Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-23 / 37. szám
Dinnyéssel csak az első ellenség leplezödöli le a félegyházi Gépgyárban Vannak még csendőrök, hunyadi páncélosok, nyugatos katonatisztek, kulákok Ali? egy hete, hogy a kis kunféieg'yházi Gépgyárból eltávolították Dinnyés János béi'csaló kulákot, aki aljas módon csalta ós lopta munkatársait. Azért tudta minden bizoniiyat Dinnyés köny- nyen és nem is rövid ideig végezni romboló munkáját, mert voltak az üzemben, akik egyrészt eltűrték egy kulák jelenlétét, másrészt pedig voltak, akik elnéztek :,niun kaját“. A cinkosok nyilván egymás kezére játszottak. Az üzem különböző posztjaira és funkcióiba befurakodott volt csendőrök, hunyadi páncélosok, nyugatos tisztek jóleső érzéssel figyelték Dinnyés munkáját. Dehogy szóltak volna, bármit is láttak. — Hallgatólagos megegyezés volt közöttük. Nekik i9 érdekük volt, hogy ezt a kulákot előtérbe tolva az üzem munkáját hátráltassák. Mielőtt visszatértek nyugatról, jól szájukba rágták, hogy mit’ kejl tenniök. A Gépgyárban nem egy, nem is kettő, de számos ilyen befurakodott ellenség „dolgozik“. Vegyük őket sorra Besze Mihály repülőtiszt volt. Nyugatról hazatérve azonnal munkához látott. Jelentkezett és felvették. Megfordította a köpönyeget, vigyázva arra, hogy semmi zöld * ki no látszódjék. Már több mint egy éve olt dolgozik és annyira jó munkát végzett, hogy ma már a müs/.ati osztályon vezetőszerepet tölt be. A munkások erről mit sem tudnak, megbíznak benne és elfogadják utasításait. Szerény ember különben, nem sokat' beszél, nem dicsekszik nycuri'osságával. A Besze-család két jó munkással ,,áldotta“ meg a Gépgyárat. A fivér Besze István horthysta főhadnagy szintén nyugaton járt és hazaérve, akkor még jól jövedelmező korcsmát nyitott. Innen a városházára került, mindenáron felfelé kapaszkodott. A kommunista polgármester körül azonban nem lehetett turpiskodui és a főhadnagy- úr nem sokáig ronthatta a levegőt a városházán. Bátyja közben.) Írására az üzemben alkalmazták, egyenesen a műszaki osztályra került. — Lám a testvéri szeretet miié képes. Besze nemcsak magáért, hanem testvéréért, i? vállalta a felelősséget. A nyugatos kettős halkan végezte a munkát és Dinnyés esete bizonyítja hogy nem is eredmény telenui. A szerszámraktárban is van a régi világból mevmara.lt „szerszám“. A kiadó Áron László, volt kakast alias csendőr. Ő ugyan a-t mondja, hogy csak a csendőrség konyháján volt és úgy mondja, mintha ebben vj'aki is ké teikedne. Ezt el is hisszük, ott étkezett minden bizonynyal. De aztán senKi fie cső dálkozzon az üzemben azon, hogy ha a szerszámok kerül valami hiba történik, mert neki aztán minden oka meg van arra, hogy jössz szerszámmal, rossz munka foly-! lyék. Bene János a „di ;sö“ és ,,hírneves" hunyadi páncélosoknál szolgáit, szituén megjárta nyugatot. Feltételezzük, hogy nem kényszerrel vitték. Hazatérve őt is bevonták társai az „építő“ munkába és most a raktárban végzi az adminisztrációs munkálatokat. A „papával'“, aki most is nyugaton van, állandó kapcsolatot tart fenn és egesz biztos, az ü/em életé-öl ,.hasz- nos‘‘ adatokat juttat nyugatra. Az energiafelelős Kulcsa „szaklárs“ Mióla ő az energiát'sietős, azóta sokkal több áram/avar van, mint azelőtt nosszú időn át összesen. A munkások