Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-25 / 39. szám
NINCS SO JAVU LÁS a Megyei Bixoitság öalároxata óla a bajai Magasépítő N. V.-nél A bajai építőmunkások nagy múltra tekintenek vissza. A fel- szabadulás előtti évtizedekben ők is, szinte kivétel nélkül, ott állót- tak a kapitalisták, a nagy vállalkozók elleni harcok soraiban. Baján, mint a legharcosabb munkásokat ismerték. A többi munkások előtt tekintélyük volt. Nem féltek a nagypénzűektől, nem riadtak vissza, vállalni az áldozatot a több bérért, a nagyobb darab kenyérért. Ha kevesebbet fizetett a tőkés, akkor sztrájkoltak, nem dolgoztak, míg a követelésüket nem teljesítették. Szervezettek voltak és a tőkések látták szervezettségük erejét. Hosszú éveken keresztül szenvedték a bajai és a környéki épi- tőmunkások a nélkülözéseket, a munkanélküliséget. A szezon is csak sokszor alkalmi munkákkal telt el. Helyben vagy a környéken nem mindig volt munka, vidékre kellett menni. A kis órabér- 161 kétfelé kellett élni. Egész nyáron vagy havakban laktak, vagy ágyra jártak. Vékony volt a koszt. Az asszonyra meg a gyerekekre nem jutott egy ruhadarab és a munka róla is leszakította az utolsó nadrágot. Nagy gond volt akkor élni, nehezen jutott a falat a munkás szájához. A vállalkozók annál jobban éltek. A nagynehezen felvett munkások fölött dölyfösködtek, uralkodtak. Próbált valaki az „úrnak“ nem tetsző szót mondani, hamar a kerítésen kívül találta magát! Minden nap arra gondoltak: ha vége lesz a napnak, vajon holnap kellek-e? Ki számítgatta, hány pengőt fog kapni, de a levonások mindig kisebbítették, valamennyivel min. dig vékonyabb volt a zacskó. A vállalkozó annál jobban dagadt. A bajai építőmunkások kemény határozottsággal termelési értekezletén az egészei, lehetetlen szellem alakult ki. Nem volt elökésxiies, utasították vissza nem egyszer a tőkések, a kapitalista építkezők „törvényes rablását“. Minden évtizedben fellángolt a sztrájk. ] 911-ben, majd később 1924-ben százak követeltek néhány fillérrel többet, kevesebb munkaidőt, emberséges munkakörülményeket. Puskás Mihálynak meg a többinek nem egyszer kellelt megijednie a munkások fenyegető öblétől. A csendőrszuronyok azon. ban falat emeltek a tőkések köré. Akkor csak a hazugnak, a gazembernek, a kizsákmányolő- nak lehetett igaza, joga; a mun kásnak elnyomás, éhezés, munka, nélküliség volt igazáért „jutalma“. Börtön volt a lázadók, a bőrükben nem férőknek a szállása. Ezt tudta adni a kapitaliz mus a dolgozóknak : szenvedést, gyűlölködést, börtönt, kínzást. Vasmunkás, építőmunkás, textilmunkás, legyen az bármelyik, egy volt a sorsuk. Éppen ezért egy most a feladatuk is. Gyűlölni az ellenséget, minden erőnkkel építeni a szocializmusunkat. Győzni a hibák, az ellenség aknamunkája feleit, győzni a ma- radiság felett. Újítani, újat teremteni mindez most a magyai munkások „sorsa“, nagyszerű sorsa, melyért ma milliók léiké sednefe, mely a népünk új életét építi virágzóvá, diadalmassá. Vasmunkás, építőmunkás egyaránt gyűlöli a mullat, a bőrét nyúzókat, éppen ezért egyaráni kell kivenni részüket az építésből. A feladat sehol sem kevesebb. A hajai és környékleli égi törnunkdsoknak nincs kisebb és kevésbé felelősségteljes munkd juk, mint bármely szakmabeli magyar munkásnak. A Megyei Pártbizottság foglalkozóit az építőipar megyei vi szonylatú kérdéseivel. A lintáro zatoknt az elvtársak ismerik és akkor vállalkoztak Is annak a végrehajtására; A határozat óta egy hónap telt el, tehát elegendő idő arra, hogy lemérhető legyen, mennyi és hogyan lett abból végrehajtva. Koller elviál'*, a vállalatvezető kétségtelenül jobban, sűrűbben és több támogatást adva látogatja