Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. március (5. évfolyam, 10-13. szám)
1950-03-19 / 12. szám
B ACS KISKUNMEGYEI NÉPUJSAG Lelkes munkaversennyef készülnek megyénk dolgozói felszabadulásunk nagy nemzeti ünnepére! Történelmi tanulságok Irta Gáspár Zoltán Felszabadult népünk eredményekben gazdag munkanapjai közé új életünk ünnepnapjai ékelődnek. Ezeken az ünnepnapokon rendszerint felmérjük a megtett utat, áttekintjük haladásunk jelentősebb állomásait és egyben előre is nézünk elkövetkezendő feladataink, további utunk, perspektívánk, célunk felé. Ilyen ünnepnapunk március idusa és ilyen ünnepünk március eszméinek beteljesülése, valóraválása: április 4, felszabadulásunk nagy nemzeti ünnepe, történelmi fejlődésünk legjelentősebb állomása. Most, miközben harcos munkával készülünk felszabadulásunk nemzeti ünnepnapjára, büszkén kijelenthetjük, hogy nemcsak elismertük, nemcsak hazafiúi szeretettel ápoltuk március forradalmi hagyományait, hanem a Szovjetunió felmérhetetlenül nagy baráti támogatásával és segítségével valóra is váltottuk azokat. Büszkék vagyunk arra, hogy a megvalósulás útjára vittük Kossuth, Petőfi, Táncsis hagyományát, büszkék vagyunk arra, hogy beteljesítettük és továbbvittük 1848 forradalmi örökségét. Az, hogy a felszabadulás után kisajátítottuk s;s a dolgozó parasztok kezére juttattuk a nagybirtokosi földeket, hogy a romok eltakarítása után megindítottuk az újjáépítést, megteremtettük az értékálló, jó forintot, kemény harcban megvertük és eltávolítottuk a kormányból és az államhatalomból dolgozó népünk ellenségeit, megindítottuk és győzelmesen befejeztük hároméves tervünket, a munkásosztály árulói ellen vívott győzelmes harcunk eredményeképpen megteremtettük a munkásosztály harminc esztendő óta nélkülözött egységét — mind utunk egy-egy állomását jelzik. Az, hogy fokozatosan megszüntettük a kapitalista magántulajdont iparban, kereskedelemben és közlekedésben, hogy falun a termelőszövetkezetek révén megkezdtük a szocializmus építését, hogy békénk és szabadságunk biztosítására és megvédésére erős, harcképes néphadsereget hoztunk létre, az, hogy új, népköztársasági alkotmányunk van, hogy a Szovjetunió példája nyomán sztahánovista mozgalom indult nálunk is, az, hogy útbaindítottuk új, nagyszerű ötéves tervünket — nemcsak azt bizonyítják, hogy népünk a felemelkedés, a haladás útjára lépett. hanem azt is, hogy ezeknek az eredményeknek kiindulópontja, forrása április 4, a Szovjetunió léte, felszabadító szerepe és önzetlen, baráti támogatása, amely nélkül népünk az imperializmus rabszolgája, a kapitalisták kizsákmányolt bérmunkása volna. Nagy történelmi tanulságunk az, hogy eddigi eredményeinket, szabadságunkat csakis a Szovjetunióhoz való hűséggel őrizhetjük meg. Csakis a Szovjetunió példája, Lenin—Sztálin tanítása lehet az, ami tovább viszi a mi fejlődésünket. Megtanultuk, hogy a Szovjetunió, a béke ügye a mi ügyünk, megtanultuk, hogy a Szovjetunió ellenségei, a béke ellenségei a mi ellenségeink is. Ezért éppúgy, ahogyan eddigi eredményeink forrása és kiindulópontja a nagy Szovjetunió — további eredményeink, népünk boldogulásának biztosítéka a szovjet nép, a nagy Sztálin iránti szeretet és hűség, amelyet szabad országunk születésnapja, április 4 pecsételt szétszakíthátatlan szövetséggé. Nagy vezérünk és tanítónk. Rákosi elvtárs írta: „A magyar dolgozó nép tudja és hálás érte, hogy vezet öle és sokat hányatott hajójának biztoskezü kormánya, a Magyar Dolgozók Pártja Sztálin nyomdokait követi, hogy a magyar kommunisták Sztálin tanítványai és hogy sikereink úgy nőnek, ahogy elsajátítjuk és alkalmazni tudjuk a sztálini tanításokat.’’ Az ünneprontók hangja tengerentúlról hallatszik. Onnan akarnak nekünk leckét adni a demokráciából, az emberi szabadságok „védelméről” és az amerikai életformáról. Azok teszik ezt, akik emberek millióinak nyakán élősködnek, akik új világháború előkészítésén „fáradoznak”. akiknek minden tettéhez vér tapad, a munkások és parasztok, a gyarmati népek véres verejtéke. Arról beszélnek, hogy mi sértjük meg az emberi szabadságjogokat! Arról azonban hallgat az amerikai krónika, hogy az „Amerikai Légió”, a tengerentúli gyárosok legfqntosabb támasza hogyan szervezi bandita- támadásait a munkás- és demokratikus szervezetek ellen. Ilyenkor az amerikai „urak” kifelejtik szótárukból „az emberi jogok védelmét”, — ami náluk egyenlő a monopolkapitalisták, ágyúgyárosok érdekeinek védelmével milliók és milliók érdekei ellen. Ezek az amerikai „demokraták”, akik kémeket, ügynököket küldenek országunkba, hogy aláássák új életünk alapjait, emberi jogokról mernek beszélni! De nem beszélnek arról, hogy például Amerikában a népoktatást a Légió „gondjaira” bízták és amint Anna Wallace a New Republic-ben beszámolt erről: „Az utóbbi években nemcsak az egyetemeken, hanem minden iskolában széleskörű kémrendszert szerveztek.” Mi, magyarok a Standard-per fényénél újra képet kaphattunk arról a „demokráciáról”, amivel dicsekednek odaátról és nyugodt lelki- ismerettel mondjuk: a mi népünknek nem kell amerikai recept, a mi népünk megtalálta már az utat. És megígérhetjük úgy, amint azt nagy tanítónk, Rákosi elvtárs mondotta: ,,Gondoskodni kívánunk arról, hogy azok a gentlemanek, akik amerikaiangol. vagy egyéb megbízóik utasítására Magyarországon kémkednek, ezt a mesterséget ne találják olyan veszélytelennek és könnyűnek, mint régente és ha horogra kerülnek, megkapják érte azt a szigorú büntetést, melyet a magyar törvények kiszabnak.” Április 4 arra is tanít tehát bennünket, hogy csakis a Szovjetunió vezette béketáborban helytállva, csakis a háborús gyújtogatok, a szolgálatukban álló kémek, titóista- fasiszta ügynökök elleni kemény és következetes harc biztosíthatja a mi ügyünkét, a béke, dolgozó népünk további felemelkedésének, boldogulásának ügyét, ötéves tervünk sikeres végrehajtását. Megtanultuk, hogy a Szovjetuniónak köszönhetjük szabadságunkat éppúgy, mint azt, hogy a felszabadulás óta keményen visszaverhettük és meghiúsíthattuk az imperialisták minden tör rekvését, minden kísérletét, amelynek célja a gyárosok, bankárok, földesurak hatalmának visszaállítása, dolgozó népünk rabságbadön- tése. Tanulságunk, hogy az imperialisták további kísérleteit is csak a Szovjetunió oldalán és segítségével verhetjük vissza országunk, népünk függetlenségét csakis a Szovjetunióval való megbonthatatlan, szoros szövetség biztosítja és biztosíthatja. Nem kétséges, hogy minden támadást, amelyet az imperialisták országunk függetlensége, népünk szabadsága és jóléte ellen vezetnek, ezután is keményen vissza fogunk verni! Azokból a jelekből, amelyek dőlA szovfe! szocialista demokrácia áj diadala a Legfelsőbb Tanács megválasztása A szovjet népek nagy ünnepe volt a választás napja A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjainak megválasztása valamennyi szovjet ember nagy ünnepe volt. Az egész szovjet ország dolgozó népe lelkesén készült erre a napra. A választások tiszteletére kezdeményezett szocialista verseny a munkások, parasztok és értelmiségiek millióit ragadta magával és előmozdítja a Szovjetunió előrehaladását azon az úton, amelyet a nagy Sztálin mutatott — a kommunizmus felé. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának választási előkészületei a szocialista demokrácia zászlaja alatt bontakoztak ki, amelynek diadala csakis a szocialista társadalmi és államrend győzelme eredményeképpen vált lehegozó népünk április 4-re való készülődését kísérik, világosan látszik: Népünk történelmünk legjelentősebb állomásának, valóban határkőnek tekinti ezt a napot, amelyen a dicsőséges Vörös Hadsereg hős katonái az utolsó hofdákat is kiverték országunk területéről. Nem véletlen az, hogy az április 4-re tett munka- felajánlások országszerte egyre nagyobb méreteket öltenek. Nem véletlen, hogy a rtii megyénkben is fokozottabb, jobb munkával, nagyobb teljesítménnyel akarják valóban harcos ünneppé, tenni dolgozóink ézt a napot. Üzemek dolgozói, munkások és munkásnők - jól tudják: minden egyes munkadarabtövé. A Szovjetunióban a választási előkészületek a szocialista demokratizmus legszentebb elvei alapján folytak. amelyeket korunk legnagyszerűbb okmánya, a Sztálini Alkotmány fogalmazott meg. Mindaz, amit a szovjet ország a nagy Bolsevik Párt vezetésével ért el, mindaz, ami a széleskörű, mindvégig következetes szocialista demokratizmus diadalát jellemzi, — mindaz újból igazolja Vladimir Iljics Lenin azon szavait, amelyek szerint „A proletárdemokrácia milliószor demokratikusabb minden burzsöá demokráciánál: a szovjet hatalom milliószor demokra. tikusabb a legdemokratikusabb bur- zsoá köztársaságnál''. bal több erősíti a Szovjetunió vezette béketábort, újabb tégla a szocializmus építéséhez, minden egyes kalapácsütéssel több: ütés dolgozó népünk ellenségeire, a rabló imperialistákra —- a békéért, a háború ellen. Ezért készülnek múnkafelajánlás- sal a kiskunfélegyházi gépgyár dolgozói csakúgy, mint a kecskeméti üzentek munkásai, vagy a kiskunhalasi vasutasok, akik április 4. megünneplésére csatlakoztak az ötszázas mozgalomhoz; Ezért veszik ki egyre nagyobb lendülettel a dolgozó nők is részüket a termelő munkából. Ezért emelik egyre magasabbra a kecskeméti Barnevál Sztálinra! Sztálinra!” — hangzott sorban a szavazatszámlálók hangja; A sztálini körzet választói egy emberként Sztálin elvtársra adták szavazatukat! Sokmillió ember határtalan sze- retetét fejezték ki azok a szavak, amelyeket a szavazólapokra írtak. „Sztálinra szavazok, a nép boldogságára, a békére, a kommunizmusra. Élj sokáig jó egészségben, Sztálin elvtárs, sok- sok évig, a dolgozó emberek örömére! Büszke vagyok képviselőmre, a nagy Sztálinra.” Vjacseszlav Volgin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának helyettes elnöke a többi között ezeket mondotta: „örömmel és büszkeséggel teljesítem állampolgári kötelességemet. A szoo- jet tudósok a békére és a haladásra szavaznak. Törekvéseik azonosak az egész világ dolgozóinak érdekeivel.’’ A szovjet falvak lakói ugyancsak örömteli lelkesedéssel, egységesen vettek részt a választásokban. Szemjon Matusevícs, a pinszki választókerület egyik kolhozparasztja a szavazás után kijelentette: Büszkén szavazok szomszédomra, Borisz Talpukra. A lengyel földesurak idején földhözragadt szegényparasztok voltunk, most az ország gazdái lettünk.” Hatalmas győzelem A Szovjetunió Központi Választó Bizottsága az alábbi összesített eredményt adta ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának választásáról: Vasárnap, 1950 március 12-én szerte a Szovjetunióban megtartották a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek választását. A választások mindenütt, helyi idő szerint réggel 6 órakor kezdődtek. Március 12-én, éjjel 12 órakor a szavazás mindenütt befejeződött. A választókerületek névjegyzékeibe i 11.008,625 választót vettek fel az 1946. évben tartott választások 101,717.686 választójával szemben. A kerületi választási bizottságok jelentése szerint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek mostani választásában 110,964.172 választó, vagyis a választók 99.96 százaléka vett részt. Március i3-án a körzeti választóbi- zottságok befejezték a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőjelöltjeire leadott szavazatok összeszámolását. A kerületi választóbizottságok jelentése szerint ^ a kommunisták és pártonkívüliek tömbjének képviselőjelölti listája teljes és osztatlan győzelmet aratott. Az előzetes adatok szerint a kommunisták és pártonkívüliek tömbjének jelöltjeire a szavazásban részt vett választók több mint-99 s-ázaléka szavazott. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek választása az egész országban hatalmas hazafias lendülettel és a lakosság politikai aktivitásának jegyében folyt le, a szovjef nép erkölcsi politikai egységének magasztos megnyilvánulása volt. A Központi Választási Bizottság teszi közzé a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába beválasztottak névjegyzékét. dolgozó női termelésüket és ezért ajánlottak fel magasabb teljesítményt a kecskeméti Schiffer-gyár dolgozó asszonyai is. Ezért indítottak egyéni versenyt és szerveztek brigádokat a bajai posztógyárban dolgozó nők. Dolgozóink jól tudják, hogy nagy nemzeti ünnepünk megünneplésének