valójában az imperialista propaganda segítője. „A munkásosztály becsapásának egyik formája, a pacifizmus és a béke elvont hirdetése“ — mondotta Lenin, majd hozzátette — Manapság az olyan békepropaganda, amelyhez nem párosul a tömegeknek a forradalmi tevékenységre való felhívása, csak arra jó, hogy illúziókat keltsen, hogy a burzsoázia humanitása iránti bizalom sugalmazásával demoralizálja a proletariátust és játékszeré tegye az imperialista országok diplomáciájának a kezében.“ (Lenin összes Müvei, XVIII. kötet, 127—128. oldal oroszul.) Ugyanakkor azonban, amikor leleplezzük azt a propagandát, amely csak általánosságban beszél a békéről és nem harcol a háborús úszitők ellen, nem szabad szemet húnynunk afelett, hogy az egyszerű emberek milliói közül sokan még nem ismerik fel a béke és az emberi haladás igazi ellenségeit. Az emberek Irtóznak és félnek a háború szenvedéseitől és gyűlölik az Imperialista háborút, anélkül, hogy megértenék annak okait és ösz- szefüggéselt. A mi feladatunk, hogy az egyszerű emberek millióinak ezt a spontán békeakaratát tudatosítsuk és megmutassuk a háború igazi gyujtogatólt, az amerikai Imperialistákat és csatlósaikat és a béke őszinte barátait is, a Szovjetunió által vezetett béketábort. A pacifizmus megnyilvánul nemcsak a háború és béke kérdésében, hanem az osztályharc, az osztályéberség elaltatásának formájában is, amikor az osztályok közötti megbékélést, az osztályokon felül álló nemzeti egységet, az emberiség egységét hirdeti. (Természetesen az imperialisták vezetése alatt) Az ilyen elméletekből fakadnak a „Jó ku- lák“-féle fogalmak, a klerikális reakcióval való megbékélés, stb. Ugyanide fertőzik a békéért folytatott harc jelentőségének lebecsülése, az a hangulat hogy a ml számunkra a béke megvédése nem álhatatos, helytállást és kemény harcot Jelent hanem egyszerű, adminisztratív feladat. Erre a veszélyre hívta fel nyomatékosan párttagságunk figyelmét Rákosi elvtárs, a Központi Vezetőség február 10-1 ülésén tartott beszédében r „... gyakran találkozunk olyan téves felfogással, hogy nálunk, ahol az imperialisták szervezett erői már vereséget szenvedtek, a béke védelme tulajdonképpen lényegében állami feladat és főleg honvédségünk megerősítésében nyer kifejezést. Ez a nézet azt vallja, hogy a béke megvédésére irányuló harcot elsősorban azoknak a progresszív erőknek kell megvívniuk, melyek az imperialista államokban küzdenek s mi ezen a téren is bizonyos fokig csak nézők vagyunk. Mind a két vélemény helytelen. A régi rend hívei nálunk is változatlanul egy harmadik világháborúban reménykednek és ezért szívósan és lankadatlanul támogatják a nyugati imperialistákat, terjesztik a háborús pánikkeltés álhíreit és mint kémek, szabotálók, cselekvőén is résztvesznek ebben a küzdelemben. Ennélfogva itthon is szakadatlanul küzdeni kell ezek ellen az erők ellen és éberen tartani azt a szellemet, amely el van szánva minden eszközzel küzdeni a békéért.“ A stockholmi békekonferencia határozata nyomán hazánkban Is új lendületet kapott a békemozgalom, hatalmas lelkesedéssel alakultak meg, városokban, üzemekben, falvakban, hivatalokban a békebizottságok és gyűlnek az aláírások milliói az atomfegyver betiltását követelő békefelhívás alá. A békemozgalom széleskörű elterjedése csak növeli annak szükségességét, hogy világosan tisztázzuk a mozgalom céljait és a pacifista Ideológia mindenféle . megnyilvánulásával szemben a legélesebb harcot folytassuk. Le kell leplezni és szét kell zúzni a hábotú elkerülhetetlenségéről szóló meséket. Le kell leplezni azokat, akik országunk ellenálló erejének gyöngí- tése céljából nem Ismerik tel és nem látják he Néphadseregünk fejlesztésének fontosságát, nehéziparunk fejlesztésének jelentőségét. Fel kell tárni dolgozó népünk előtt, hogy „egy védtelen ország valósággal csábítja az imperialista kalandorokat a különböző beavatkozásokra és provokációkra“. (Rákosi Mátyás.) A béke híveinek elengedhetetlen feladata, hogy' minden eszközzel hozzájáruljanak Néphadseregünk erősítéséhez, országunk védere- jének növeléséhez, szocialista munkaversennyel, a munka termelékenysége állandó növelésével, ötéves tervünk végrehajtásához. Egyszerű emberek milliói teszik fel ma világszerte aggódva a kérdést, elkerülhető-e az új háború veszélye. A mi válaszunk erre ez: Igen, elkerülhető, ha a dolgozók százmilliói és a mi hazánkban is egész dolgozó népünk felsorakozik a béke zászlaja mögé, ha elszántan szem- beszállunk a háborús uszífőkkal, ha a legszélesebbkörű mozgalmai szervezzük meg a béke védelmére. Erre utalt már a Tájékoztató Iroda 1947 szeptemberében hozott határozata Is: „Szem előtt kell tartani, hogy óriási a távolság az imperialisták kívánsága között, hogy szabadjára engedjék az új háborút és a lehetőségek bűzött, egy ilyen háborút megszervezzenek. A világ népei nem akarnak háborút. A béke pártján álló erők annyira jelentősek és hatalmasak, hogyha ezek az erők a béke védelmében szilárdak és kemények lesznek, ha állhatatosságot és hajthatatlanságot tanúsítanak, akkor az agresszorok tervei teljes csőddel fognak vég zödni. A hácshokodi a kalákákkal együtt háborút hirdetnek a béke ellen Egy kis ravaszságéit nem mennek a szomszédba így ismerik mindenütt Bács- bokodon a jehovista szekta tagjait, de különösen vezetőiket. Jámbor embernek látszik valamennyi. Kegyesen, halkan, szemlesütve jámak-kelnek. Észrevétlenül, de azért mindenütt ott vannak. A békességet hirdetik, a háború el- lene&séget. ,,Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel“ mondják, ez az „igazi em- berszeretet", így lehet csak igazi béke. így dolgozni a békéért, hamis, félrevezető, megtévesztő. Az elmúlt évszázadok, de a közelmúlt történelme megmutatta, hogy az igazi békére csak a „kődobók“ elleni harc vezet, ök a békességet úgy hirdetik: ember-ember között ne legyen ellentét. — Mindegy, hogy kizsákmányoló, vagy kizsákmányolt, tőkés vagy munkás, legyen nyugalom, béke közöttük. — Ha tőkés életedre tör és megdob kővel, te mutasd meg, testvér, hogy tudsz törni, hogy a te lelked magasabb- rendű. Ha segíteni nem tudsz akor ne ártsál. Kenyeret dobjál vissza ez lehet az egyetlen válasz a népeket, a tömegeket irtó gyilkoló kődobás ellen. Népünknek, meg a bácsbo- kodiaknak elegük van már ezekből a sokszor hallott mesékből. Az ilyesfajta békére nincsen szükségünk. Olyan béke kell nekik, melyért a harcot a kommunisták vezetik, mely jólétet hoz, több ruhát, cipőt, kultúrát Harcos béke kell nekik, mely nem nézi el az ellenség kődobását és nem tartja oda az arcátt hogy arculcsapják, hanem jobban termel, aláírásokat gyújt milliószámra és gőzkalapácsként súlyt le a dolgozó nép békéjét megbontani akarókra- Az osztályellenséggel való megbékélés és a békéért való harc kettő egymással ellentétes és olyan az összefüggés közöttük, hogy a dolgozó nép békéért való harca küzd az osztályellenséggel való megalkuvás, parírozás ellenSuhajda Antal kántornak nem egészen ez a véleménye, sőt veszedelmesen olyan, amilyent az imperialisták hangoztatnak léptfin-nyomon, melynek a napi tartalmát az „Amerika Hangja“ adja meg. A „békesség’* hirdetői valamennyien megtagadták a békeivek aláírását. Miért? Hát azért, mert ez nem jó az imperialistáknak, azért mert az aláírásuk nem vágott, volna össze a ,,kő és kenyérdobás“ hazugságával. Azért, mert leérkezett a vonaluk, hogy passzívan kell viselkedniük a béke- mozgalomban és igyekezniük kell ferde, félrevezető értelmezést adni a békéért való harcnak. A bácsbokodiak szemét azoban nem lehet egykönnyen bekötni. A dolgozók látták, hogy mire megy a „játék“. A jehovisták magatartása: háború a béke ellen, harc az igazi békemozgalom ellen. Alattomos, csöndes harc. Alamuszi suttogással folyik, na meg a fekete födelü biblia tekintélyével. Mindenre a bilia került elő. Az imperialistákat dicsérni, Titóékról beszélni, azonnal megvan az idézet. Kenetteljes felolvasás, alázatos hang: módszer a háborúra spekulálók érdekében. Végére jártak a Suhajda- féle jehovistáknak, az emberi hiszékenység aljas kihasználóinak. Sarkában voltak a község dolgozói ennek a „kántornak" Befurakodott az EPOSz- ba, ott akart robbantani és ravaszul fürkészve híveket szerezni magának. Kidobták! Érthetően kapta meg fizetségét Május 1. előtt a dolgozók elhatározták, hogy a nagy ünnepre kicsinosítják a községüket. Rendbehozzák az átereszeket, a gödrös útszakaszokat. Egész Bácsbokod dolgozott. 150 fogat, hordta a bányából a homokot. Pető esperes, meg Suhajda elmentek ide is felolvasást tartani. — őket nem érdekelte a házuk környéke, sőt le akarták beszélni a többit is, hogy n® csinálják. A május 1. ünnepsége ellen így hadakoztak. A földjeik a legelhanyagol* tabbak a határban. Kern dolgoznak, egész nap hirdetik az igét — ahogy ők mondják — „mert nemcsak kenyérrel él az ember. „Ha gazos földet látnak a határban, mindönki tudja, hogy biztos jehovista. vagy kulák. A kuldkok őrömmel látják ezt. Örülnek a szövetségesnek. Jól jön ez nekik — gondolják — az egyikdk nyíltan uszít a háborúra, a másik a békességet hirdeti és mégis közös a céljuk: az Imperialisták szolgálata. Szabó Klára népnevelő tud sokat ezekről a „békés“ emberekről. ö járta végig az aláírásgyűjtéskor a Csikótelepet, Kivétel nélkül mindegyik azt felelte: —Nem írjuk alá, semmiféle mozgalomban nem veszünk részt! — Mi külön állunk ettől a társadalmi rendtől. Koszó József, Suhajda meg Pető Antal távolának ettől a társadalmi rendtől. A mi társadalmi rendünk, mely a szocializmust építi, a békét akarja, nem a mindenáron való békét, hanem a harcosat, ők amerikai szolgálatban a háborút akarják és szándékaikat kegyes szavak mögé rejtik. Nyilvánvaló, hogy békét akaró népünk haragját, gyűlöletét zúdítják magukra. a párlépítés rakéjáitalí nélkülözhetetlen felveri A Pártmunkás O L V ft S D! ______ TERJESZD 3