órákra kiesnek a termelőmunkából. ö is tagj i a nyu- gatos gárdának, egyforma érdekeltségük van az üzem menetének akadályozásában, ö a felszabadulás előtt csendőr őrmester volt és megtanulta-, hogy mit keli tenni, hogy a munkások no tudjanak dőli gozni. A főraktáros egy kólák: Fazekas Imre. Jól ,,dolgozik“, a raktár mindig tiszta. De hogy azonkívül mit. végez, világos mindenki előd. Sorolhatnánk még tovább. Rá- di István, Drozdik István a többiekkel egyhúron pendúl- nek. Ennek azután az özemben meg is látszik az eredmcnvc. A pártszervezet ébertdensége megtűri ezeket -íz eleme két az üzemben. A , szakom ber“-ie hivatkoznak, de közben nem veszik észre, hogy a begyúlt ellenség már szinte frontot képez. A dolgozók érzik ezt, tudják, hogy valami baj van az üzemben. Mivel a pártszervezet vezetőség? és a vállalat vezetősége .iem kezdeményezi leleplezni ezeket a csendőröket, volt katonatiszteket, a dolgozók nem tudják pontosan megállapítani, hogy mi is lehel a dolgok mögött. A termelési értekezleten passzívak, nem szólnak hozzá a kérdésekhez. A vállalatvezető beszámolója nem vetette rel a leghelyesebben a legutóbbi értekezleten a kérdéseket. Keveset beszélt az ellenség munkájáról, a bér- és aormacsa- lókról, de azt fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a nö- vénvápolási munkának mik a feladatai. Nem helytelen, de ennek a termelési értekezletnek más volt a feladata. A fiatalság szervezetileg rosszul áll. A SzlT gyűléseire 10—15 fiatal jön össze. — Ennek persze örülnek ezek a hunyadi páncélosok, a munkájuk sikerét látják benne. De nem sokáig. Kihullanak ezek a nyilas csirkefogók és csendőrök. Az álarc lekerül mindannyiókró], nem lesz alkalmuk a népi demokráciák ellen az üzemen belül dolgozni. Az ellenségnek az üzemen kívül vau a helye. Kimondhatatlan nagy megtiszteltetés, hogy tanulmányozhatom a világ legfejlettebb mezőgazdaságát-J írja Aoú Jósref léle&yházi parasztküldöti Kimondhatatlanul nagy megtiszteltetés, kitüntetés ért engem vasárnap. A Szovjetunióba tanulmányútra induló parasztküldöttségbe engem választott Félegyháza dolgozó népe. Mindannyiunk újságja, a Bácslcislcunmegyei Népújság hasábjain szeretném megköszönni, hogy a dolgozók választása rám esett. Én mehetek a küldöttséggel, az a szegényparaszt, akit sokmillió társammal együtt a Horthy- világban semmibe sem vettek s akik még álmukban sem gondolhattunk arra, hogy csak a saját fővárosunkba, Budapestre elmehessünk tanulmányútra. Minket csak akkor vittek más országokba, ha az urak háborút indítottak és kellett az ágyútöltelék, hogy véres hábu.úk árán továbbtarlhas- sák ur. lmukat. És íme most a Szovjetunió, Sztálin elvlárs, de nemkülönben Pártunk szerelő gondoskoaúsa lehetővé teszi, hogy kimehdeJc a világ legfejlettebb, szoc\Pista mezőgazdaságát tanulmányozni. Ezért szeretném így ö- újságon keresztül megköszönni Félegyháza dolgozó pa. szíjainak, hogy engem jcloéek az útra. De köszönöm elsősorban és ismételten a Magyar Dolgozók Pártjának és bölcs vezetőnknek: Rákosi elvtársnak, kinek irányítása ezen rövid öt év alatt odáig fejlesztette országunkat, hogy kiérdemeltük a Szovjetuniótól: az idén már 200 dplgozó paraszt mehet hozzájuk. Ezerszeres hála a dicső Vörös Hadseregnek és « nagy Sztálinnak, aki ennyire becsüli a ínagyar