méltó módja, legigazabb mutatója a jobb munka, amely kifejezi hálánkat és szeretetünket felszabadítónk, a nagy Szovjetunió, győzelmeink szervezője, a mi nagy Pártunk iránt, kemény, következetés‘harcunkat a nép ellenségei, a háborús uszító imperialisták és csatlósaik ellen. Egyöntetűen, hatalmas lelkesedéssel szavazott a hős szovjet nép szeretett hazájára Moszkva sztálini választókerületében már a választások előestéjén megkezdődött az ünnep. Moszkvában is — mint az egész országban — forró lelkesedéssel ünnepeitek a szovjet dolgozók. A sztálini kerület választóit különös öröm töltöttte el: Sztálinra, a világ dolgozó millióinak lángeszű vezérére szavazhattak. A főváros ragyogóan kivilágított házai között mindenünnen énekszó hallatszott. Az utcák is díszes külsőt öltöttek, zászlók lobogtak, vörös drapériák, ieüratok borhották a házak falait. A szavazóhelyék megnyitása előtt már ott gyülekeztek a szovjet emberek, akik elsők a munka frontján és elsők akartak lenni megtisztelő állam- polgári kötelességük gyakorlásában is. Ünnep volt ez a nap és a szovjet emberek „Kellemes ünnepet" köszöntéssel üdvözölték egymást a szovjet szocialista demokrácia új diadalának nagy ünnepén. Moszkvában, a Vörös-téren helyezték e! a Afo/ofoc-kerület két választási irodáját. A szavazóhelyiség előtt már a korareggeli órákban gyülekeztek az emberek, hogy az elsők között adhassák le szavazatukat Molotov elvtársra, a nagy Sztálin hűséges fegyvertársára. Kievben, Szovjet-Ukrajna fővárosában új, hatalmas eredményekkel, munkasikerekkel ünnepelték a dolgozók a választás napját. A város, amelynek tekintélyes részét lerombolták a fasiszták, már újjáépítették a szovjet emberek. A Szovjet Baltikum városaiban is nemzeti ünnepként folytak le a választások. Még az Északi Jeges-tengeren lévő jégtörő-hajók legénysége is teljesítette állampolgári kötelességét. Ugyancsak lezajlott a szavazás a távolsági vasútvonalakon megalakított választási körzetekben is. Üj és hatalmas gépek ezreinek gyártását fejezték be, határidő előtt bonyolult műszerek készültek el, sokezer méter gyapjút, selymet, vásznat szőttek terven felül Leningrad dolgozói a választások napjáig — irta a Tájékoztató Iroda munkatársa, aki ellátogatott a szavazás kezdetén Leningrad Dzerzsinszkij választókörzetébe. A körzet jelöltjei: a kiváló író Tyihonov és Maria Matyrikova, ismert szövőnő voltak. E körzethez tartozik a leningrádi kultúrintézetek egész sora. A turbinaszerelő és a Keleti Intézet tanára, írónő és textilkombinát szövőnője találkozott a szavazóhelyiségben. Mindannyiukat ugyanaz a lelkes érzés vonta ide, A Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársa elbeszélgetett az egyik szavazóval, Dimitrijevvet, a Sztálin-gépgyár hidroturbina-műhelyé- nek ismert újítójával. Dimitrijev elmondotta, hogy a körzet jelöltjei közel állanak szívéhez. Könyvtárában gondosan őrzi Tyihonov könyveit. Jól ismeri müveiből az írót, ezt a párton- ldvüli bolsevikot, aki ugyanazt az ügyet szolgálja, mint ö, az újító munkás: a kommunizmus építését. Sztálinra szavazok, a nép boldogságára, a békére, a kommunizmusra A választók határtalan lelkesedéssel adták szavazatukat a kommunisták és pártonkívüliek sztálini blokkjára. Ezt a nagyszerű erkölcsi, politikai egységet tükrözik vissza azok a nyilatkozatok is, amelyeket a választók a rádió, TASSZ és a Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársainak adtak. „A szovjet hatalom engem, egyszerű munkásnöt segített abban, hogy felneveljem. és iskoláztasssam gyermekeimet. A szovjet hatalom boldoggá tette öregségemet — mondotta Anna Mihajlovna Monahova, egy nyolcgyermekes anya. — Szivem legbensőbb anyai háláját fejezem ki Lenin-Sztáiin Pártjának és a szeretett loszif Visszariono- vics Sztálinnak és örömmel szavazok Bulganyin és Rosszijszkij elvtársakra," Moszkva sztálini választókerületében a szavazás délre befejeződött. Valamennyi választó leszavazott. Éjféli 12 órakor a bizottság tagjai levették az urnákról a pecsétet és megkezdődött a számlálás. A számlálásról a rádió is helyszíni közvetítést adott. „Sztálinra!
