Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. április (5. évfolyam, 14-18. szám)

1950-04-16 / 16. szám

2

1950 április 16.

TANULJUNK A BOLSEVIKOK PÁRTJÁTÓL

A KRITIKA ÉS ÖNKRITIKA A KOMMUNIZMUSÉRT VÍVOTT HARC HATÉKONY FEGYVERE

HETI SZEMLE

A vér és nyomor politikája

Olaszország reakciós uralkodó rétege mindjobban elveszti a fejét. Minthogy képtelenek megbirkózni a tornyosuló gazdasági, szociális válsággal, amelybe saját politikájuk döntötte az országot, a dolgozók elleni terror útjára léptek. Azok a rendkívüli intézkedések, amelyeket De Gasperi kormánya március 17-18-i ülésein fogadott el „a társadalmi rend védelmére", nemcsak az alkotmányos szabadságok tényleges megszüntetését jelentik a lakosság túlnyomó többségére, hanem Mussolini fasiszta törvényhozásának feltámasztását is. A rendkívüli törvények elfogadása után De Gasperi kormánya haladéktalanul működésbe hozta a fegyvert a dolgozók ellen Len- lellában, Parolában és San Sauernoban.

A „rend“, amelyet az olasz reakciósok fasiszta módszerekkel védenek, a földesuraknak azt a jogát jelenti, hogy a földek tízezer hektárjait kopár pusztákká változtatják, ami a napszámosok és földtelen parasztok tízezreit és millióit családjukkal együtt éhhalálra ítéli. Olyan „rend“, amelyben üldözik a demokratikus szervezeteket.

*

frZ NYILVANVALOAN AZ AMERIKAI IMPERIALISTÁK sztratégiai terve, akik miközben új háborúra készülnek, nyugateurópai csatlósaiktól azt követelik, hogy a demokratikus népi erőket teljesen fosszák meg jogaiktól. Nem véletlen, hogy Bidault kormánya Franciaországban és De Gasperi kormánya Olaszországban csaknem egyidejűleg hozott olyan törvényeket, amelyek megsemmisítik a dolgozók demokratikus jogait.

Az olasz nép, a munkásosztály vezetésével bátran fogadta az ellene szóló kihívást. A reakciósok üzelmeire a március 22-i általános sztrájkkal válaszolt. Millió és millió olasz vett részt ebben, egyszersmind megmutatva a kormánynak, hogy elutasítják a vér és nyomor politikáját, amelyet a reakció tengerentúlról kiadott parancsra akar megvalósítani

Az ágyúgyárosok kényére-kedvére

Az a vita, amely az angol alsóházban a „védelmi” kérdések körül zajlott le, újból feltárta, hogy a labouris- ták és a konzervatívok egyhúron pen- dülnek és szolidárisán helyeslik Anglia háborús készüló'dését. A vita megnyitásakor Shinwell hadügyminiszter ker- elés nélkül mondta: „Amikor a védelem kérdését vizsgáljuk, nem lehet helye párt-taktikázásnak.”

A labouristák csakúgy, mint Churchill pártjának képviselői, ebben készséggel meg is egyeztek. Hiszen mi mást is várhatnánk- A labourista kormány tudvalevőleg ugyanazt a fegyverkezési programot hajtja végre, amelyet a konzervatívok dolgoztak ki.

Ismeretes, hogy a Fehér Könyv, amelyet az angol kormány március elején adott ki „védelmi” kérdésekről, az amúgy is felduzzasztott hadi-kiadások még csaknem 21 millió fontsterlinggel való növelését helyezi kilátásba a múlt évihez képest. Ez azt jelenti, hogy a katonai kiadások, amelyek minden angol családnak heti 22 és fél shillingjébe kerülnek, most még inkább megnövekednek.

A City a fegyverkezési hajszában új nyereségforrásokat szimatoló urainak egyre jobban megnő az étvágyuk. Most már azon törik a fejüket, hogyan szippanthatnának be a nép pénzéből minél többet a hadianyaggyárosok pénzszekrényébe. A „Manchester Guardian” új hadi rendelésekről áradozik, csupán amiatt aggodalmaskodik, hogy azokat az összegeket, amelyekről Shinwell beszélt, „csak hidegháborúra fogják elkölteni”.

Az angol nép egyáltalán nem örül az adóteher növelésének. Emeris Hughes labourista az alsóházban a kormányhatározat vitája során rámutatott arra, hogy „Az igazi ellenzék országunk népének elméjében, a munkások és egyszerű szocialisták elméjében található, akik nincsenek azon a véleményen, hogy ha a lényegében konzervatív védelmi programot labourista miniszter hirdeti ki, ezáltal kevésbbé lesz reakciós, mintha a konzervatív kormány hirdetné ki”.

Emeris Hughes olyan módosítást ajánlott a határozathoz, amely elveti a fegyverkezési kiadások növelését. De ezt a módosító javaslatot még szavazásra sem bocsátották. Az angol alsóház, amikor jóváhagyta a kormánv fegyverkezési programját, újból Bebizonyította, hogy csak a monopóliumok érdekei irányítják, amelyek nyereségeket söpörnek be a hidegháborúból és az új háborúra gyújtogatok lelkiismeretlen provokációjából.

így nevelik az amerikai hadseregei

A „Life" című tap egyik legutóbbi számának első oldaláról egyenruhás ember pimasz képe tekint ránk. Ez a tenyérbeszaladó képű ember William Stafford, az angol hadsereg kapitánya, akinek az a foglalkozása, hogy a malájt nemzeti felszabadító mozgalom véres elfojtásával foglalkozik.

A „Life“ rendkívül nagy elragadtatással állapítja meg erről a hivatásos gyilkosról, hogy már „hivatása" teljesítésének első napjaiban 30 embert ölt meg sajálkezillcg. A fényképalatti felirat pedig sokatmondóén hangsúlyozza, hogy Stafford kapitányt „különösen nehéz munkában eltelt nap után" fotografálták le.

*

YILKOSSÁGOK, FOSZTOGATÁSOK, a lakosság megalázó kigúnyo- ^ lása — ez az amerikai katonák és tisztek megszokott .,stílusa", bárhová is tegyék a csizmába bujtatott lábukat.

Jellemző, hogy még az amerikai hadsereg részére külön kiadott újságok sem hallgatják el az elkanászkodott katonák által elkövetett verekedéseket és fosztogatásokat. A „Pacific Sars and Stripes"' cimü, Japánban kiadott amerikai katonai újság tudomására hozza az újság olvasóinak, hogy egy amerikai katona Tokióban meggyilkolta Hiroko-Ilo 19 éves lányt és Hihcj-Hoto 13 éves fiút, majd dulakodás közben súlyosan megsebesítette az elfogására készülő Ahio-Jádzsina rendőrt. Jellemző, hogy a hír csak a gyilkos nevét nem közli.

Már a második világháború idején is megállapítható volt. hogy az amerikai hadsereg kötelékében „virágzásnak" indult a bűnözés. A békés emberek meggyilkolása, fosztogatás, szökés és nők megbecstelenitése úgy elharapódzott, hogy a hadvezetés 157 katonát és tisztet volt kénytelen ilyen bűnös cselekmények miatt átadni a haditörvényszéknek.

Az egyszerű emberek iránti gyűlölet és a parazita életmód iránti szenvedélyes vágyat igazán eredményesen sikerült belenevelni az amerikai hadsereg soraiba.

Amerikai életforma

„Nekünk most erősítenünk kell Pártunkban az önkritikát, a demokráciát, hogy ezzel újra mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegekbe és megszüntessük a tömegektől való elszigetelődés veszélyét.”

(Rákosi elvtársnak a Központi Vezetőség február 20-i ülésén tartott beszédéből.)

Megyénk párttagsága sok alapszervezetben arra készül, hogy a héten válassza meg a pártszervezet vezetőségét. A vezetőség újraválasztása rendkívül komoly kötelességet és felelősséget ró párttagságunkra. A veze- iöségválasztó taggyűléseknek a Párt Központi Vezetősége határozata, Rákosi elvtárs beszéde szellemében kell lefolyniok. Elvtársaink, pártfunkcionáriusaink, pártmunkásaink tanulmányozzák át a „Moiodoj Bolsevik” cikkét, amely Sztálin és Lenin elvtársak tanítását magyarázza a bolsevik kritika- önkritikáról.

*

Az alkotó munka hatalmas lelkesedése hatja át országunkat. A szovjet emberek mindenütt lázas termelő mun. kában élnek, széles mederben folyik a szocialista verseny, mind magasabb hullámokat ver a munka lendülete. A szovjet nép élete hőstettek és örömteli események sora. Sztálin elvtárs lángelméje és a Bolsevik Párt bölcs vezetése tette ezt lehetővé.

A bolsevik vezetés egyik leghatalmasabb eszköze, amelynek segítségével fejlődik szovjet szocialista társadalmunk, amelyik hőstettekre lelkesíti a kommunizmus építőit — a kritika és önkritika, amelyet Lenin és Sztálin alapozott meg tudományosan.

Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy a kritika és önkritika az új, szocialista társadalom természetéből íakad Teljességében kifejezi gyorsütemü fejlődésünk forradalmi jellegét, az új sztálini korszak szellemét, amelyet a dolgozók öntudatos harca jellemez minden régi elavult jelenség ellen, ami akadályozza előrehaladásunkat, harcot jelent az új, a haladó, a kommunista társadalom felé való föreke- désért

Az önkritikáról már Marx, mint a proletárforradalom megerősítésének módszeréről beszélt. A tudományos kommunizmus megalapítói bebizonyították, hogy a burzsoá társadalomtól eltérőleg, amelyben az ellentétek „csak erőszakosan, romboló folyamatként" nyilvánulnak meg, a szocialista társadalom úgy fog állandóan fejlődni, hogy az új biztosítja uralmát a régi fölött

„Szovjet szocialista társadalmunkban, hol nincsenek egymással szembenálló osztályok, a kritika és önkritika az a rendkívüli erő, mely biztosítja az ellentétek kiküszöbölését, az új győzelmét a régi felett, a szakadatlan és gyorsütemü előrehaladást.“

Lenin, a nagy Októberi Szocialista Forradalom első napjaitól kezdve hangoztatta, hogy a legnagyobb arányokban keli alkalmazni a kritika és önkritika módszerét, az új megszilárdításának módszerét, amely egyben annak megvizsgálását is lehetővé teszi, „mennyire kommunista ez az új".

A kritikának és önkritikának, mint a szocializmus és a kommunizmus építése módszerének különösen mélyreható megalapozását és kifejtését találjuk Sztálin elvtárs lángeszű munkáiban. Sztálin elvtárs mint Lenin hűséges tanítványa és ügyének folytatója, kimutatta, hogy a régi és az új, a pusztuló és a születő közti harc társadalmunkban a kritika és az önkritika formájában jut kifejezésre és dől el, hogy éppen ezért ..... egyik legfontosabb feladatként kell magunk elé tűzni a becsületes és forradalmi

Jús választékú

férfi-, nőiszővet, emprimé, ruhaselyem. kész ruha, kabát, cipő, illatszer raktárunk

/.LLÄ.7.I ÁRUHÁZ

KECSKEMÉT

önkritikát. Éneikül nincs előrehaladás, enélkül nincs fejlődés".

Sztálin elvtárs rávilágított a bolsevik kritika természetére, . megmutatta alkalmazásának módszereit és útjait. Sztálin elvtárs utalt arra, hogy az önkritika képezi a Bolsevik Párt és a proletárdiktatúra alapját. „Ha országunk a proletariátus diktatúrájának országa — mondja Sztálin eivtárs —, a diktatúrát pedig egy párt, a kommunisták pártja vezeti, amely nem osztja és nem oszthatja meg a halaimat más pártokkal — nem világos e, hogy magunknak kell feltárnunk és kijavítanunk hibáinkat, ha előre akarunk haladni, vájjon nem vttiigos-e, hogy más senki sem tárhatja fel és javíthatja ki azokat. Nem világos-e elv- társak, hogy az önkritikának a fejlődésünket előmozdító egyik legkomolyabb erővé kell lennie?"

Amint Sztálin elvtárs tanítja, a kritika és önkritika nem engedi meg a babérokon való pihenést, nem engedi meg az önelégültséget, a munkánk fogyatékosságai fölött szemhunyást, nem

— írja a Kiskunfélegyházi Gépgyárból egy partonkivüli műszaki értelmiség.

Kedves Elvtársak!

Szükségesnek találom, hogy mint partonkivüli műszaki értelmiségi dolgozó, egy pár sorban vázoljam a Kiskunfélegyházi Gépgyár műszaki értelmiségének helyzetét, munkáját a szocializmust építő népi demokráciában.

A felszabadulás után az üzem még a tőkések kezében volt. Akkor a műszaki értelmiség helyzete nem sokban különbözött a felszabadulás előttitől. Meg voit kötve kezünk, nem tudtuk tudásunkat gyiimölesöztetni a termelés emelkedésében.

Más lett a helyzet az államosítás után. A Párt és a Szakszervezet támogatásával a műszaki értelmiségnek igen komoly szerep jutott a termelés vonalán. Átszervezni az egész üzemet, észszerűbbé, könnyeDbé tenni a fizikai dolgozók munkáját. Olyan feladatokat kaptunk, amelyekre a kapitalista társadalomban nem is gondolhattunk.

Rákosi elvtárs az üzem műszaki értelmiségének nagy segítséget nyújtott. Azt mondta: ,kezdeményezz bátran, tégy nagyvonalú, ne félj az új utóktól, az uj kísérletektől..." Ilyen útmutatás után az eredmény sem maradt el. Az üzem naggyá bővült. Már többszáz munkás dolgozik és az ötéves terv nagy beruházásokkal még nagyobbá teszi üzemünket. Az üzem növekedésével együtt nőtt a mi munkánk is, a műszaki értelmiség munkája. Együttdolgozva állandóan íigyelembevéve a munkások tapasztaA Szovjetunió segítsége az, hogy ezzel a magyar dolgozó nép úr lett saját hazájában, öt esztendő alatt megváltoztatta az ország képét. Nem sokka] a felszabadulás után, a háborús romok eltakarításán túl, megindult a szocializmus építése nemcsak a városban, de a falun is. Már a hároméves terv során elkezdődött annak a jelszónak megvalósítása, melyet a kommunisták Rákosi elvtárs vezetésével tűztek feladatul: „tűnjön el lassanként a falu és város közötti különbség".

A múlt rendszer a falu dolgozó népét nyomta el és hanyagolta el legjobban. A járhatatlan falusi utak, az iskolákban, orvoslakásokban és legelemibb közösségi feltételekben 6zükő! kődő falvak beszédes vádak Horthyék tudatés népelnyomó politikája ellen.

A hároméves terv sok hiányt pótolt már ezen a téren, de az ötéves terv az, amelyik teljesen bégyÓCTvítja a sebeket és áj arcot ad a magyar falengedi meg az őntelfség és elbizakodottság érzését. A babérokon pihenni, amint Sztálin elvtárs mondja „annyit jelent, mint keresztet tenni előrehaladásunkra”. Sztálin elvtárs leleplezte és gúny tárgyává tette azokat, akik félnek a kritikától és önkritikától. Találóan „lakkozottaknak" nevezte őket és rámutatott, hogy ezeknek az embereknek „semmi közük nincs Pártunk szelleméhez, a bolsevizmus szelleméhez".

Sztálin elvtárs teljes mértékben leleplezte a kritika elnyomóit, akik azzal ] igyekeztek mentegetődzni, hogyha saját magukat bírálják, tápot adunk az ellenségnek és felénk szórt rágalmainak. Sztálin elvtárs megjegyezte, hogy ez az „űrügy" nem más, mint bürokratái: szemfényvesztése, akik bármilyen módszerrel el akarják fojtani az önkritikát. Sztálin elvtárs Gorkijhoz intézett levelében kifejtette: „nem lehetünk meg önkritika nélkül. Semmiképp nem lehelünk meg Alekszej Maximo- vics. Nélküle elkerülhetetlen a pangás, az apparátus elrothadása, a bürokratizmus növekedése, a munkásosztály alkotó kezdeményezésének meghiúsulása."

latait, a termelés érdekében fontos újításokat láttak napvilágot.

Ezek közül a legkomotyabbat három munkás és két műszaki értelmiségi érte el.

Rákosi elvtárs tovább mutatta az utat. Február 10-én elmondott beszédében felvetett egy sor olyan kérdést, amelyeknek figyelembevétele sokat változtatott munkánkon. Igen komoly eredményt hozott a helyes kritika alkalmazására, melyet munkánkban mi is, műszaki értelmiségiek, alkalmaztunk. Egy üzemi értekezletén őszintén elmondottuk, hogy a műszaki értelmiség elhanyagolta a tervfelbontást. A pártszei vezet és maguk a dolgozók is kritikát gyakorollak ebbeli hiányosságunk felett. Mi ebből úgy vontuk le a következtetést, hogy megjavítottuk munkánkat és a tervet most már teljesen felbontottuk. Minden dolgozó kezében ott van a tervkönyvecske, mely lényegesen megkönnyíti számára a tervteljesítés állandó figyelemmel tartását. A hibák általános orvoslása után a termelésben 20 százalékos emelkedés mutatkozott.

Mi, műszaki értelmiségiek, azon igyekszünk, hogy az április 4-1 felajánlási mozgalom sikere után, továbbvigyük a versenyzés lendületét és munkánkkal segítsük a május 1-i felajánlások teljesítését. Minden tudásunk, igyekezetünk a termelés fokozását, emelkedését célozza.

Csipei Sándor

pártonkívüli

műszaki értelmiségi dolgozó.

vaknak. Az ötéves terv többmilliárdos beruházásai közölt fontos helyet foglalnak el a község- és városfejlesztési tervek, beruházások. Az ötéves tervben megoldást kap az Alföld egyik legégetőbb problémája; utak hálózzák be a sokhelyütt járhatatlan, külvilágtól elzárt vidékeket. Még ebben az évben utat kap Tázlár, Űjkécske, Hálós, Kaskanlyú. Kiskúnmajsa, Mélykút, Pirtó és sok más kisközség.

Kiskúnhalason 175.000 forintos

beruházással tanyaközpont, községháza épül,

Lajosmizsén 30.000-rel közvágóhíd Csolyospálos 135.000 forint beruházással községházát kap. Tiszaújfalun híd épül Solton és K’skúnmaisán k’bnvi tik a közvilágítást. Kalocsán 80.000 forintos költséggé’ raktárak, vásárcsar nők létesül. Valamennyi község és városfejlesztési tervében szerepel a fásítás. parkosítás, a közutak, járdák megjavítása és újak építése.

„Atombombát a kicsiknek! Nézzétek, nilyen csodálatos atombombácskát.” A legjobb kivitelben készülnek, halálos töltelékeket tartalmaznak. Az egyik játékszert — „Biztos találat" a neve — „csinos” dobozban helyezték el A doboz tetején lévő rajz repülőgépet tartó bébit ábrázol A repülőgép aljához négy atombomba van erősítve, A használati utasításból kiderül, hogy a gyermekeknek csak meg kell húzni a zsinórt és máris potyog egyik bomba a másik után a szépen elkészített modell városokra- Ara mindössze 2 dollár és 55 cent. ennyiért szerezhet „örömet' az amerikai szülő gyermekének.

Az amerika’ fegyvergyárosok azon ban a „Játékok" című újsággal sincsenek túlságosan megelégedve Sok kai jobban dicsérik a „Játékok é9 új- onságok" című folyóiratot. Ez érthető is, hiszen ebben a folyó.iratban teljes oldalt szentelnek a játék-atombomba feltalálójának, bizonyos Marwin Wattnak. Szépen illusztrált cikk magyarázza meg, hogyan foglalkozik egy hatalmas gyár az atomjátékok szériagyártásával.

Az „amerikai életforma" védelmezői nyilván azt mondják, hogy nem érdemes ezzel az üggyel foglalkozni, hiszen „csak" játékról van szó. De mi lenne, ha a mosolygó Marwin Woiftól függne, hogy beengedjék-e a Béke Híveinek Világkongresszusa állandó bizottságának küldöttségét a* Egyesült Államokba? Magától értetődik, hogy — akárcsak az amerikai kormányfér- fiák— ő sem egyezne bele a Bizottság amerikai partralépésébe. hiszen a gyilkos játék készítője személvét érintő támadásnak veszi a javaslatot, amely az atombomba betiltását követeli.

A játékboltok is kíméletlenül leleplezik Amerika jelenlegi urait, — kíméletlenül, mint saját gyáva szavaik.

Azon igyekszünk, hogy munkánkkal segítsük a május 1-i felajánlások teljesítését

Utak, tanyaközpontok, közvágóhidak, Tisza-híd, községházák szerepelnek az ötéves terv elsőévi megyei községfejlesztés beruházásaiban