az építkezéseket. Egy-egy építke1 zést jobban kézben tart és ez már önmagában is jelent bizonyos javulást. Az ellenőrzés csak eredményeket teremthet. Azonban, ahogy Köller elvtárs is mondotta : „nincs sok javulás a határozat óla“. Ez annyit jelent, hogy a határozatból még nagyon sok mindent nem hajtottak végre, még igen sok feladat megoldásra vár. — A munka helyenként szer veretlenül folyik. A politikai munkára nem adnak sokat magok az elvtársak sem. Legutóbb az egyik építkezés csak úgy összeterelték a munka sokat. Előre megmondani, hogy miről lesz szó, — minek az. Felesleges időtöltésnek tartják. Nyolcvankét munkás dolgozik, dt az elvtársak legnagyobb erőlko dése ellenére sem sikerült egész ségessé tenni az értekezletet. Az üzemi bizottság titkára tartotta a beszámolót, de nem volt sok foganatja. Pedig igen fontos kérdésről volt szó. Egyrészt a SzOX határozatáról, másrészt pedig a darabbér bevezetéséről. Ez olyan nagyfontosságú kérdés az építőiparban, hogy a dolgozók teljes figyelmét követeli. De ennek elő feltétele, hogy kellő szervezési és politikai előkészítő munkával az értekezlet célját tudatosító munkával előre bizlosílsuk. „De ott csordaszellem uralkodott“ — mondják az elvtársak. — „Ha egy beszélt, akkor száz beszélt“. Ha darabbérezésről és a normacsalásról beszélt az ÜB titkár, akkor azok, akik a leg- gyanúsabbak, hangoskodtak, nyilván nem láttak a maguk számára a darabbérezésben nagy lehető Bégeket. Nem lesznek olyan lehetőségek, hogy majd Ocsenás módjára duplán számolják cl a habarcsot és így meglopják a nép államát. A politikai munka elhanyagolása a, sikertelenségbe fül- laszíja a fontos feladatainkat. Nemrégiben bocssjtoiták el az üzemből a hanyagokat, a munkafegyelem rombolóit, Matkovies, Zsarkő és Vukovics nélkül dolgoznak már és bizonyosan a tisztulás könnyebbé tette a munkát. De ezzel miig nem szakadt vége a sornak. Maradt még azokból, akik nem jó szemmel néznek a volt épitőmunkás vállulatvezelő- re, akik kényszeredett jónapolot köszönnek a munkásoknak, akik valahogy próbálják magúkat átmentéül az általuk várt jobb idők számára. Lonkni úr voll cementgyáros, most főkönyvelő és ahogy úri kül sejéből is tiszteiéitől mondják „igen jó szakember“. Gyáros volt, inost sem szegény ember. A má sik Kóbor Ferenc bácsbokodi nagyvállalkozó. Valamikor négyszáz emberrel dolgozott és ágy mondják szerte a déli megyerészen, hogy fél Bácskát ő építette fel. A nagy kulák sváb házakat, de a magyar kulákokét is. Kóbor húzta fel és bizonyosan nem ingyen és nem is a két kezével. Bácsbokodon csak azért lakott, hogy az adózás szempontjából ne legyen annyira a szemelőtt. Poli tiknilag sem fekiidhetetf rosszu felszabadulás előtli időkben hiszen a középítUezések nagy ré szét Is ő kapla meg. Ettől elteklntve „pompás szakember“, épí- tésvezető. Puskás Mihály Baján közismert gazdag ember hírében ál lőtt. ö Is vállalkozó volt, de nem szegyeit a nevén viselni egy ce- mentárugyárat sem. Ű a íőépí- tésvezető és azt hisszük, hogy számára minden, csak az építkezés nem a fő. Puskás Mihály nagyvállalkozó volt már a 29-es sztrájkok idején is. Köller elvtárs, meg a többi építőmunkások ellene is harcoltak, rajta is több bért követeltek. Hát hogyan érzik most a munkások magukat? Elfelejtették volna Puskást, mint vállalkozót. Nem! Hogy ott látják, még jobban emlékeznek rá. A 29-es sztrájk sokszor felelevenedik a munkások emlékezetében. Puskás Hódy barátja Ennek az elvetemült pfeifferista nyilas csirkefogónak. Talán azt hiszi, hogy Baján már elfelejtet ték, mikor a parlamentbe tilta kozni Hódy barátjával együtt utaztak fel. Nagyon jól emlékez nek rá a bajai dolgozók. Nem lehet véletlen, hogy vannak hibák a bajai Magasépítő NV építkezésein. Kóbor a darab bérezés kérdését igyekezett érthetetlenné tenni. Sehogy sem akarta megérteni, bármennyire is magyarázta az Építésügyi minisztérium egyik ellenőre annak ész- szerűségét és helyességét. Az egyszerűt túlkompllkálta, az érthetői érthetetlenné tette. Általában jó a hangulat a munkások között a darabbérezésse. kapcsolatban. A bajai munkások között volt olyan, aki azt mond ta, „minek kell ez nekünk“, de mostmár mindenütt megértették t pl. Bácsalmáson már emelkednek a termelési eredmények. Oka ter- mésaetesen az, hogy Horváclci elvtárs nem kímélte' a fáradságot a darabbérezés megmagyarázáséihoz. Ahol jó volt a felvilágosító munka, ott a munkások nagyobi kedvvel dolgoznak, ott lendült a termelés. Kezükben látják, hogy menyit kell .végezniük, hogy meny nyit fognak keresni és ez lelkesíti a munkát, egészséges ösztönzést ad A termelési eredmények nem emelkednek, mert a versenyzés nem folyik. A vaskúti úti építkezésnél 170 százalékos az átlag, di általánosságban ezt nem lehet elmondani. Oka ennek az, hogy u lervek felbontása csak döcög, munkások politikailag nem értik a muukaverseny jelentőségét. — Annyira súlyos a munkaverseny zésben való elmaradottságuk, hogy sem az április 4-i, sem a május 1-i felajánlásokat nem tudták tel. jesíteni. Ami van, az csak papírra fektetett valami. Az nem viszi előre a munkát, csak késlelte, ti. Az oktutási munka teljesen eí lett hanyagolva. A szakmai képzés leállt, a párt szemináriumon a huszonhat hallgatóból csak nyolc maradt meg. Nincsen egyetlen építkezés sem, ahol lenne rend szeres politikai foglalkozás. A bajai Magasépítő N'V területén súlyos hiányosságok tapasz, lalhatók. A Megyei Pártbizottság határozatát nein hajtotlák végre, ez már önmagában is nagy párt- szerűtlenség. A hibák még jobbár, elmélyültek és ennek kihatásait lépten nyomon látni lehet. A pártszervezet vezetősége álljon élért a hibák kijavításának és a Párt határozatait figyelembe véve fogjon neki a konkrét munkának. Ne aprózza el erejét a minden apró üggyel való foglalkozással, persze az sem elhanyagolható, de válasz sza meg a munka döntő feladatát és azok végrehajtására mozgósítsa a Tárt tagjait és az tizem ősz- szes dolgozóit. A legközelebbi vezetőségi ülés tűzze napirendre a legfontosabb kérdéseket, azokat, melyek a munka megjavításából nélkülözhet ellenek. A „Sztálini-autógyár műhelyében A moszkvai ,,Sztálini-autógyár dolgozóinak komoly megpróbáltatást jelentett, amikor áttértek az új „ZISZ-15Q“ gyártmányú teherautó készítésére. Feladatukat sikerrel teljesítették, a termelés erőteljesen megindult és állandóan emelkedett. Egyre több alkatrészt és öntvényt kellett készíteni. Nina Vasziljeva magkészítő brigádja elhatározta, hogy munkájuk megszervezésével biztosítják az egyre növekvő termelés szükségleteit. Minden nappal közelebb jutottak a célhoz. A norma szerint egy műszak alatt 228 kisöntésű magot kellett készítenie. Egynek az elkészítésére tehát két perc ideje volt. Tökéletesíteni kellett a termelés menetét és megtalálni a rejtett tartalékot. Ez sikerült Vasziljevának. Azelőtt üres kézzel tért vissza Vasziljeva a szárítókályhától, ahova a magokat helyezte. Ez idő alatt nem végzett termelő munkát. Gondolkodott ezen, majd elhatározta, hogy útközben magával hoz néhány szárítólemezt. Ezeket úgy rakta össze, hogy a munkafelület lefelé volt. Ez egyszerűsítette a munkamenetet és így minden magnál 15 másodpercet megtakarított. További 5 másodpercet jelenteti, hogy amikor a magokat a szárító futószalagra helyezte, egyidejűleg helyet csinált a következő sorozat részére. Még 10 másodpercet nyert annak révén, hogy kettesével helyezte a magokat a szárító futószalagra. A másodpercekből percek, a percekből órák lettek. A munkatermelékenység pedig megsokszorozódott. A z előírt 228 mag helyett egy műszak alatt 1100 készült el. Vasziljeva rekordja a tapasztalatátadás eredményeképpen mindennapos természetes jelenséggé vált az egész brigádon be'ül. A kom- szomolista brigádvezeiőnő mindig szem előtt tartja, hogy élen kell járnia a termelésben, példát kell mutatnia az ifjúságnak, munkatársainak. — Élenjárónak, lenni nemcsak azt jelentit — mondja határozottan — tingv csak én dolgozzam jól, hanem társaimat is meg kell tanítanom, hogy ők se dolgozzanak rosz- szabbul, sőt érjenek el nagyobb eredményt, mint én. őszinte örömet érzett, amikor barátnője, Sura Belova túlhaladta eredményét és 1250 magot készített. Vas*ü- jeva rövidesen ismét túlszárnyalta 15 darabbal, majd újra Belova szerezte meg az elsőséget, Vasziljeva brigádja sztahánovista lett. A fiatal brigádvezetőnő az elmúlt évben megkapta a Lenin rendet, ez évben pedig Sztálin-díjjal jutalmazták. A Pártra és a Komszo- molra gondolt ekkor, amelyek a haza és a nép szeretettre nevelték. Eszébe jutottak barátai, barátnői és idősebb társai, akik a munkában felmérhetetlen segítséget nyújtottak neki. A Sztálin-díj ünnepélye# átvétele után újult lelkesedéssel fogott munkához és brigádjával együtt dkert-siker- re halmoz azóta is. Nemrég megtisztelő versenyfelhívást kapott Vasziljeva Vaszilij Kokoskától, a hires kovácstól, aki brigádjával munkaversenyre hívta ki őket május 1-e tiszteletére. Vaszilje- váék a kihívást elfogadták. Elválik, ki lesz a győztes. Az a*yoí yyaetnatosíták atmeikai segítsége- UéiHilt az ázsiai szabadságtnazgaltnaU etten A napokban zajlott le az ausztráliai Sidneyben a brit birodalom országai képviselőinek értekezlete. Az értekezletet — írja a Krasznaja Zvjezda — a délkeletáz3iai országoknak nyújtandó „gazdasági segély" kérdésének ürügyén hívták össze, holott a valóságban az ázsiai népek szabadságharca ellen irányuló támadójellegü csendesóce- áni-tömb megalakításáról tárgyaltak. A sidney-i értekezlet a többi között hozzálátott azoknak a határozatoknak a végrehajtásához, amelyet a londoni tanácskozásokon a felszabadító mozgalmak elleni harc fokozásáról hoztak. Az angol imperialisták ezen a téren is az USA támogatását kérik s ez az amerikai befolyás további növekedését fogja jelenteni a brit domíniumokban. Az angol gyarmatosítók — mint a sidney-i értekezlet mutatja — az ázsiai országokban erősödő szabadságharc miatti rémületükben segélyért könyörögnek elsősorban az USA-tól, de saját domíniumaiktól Is. hanem Ázsia két országának együttműködése hozzájárul a tartós békéhez Ázsiában és az egész világon. A torinói Fiat-művek munkásai tiltakoznak a hadtanyaggyáriás ellen A torinói Fiat-müvek munkásai, amikor parancsot kaptak 50 Vampire mintájú repülőgép elkészítésére, a munka; félbeszakították tiltakozás képpen a hadianyaggyártás ellen. A munkások erélyesen megbélyegezték »2 olasz kapi talista körök politikáját, amely berendezkedik az új támadó háború érdekében folytatott előkészületekre. India követe atadia meghízóSeveléf Mac-Ce-Tung elvié sask Az Indiai Köztársaság követe, K. M. Panikkar, a Kínai Népköztársaságban szombaton átadta megbízólevelét Mao-Ce-Tung elvtársnak, a kínai központi népi kormány elnökének. A megbízólevél átadásánál jelen volt Csu En- Laj külügyminiszter. Pa.nikkar követ beszédére válaszolva Mao-Ce-Tung elvtárs a többi között kiemelte: A diplomáciai kapcsolatok megteremtése Kína és India között nemcsak fejleszti és megszilárdítja a két nép között már meglévő barátságot,