nép munkáját és ilyen lehetőségeket nyújt számunkra! Ez a hat hét nekem nagy élmény lesz, de azzal is tisztában vagyok, hogy ez nekem nem egyéni szórakozást jelent, hanem nagy kötelezettséget vállalok magamra. Tudom, hogy ezalatt a hat hét alatt szerzett tapasztalatokat hazajövetelem után a legszélesebb dolgozó paraszti tömegek között kell, ismertetnem, az. ott szerzett tudást átadnom és saját élelem, munkám példájával kell alátámasztanom a' szocialista mezőgazdaság építését városunkban. ígérem, hogy belémhelyezett bizalomra tudásom és erőm szerint méltó leszek cs nem csalóinak bennem sem dolgozó paraszttársaim, sem pc- dig a Párt! Elméleti színvonalunk emelését segíti 3lő az Anyag- és adatszolgáltatás rendszeres olvasása A munkabér-rendszere a szovjet iparban „Olyan bérrendszert akarunk, amely világos, áttekint leélő, a munkás számára lehetővé teszi, . hogy bérét könnyen ki számítsa és egyúttal meg ;felelően díjazza a több- teljesítményt, tellát megjelelő ösztönzést is ad erre a többteljesítményre." (Szabad Nép) A munkabér a Szovjetunióban s a szocializmust építő népi demokratikus országokban rendkívül fontos szerepet tölt be. Helyes megszervezése, annak az ösztönző erőnek következetes ér vény esi léséi jelenti, amely a munkásokat a termelékenység emelésére, új munkamódszerek, újítások bevezetésére, a Sztahauov mozgalom fejlesztésére serkenti. Az egyéni bérezésnek kell érvényesülnie, teljesen helytelen a csoportos bérezési rendszer és nem szabad megfeledkezni a bérezésben előforduló „egyenlősdi“ elleni küzdelemről sem. Sztálin a gazdasági vezetők 1931. évi értekezletén mondott be. szedőben az ipar sikeres munkájának hat előfeltétele közé sorolta a munkabér egyenlősítése ellen foly látott szívós harcot. Sztálin kezdeményezésére jött létre a Szovjetunióban az új bérezési rendszer, amely szerint a munkabér, a, munka menyisége és minősége arányában nő. vagy csökken. A szovjet bérezési rend-zer a munka és a felelősség arányában több fokozatra, fizetési osztályra oszlik. Az egyes iparágaknak megfelelően a fizetési osztályok számban különböznek egymástól. így a gépgyártásban 8, az üvegiparban 10, a téglagyártásban 7 osztály van. A szakképzett munka, a nem szakképzett munkához viszonyítva magasabb bérben részesül. Ez serkentőleg hat a munkásokra a szakképzettség emelésében. A szovjet ipar bérezési rendszerének alapformája a darab- szám-munkabér, amelynek változatai a következők: Az akkord-munkabér — amikoi az elkészült termelvényeket az egységesen megállapított díjszabás szerint fiznák; a progresszív fizetési rendszer — amelyben minden normánfelüll termel, én.vl magasabb áron fizetnek, mint » megállapított nurma keretein belül előállítottakat; a prémiumos fizetési rendszer — amelynél a normán felüli teljesítményekén prémiumokat folyósítanak. A Szovjetunióban a progresz. szív és prémiumos munkabérrendszer bevezetésénél két alapelvből indultak ki. A munkatermelékenység növekedésének felül kell múlnia a munkabér növekedését, meri csak ilyen feltétel mellett halmoshalók fel megfeleli alapok a termelés kibővítésére ét a munkabér növelésére. A pré miumokra fordított kiadások forrásául csak az önköltségcsökkentésből származó reális megtakar! tások szolgálhatnak és semmi esetre sem léphetik túl az