Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. március (5. évfolyam, 10-13. szám)

1950-03-12 / 11. szám

2 BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG 1950 március 12. ERŐSÍTSÜK NÉPNEVELŐMUNKÁNK HARCOS KRITIKAI JELLEGÉT Rákosi elvtárs referátuma, a Köz­ponti Vezetőség február 10-i hatá­rozata fordulópontot jelent Pártunk fejlődésében. A pártmunka minőségi fejlesztésének olyan új szakaszát nyitja meg, melynek eredménye­képpen Pártunk ereje, vezetősze­repe, a dolgozó tömegekkel való el­szakíthatatlan kapcsolata még job­ban megszilárdul, jelentékenyen megnövekszik. A Központi Vezetőség határoza­tának végrehajtása egyet jelent az­zal, hogy erősítjük és általánossá tesszük a pártszerű kritikát és ön­kritikát, a pártonbelüli demokrá­ciát, megjavítjuk, magasabb szín­vonalra emeljük a tömegek között folyó rendszeres, szívós, politikai felvilágosító, nevelő munkát. A népnevelő munka, a pártagitá- eió közvetlen, mindennapos kapcso­latot jelenti a dolgozó tömegekkel. Döntő előfeltételét teremti meg an­nak, hogy Pártunk valóban betölt­hesse élcsapat szerepét, a munkás- osztálynak, dolgozó népünknek, egész nemzetünknek harcedzett, ön­tudatos forradalmi vezetője lehes­sen. Sztálin elvtárs a helyes bolsevik vezetésről szólva három feltételről beszélt: „Először, meg kell találni a kér­dés helyes megoldását, a helyes megoldást pedig lehetetlen megta­lálni a tömeg tapasztalatának számbavétele nélkül, mert a tömeg próbálja ki saját bőrén vezetésünk eredményeit, másodszor, meg kell szervezni a helyes döntés végrehajtását, ami azonban lehetetlen a tömegek ré­széről jövő közvetlen segítség nél­kül, harmadszor, meg kell szervezni a döntés végrehajtásának ellenőrzé­sét, ami megint csak lehetetlen a tömegek részéről jövő közvetlen segítség nélkül.” A vezetésnek mindhárom sztálini alapfeltétele csakis a tömegekkel való közvetlen kapcsolat állandó, tudatos erősítése útján valósítható meg. Olyan feladat ez, amelyet a dolgozók milliói között folytatott politikai felvilágosító és nevelő munka megjavításával, magasszín­vonalú propaganda- és agitációs tevékenységünkkel tudunk csak biz­tosítani. Központi Vezetőségünk határoza­tának végrehajtása népnevelő mun­kánk területén azt jelenti, hogy az eddiginél szorosabbra fűzzük kap­csolatainkat a tömegekkel, kiküszö­böljük a sablonosságot, a mechani­kus vonásokat agitációnkból, kon­kréttá, harcossá tesszük azt, ugyan­akkor növeljük készségünket, hogy a tömegek szavát meghallgassuk, hogy a vezetők tapasztalatát kiegé­szítsük „a pártbeli tömegek tapasz­talatával, a munkásosztály tapasz­talatával, a dolgozók tapasztalatá­val, az úgynevezett „kisemberek” tapasztalatával.” Tanítanunk kell tehát a tömegeket és ugyanakkor tanulni is kell tőlük. Nem új, isme­retlen feladat ez számunkra. Taní­tani és nevelni a tömegeket — a marxista-leninista párt állandó kö­telessége. „Csak magunkat ámítanák, sze­münket hunynák be, óriási felada­taink előtt, leszűkítenénk ezeket a feladatokat, — hogyha elfelejtenénk a különbséget az élcsapat és az él­csapat felé vonzódó tömegek között, hogyha elfelejtenők az élcsapatnak azt az állandó kötelességét, hogy mind szélesebb és szélesebb réteget emeljünk fel erre az élcsapat szín­vonalra.” Hogyan nevelje és tanftsa a Párt a tömegeket? Egész párttevékeny­ségünk, mindenegyes párttagunk tevékenysége ezt a célt kell szol­gálja. Aáindenegyes kommunistának — e’sősorban a