Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-21 / 36. szám

Mi rejlik az orgoványi Kristóf kulák-porta mögött? A DEFOSz lerántotta a leplet a kulák-asszony „szorgalmas“ kizsákmányolásáról A dolgozó parasztság nagy lelkesedéssel és jó munkával igyekezett végrehajtani a minisztertanács határozatának megfelelően a tavaszi munká­latokat. Ennek megfelelően már jól haladnak a szakszerű növényápolási munkálatok is. A kulákok azonban ezt a munkát mindenféle aljas esz­közökkel igyekeznek szabo­tálni. Ilyen szabotáló és kizsák­mányoló Kristóf Józsefné 130 holdas orgoványi kulák is, aki rosszul műveli a földjét, a jó vetőmag helyett ocsut vet, levágja az éretlen gabo­nát és az állataival eteti fel a dolgozók kenyerét. Elve az: mindent elpusztítani, feldő­zsölni, hogy ne jusson a dol­gozó nép, a ,.piszkos kom­munisták kezére.'* 1 2 * * S Szabotá- lásait, aljasságait alátámaszt­ja ..szorgalmas“ kizsákmá­nyolással. Ó szabta meg Réz József munkavállalójának évi bérét 1110 forintra. Jellem­ző mohó kapzsiságára, hogy még ezt sem fizette ki telje­sen. Nem adott sem tisztál­kodási időt, sem fizetett sza­badságot. Végh József volt Défosz és párttitkár, ahelyett, hogy megsemmisítette volna a ku­lák csinálta, a dolgozó nép törvényét tipró „Bérlevelet“, hanem ellenkezőleg: jóvá­hagyta, elősegítette hogy a kulák továbbra is kizsákmá­nyolhasson. A községi párt- szervezet és a Défosz megyei titkársága eltávolították Vé- ghet és leleplezték a kulák mesterkedéseit. A munkaügyi bizottság kötelezte Kristóf Józsefnét, hogy munkabér cí­mén 8327 forintot fizessen ki Réz Józsefnek. Kristóf né azonban ezt megtagadta. Kristóf ék 1919 ben Nézzük meg közelebbről, ki ez a Kristóf Józsefné? Nem véletlen az, hogy a dolgozó nép ellen van. Szabotál, ott árt, ahol épen tud. Még a múltban nagy „gyakorlatra“ tett szert ezen a téren- A fér-,, je Kristóf József, a Tanies-C köztársaság letiprásában is^ kiverte a részét. Héjjas ésí Francia Kiss Mihály, vala-t mint ezek orgoványi alvezérei-^ nek —' Papp Kálmán és tár-c sainak — hűséges kiszolgá-; lója volt. Részvett ezek dő-5 zsöléseihen, disznómódra, be-r rúgtak ég mészárolták le az£ Orgovány' és környéki kom-c munistákat, továbbá a nem^ kommunistákat és a dolgozó? parasztokat. Különböző kínzá-j- sokat alkalmaztak, kiszúrták^ az áldozatok szemét, levágták? egyes testrészeiket, barbárp kegyetlenkedésük nem ismerte határt. Mindezt „kirándulás-^ nak“ nevezték. A kommunis-S tákat „kivételes“ bánásmód-c ban részesítették; félig agyon-^ rugdosták, aztán leöntöttéke forró kátránnyal. Nappal gy,il-§ koltak, éjjel raboltak, foszto-C gattak. E gyilkos és rabló-^ banda közé tartozott Kristóf j József is. C r Kristófék husánggal Z biztatnak.,. r--------------------- G G yűlölték a pépet, de még 5 jobban gyűlölték a kommupis-* tákat, akik már akkor a dol-g gozó nép boldogulásáért, jobb életéért harcoltak. Éppen ezért kegyetlenkedtek és pusz­tították a népért harcoló kom­munistákat. Ezzel is elősegí­tették, hogy a külföldi impe­rialisták és azok magyaror­szági szekértolói leverhették a Tanácsköztársaságot. Ebből következik, hogy a Horthy- rendszert is hűségesen kiszol­gálta, mert szabadon zsákmá­nyolhatta ki a dolgozókat. Csákó Lukács, Takaró János, S. Tóth Pál, Csákó Gábor, ak­kori munkavállalóinak a haj­naltól napestig tartó munká­jukért 2—3 kg. tengerit, nem ritka esetben pedig csak 20 fillért fizetett naponta. A fe­lesége pedig nagy husánggal „biztatta“ nádvágó munká­sait a munka „jobb“ elvégzé­sére. A munka ,,jobb‘’ elvégzé­se alatt a még nagyobb ki zsákmányolást kell érteni, A munkásoknak megfőzte délben már a vacsorát rozsdás bog­rácsban- Ettől a munkások megbetegedtek. A válasz az volt: , mit szimulálnak, nem akarnak dolgozni?“ Kristófék a béke ellen... A nyilas-rendszer még job­ban tetszett Kristófnak. Foly­tathatta ott, ahol 1919—20- ban abbahagyta. A kommunis­ták, a munkások, parasztok kínzásában, gyilkolásában, a fiatalok vágóhídra való aurco fásában megint „becsületesen“ kivette a részét. A tetteiért mint háborús bűnös van nyíl' Színház: vántartva, de nem mer a dol­gozó nép előtt megjelenni. Fél a felelősségrevonástól és buj­kál. A dicsőséges Vörös Hadse­reg elől gyáván nyugatra me­nekültek. De még elkeseredett dühökben oda kiáltották a fa­lu dolgozóinak: „aki nem me­nekül, az kommunista. Ha a németekkel visszajövünk, azt mind agyonverjük, aki nem menekült el.“ Vissza i3 jöttek, de úgy mint ágrólszakadtak Eleinte sunyin mutatva azt, hogy megváltoztak. Jó embe­rek. Később, ahogy megtolla- sodtak, félrelökték a színle­lést. Nem is tehettek mást, hiszen 1919-től kezdve a Hor­thy-, a nyilas rendszerben dol­gozó nép ellenségei, kízsákmá- nyolói voltak. Ma sem változ­tak, a népi demokrácia ered­ményei láttán, százszoros-ezer­szeres dühödt erővel támad­nak, minden rést kibasznál nak Nem írták alá a béke­ívet sem. A béke halálos el­lenségei, mert a háborútól várják uralmuk visszaállítá­sát. Éppen ezért terjesztik a háborús rémhíreiket, igyekez­nek a dolgozó parasztságot félrevezetni, hogy megbontsák népünk egységét. Szabotálnak, hogy gyengítsék népi demo­kráciánkat. Ezek a Kristóf Józsefék, a béke, a boldog jövőnk, a szo­cialista építésünk ellenségei. Ezek ellen harcol a Párt a dolgozó tömegekkel összeforr­va, hogy végleg megszüntes­sük a kizsákmányolást ha­zánkban is. »Gerolsteini nagyhcrcegnou Meilhac és Halévy nagyoperett­jét, a „Gerolsteini nagyherceg­nőt“-! május 19-én, pénteken este mutatta be Kecskemét dol­gozóinak az állami színtársu­lat. Ez az első olyan nagyoperett, amely politikai szatírának nevez liető: végig gazdag humor esz­közeivel parődizál egy olyan kis államot, amely külföldi kölcsön­nel próbálja építeni jövőjét ée bemutatja azt, hogy ez hova ve­zet. a „ueroisteint nagyherceg­nő“ egyike a legnagyobb pesti színházi sikereknek. Zenéjét Of­fenbach szerezte, főszerepeit Ta­kács Margit, Pethes Ferenc, Szal­ma Lajos és Farkas Anny ját- szák. MŰSOR: Május 20-án, szombaton esi e 8 órai, 21-én, vasárnap délután 4 és este 8 órai kezdettel: ,.Gerol- steini nagyhercegnő“ c. nagyope­rett. Korai paradicsom melleit a saláta és uborka öntözés nélküli szántóföldi termesztésére folynak kísérletek a bácsalmási mezőgazdassgi gimnáziumban Bácsalmáson a Mezőgazda- sági Gimnáziumban most csengetnek be az órára. Han­gos zsivajgó diáksereg tóaul a tantermekbe, hogy a gya­korlati kiképzés mellett az el­mélet minél tökéletesebb el­sajátításával készüljön hiva­tására. A Mezőgazdasági Gimnázium, mely a jövő tanévben, mint Mezőgazdasági Technikum folytatja működését a föld­művelésügyi minisztérium irá­nyítása mellett, ezidőszerint 4 évfolyamos. Az átszerve­zés után az évfolyamok szá­ma azonban 3 évre csökken. Uj hivatása pedig az lesz, hogy a mezőgazdaságnak, ál­lami gazdaságainknak, terme­lőszövetkezeti csoportjaink­nak és a földmüvelésügy köz- igazgatásának szakembereket neveljen. Az intézetnek ezidőszerint 114 növendéke van. A 114 növendék soraiban 45 a leány. Soraikban agrárproletár szü­lők gyermeke 10, dolgozó kis- paraszté 37, középparaszté 15, ipari munkásé 6 és egyéb fog­lalkozás ú szülőké 46. A gimnázium az elmélet el­sajátításán kivül gyakorlati kiképzést is ad 70 katasztrá- lis hold földterületén. Mégis, merteti a hallgatókat a nö­vényféleségek termesztési módjáról, azok kezelési módo­zatairól, a. legfejlettebb me­zőgazdaság, a Szovjetunió me­zőgazdaságának gyakorlati eredményei alapján. Kísérleti gazdaság is folyik az iskolában. Nagy gonddal folynak a kísérleti termesztések, hogy mezőgaz­daságunk fejlesztésében a magasabb terméshozamok elő­segítésével minél nagyobb se­gítséget nyújthassanak dol­gozó parasztságunknak. Ez. időszefint többirányú kísér­leti termesztés folyik az isko­lában. Most tanulmányozzák egy újfajta sárgarépa-mag magkötését, miként alakul hazai éghajlati viszonyaink­hoz. , A paradicsomon kivül a saláta és uborka kizárólag magtermesztésével is kísérle­teznek Az eddigi termesztés helyett olyan magot nevel­nek, mely alkalmas a saláta és uborka szántóföldi termesz­tésére, mindenféle öntözés nélkül. A kísérletezésekben a gim­názium hallgatói is résztvesz- nek. Farkas Erzsébet IV. éves hallgatónak annyira megtet­szett a mezőgazdasági kÍ3érle. tezéseknek a munkája, hogy ^határozta, az iskola elvég­zése után munkáját kísérleti gazdaságban folytatja. Far­kas Erzsébet idevaló a szom­szédos Jánoshalmára. Kiváló előmeneteléért havi 80 forin­tos ösztöndíjban részesül. A népi demokráciánk lehetővé tette, hogy mint szegény szü­lők gyermeke, tanulhat és képezheti magát. Szalma Mihály még csaji elsőéves. Hatholdas földhöz- juttatott dolgozó parasztnak a fia Ujszentivánból. Évi 750 forint ösztöndíjat kap, bogy iskolai tanulmányait tovább­folytathassa. Mint mezőgaz­dász szeretne itteni tanulmá. nyainak befejezése után mű­ködni állami gazdaságaink egyikében, vagy valamelyik gépállomáson. — Pártunknak köszönhetem, hogy továbbta nulhatok. Rákosi elvtárs tárta fel előttünk az iskoláknak a múltban számunkra elzárt ka­puit. ösztöndíjakkal mód és lehetőség nyílik, hogy olyan szegény paraszt embernek a gyermeke, mint ón is, tovább­folytathatom a tanulást. Meg is fogadjuk mi, fiatalok, hogy a béke megvédésében ott le* szünk az élen, hogy a Szov­jetunió és lenini Komszomol példáját követve, mi is részt- vehessünk a szocializmus épí. tésében. (bíró) ■juuüuüwwuuwuwüüwüaüoat: I) Viktor Babkin, as üzemi párt­1 bizottság titkára belépett as ass- talosmühelybe. Honon fel sem 5 nézett, folytatta a deszkagyalu- lást. j — Milyen szép itt nálatok — 2 mondta Babkin, amint körülné­) sett. — Esüstcsipke, fenyőillat... í De a műhely dísze asért mégis i a te munkád, Konov. elvtárs! S Az idős asztalosmester letette ^ a gyulát, felemelte a deszkát a ■) szeméig ős nagy szakértelemmel > vissgálgatta, nem maradt-e egyenlőtlen. j — Bogy a munka a műhely ? díszei Hát ez itt? — és kezével ) körillmutatott a műhelyben, a ) szerszámosládák, fűrészek és 5 gyalult között. ) — Igen, Konov elvtárs. Te ki­■j tűnőén dolgozol. Hiszen már a ) harmadik ötéves tervnél tartsz! ) Konov nem szerette, ha dicsé- j rik. ) — Hát.., bizony nem mal­} mosunk, hanem megfogjuk a munka végét. Tán lehet más- ) képpi — kérdezte. f — A műhely vezetősége és a ; szakszervezeti bizottság üdülési ■ leutalással jutalmaz — árulta el ■ végre Babkin. [ — üdülésself És ki marad a ‘ műhelyben? A munka nem megy í üdülni, még ha a harmadik öt- | éves tervnél tartunk is! i — A fiad, Szemjon itt, marad. I fa sty./S.nfín Hrilanvilr. — Csakugyan, Szemjon jól dolgozik. • Szemjon letette kedvelt olvas­mányát, az „Egy igaz embert''. — Mondd apám, hogy leltei az, hogy te három normát is el­végzed naponta, én meg csak kettőti —- kérdezte váratlanul. — Neked azt jobban kell tud­nod. Szemjon felállt, keresgélt egy darabig az asztalon tornyosodé könyvek között, aztán felnyitotta az egyiket. Abból keresett választ kérdésére. — Jól teszed, hogy könyvekből tanulsz. De közben hallgasd meg, hogyan dolgozom én. — S Ko­nov közelebb ült az asztalhoz, ceruzát és papírt vett elő. — Egyszerű az egész. Nem várok, amíg kiadják a napi munkát. Mondjuk, behoznak egy vagont javításra. Én máris megyek és megnézem, mi van rajta javíta­nivaló. Mikor azután jól szem­ügyre vettem a hibákat, kiszá­mítom a munkaidőmet és előké­szítem az anyagot. Míg a mester kiírja a munkát, addig én mát javítom is a padlózatét. Felrajzolt néhány vonalat, számokat irt le és még egyszer elismételte:. — Kerülni kell a körülmé­nyességet, nem szabad gépiesen várni az utasításra. — De hiszen nem olyan egy­szerű előre kitalálni, mi lesz holnap — tette meg ellenvetését kissé határozatlanul Szemjon. — De ha a holnapra nem gon­dolunk, akkor élni sem tudunk a holnapért. — Majd megkísérlem, hogy ezentúl így dolgozzam. — Ha meg nem megy, — fordulj Babkinhoz és a párt- titkárhoz. — Biztosan segítenek. Szemjon derűsen nézett apjá­ra: — És akkor meglesz a három norma? — Biztosan meglesz!' — És még téged is lehagy­laki — Hát... majd meglátjuk! Igyekezned kell. Nekem könnyen megy a háromszoros norma. Az üdülőben kipihenem magam és megerősödöm... aztán teljesí­tem a négyet is. Majd akkor ver­senyezz velem! — Helyes! — válaszolta Szem- Ion, majd büszkén megszorította apja kidolgozott eres kezét. * Még volt egy napja elutazása előtt. Babklnnal akart beszélni. A párttitkár gyakrabban kereste fel őt a műhelyben. De az öreg nek most feltétlenül beszélnie kellett vele. A Vörös Sarokban talált rá. — Fontos ügyben jöttem. — És elmesélte a „családi szerző dést", amelyet fiával kötött. Babkin azonnal felmérte ai ügy jelentőségét. — A verseny — mondotta■ — mindnyájunk közös ügye. Az kell, hogy necsak a jiad kövesse pél­dádat, hanem mások is. Nézze meg mindenki felajánlásait és tegyenek újabb vállalást. De esi majd alaposabban megbeszéljük az esti vezetőségi ülésen. Te n gyere el! — De hiszen ón pártonkivül* vagyok! — szólt meglepetten Ko­nov. — De tagja vagy a mi nagy családunknak, nem? — Hát ez igaz... Nagyszerű közösség a mi hatalmas csalá­dunk! — ismerte el lelkesen as öreg. — Az ilyen család, mint a miénk, mindent meg tud valósi tani. Vanak itt Konovok és md sok, de valamennyien ugyanan nak a családnak tagjai! És teljes egészében érezte a boldogságot, a szovjet munkás felmérhetetlenül gazda sótartalmú, tökéletes boldogságát. Egy család tagjai

Next

/
Thumbnails
Contents