állam mnnkabéralap kereteit. E rendszer nemcsak a szaktnun teásokra, hanem a segédmunkások, ra is kiterjed. A segédmunkások és kisegítőmunkások, akik közvet lenül kiszolgálják a műhelyeket, ugyancsak részesülnek prémium ban, százalékos juttatásban a mű helyek eredményei arányában, h rendszerben a prémiumot mulató szám alapján állapítják meg amely kisebb a szakmunkásokénál. Ehhez az elvhez ragaszkodni kell, hogy helyes viszony legyen a szakmunkások és segédmunkások bére közölt. A Szovjetunióban nagy figyel met fordítanak a munkaköriilmé nyekre és ezeket figyelőibe veszik a munkabérek megállapításánál. A földalatti munkáknál, a „meleg, mfihelyekben“, valamint különböző nehezebb munkáknál magasabl munkabért fizetnek. A munkabét progresszív prémiumos rendszeri biztosítja, hogy a munkások é> alkalmazottak a legnagyobb mér fékben saját érdeküknek tekintsél a munkatermelékenység és a szak képzettség emelését, a munkaidő teljes kihasználását és a munka élenjáró sztahdnovista módszerei nek alkalmazását. A mátéfeiki „Törekvés“ fermelőcsoport a 200 mázsás cukorrépa átlagért A mátételki „Törekvés"'“ termelőcsoport a minisztertanácsi határozatban előírt szabályok szerint végzi a növényápolási munkálatokat. A csoport tagjai elhatározták, hogy minőségi munkával és a munkának időben való elvégzésével emelik a terméshozamot. A csoport a főnövények terméshozamának emelését a következőkben vállalta: Búzánál holdanként 20, burgonyánál 140, cukorrépánál 200, napraforgónál 16, kukoricánál 40, tavaszi árpánál 21, zabnál 18 mázsás átlagtermést vállaltak. A munkacsoportok a többtermés érdekében fokozott teljesítménnyel végzik munkájukat, Ságodi Margit munkacsoportja felajánlotta, hogy-az összes növényápolási munkákat 200 százalékban teljesíti és versenyre hívta Kollár Imre csoportját. Tanultunk a kritikából Y Május 17-i számban megjelent — üzemünkre vonatkozó — újságcikkre közöljük a következőket: A cikkben foglaltakat üzemi Pártszervezetünkkel és Üzemi Bizottságunkkal együtt áttanulmányozva elismerjük, hogy a kopott kritika helytálló. Termelési értekezletünk lefolyása valóban azt tükrözte, hogy nem volt helyes az előkészítő és felvilágosító, szervező munka. Teljes mértékben igaza van az újságíró Elvtársnak, hogy keveset foglalkoztunk az értekezleten a laza normák és normacsalások kérdésével s abban is főleg a helyi — vállalaton belüli — viszonyokat hoztuk előtérbe s nem domborítottuk ki teljes részletességgel mindazokat a példákat, amelyekből dolgozóink tanulhattak volna, s nem tártuk eléjük azokat az elítélendő eseteket, amelyekből világosan tudomásukra jutott volna, hogy a normacsalók milyen óriási károkat okoznak a dolgozók országa népgazdaságának. A lefolyt termelési értekezletről alkotott kritikából tanultunk, s hogy azt be is bizonyítsuk, a legközelebbi termelési értekezlet előkészítésénél meg fogjuk hívni az Elvtársat, hogy meggyőződhessen arról, hogy Pártunk irányítását elfogadva és magunkévá téve foglalkozunk a problémákkal és azokat a funkcionáriusok útján kivisszük a üzem dolgozói közé és az értekezletet megelőzően felvilágosító munkával tudtosítjuk a felvetendő problémát, hogy időben tudomást szerezzenek róla a dolgozók és felkészülhessenek a kérdés megvitatásán. Elvtársi üdvözlettel VILLÁM SÁNDOR, C /