kommunista népneve­lőnek — el kell sajátítania azt a képességet, hogy megmagyarázza a párt célkitűzését és határozatait, a Párt politikáját, hogy ennek szel­lemében nevelje a dolgozókat, moz­gósítsa népünket a párt és kormány határozatainak végrehajtására. Mindenegyes kommunistának ■— elsősorban a kommunista népneve­lőnek — el kell sajátítania azt a képességet, hogy felfigyeljen a tö­megek hangiára, alkotó kezdemé­nyezéseire, hogy meglássa az újat a dolgozók hétköznapi munkájá­ban, közvetítse a tömegek hangula­tát. véleményét, tapasztalatait a ve­zetés. a Párt felé. Legyen a kom­munista népnevelő a saját munka- területén öntudatos vezetője a dol­gozóknak, olyan vezető, aki egye­síti a vezetést és a vezetettek ta­pasztalatait, olyan vezető, aki nem meghátrál, hanem úrrá lesz a nehézségeken. Az egyszerű emberek, elsősorban a kommunista párttag, a kommunista népnevelő munkáján, magatartásán keresztül ismerik és ítélik meg magát a Pártot is. A kommunista népnevelő a Pártot képviseli. Egész magatartása, egész tevékenysége Rákosi elvtárs tanítá­sából kell kiinduljon: „A kommu­nista öntudatos, odaadó, szerény munkása pártjának, osztályának, egész dolgozó névének.” Jellem­zője a szó és tett azonossága. Sza­vainak meggyőző erejét a példamu­tatás meggyőző erejével támasztja alá, élenjár a termelésben, meg­személyesítője az újtípusú, a kom­munista ember magatartásának. A népnevelő nem parancsolgatással, — hanem mindenek előtt meggyő­zéssel, nem sablonos, általános­ságban mozgó üres szólamok han­goztatásával — hanem a legkézen- fekvö'bb helvi, sajátos, konkrét pél­dák és a példamutatás erejével ve­zeti és mozgósítja a dolgozókat a szocializmus építésére. A kommunista népnevelő és a tö­megek kapcsolatát a kölcsönös bi­zalom jellemzi. Ez a feltétele an­nak, hogy Rákosi elvtárs útmuta­tását követve „mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegekbe”, ez a feltétele annak, hogy a kommu­nista népnevelő a dolgozók szerete- tének, megbecsülésének középpont­jában álljon, tekintélye és becsü­lete legyen a dolgozók előtt, akik hallgatnak rá és önként követik út­mutatásait A népnevelő munka tekintélyét, a kommunista népnevelők tekinté­lyét, a dolgozók feléjük irányuló bi­zalmát elsősorban és alapvetően az biztosítja, hogy egész magatartásu­kat és tevékenységüket a pártszerü kritika és önkritika szelleme hatja át. Olyan emberek legyenek* az üzemek és falvak népnevelői, akik­hez minden dolgozó teljes bizalom­mal fordul, akikről tudják, hogy minden helyzetben, pjinden körül­mények között és mindenkivel szem­ben kommunista szenvedélyesség­gel és pártszerííséggel harcolnak az igaz ügyért. A kommunista népnevelő nem rejti véka alá véleményét. Kemé­nyen fellép a hanyag, vagv felelőt­lenül termelő munkással szemben, aki dolgozó társait, a munkásosz­tályt károsítja meg. Kipellengérezi a hamis önteltséget, a politikai és szakmai képzés iránti közömbössé­get, a kényelmesség, vagv a libera­lizmus megnyilvánulásait. Lelep­lezi és gúny tárgyává teszi a ma- radiságot, a régihez való csökönyös ragaszkodást, de ugyanilyen kímé­letlen élességgel harcol a bürokra­tizmus, a végrehajtás és vezetés hi­bái ellen. Személyekre való tekin­tet nélkül kíméletlen bírálat tár­gyává teszi — felfelé és lefelé egy­aránt — a munka minden hiányos­ságát, ami hátráltatja, gyengíti a Párt, a szocializmus építésének munkáját. Példát mutat a kritika és önkritika