Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. április (5. évfolyam, 14-18. szám)

1950-04-09 / 15. szám

1950 április 9. „Tavaly ilyenkor még szántottunk, most április 4-re mindent elvetettünk'' így dolgoznak az asszonyok a kecskeméti Dózsa csoportban nevében szeretettel köszöntőm Kecske­mét dofgoz'4 népét és köszöntőm a szép ajándékokat. Mi felszabadítottuk a magyar népet a fasizmus igája alól és ezután is támogatni fogjuk és min-- denben segítjük, hogy elérje célját a szíjqiátizmgs megvalósításában. Kívá­nóm, hogy elérje célját a szocializmus megvalósításában. Kívánom, hogy a magyar nép további nagy sikereket étjén éli Éljen a magyar nép vezére és tanítója: Rákosi elvtárs és a Szov­jetunió népeinek nagy tanítója és atyja: Sztálin elvtárs! 1 Az ünneplő tömeg ujjongó lelkese­déssel fogadta a felszabadító Vörös Hadsereg küldöttségének üdvözletét és percekig éltette a szovjet-magyar ba­rátságot és a Vörös Hadsereget. A beszéd végén Németi József elv­társ bejelentette, hogy a Ategyebizoít- ság két dolgozóját az Elnöki Tanács népköztársasági érdeméremmel tüntet­te ki. Kócsa László a népköztársasági érdemérem ezüst fokozatát, Kassa .Vilmos,pedig a bronzfokozatát kap­ta munkásságának jutalma és el- i Ismeréseképpen. Kócsa László meleg szavakkal kö­szönte meg a kitüntetést és.Ígéretet tett, hogy á jövőben is odaado mun­kát végez.­I sinrpi koltárnmsor Délután, a Szabadság-téren felállí­tott szabadtéri színpadon az úttörők és a miklőstélepi szakiskola tanulói adtak kul'tjjlrmüsort. Este pedig a Ka­tona József-színházban gyűltek össze a dolgozók, hogy ünnepi műsorral te­gyék még,'.felejthetetlenebbé a felsza­badulás ötödik évfordulóját. Ünnepelt a* egész megye dolgozó népe Baján a dolgozók hatalmas felvonu- sa 9 órakor vette kezdetét. A Lenin- iérről végeláthatatlan tömegben indul­tak meg a sorok. A menetet az ifjú­munkások myitották meg. Utána az üzemi sportolók formaruhás csoportja következett, felvonulásuk végén kár- tolö gép tűnt fel, üzemben. A közgaz­dasági gimnázium hallgatói ötágú csillagot alkotva haladnak a menet­ben. Az MNÖSZ asszonyai egyforma pirospettyes kendővel a fejükön. A hosszú menetet a baja—sumári gép­állomás dolgozói, a DEFOSZ és a má­Eélegyháíta Járásának területén a mezögazd'ásáífi termelési verseny mind­inkább.,kiszélesedik, a községek dolgozó parasztjai mind; többen és többen értik meg,, hogy a minisztertanács határoza­tát -csak úgy tudják végrehajtani, ha a versenymozgalom megerősödik és a dolgozó parasztság viszonya a munká­hoz- ugyanúgy megváltozik, mint az ipari munkásoké. Az elmúlt héten gyö­nyörű ünnepség volt CSOLYÖSPALO- SÖN, ahová föllobogózott kocsikkal zöld gallyakkal és virágokkal díszített kerékpárokon vonultak be KÖMPÖC- PUSZTA dolgozó parasztjai, hogy az egész község dolgozó parasztságát egy tavasztól őszig tartó versenyre hívják ki. A verseny első. feltétele a két köz­ség mezőgazdasági többtermelése a mezőgazdaság minden ágában és kiter­jed a földek gondozására, a gyomok irtására, a termelékenység növelésére úgy, hogy a .tepnelvények minősége is javítva, . legyen. A , csolyóspálósi DEFOSZ szervezet egész tagsága lel­kes., hangulatban fogadta a zenekarral érkező kömpöcPiisztai dolgozó parasz­téházai állami gazdaság dolgozó pa­rasztjainak felvonulása zárta be. Amerre a menet elhaladt, mindenütt zúgott-zengett a dal. A gépállomás valamennyi traktora résztvett az ün­nepi felvonulásban, közöttük a Szov­jetunió ajándéka, a hernyótalpas Sztá- linyec is. Ä Sztálin-parkban 11 ezer főnyi tö­meg előtt Kántor Károly elvtárs nyi­totta meg az ünnep nagygyűlését. Az ünnepi beszédet Halandó István elv­társ tartotta. Beszéde során a hatal­mas tömeg nem egyszer szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a Szovjet­uniót, Sztálin és Rákosi elvtársakat. Dunavecse is zászlódíszbe öltözött. A szabadság jelszava itt már az 1840-es években is elhangzott, meré­szen, nem félve a császári csendőrök kardjától. Petőfi Sándor járt itt an­nakidején. . Emléktábla hirdeti ezt. Büszkén tájékoztatják a községben az idegent, hogy „Kis lak áll a nagy Duna mentében“ című versét itt írta. Vasárnap délelőtt 10 óra után bené­pesült a nagygyűlés helye, az ünnepi beszédet Weither Dániel elvtárs mond­ta. Az egybegyűltek lelkesen ünnepel téli, hiszen az ötéves terv harmadik hónapja már gépállomást adott Duna- vecsének. A járás többi községében is lelkes ünnepségek voltak. Szalkszcntmárton- ban Locskai elvtárs, a gépállomás, ve­zetője volt az előadó. Apostagon Ka­tona László, Dunaegyházán Csapiár József. Solton Gombos Aladár, Tetétle- nen Kővári Péter, Martán Perlai Re­zső, Dunapatajon Szabó János, Orda­son Goliár Anna', Homokpusztán Vágó István és az állami gazdaságban Nagy János volt az előadó. ■ Jánoshalmán több, mint egy kilo­méter hosszú volt a felvonulók mene­te. A Béke-téren Farkas Imre meg­nyitó szavai után Karajkó János mon­dotta az ünepi beszédet. Bácsalmáson háromezer ember gyűlt egybe. Itt Sa­rok Antal .elvtárs beszélt, Kiskunhala­son hatezer dolgozó előtt Nagy Antal elvtárs méltatta a nap jelentőségét. Kunszentmiklóson pedig Borbély Sán­dor volt az ünenpi szónok. Jakabszál- 1 ás községben az elmúlt szombaton alakúit a gépállomás. A dolgozók úgy ünnepelték, hogy április 4-re már fel­szántottak 75 holdat. Az ünnepi menet­ben tehén húzott egv faekét, majd azt dübörgő traktorok követték. „így volt, így lesz“ hirdette az egyik tábla. tokát. Meggyőződéstől fűtött üdvözlő beszédükben fogadalmat tett mindkét község dolgozó parasztsága, hogy a versenymozgalmat községről-községre, az egész járás területén kiszélesítik úgy, hogy a megye dolgozó paraszt­sága előtt példaként álljon a félegyházi határ és járás mezőgazdasági teljesít­ménye. — A DEFOSZ kiskunfélegyházi szervezetének munkáslagozata Kiss Istvánt, a Horthy-rendszer volt kor. mánypárti képviselőjét, aki befurako­dott a bugaci szervezetbe, tagságá­nak minden előnyét kihasználva, soro­zatos visszaéléseket követett el, ki­zárta tagjai sorából és megindította az eljárást ellene. Bihal Béla kulákot 5700 forint és Somogyi István kulákot 1800 forint ki nem fizetett munkabér azonnali megfizetésére kötelezte. „...minél több lesz a né a terme'öcsoporíokban, minél na­gyobb lesz a szerepük, annál erőteljesebbek lesznek a csopor­tok és velük együtt erősödik a demokrácia.” (Rákosi elvtársnak a ter­melőszövetkezetek és gép­állomások tanácskozásán mondott beszédéből.) Alkotmányunk biztosította a dolgozó nők egyenjogúságát s azóta asszo­nyaink, ifjúmunkás lányaink a terme­lés minden szakaszán bebizonyították rátermettségüket, azt, hogy a szocializ­mus építésében váll-váll mellett tud­nak és akarnak haladni a férfiakkal. De amíg az iparban egyre több kiváló női élmunkás, sztahánovista születik, a nők egyre több, előlük eddig elzárt munkaterületükre törnek be, addig a fa­lun mindezideig a maradiság, az elő­ítéletek vontak határt a dolgozó asz- szonyok érvényesülése elé. Rákosi elv. társ beszéde azonban itt is forradalmi változást hozott. A falusi szektorok­ban kitárultak a kapuk, a gépállomá­sokon, a termelőcsoportokban megkét­szereződött a nők száma. Rákosi elv- társ a Szovjetunió és a népi demo­kráciák tapasztalatai alapján rámuta­tott ennek nagyszerű eredményeire. Hogy mennyire kézzelfoghatók ezek az eredmények, arra a sok példa kö­zül különösen kiragadható a kecske­méti Dózsa tér melócsoport. ★ A csoport irodájában három kendős asszonyfej hajlik a rádió fölé. Kint lassan alkonyatba hajlik a vasárnap délután. Csikorog a kútgém, a férfiak még az állatok körül tesz- nek-vesznek. De őket behajtotta a kí­váncsiság a rádió mellé. Közvetítést várnak a vásárról, húsz sértést vittek fel ők is. Szokatlan látvány ez a Dózsa-cso­portban, hogy ennyire otthonosan mo­zognak az asszonyok. Tavaly még semmi közük nem volt a csoport éle­téhez. Ha bele akartak szólni vala­mibe, tanácsot adni, vagy segíteni, a férfiak, különösen a csoportelnök azzal utasította el őket: „hosszú haj, rövid ész!... nincs itt semmi keresnivaló­tok... maradjatok csak otthon a konyha, meg a gyerekek mellett." — Nem akartunk belenyugodni ebbe — meséli Forgó Györgyné, most ve­zetőségi tag. — Januárban azután összefogtunk mi asszonyok és erélye­sen léptünk fel a vezetőséggel szem­ben. Meg is ijedtek — mondja ne­vetve. Az elnök kicsit morgott a bajsza alatt, a többi férfi is jósolgatta, hogy „no majd meglátjátok, mi lesz itt, ha szót engedünk az asszonyoknak", de azért szépen engedtek. Ketten, vagy hárman voltunk még akkor, de utá­nunk jöttek a többiek. Ma már 11 asszony van a csoportban. Kovács Sándorné halkabbra fogja a felerősödött zenét, kipirult arccal for­dul meg. — Aztán meg is látszik, hogy itt vagyunk. Nézzenek csak körül! — mu­tat ki az ablakon a szépen bokrosodó vetésekre, a simára hengerelt tava­sziakra. Tavaly ilyenkor még szántottunk, most április 4-re mindent elvetet­tünk. Mi, asszonyok szorgalmaztuk a. mun­kaversenyt is. Tavaly 10 hold paradi­csomot két hétig palántáztak, most másfél nap alatt öt holdat végeztük el. A lustálkodókat megszidtuk, míg ök is meg nem fogták a dolog végét. Felszabadulásunk ünnepére úgy kö­rülmeszeltük a tanyát, hogy csak úgy ragyogott. Mostmár örülnek is a fér­fiak, hogy itt vagyunk. Mi, asszonyok mindent jobban meglátunk, minden­hova odaérünk és nem félünk kinyitni a szánkat. — Amikor a leváltott csoportéinak helyett mást akartak beállítani, mi ott is meg mertük mondani, hogy nem ta­láljuk helyesnek, mert nem elég 'lelki- ismeretes, részegeskedö — veszi át újra a szót Forgóné. — Nem is lett elnök. Aztán itt van Nagy István, Almást Péter, meg Kovács Sándor. Nemrégiben azt hangoztatták, hogy mégiscsak jobb a kuláknak dolgozni, mert az fizet, a csoportnak hitelbe dol­goznak. Azóta már meggyőztük őket, hogy a csoportot ők jelentik és mun­kájukból nem a kuiák hízik kövérebbre, hiszen magunknak dolgozunk. — Aztán melyik kuláknál kereshet­tünk volna mi is 7000 forintot? — szólal meg Molnár néni. — Mert a tavalyi részesedésnél ahnyit kaptunk. Mindenünk van. Soha ilyen megelége­dett nem voltam. Fiam, aki brigád­vezető, szokta is mondani: édesanyám egészen megfiatalodik itt a csoport­ban. Hát fel is veszem én még a ver­senyt akármelyik fiatallal. Már bizony megettem a kenyerem javát, de csak most élek szépet, jót. Rádiót hallgat­hatok, olvashatok. Moziba is járok. Nagyon tetszett a múltkor a Ludas Matyi, a szovjet táncosoknak, meg énekeseknek fájósra tapsoltam a tenye­rem. Hol volt ez régen, amikor csak az örökös gond, a nincstelenség, a hiábavaló küszködés volt a részem annyi asszonnyal együtt? Én mondom, jól járnak velünk, asszonyokkal min­den csoportban. Mert máj akik leg­jobban szenvedtünk a múltban, most annál jobban akarjuk a jót. Homály van már a szobában, csak a rádióból kiszűrődő fény világítja meg az asszonyok arcát. Boldogan mesélnek erről is, arról is. A terveik­ről, hogy jövőre teherautót vesz a cso­port, meg a nyáron libákat, tyúkokat akarnak név élni. Sokai jelentene a toll, tojás. Ma még csak egy-két pulykája van a csoportnak, meg a családoknak egy-egy tyúkja. Bent a város alatt is van egy tanyájuk, közel a gáthoz, ott kacsákat lehetne nevelni. Vidám, fiatal hang fütyörészik az udvaron. Brovinszki Ferenc járja vé­gig mégegyszer az ólakat, ahol az ét- kes, sjvítozó kismalacok most békés morgással, jóllakottan fúrják magukat a szalmába. Nagy gondja van rájuk. Az utolsó héten meggyorsult a ta­vaszi munkálatok elvégzésének az üteme. Egyre több község és járás jelenti már a tavaszi vetések befe­jezését. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezeti csoportok munka­lendületei magával ragadták az egyéni gazdálkodást végző dolgozó paraszt­ságot is. A DEFOSZ háromhetes ké­séssel, megalakította a megyei ver­senybizottságot, amely az elmúlt na­pokban kezdte el működését. Most már egykézbe fut össze megyénk ver­senymozgalma, amely eddig szétesett. A termelőszövetkezeti csoportoknál 35 helyen beindították a vetésforgó el­készítésének a munkáját. Ezt a mun­kát április 10-ig befejezik. A megye mezőgazdasági munkálatai a legutóbbi jelentések szerint a kö­vetkezők: árpa 94 százalék, zab 95, tengeri 2, újlucerna 32, vöröshere 75, burgonya 49, cukorrépa 77 és napra­forgó 60 százalék. Nagyobbmérvfí a lemaradás a lucernánál és a vörös herénél. A vörösherénél az az ok, hogy ez a növény a megye területén eddig ismeretlen volt, a lucernánál ö a csoport állatgondozója. Hete.nkint méri őket, 6 hetes malacai már áti ag­io kilósat Az asszonyok mellett a fiatalok is hangot kapnak a csoportban. Meg is érdemlik, példát mutálnák, élen jár­nak minden munkában. A brigádok, munkacsoportok teljesítményét ők len­dítik előre. Brovinszki Ferencen kívül például ifj. Molnár Sándor 247, Forgó György 235 ponttal dolgozott tavaly is. Nem maradt mögöttük Kovács Já­nos és a többi fiatal sem. Egy hete megalakították az EPOSZ-szervezetet is, kultúrcsoportjuk van. * A nők és fiatalok bevonása, aktiv részvétele a vezetésben és a munkában így változtatja meg nemcsak a kecs­keméti Dózsa, de valamennyi termelő- csoport életét, lendíti előre azok fejlő, dését. Nagy szükség van rájuk. Az ötéves terv végrehajtásához nemcsak az iparban, de a mezőgazdaságban is több munkás kell. S a hiányt azok az öntudatra ébredt' dolgozó paraszt- asszonyok és fiatalok fogják kitölteni, akiknek — Rákosi elvtárs szavai sze­rint — a falu szocialista építésében a lehető legnagyobb teret kell juttalnL bürokratikus okok gátolják a vetést A földművesszövetkezetek nem szor­galmazták kellő időben a vetömagva- kát. A járások között az alábbi ered­mények állnak rendelkezésre: Kecske­mét járás: árpa 118 százalék, zab 110 százalék; kalocsai árpa 103, zab 95; kunszentmiklósi árpa 102, zab 104; Kalocsa város árpa 101, zab 101; Félegyháza Város árpa 99, zab 87; kiskőrösi járás árpa 99, zab 91, Kecs­kemét város árpa 98, zab 85; félegy­házi járás ár,pa 97, zab 95; bácsal­mási járás árpa 96, zab 94; jános­halmi járás árpa 92, zab 87; duna- vecsei járás árpa 91, zab 98; bajai járás árpa 82, zab 163; Halas vá­ros árpa 53, zab 66; Baja város árpa 50, zab pedig 720 százalék. Az árpavetés élén a kecskeméti járás halad, a zabvetésnél pedig Baja város. A termelőszövetkezeti csoportoknál a következő a helyzet: árpavetés 104 százalék, zab 115, tengeri 1, újlucerna 39, vöröshere 100, burgonya 34, cu­korrépa 83 és napraforgó 78 százalék. Egy alföldi falu régen... Pirin a frisaabnelnlna etnít Talán 10 esztendeje történt, még a régi pusztában. Hideg márciusi délelőtt volt, Vaszari János tornácos háza előtt csilingelve állt meg a pará­dés kocsi, az utcán sovány, rongyos gyerekek játszottak, később sápadt arcu­kat halványpirosra csípte a friss levegő. Tóth Sándor 200 holdas kulák megelégedetten tekintett ki az ablakon. A sarkon, a bolt előtt szaporán pergette a dobot a kisbíró: „A falu elöljá­rósága közhírré teszi, hogy holnap délután Tóth Sándor tanyáján elárvere­zik Szalma Sándor ingóságait..." Másnap Szalma Sándor az istállóban kuporgott vackán, amikor akta­táskával a hóna alatt megjelent a végrehajtó. Nem értette, mi történik. El­vitték a feje alól a párnát, felpakkolák a dunnát .meg a foldozott öreg ba­kancsot. így teltek-multak a napok a régi pusztában. Az asszonyok néha el­mentek a boltba, nyáron összekuporgatott filléreikért sót meg gyufát vásá­roltak. Szerdai napon fiákerok haladtak a pirtói úton, kulákok siettek a piacra. Dél felé aztán hangos volt az útszéli csárda, áldomást ittak a ku­lákok a jó üzletre. Volt miből. A tornácos, nagy kulákházak gőgösen tekin­tettek le az omladozó, apró viskókra, amelyeknek falain keresztül fújt a márciusi szél. Ilyen volt akkor Pirtó-puszta, a 100 meg 200 holdas kulákok pusz­tája. Ez a puszta eltűnt, elsüllyedt, elolvadt, mint a hó télen az ártézi kút mellett. Ez a régi pusza most csak éjszaka lélekzik. Az útszéli csárda zsa­luja mögött halvány fény pislákol, a tanyához vezető úton sötét alakok lo­pakodnak, settenkednek az éj árnyékában. Lónyerítés, malacsivítás hallik, zsákokkal megrakott .szekerek kocognak a pirtói úton. Sajátmagát lopja a kulák. Es az úton kocogó szekérre felrakja a régi puszta utolsó maradvá­nyait is. ...és ma Az új falu épül, szépül. Mozdony pöfékel vígan a síneken, filmgép berreg a kulturotthonban, sírna kőkockák alá bújt a tengelyig érő sár és vidám apróságok fabrikálnak faembereket a napközi otthonban. Elkészült egy faember! A gyerekek megkeresztelték, a kulák Vaszari János nevét vi­seli. de nem hosszú ideig, talán egy félóráig volt pompás céltáblája az apróságok kezeinek... Es ahogyan a kályhában égő tűz szétrombolta a kulák faszobrát, úgy tűnik, úgy süllyed a régi puszta a kulákokkal együtt. Fahasábok pattognak az „újvilág" termelőszövetkezeti csoport irodá­jának kályhájában. Szalma Sándor, Nagy István. Varga Péter, Simon Já­nos meg Szabó Mihály ülnek az asztal körül. Készül a csoport évi üzem­terve. Az apró rubrikák a gazdag állatállományról beszélnek. A Földmüvesszövetkezet boltjának ajtaja is sűrűn nyílik. Az elmúlt őszön innen is kisöpörték a kulákokat és az adósságot ,a mit azok hátra­hagytak, mind kifizették. Most magtárt, meg raktárt építenek. Kell a hely. hi­szen a falu valamennyi dolgozó parasztja kötött termelési szerződést és valahová csak el kell rakni a tengernyi magot. Úttörő lányok népi táncjelenetei a kecskeméti szabadtéri előadáson. Szélesedik a mezőgazdasági verseny a (éiegyházi járásban Versenyben Csolyóspálos és Köinpörpuszía dolgozó parasztjai Terjed a versenymozgalom — nőnek az eredmények a mezőgazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents