Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. április (5. évfolyam, 14-18. szám)

1950-04-02 / 14. szám

1350 április 2. 9 Heti szemle ÁPSULIS Az elmúlt vasárnap bonyolították le Tito és jólfizetett janicsárjai a vá­lasztásokat Jugoszláviában. Az „ered­mény” nem lehetett kétséges, Tito és gyilkos társai „győztek”. Ez a győze­lem azonban — Titóék számára — félért egy vereséggel. Ezek az aljas árulók tisztában vannak azzal, hogy a jugoszláv dolgozó nép széles töme­gei szemben állanak a terrorral, az ingyenmunkával, a gyarmati sorssal, a.z éhezéssel és éppen ezért már úgy készültek fel a választásokra, hogy ott. meglepetés őket ne érhesse. Ran- koyics íróasztalában az eredmények készenállva várták azt a pillanatot, mikor a rádión, sajtón keresztül nyil­vánosságra lehet hozni a hatalmas „győzelmet“, a jugoszláv nép egysé­ges „felzárkózását” Tito és a Nép­front mögött. A valóságos választási eredményekben, — amelyek a szavazó- urnáknál születtek meg — meglát­szott a nép egysége Tito ellen, gyűlö­lete a jugoszláv újfasizmussal szem­bén. Ez volt a vereség, melyet egy­előre eltakar állig felfegyverzett had­seregével a választási győzelemről szóló aljas hazugság; de már előre­láttatja sorsát azoknak, akik a népi demokrácia útjáról, a Szovjetunió né­peivel való szövetségből az imperia­listák karmaiba kanyarították a ju­goszláv nép sorsát. Ti4o és bandája öt év óta mást sem tesz, mint hazu- dozik és áltat azzal, hogy szocializ­must épít, hogy senki és semmi meg ne akadályozhatja abban Jugoszláviát, hogy a • szocializmus útján járjon. Ez a „szocializmus”, olyan Tito-féle szo­cializmus, melynek legfőbb ismertető- jelei: hogy a régi fasiszták a jugo­szláv nép gyűlölt elnyomói a hatalom tényleges részesei, a gyárak, bányák és az üzemek a kapitalisták kezében punnak, a földet a kulákok dolgoztat­ják a földnélküli parasztok százezrei­vel, hogy a munkásosztálynak és a parasztságnak a hatalomhoz semmi köze, ellenkezőleg, a legmérhetetlenebb elnyomás alatt és nélkülözések között él, hogy az ország gazdasági kincseit kiszolgáltatják az imperialistáknak és néhány millió beguruló dollárért a legféktelenebb rablógazdálkodást foly­tatják, hogy a jugoszláv ipar semmit sem fejlődik és képtelen a legminimá- lisabban kielégíteni a jugoszláv nép ruha, cipő és egyéb, szükségleteit. így néz ki Jugoszláviában a „szocializ­mus építése", melyet Tito és a többi áruló vezetésevet már öt éve „sikere­sen'' végeznek. A jugoszláv nép, de áz egész világ tudja, hogy szocializ­must építeni imperialista beavatkozás és ellenőrzés alatt vajmi kevéssé le­het. Az imperializmussal valS szövet­ség egyenlő nemcsak a szocializmus, de legkisebb demokratizmus megtaga­dásával, a kizsákmányolás és a nyo­mor fokozódásával. Tito az effajta „szocializmusról" nyilatkozott ki választási programjá­ban és felhívásában. A porhintést még mindig nem elégelték meg, sőt fo­kozzák, hiszen most már uralmuk fenn­tartásának igen fontos, nélkülözhetet­len eszköze. Titóék fasizmusa és a lezajlott választási komédia azonban sok mindennel nem számol. Elsősor­ban a jugoszláv nép harcos öntudatá­val és pem számol azzal a hatással, melyet a Szovjetunió és a népi demo­kráciák hatalmas gazdasági és poli­tikai sikerei jelentenek, nem számol a jugoszláv nép fasizmussal szem­beni gyűlöletével, mely már megmu­tatta győzelmes öklét a második vi­lágháború folyamán. A jugoszláv nép persze most sem rejti véka alá meg­vetését és gyűlöletét Tito fasiszta klikkjével szemben. Jugoszlávia népei nem fognak belenyugodni a kémek és gyilkosok, az imperialisták évtize­des Szövetségesei aljas árulásába, akik a nép félrevezetésével kaparintották ke­zükbe a hatalmat. A jugoszláv nép fi­zetni fog Zsujovics, Hebrang elvtársak bebörtönzéséért, Arszó Jovánovics meggyilkolásáért és azokért a száz­ezrekért, akik a mérhetetlen szenvedé­sek között a fegyházak százaiban sínylődnek. Ez a fasiszta kémbanda nem tudta megtörni Jugoszlávia n'peinek ellenállását és nem tudja elfojtani a fasiszta tcrroruralorp ellen foly­tatott harcukat. Hiába tart állig felfegyverezve csak­nem egymillió embert az SS utód UDB, hiába hurcolja a kínpadra a dolgozó népet, nem állítja még, eset­leg késlelteti a jugoszláv nép győzel­miét, Tito és bandája megsemmisülé­sét. A jugoszláv népből nem tudták kiirtani a Szovjetunió szeretetét, el­lenkezőleg fokozták bennük. Gyakran kell olvasni a falakon a tehetetlenül dühöngő UDB embereknek a jelszava­kat: „Éljen a baráti Szovjetunió, a béke és a demokrácia fellegvára” — „Éljen Jugoszlávia népeinek és a Szovjetunió népeinek testvérisége és barátsága", vagy „Vesszen Tito és Rankovics véres fasiszta kormányza­ta,” Míg Tito rekedtre ordítja magút a „szocializmus" építéséről, addig minden eszközzel azon igyekszik, hogy megerősítse az amerikai imperialisták Földközi-tengeri pozícióit és ezzel ki­érdemelje a judáspénzt, az amerikai „segítséget”. A vasárnap lezajlott szemfényvesztés, a zárt csatarendben vezényszóra való szavazás csak egyik kitevője volt annak, hogy a Wall Street és az árulók között mind szo­rosabb legyen a viszony, hogy impe­rialista megbízóik kedvébe járva fo­kozzák a harcot a jugoszláv dolgozók ellen. Tito azonban egyéb tákolmá­nyokon is dolgozik, A monarchista Görögországgal tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy létrehozza — régi példaképei emlékére — az Athén- Blegrád-i tengelyt. Tito már nem is zavartatja magát, nyíltan szövetségre lép a többi gyilkosokkal, a görög nép kegyetlen mészárlóival. Ez a kialakuló szerződés pontosan beleilleszkedik az amerikai imperialisták azon törekvé­sébe, hogy kialakítson egy támadó földközitengeri szövetséget, mely Spa­nyolországtól egészen Törökországig biztosítaná az amerikai háborús törek­véseket. A béke erői azonban nem restek. Hatalmas tömeg­mozgalommal, sztrájkokkal felelnek az imperialisták minden kísérletezésére, mely a háború kirobbantását célozza és újabb mészárlást akar csak azért, hogy az amerikai nagytőkének na­gyobb legyen a haszna, hogy eláraszt­hassa volt „életterét“ az elvesztett piacait. Az olasz és francia nép ha­talmas méretű sztrájkkal válaszolt. Franciaország kikötőiben megbénult az élet, egyetlen hajó nem futott ki. A sztrájkot nem sikerült megingatni, teljesen egységes, töretlen! Thorez elv- társ a legutóbbi munkásgyűlésen el­mondott beszédében kijelentette: „a békeharc a pillanat döntő kérdése”. Ezért a döntő kérdésért sorakoznak fel egységesen a francia dolgozók. Brest, a dokkmunkások titkára azt mondta: „A megfélemlítés! kísérletek elle­nére minden rendelkezésünkre álló eszközzel tovább fogjuk vinni har­cunkat a háborús előkészületek ellen. Megtagadjuk, hogy fegyverszállítmá­nyokat rakjunk az Indokinába induló hajókra és ugyancsak megtagadjuk, hogy lerakjuk a francia kikötőkben az amerikai hadianyagot". A francia nép ellenáll az ország felfegyverzésé­nek, mely Franciaországot egy esetle­ges háború folyamán előretolt állás­ként akarja jelhasználni. Vannak-e egyéb látható jelei az imperialisták háborús készülődései­nek? Vannak. A francia, az olasz, a belga dolgozók harca, mely most külö­nösen kiélesedett, egybeesik ezekkel az újabb jelekkel, készülődésekkel. Az At­lanti Szövetség államai úgynevezett „védelmi szövetség”-e a napokban ülésezésre ül össze Hágában. Védelmi szövetségnek nevezik, mintha legalább is az lenne a feladata, hogy a vala­honnan jövő támadást kelljen felfog­nia. A hágai tanácskozás folytatása lesz a további imperialista háborús készülődéseknek és ezt bizonyítja már az .értekezlettel kapcsolatos egynéhány nyilatkozat is. A halálgyárosok egyike, Bradley nem félreérthetetlenebbeket mondott, mint „A megjegyzések, ame­lyeket tenni kívánok közvetlenül kap­csolatban vannak a háborúval és a háború előkészítésére irányuló erőfe­szítéseinkkel." Arcizom rándulás nél­kül jelentette ki: „Háború viselésénél támaszkodom a megsemmisítő légi­támadásokra. Világos, hogy a mun­kások a gyárak közelében élnek és ha a gyárakat bombázzuk, a bombák a lakosságot érik.” Bradley és társai újabb tömeggyilkosságokra készülőd­nek. Ezért „a békeharc a pillanat döntő kérdése", ennek megakadályozá­sára sorakozik fel a világ minden dol­gozója a béketábor igazi ereje, a hatalmas Szovjetunió mögé. Megyénk dolgozó asszonyai is jobb munkával készülnek nagy ünnepünkre Megyénk dolgozó asszonyai megér­tik, hogy április 4-e megünneplésének legméltóbb módja a jó munka. A ha­lasi Barnevál dolgozó női egyéni ver­senyt indítottak, a mennyiségi munkát 5 százalékkal, a minőségi munkát 5 százalékkal javítják meg és a selejtet 5 százalékkal csökkentik. Hat női bri- gádot alakítottak, összesen 52 taggal. Az egyéni versenyben háromszázan vesznek részt. A MNDSZ szakmunkás­asszonyok 5—5 ifjúmunkás betanítását vállalták. Horkai Margit barneváli barcmfi- osztályozó, az egyik munkamódszer­átadó. — Élőállat-szortírozásra tanítok 5 fiatalt. Azon iparkodom, hogy ezen a téren a legjobb tudásom adjam át. hegy mindent elsajátíthassanak és ők is kezdeményezők lehessenek — mondja. A kecskeméti Gépgyár munkása, Palik Erzsébet, lelkesen mondja, hogy a békéért úgy harcolunk és a gyűlöle­tünket az imperialisták ellen úgy mu­tatjuk ki, hogy üzemünkben minden MNDSZ-tag egyéni versenybe lép és teljesítményét 10—15 százalékkal emeli. Üzemünkben ebben a hónapban Varga Balázsáé és Baranyi Jánosáé munka­társat élmunkássá tüntették ki. Az Első Kecskeméti Konzervgyár MNDSZ asszonyai 5—10 százalékos munkafelajánlást vállaltak. Kecskeméti Béláné a fokozott rend és tisztaság elérésére tett ígéretet. A bajai Posztógyárban három MNDSZ-brigád alakult. A Hámán Kató-brigád 10 százalékkal, a Szabád- | ság-brigád 15 százalékkal és a Béke- brigád 10 százalékkal emeli munka­teljesítményét április 4-re. Tizenkét MNDSZ asszony vállalta, hogy a ne­gyedéves munkatervét 2—10 nappal előbb, összesen 52 munkanappal előbb fejezi be. A nyersáthúzó dolgozói közül Forrásnyik Antalné és Taub Anna a munkafegyelem megszilárdítására, min­den perc kihasználására és a selejt csökkentesére tettek munkafelajánlást. Kiskőrösön az MNDSZ egy termelő­szövetkezeti csoportot szervezett ápri- : lis 4-re. | Jánoshalmán a „Felszabadulás” cso­port kihívta versenyre Borda „Uj élet” csoportját az árpa-, napraíorgó- és a kendervetés elvégzésére. A kisszáilási Petőfi-cscport a mély­kúti Hámán Kató tszcs-t hívta ver­senyre, hogy a cukorrépa és napra­forgó vetését március 22-ig elvégez­zék és a tanya területét összetakarit- ják és feldekorálják. Kiskunfélegyházán a Dohánybeváltó üzemben az asszonyok 112-ről ' 150 százalékra emelik teljesítményüket. Az egész megye területén vállalták asszonyaink a tervszerű munkát, hogy ezzel is erősítsük a béketábort. A kis­kunhalasi Felsővárosi MNDSZ-szerve- zet minden tagja 2—2 asszony MNDSZ-be való beszervezését vállalta. A megye dolgozó női újra megfo­gadják, felszabadulásunk ötödik év­fordulóján, hogy még szilárdabban állnak a béke frontján. Ez a nap arra tanít bennünket, hogy csak a Szovjet­unió oldalán, a béketáborban, a hábo­rús gyújtogatok elleni harcot fokozva, biztosíthatjuk békénket, további fel- emelkedésünket, ötéves tervünk sikerét. Újabb két gépállomás létesült Bács-Kískűn mezben Az elmúlt napokban Dunavecsé és Jakab szállás községekben újabb gép­állomások létesültek. Mindkét helyen a dolgozó parasztság nagy örömmel fogadta a kormány intézkedését, mert tudják, a mezőgazdasági gépek, a za­katoló traktorok a munkásosztály fa­lusi képviselői, amelyek megkönnyítik és jobbá teszik a mezőgazdasági műn kát. Eddig Bács-Kiskun megyében 17 gépállomás működik. Az ötéves terv első évébén újabb 10 gépállomás lé­tesül a megyében. Gépállomást kapy Madaras, Bács-Bokod, Császártöltés, Tompa, Tázlár, Harta, Páhi, Mélykút. Jakabszállás és Dunavecse ebben a tervezetben az elsők. A többi gépállo­más július 1-ig létesül. Ezek a gép­állomások nemcsak gazdasági segítsé­get jelentenek, hanem a tanyavilág kulturális életének központjává is vál­nak. A Szovjetunió dicsőséges hadserege felszabadította Magyarország népét a fasiszták, a Horthy-földesurak, hitlerista iparbárók elnyomása alól. De a Szovjet Hadsereg nemcsak szabadságot, hanem életet is adott a magyar nép­nek. A felszabadító csapatok nyomában gabonaszállítmányok jöttek. A fasisz­ták által feldúlt éhező országot a szovjet segítség állította lábra. A gyárak szovjet nyersanyaggal indultak meg. A magyar mezőgazdaság és a magyar ipar a felszabadulás öt esztendeje alatt egy percre sem nélkülözte a Szovjet­unió hatalmas, segítő kezét és mindenben, mindig magunk mellett éreztük nagy barátunkat, Sztálint és a Szovjetunió népeit. Szovjet gabonaszállítmány érkezik 1945 tavaszán az éhező magyar fővárosba. A fasiszták által feldúlt és kirabolt raktá­rak elpusztított élelmiszerüzemek helyén szovjet segítséggel kél új életre a sokat szenvedett Budapest közélelmezése. Szovjet gyapot érkezik a budapesti pá- lyaudvarokra. 1945-ben a Kommunista Párt vezetése alatt, magyar munkásság felépíti a fasiszták által szétdúlt ayára* kát. De a gyárak üzembehelyezéséhez nyersanyag kellett és a nyersanyagot a Szovjetunió baráti segítő keze adta az országnak. Hatalmas gyapotszáflitmá- nyok érkeztek, textiliparunk rövid Idő alatt talpraállott és a Horthy-fasiszták által kirabolt orszáq a szovjet gyapotból újra felöltözhetett. * Szovjetunió segítsége nemcsak nyers. anyagra korlátozódik. A fejlett szovjet technika csodálatos gépeit küldik Ma­gyarországra a szovjet emberek. A pen- zaf qén ár szerelj fel a szegedi textil- kombinátot. Hatalmas, kitűnő, precízen dolgozó szövőgépekkel, amelyeken öröm dolgozni. * A mezőgazdaság korszerűvé tétele és gépesítése Magyarországon központi probléma. A Szovjetunió elküldi mezőgazdasági gépeit hazánkba, a legmoder­nebb Sztálinyec-traktorokat. A nagyszer ű mezőgazdasági gépek a magyar agro­technikát oly szintre emelik, amelyek le hetővé teszik, hogy megfeleljen a mai ' kor szükségleteinek. Molnár Erik elvfárs képviselői beszámolót tartott Kecskeméten Molnár Erik elvtárs március 28-án tartotta képviselői beszámolóját Kecs­keméten, a Katona József színházban. Ismertette beszédében azokat az ered­ményeket, melyeket dolgozó népünk a felszabadulás óta a Párt, a magyar kommunisták vezetésével elért. „Nélkülük semmi sem történhetett volna ebben az országban, ami jó és haladó, ami a dolgozó nép bol­dogulását szolgálja.” — mondotta. Dolgozó népünk egysé­gesen felsorakozott a Párt mögött. Köszönöm a Pártnak Most, hogy megnézhettem a „PÁRT­TAGSÁGI KÖNYV” című filmet, el­mondhatom, hogy felejthetetlen nap ez nekem. És hogy egyben változást je­lent az életemben. Változást különösen most, amikor is népi demokratikus kor mányzatunk lehetőséget adott arra, hogy elvégezhessek egy három hónapos szövetkezeti tanfolyamot. Minden igyekezettel azon leszek, hogy az itt tapasztaltakat minél jobban el­mert meggyőződött róla, hogy helyes úton, a szocializmus felé vezeti. A jövőben nagy feladatok megoldása vár dolgozó népünkre, és nem kétsé­ges, hogy sikereink záloga továbbra is a Párt útmutatása. — Harc és küzde­lem vár ránk, harc a régi maradványai és harc a külső ellenség ellen. De né­pünk a Szovjetunió vezette béketábor- ban szorosan tömörülve a Párt zász­laja alatt győzelemre fogja Vinni a szocializmus ügyét hazánkban — mon­dotta Molnár Erik elvtárs. sajátítsam és ezeket a gyakorlati élet­ben dolgozó népünk megsegítésére használjam föl. ígérem azt, hogy min­den munkámat a szocializmus építésére alapozom, hogy ezáltal valóban kiérde­meljem azt, hogy a Magyar Dolgozók Párt iának tagja lehetek, mert tudom azt, hogy egy párttagra nagy felelős­ség hárul és hogy eev kommunistának mi a kötelessége. Czlnber Mihály tszcs szervező. ÉLJEN GYŐZELMEINK SZERVEZŐJE, A MAGYAR DŐL GŐZÖK PÁRTJA !

Next

/
Thumbnails
Contents