fegyverének pártszerű alkalmazásában, nem fél leleplezni és kíméletlen bírálat tárgyává tenni saját gyengeségeit. Hibáinak nyílt feltárásával és kiküszöbölésével kri­tikára és önkritikára neveli a dol­gozókat. A kommunista pépnevelő egész tevékenységét a dolgozó nép, a haza, a Párt, a Szovjetunió iránti szeretet és az ellenség gyűlölete hatja át. Szenvedélyesen harcol a nép ellenségei és minden ellenséges befolyás, a burzsoá nacionalizmus, sovinizmus, antiszemitizmus szov- jeteilenesség, a kispolgári ingado­zás, a pártszerűtlenség, a gondolko­zásban meglévő burzsoá maradvá­nyok ellen. Harcolt minden ellen, ami regi, de épp ilyen szenvedélyes­séggel harcol az újért, a haladóért. Felszínre hozza és felkarolja a dol­gozók kezdeményezéseit, a pozitív példák sokaságával erősíti és segíti elő fejlődésünket, mintaképül állítja a termelésben élenjárókat, ismerteti és általánosítja az új munkamód­szereket, a Szovjetunió élenjáró ta­pasztalatainak alkalmazásával és elterjesztésével felszabadítja a ter­melésben, a technikában és az em­berben lévő rejtett tartalékokat. A korpmunista népnevelő példa­képe a szovjet agitátor, aki maga­tartásával példázza, nevelőmunká- jával elősegíti a dolgozók öntudatá­nak szüntelen emelését, az újtípusú ember kialakítását. Vájjon megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek a mi népneve­lőink? Eleget tud-e tenni népne­velőmunkánk mai színvonalán a Központi Vezetőség határozata ál­tal Pártunk és ezen belül a politi­kai felvilágosító-munka elé tűzött feladatoknak? Megközelítik-e nép­nevelőink kellőképpen öntudatban, munkamódszerükben és magatartá­sukban a SzK(b)P agitátorait? Kétségtelen, hogy komoly hiányos­ságaink vannak ezen a téren, hogv jelentős feladatok állanak előttünk ilyen vonatkozásban is. Erre utalt Rákosi elvtárs referátuma is, a Központi Vezetőség határozata, mely nyíltan feltárja munkánk hiá­nyoságait. Kétségtelen azonban az is, hogy rendelkezünk azokkal az erőforrásokkal, birtokában vagyunk azoknak az előfeltételeknek, melyek pártmunkánknak ezen a területén is lehetővé teszi, hogv méginkább megközelítsük mintaképünket, a Bolsevik Pártot, a bolsevik agjtáto- rol<at. A Központi Vezetőség határo­zata, Rákosi elvtárs útmutatása ke­zünkbe adta a munka sikeres meg­javításának fegyverét. Megjelölte munkánk továbbfejlesztésének dön­tő láncszemét, a pártszerű kommu­nista kritika és önkritikát, amely­nek megragadásával kezünkben tartjuk az egész láncot, ki tudjuk mozdítani jelenlegi helyzetéből, újabb magasabb színvonalra tud­juk emelni a népnevelő munkát, meg tudjuk erősíteni Pártunknak a széles tömegekkel való kapcsola­tát. Sztálin elvtárs azt mondotta: „Az önbjrálatra éppolyan szükségünk van, mint a levegőre, vagy a víz­re.” A kritika-önkritika pártagitá- ciónknak is éltető eleme, az a fegy­ver, amely előre hajtja fejlődésün­ket, egyik talpköve Pártunknak, alapkérdése népnevelő munkánk továbbfejlesztésének. A népnevelő munka harcos, kri­tikai jellegének kialakítása új erő­forrásokat tár fel. Felszabadítja és kifejleszti a dolgozók kezdeménye­zését, aktív közreműködését a szo­cializmus építésében. Elősegíti, hogy egész párttagságunk és .ezen túlmenőleg a tömegek"iigyévé vál­jék a bírálat, fejleszti a munkás­osztály, egész népünk éberségét. „Áfás az, — mondotta Sztálin elvtárs —, amikor tíz-húsz vezető elvtárs figyel és vesz észre fogya­tékosságokat munkánkban, a mun­kástömegek pedig nem akarnak, vagy nem tudnak sem látni, sem észrevenni fogyatékosságokat. Eb­ben az esetben minden lehetőség meg van arra, hogy biztosan elné­zünk valamit, nem veszünk észre mindent. £s más az, amikor tíz­húsz vezető elvtárssal együtt a munkások százezrei és milliói fi­gyelnek és együtt veszik észre mun­kánk fogyatékosságait, tárják fel hi­báinkat, gyürkőznek neki az építés közös ügyének, és jelölik meg ügyünk megjavításának útját.” Agitációs munkánk egész terüle­tén meg kell tehát erősítenünk a kritika és önkritika bolsevik fegy­verének alkalmazását. Szóbeli és írásbeli agitációban, az emberről emberre menő felvilágosító munká­ban, a csoportos beszélgetésnél és újságolvasásnál; a faliújságban és a sajtóban egyaránt tág tere nyílik a politikai felvilágosító és nevelő munka széleskörű kifejlesztésének. A kommunista agitátor szóban és Rákosi elvtárs a Központi Veze­tőség ülésén elmondott referátu­mában rámutatott, hogy a bürokrá­cia milyen mélyen beleette magát pártéletünkbe és milyen károkat okozhat. Erre nézve jellemzőek azok a hibák, melyeket a tagfelvétellel kapcsolatban országszerte tapaszta­lunk. „Rengeteg azoknak a pana­szoknak a száma, melyek arról szá­molnak be, hogy a munkások, pa­rasztok és értelmiségiek beadják tagfelvételi kérelmüket és ezek a ké­relmek hónapokig fekszenek elinté­zetlenül, közben senki sem foglalko­zik a jelentkezőkkel, nem beszéli meg velük, hogy miért húzódik az ügyük. Ezek az emberek hétről-hétre eredménytelenül járnak a pártszer­vezetekbe érdeklődni, hogy mi van az ügyükkel.” Megyénkben is látjuk a bürokrá­cia káros megnyilvánulásait, a ki nem adott tagkönyvek kérdésében is. Ez a veszély, hogy fennállt, bi­zonyítéka az, amint Rákosi elvtárs mondotta: ,,a tagok és a tagjelöltek ezrei- még a mai napig sem kapták meg a tagsági könyvüket, illetve tagjelöltigazolványukat. Valósággal távoltartják ezeket az elvtársakat a pártmunkától, a párttól, akadályoz­zák fejlődésüket, állandó bizonyta­lanságban tartják őket, hiszen leg­féltettebb kincsük, a párttagok iga­zoló okmánya, a tagsági könyv nincs a kezükben.” Ezen a téren fel kell számolni a pártunkban uralkodó hiányosságo­kat. Éppen ezért szervezeteink az előttük álló feladatok mellett kell, hogy e kérdést is napirendre tűzzék és a legrövidebb időn belül elinté­zést nyerjenek a jogos tagkönyv- rendezési kérelmek, különös figye­lemmel a vezetőség-újraválasztó taggyűlésekre. A taggyűléseken csak azok a párttagok élhetnek párttagsági jo­gukkal, akik érvényes tagkönyvvel rendelkeznek. Ezért fontos, hogy e párttagok könyve minél előbb ren­dezve legyen. A magyar ifjúság nagy tanítómes­tere, Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének legutóbbi ülé­sén -mondott beszédében rámutatott arra, hogv megértek az egységes ifjú­sági szervezet létrehozásának előfelté­telei. Rákosi elvtárs bölcs szavai az egész magyar ifjúság régi vágyát fejezték ki. Kiskunhalas fiatalsága hatalmas lelkesedéssel készül most az egységes ifjúsági szervezet megalakítására. A munkásfiatalok példáját követve a dolgozó parasztfiatalok is jobb és többlermeléssel, még több tanulással készülnek. A gépállomás fiataljai például a termelési előirányzat 120 százalé­kos teljesítését vállalták. A fiatalok számtalan levelet írnak Rákosi elvtárshoz és örömüknek ad­nak kifejezést, hogv a magyar dolgozó nép nagv vezére szívén viseli az ifjú­ság ügyét. A halasi Barnevál ifjúmunkásai Rákosi elvtárshoz intézett levelükben ezt írják: „Munkánkban a hős lenini Komszo- mol példáját követjük." „A kiskunhalasi tanoncifjúság hálás szívvel köszöni meg, hogy hazánkban írásban, szemléltető agitációs mód­szerekkel és a sajtó számára adott tudósításokkal és levelekkel egy­aránt kell, hogy szolgálja a fel- világosító és nevelőmunka megerő­sítését, Pártunk tömegkapcsolatai­nak további megszilárdítását, a dolgozók mozgósítását a szocializ­mus építésének feladataira. A pártagitáció minden munkása kövesse ezen a téren is a Szovjet­unió példáját, kövesse a bolsevik agitátorokat, segítse elő Pártunk győzelmét, az agitációs munka szín­vonalának emelését, erősítse meg a politikai, felvilágosító munka har­cos kritikai jellegét. LANG ISTVÁN MDP Központi Vezetőség Agitációs Osztály helyettes vezetője. Feltétlenül szükséges, hogy veze- tőségeink felszámolják a bürokrá­ciát és biztosítsák, hogy minden tagkönyvvel nem rendelkező párt­tag és párttagságát igazolni tudó tag a legrövidebb időn bekül hozzá­jusson a tagsági könyvéhez. Márciusban pártszervezetink en­nek a munkának jó elvégzése szem­pontjából csak az érvényes tagsági könyvre adnak ki bélyeget, hogy ezen keresztül számba tudjuk venni azoknak a tagoknak a számát, akik nem rendelkeznek tagsági könyvvel. Ezeket a tagjainkat felkeresik az alapszervezeteink bizalmijai, akik tagkönyvük hiányában tagdíjat fizetni nem tudtak és pártszerve­zeteink a szükséges adatokat fel­véve, terjesztik fel őket ügyük ren­dezésére. Fontos emellett, hogy a könyvvel nem rendelkező párttagjaink is ébe­ren ügyeljenek arra, hogy ügyüket felvették-e a pártszervezetben, ügyeljenek arra, hogy most ki ne maradjanak. Azok adatait is fel kell venni, akik a közelmúltban fordul­tak már ilyen kérelemmel a párt- szervezetekhez és ügyükben választ nem kaptak. Ellenőrizzék pártszervezeteinkben, hogy ügyükben megtörtént-e a szük­séges intézkedés. Azon tagjaink, akik tagdíjukat könyv hiányában nem rendezték, a tagkönyvrendezés után pótlólag azt rendezhetik. Pártszervezeteink feladata az, hogy minden jogos tisztázatlan kér­dést megvizsgáljanak, nehogy me­rev, vagy bürokratikus eljárással újabb hibákat okozzunk. A tagkönyvek rendezése nem je­lent egy újabb felülvizsgálást. A feladat megoldása során nem sza­bad megfeledkezni a lényegről: min­den párttagot, aki tagkönyvre jogo­sult, hozzá kell juttatni a tagsági könyvhöz. E kérdés megoldása a bürokrácia elleni harc is és az éberség jegyé­ben folyjon le, hogy ezzel is előse­gítsük a Központi Vezetőség hatá­rozatának hiánytalan végrehajtását. boldog és vidám ifjúság él. Ma már előttünk is kitárulnak az iskolák, egyetemek kapui és nem vagyunk többé kitéve a kizsák.mányolásnak. — Mi öntudatos SZIT-ifjak és leá­nyok tudjuk, hogy folyton támad elle­nünk a külső és belső ellenség. Ezért fogadjuk Rákosi eivtársnak, hogy hűek maradunk az utolsó csepp vérünkig, mert megtanultuk: a bekért nem kö­nyörögni, hanem harcolni kell." Figyelem! Lovaskoesikhoz, görgős-golyós csapágyas tengely minden teher­bírásra kapható. — Gumi eladás, vétel, csere. Belső gumi minden méretben! Hócipők, hócsizmák, gumik javítását szakszerűen végzi KÖRÖSI gumijavító üzeme Haratjgos-tér 7 Kiskunhalas- Telefon: 22. A halasi fiatalok több és jobb munkával készülnek az egységes ifjúsági szervezet megalakítására a párttagsági könyvek RENDEZÉSÉRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents