Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-21 / 36. szám

Termelési eredményeink fokozásával

adunk szilárd alapot tanácsrendszerünknek

A fyupag.pái. dztg-ozái foszélytthtk a tanácsok fnepalaUításáiái

„Irányt kell venni arra, hogy lehetőleg az idén létrehozzuk a falu, város, járás és megye tanácsait, melyek a dolgozó tömegekkel elmélyítve a kapcsolatot tovább erősítik demokráciánkat.— mondotta Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség február 10-1 ülésén.

A Központi Vezetőség ülésén mondott szaval Rákosi elvtársnak valóra váltak és az a forró lelkesedés, amely ma az ország összes, üzemeiben, városaiban, falvaiban látható, mutatja azt, hogy dolgo-' zó népüuket örömmel tölti el a tanácsok megalakításának törvény, beiktatása.

örömmel tölti el, mert azt. amit a Szovjetunió példamutatása nyomán alkotmányunk is törvénybe iktatott, a megvalósulás felé, visszük. Vagyis megvalósítottuk • azt, hogy a közigazgatást foko- í zottabb mértékben összhangba'

Számtalanszor megvitatják maguk között a tarthatatlant, a régit és az új tanácsrendszer elkövetkezendő feladatait. S amikor a réginek bukását jelentő Miniszter Tanács rendelete a helyi tanácsokról megjelent, dolgozóink számtalan esetben munkájuk fo kozásával adtak kifejezést öro műknek.

A régi Iránti gyűlölet az új, a helyi tanácsok megalakítása feletti öröm érzik ki minden egyes szavaikból. Egyszerű szavaival ezt fejezte ki S. Bakos Sándor, a kecskeméti Gyufagyár újitója is.

— örömmel üdvözlöm munkatársaim nevében is a tanácsok megalakítását, — mondotta — mert Igazán elég volt a múlt rendszer közigazgatásából. Én magamon tapasztaltam a réginek „áldásait“. Akárhányszor elmentem a városházára, vagy a pénz ügybe, mindig azt kaptam, hogy menjek a másik szobába, mert olt Intézik az ‘ügyemet. Onnan egy másik szobába küldtek, majd újabb osztályra kellett mennem, ahol

végre megmondták, hogy jöjjek holnap,

mert még alá kell íratni valamelyik tanácsossal. A bürokrácia különböző formáiról igen sokat lehet beszélni, de most a termelés a fontos. A termelés eredmé nyelnek fokozása, mert ezzel még szilárdabb alapot adunk a tanácsrendszerünknek. A további jó munkánkkal, az ellenség kíméletlen leleplezésével pedig segítséget fogunk nyújtani a helyi tanácsokba küldött munkatársainknak.

Igen, mint ahogy S. Bakos elv- társ mondotta, az ellenség leleplezésével a termelés frontján kiváló eredmények elérésével lehet valójában támogatni a tanácsokat, mert tudni kell azt, hogy a helyi tanácsoknak munkájukban az egész államunkhoz hasonlóan, főfeladatuk lesz az építés segítést mellett a munka harcos védelme zése a belső reakció támadásaival szemben éppen úgy, mint az im períalisták minden provokációjával szemben.

De nemcsak S. Bakos Sándor, hanem megyénk dolgozói közül Fodor Margit elvtársnő is mun. bájának jobb megszervezőiével, eredményeinek fokozásával iidvöz li a helyi tanácsok megalakítását.

— Én is azok között vagyok — mondotta — akivel többször esti nyán ..kitolt“ a régi közigazgatást rendszer. Én magam is meg. győződtem nem egyszer, hogy az voll az a hely, ahol megbújhatott az ellenségünk. Ezért is

udl/£zä!fölt Átfi a Urfy-i tafticsakat

— Tudom, hogy nehéz inunká jnk lesz a tanácsoknak, de mi munkások mögöttük leszünk. Felhozva államunk osztály-jellegével, jelentősen megszilárdítottuk a dolgozó nép hatalmát.

E törvények jelentősége abban van, hogy közigazgatásunk egész területén az ötszáz lakosú községektől fővárosunkig, a járásokban, megyékben megvalósítjuk a demokratikus államszervezet legmagasabb formáját, a tanácsrendszert.

Megvalósítjuk az államszervezetnek azt a formáját, amelyre a

nagy Szovjetunió mutat példát, amely a Szovjetunióban bebizonyította felülmúlhatatlan életképességét és alkotó erejét: amely Lenin szavai szerint „a demokratizmus maximumát jelenti a munkások és parasztok számára.“

A régi közigazgatás minden át kát dolgozóink saját maguk bőrén tapasztalták. Maguk tanulták meg gyűlölni a régi, a kapitalista közigazgatási rendszert. És most, hogy a tanácsok megalakítása törvényerejűvé vált,

sorakozunk a Párt mögé és lecsapunk az ellenségre. Mindentin. nen eltávolítjuk azokat, akik a mi békénk és munkánk eredményeit akarják elvenni tőlünk.

Dolgozóink lelkes, egyszerű sza vakkal adnak kifejezést örömük.

Bács-Kiskun megyében az elmúlt napokban kisgyűléseket tartottak, amelyeken megtárgyalják a legfontosabb növényápolási feladatokat és sok helyen elhatározták, hogy jobb, gondosabb munkával biztosítják néhány különösen fontos növény magasabb terméshozamát. Kecskemét kür- nj ékén 132 kisgyűlésen 4020 dolgozó vett részt. A kiskunfélegyházi járásban 221 gyűlésen 7114, a dunavecsel járásban 129 kisgyűlésen 3510, a kiskőrösi járásban 96 kisgyűlésen 2659, a bácsalmási járásban 136 kisgyűlésen 3312, a bajai járásban 450 kisgyűlésen 32.000, a kolcsal járásban 151 kisgyűlésen 2958, a jánoshalmi járásban 136 kisgyűlésen 2702, Kiskunhalason és környékén 55 kisgyűlésen 935 dolgozó jelent meg.

Az értekezletek tartása még nem fejeződött be és azokon nap, mint nap több dolgozó paraszt vesz részt. A lelkes felajánlásokhoz a termelőszövetkezeti csoportok Is csatlakoztak. A géder- laki „Úttörő“ termelőszövetkezeti csoport értekezletén Mészáros Gergely, Mészáros László, Popov ilózsef és még négy dolgozó vállalták, hogy a magasabb termés- eredmények érdekében a tavasz’, munkák során napi átlagteljesítményüket 330 százalékkal telje sítik. Kroska Ferenc még ennél Is messzebb ment, hogy végrehajtsa a minisztertanács határozatát. Vállalta, hogy

napi átlagteljesítményét 200 százalékra

emeli. A csoport tagjai egyhangúlag elhatározták, hogy gondosabb növényápolással a 35 mázsás kukoricatermés és a 9 mázsás napraforgótermésért.

A foktői „Dózsa“ termelőszövetkezeti csoportnál Petrócki István, Markó István vállalták, hogy a tengeri kapálásánál 330 százalékos napi átlagteljesítményt ér nek el. Mészáros Mária Tálalta, hogy a paprika növényápolási munkálatai során 320 százalékos átlagteljesítményt ér élnék; egyszerű, de harcos szavak- | kai mutatják meg azt, hogy a j tanácsoknak feladata az is, hogy; • éberen figyeljenek az ellenség tevékenységére, hogy segítsenek le leplezni a kártevő kulákokat a béke ellen harcoló klerikális reakciót s a vele egyhúron pendülőket. Moz. gósítsanak fokozott harcra a bürokrácia ellen és hogy támaszkod. janak ebben

a tätneg-cU Ulz d&néHtyizístlt

és ellenőrzésére. Használják fel a békemozgaloui lendületéi, a tömegek elszánt békevágyát arra, hogy újabb és újabb erőket kapcsoljanak be a termelés feladatai, nak megoldásába.

Dolgozóink szavaikkal mutat, tak rá arra, hogy a tanácsuk felállítása nem öncél, hanem főcé. lünk elérésének a szocializmus építésének eszköze. Ezért is üdvözli dolgozó népünk a tanácsok felállításáról szóló törvényt, meri érzi, hogy ismét erősebb lett, hogy súlya a tanácsok megszervezésével barát és ellenség felé megnagyobbodott. És ezzel megbonthatatlan- ná tettük népünk és Pártunk egy ségét, népünk és államunk egysé-. gét — még számottevőbbé a ma gyár népi demokrácia erejét.

A miskei „Táncsics“ termelő csoportnál Vrbán András brigádvezető és 12 társa elhatározták, hogy napi átlagteljesítményüket 200 százalékon tarlják. A szakmán „Kossuth“ termelőerő, port termelési értekezletén P. Márta Sándor a gondosabb növényápolásért egyéni versenyre hívta ki a csoport mindenegyes tagját. A versenyfeltételek között szerepel napi 150 százalékos átlagteljesítmény is. Cár Sándoi már 180 százalékra, Cár Albert 160 százalékra, Vajda Gábor pedig 165 százalékra teljesíti a kihívást.

A 200-as cukorrépatermés eléréséért küzd a Kecskemét városföldi „Dózsa“ termelőcsoport. Ez a csoport még 15 mázsás napraforgó és 45 mázsás kukoricáiéi- mést akar elérni. Napi teljesítményük 150 százalék körül mozog.

A katymárí „Sztahánov“ termelőszövetkezeti csoportnál Rap- rsrinyi Mihály takarmányozási felelős versenyre hívla ki Bács- Kiskun megye termelőszövetkezeteinek összes tabarmányosait. A verseny célja, hogy a takarmányozási irányadóban feltüntetett normát 360 százalékra teljesítik.

A kiskunhalasi „Vörös Októ- lier“ tszcs versenyre hívta k> Rács-Kiskun megye összes termelőszövetkezeti csoportjait az egész gazdasági évre, hogy az

előző évi átlagtermésüket 50 százalékkal emelik

és szervezetek legalább két olyan munkacsapatot, mely egész gazdasági évben 200 százalékra te’.iesíti a napi átlag tel.icsí-- Tuényt. Ez a termelőszövetkezeti csoport tisztasági versenyre hívta ki a megye összes termelCsziivet- kezeti csoporotjait. A kiskunhalasiak továbbá elhatározták azl 's, hogy a terméseredmények növelése és a tninfhég fokozása érdekében gondosabb növényápolás! munkát végeznek és a minisz-er- tat ács határozatát a'apul» i\e minden munkát 8 nappal a ha ár 1 idő előtt íejeznek be.

dolg&záiftk ftap-haft uláft ewol teszétncU

Megyénk termelőcsoportjai versenyesnek

a 200 mázsás cukorrépatermésért

A csoportok magas munkateljesítményük állandósításáért küzdenek

VASÁRNAPI LEVEL

A Kecskeméti Magasépítő Nemzeti Vállalat dolgozóihoz küldjük levelünket. Bizonyosan csodálkozással fogják majd olvasni, hiszen még nem igen volt alkalmuk újságon keresztül levelet kapni. 1 levél minden épltőmunkáshoz szól és mint levélben általános, szokásos forma: a levél írója elmondja véleményét, gondolatait, üzenetét a levél olvasójának, jelen esetben olvasóinknak.

&lyan kérdésekről akarunk levélben beszélgetni, melyek fontosak, az egész ország szempontjából. Az építőipar dolgozói tapasztalhatták, hogy a Megyei Pártbizottság határozata óta milyen sokat foglalkozunk az építőipar megyei feladataival, munkájuk értékelésével. Az újságunk segítségül szegődött minden épltőmunkás mellé és sok egymásutáni esetben felhívta a vezetőség, a dolgozók figyelmét a, hibákra, helytelenségekre, melyeknek kijavítása fontos feladat.

Mi tudtuk azt, hogy nem lesz könnyű az országos határozatokat és a felvetett hibákat megoldani. Tudtuk azt, hogy nagyok az adott nehézségek és a megbirkózás velük nem megy egykönnyen. Tudtuk azt, hogy az elvtársakban megvan az akarat cs jóindulat, a Párt célkitűzéseiért való következetes elszántság, a munkájuk és feladatuk szeretete. De azt is tudjuk, hogy az osztályhare mai körülményei között nagy építőmunlcánk elvégzése nem független az ellenség aknamunkájától, próbálkozásaitól, attól az aljas szándéktól, hogy fékezzek a lendületünket, kártevő, aprólékosan kióPfizott és végrehajtott szabotázs akciókkal késleltessenek cs a „jó munka“ leple alatt, nyugodtan dolgozhassanak, fia országosan és megyei viszonylatban az építőipar területén komoly hibákul állapítottunk meg és irányt vettünk azok kijavítására, akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a bajok okozója jórészt az ellenség keze és az építőipari dolgozóinknak ellenük való kövcllcezelelen harca, másrészt, mivel most a legfontosabb az építőipar rendbehozatala, nem. túlzunk, hanem a valóságot állapítjuk meg, ha azt mondjuk, az ellenség ide összpontosította tevékenységét. Az építkezéseken dolgozók és a vállalatvezetés összetétele ezt bizonyítják. Tehát láthaió, hogy az építőipari feladatok végrehajtása az ellenség elleni harc kérdése is. A harc nemcsak a pártszervezet és a Párt tagjainak kötelessége. Ennél sokkal többről van szó. Nincs eredmény, nincs siker, ha nem az összes építőmunkások, kivétel nélkül, harcolnak a Párt vezetésével azért, hogy az építőiparunk felsorakozzon, hatalmasat fejlődött iparunk vonalába.

tó.i nem egyszer felhívtuk a figyelmet az ellenség jelenlétére és romboló munkájára. Ha visszalapozzuk az újságunk megjelent példányait, akkor látható, hogy egyik leleplezés a másikat követi, hogy egyik hibát a másik, után tártuk fel.

És joggal kérdezzük: Miért nem válaszolt még senki sem a dolgozók, vagy a vezetőség részéről. Miért nem tartotta a pártvezetőség fontosnak azt megállapítani, hogy kelyésli-e, vagy helyteleníti a lapunk hasábjain megjelent kritikát, vagy azt, hogy a felvetett kérdések megoldására milyen intézkedéseket tettek, ilyen értelmű leveleket, értesítéseket nem kaptunk. Senki a Magasépítő NV-töl bennünket fel nem keresett. Hát elvtársalc, gondolkodtak-e rajfa,mi lehet ennek az oka? Nem találják ezt az elvtársak egy kicsit furcsának? Nem feltűnő az elvtársaknak az, hogy a Megyei Pártbizottság határozatainak a végrehajtásával kapcsolatos cikkeinkre, a megállapított hibákra az elvtársak egyáltalán nem felelnek? Rossz a politikai munka, tagadják pl., az egyik kecskeméti építkezésen a felvilágosító munka fontosságát, nem megy az oktatás, a vállalat vezetőséget a tanoncokkal helytelenül nem a szakmai munkát végezteti, stb. Ezt mind megállapítottuk és minderről senkinek, semmi véleménye. Ha igaz és helytálló, amit irtunk, akkor mondjuk meg, „hogy így van, hibát követtünk el és így és így akarjuk kijavítani“, megváltoztatni, ha nem úgy van, akkor szintén meg kellene mondani, hogy mi is tudjunk róla. Nem lehet erénynek nevezni azt, hogy az^elvtársak mindent csak könnyen elengednek a fülük mellett. A kritikát bizonyosan nem vették komolyan és éppen ezért az emll- lett hibákat kijavítani, feltételezhetően hozzá sem fogtak. S itt felmerül a kérdés: Vájjon, milyen következtetéseket vontak le az elvtársak Rákosi elvtárs beszédéből? Azoknak csak a szavakban való helyesléséig, vagy a gyakorlati megvalósításúig jutottak el? Megmondjuk, veszélyben látjuk a Párt határozatainak a végrehajtását cs annak a segítségnek az elfogadását, melyet a pártsajtónkkal nyújtottunk. A sajtó fegyver, hatalmas fegyver a dolgozó népünk kezében ellenségei ellen, fegyver a fejlődésért, de ugyanakkor építőszerszám is, mellyel magunknak építünk, magunkon segítünk. Ha az elvtársak nem így értékelik, csak úgy, hogy „nem érdekel bennünket“, vagy „hadd írjanak“, akkor lebecsülik saját munkájukat, lebecsülik a pártsajtó munkáját, akkor az önteltség eluralkodik, a hibák eredménynek tűnnek, rózsás színben látják az építőipar még mindig megoldatlan problémáit.

e zabad, megengedhető-e távol állni a Párt szinte nap, mint

é nap adott segítségétől? Szabad-e nem figyelembe venni a Párt tanácsát, segítségét, szempontjait? Az elvtársak erre a kérdésre nyilván azt felelnék, hogy: Nem! De a munkájukkal, a valóságban hogyan felelnek erre? Eddig alig valahogy! Mit jelent ez? A Párt határozataihoz való rossz viszonyulást, lazaságot, a fontos kérdések félvállról való kezelését! Megengedhető ez? Erre is azt felelnék mindannyian: Nem! Mit tettek ennek a hibának a kijavítására? A tények kórusban zengik, Iwgy nem sokat, egyes kérdésekben talán semmit. Az elvtársak megfeledkeztek valamiről.' Arról, hogy a pártfegyelem milyen következményekkel jár, hogy a Párt határozata nem önmagáért van, hanem azért, hogy a végrehajtásra kötelezettek úgy ragaszkodjanak hozzá, mint törvényhez. Ez minden párttag legelemibb kötelessége. A vezetők felelőssége azonban még többet kíván. Egy meghatározott munkahelyen, jelen esetben az építőiparban kell érvényesíteni a Párt törvényeit, úgy, hogy annak teljesítésére a dolgozók összesége felsorakozzon. Erről van szó, ez a legfontosabb. Az építőiparra különösen vonatkozik Rákosi elvtárs beszédének a» a része, ahol a tömegekkel való kapcsolatról beszél. A gyenge politikai munka, a munkafegyelmezetlenség, a, munkaverseny lebecsülése, .az éberség tompulása, mind egyben a tömegekkel való kapcsolat lebecsülését is jelenti. Ezek kijavítása egyben az építőipari dolgozókkal való kapcsolat szilárdítását, a tömegek aktivizált bevonását jelenti az építőiparba.

■ifejezésül csak annyit: Ne hagyják az elvtársak sző nél- leül azokat a megállapításokat, melyeket az építőiparral kapcsolatosan teszünk a Párt határozatainak a végrehajtásáért, érvényesítéséért. Mi ígérjük, hogy sokat írunk az építőiparról at épitőmunkásoknak, igyekszünk segítséget, több tanácsot, lendületet adni a munkájukhoz. Lépten-nyomon követjük és figyelemmel kísérjük az elvtársak munkájában azt, hogy az építőiparunk döntő problémái hogyan oldódnak meg. Az elvtársak válasza, segítség lest a mi számunkra és éppen ezért az elvtársak, érdekében, a feladatok megoldásának érdekében várjuk leveleiket, sürgős válaszukat.