Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-12 / 7. szám

Eredményeink a Pártnak, Rákosi elvtársnak köszönhetők, aki a Szovjetunió példája nyomán a helyes útra vezette dolgozó parasztságunkat is mondotta beszédében Németi József elvtárs? a megyei Pártbizottság titkára A régi Bács-Bodrog megye terüle­tén lévő gépállomások és termelőszö­vetkezeti csoportok tanácskozását a bajai városháza közgyűlési termében tartották meg. A gépállomások és termelőszövetkezeti csoportok küldöt­tei, mintegy százötvenen foglaltak he­lyet a teremben. Az értekezletet Hó­dos elvtárs nyitotta meg: — Kedves Elvtársak! A termelőszö­vetkezeti csoportok és gépállomások nagyjelentőségű országos tanácskozása után Baján hívtuk össze a megyei konferenciát, amelyen résztvesznek a termelőszövetkezeti csoportok küldöttei és a gépállomások vezetői. — Üdvözlöm mindazokat, akik a tanácskozáson résztvesznek. Ezután Hódos elvtárs felkérte Nooák Esztert, a csátaljai csoport küldöttjét, tegyen javaslatot az elnökség meg­választására. Az értekezlet résztvevői egyhangú lelkesedéssel választották meg az el­nökség tagjait, Németi József elvtár­sat, a Bácskiskunmegyei Pártbizottság titkárát, Köller Jánosnét, a bajai posz­tógyár sztahánovista szövőnőjét, Ko­csis Kálmán, Katona Ilona, Kovács Mihály, Békési István. Szöllösi Erzsé­bet, Plucsó Endre, Szita János, Hoff­mann Péterné küldötteket. Etinduttunh a fejlődés útján Az elnökség megválasztása után Szita János elvtárs, a Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője mondotta el megnyitó beszédét. — Alig múlt el másfél esztendeje, hogy Kecskeméten elhangzott az a tör­ténelmi jelentőségű beszéd, amelyet dol­gozó népünk »agy vezére, Rákosi Má­tyás elvtárs mondott. Azért volt tör­ténelmi jelentőségű ez a beszéd, mert megmutatta a dolgozó paraszt­ság útiát. hogy a do’gozó paraszt­ság egyetlen helyes útja a társas, nagyüzemi gazdálkodás, a szövetke­zés. — Megyénk területén azért nagyje­lentőségű ez a tanácskozás, — mon­dotta Szita elvtárs, — mert kiértékeli eddigi munkánkat, megszabja felada­tainkat. Szita János elvtárs a megnyitó be­széd után Németi József elvtársai, a megyei Pártbizottság titkárát kérte fel beszédének elmondására. — Azt hiszem, — kezdte beszédét Németi József elvtárs, — nem szük­ségtelen elöljáróban rámutatni arra, hogy megyénk termelőszövetkezeti csoportjainak és gépállomásainak Ta­nácskozása .egybeesik a békéért, a fel­emelkedésért folytatott harccal, a béke nagy táborának egyre fokozódó növe­kedésével. amelynek élén a mi felszabadítónk, a nagy Szovjetunió áll. Ebben a harcban a mi népünk is be­csülettel megállja a helyét. Minden erőnket, fáradozásunkat latbavetjük a béke táborának oldalán. — Sok kemény és küzdelmes harc­ban vertük már meg a reakciót, a nép ellenségeit és kezűnkbevettük a hatal­mat. A mi országunk valóban a dol­gozó népé, ahol a hatalom, a vezetés a munkásosztály kezében van. — Nem véletlen, hogy dolgozó né­pünk nap mint nap, újabb győzelme­ket arat az életszínvonal emelése te­rületén vívott harcban is. Ma jelent meg a hároméves terv végrehajtásá­ról szóló beszámoló, amely hatalmas gazdasági eredmé­nyekről ad számot. Az a tény, hogy, a hároméves tervet 2 év és 5 hónap alatt hajtottuk végre, beszédes bizonyítéka annak, hogy a munkásosztály megállja a helyét az ország vezetésében és a termelésben egyaránt. —- A statisztika hatalmas győzelem­ről számol be. Rámutat arra, hogy a hároméves terv utolsó esztendejében, 1949-ben az iparban, — összehasonlít­va az eredményeket az előbbi év ered­ményeivel, — csaknem másfélszeres túlteljesítést értünk el. A teljesítmény pontosan 142 százalékos. A mezőgazdaságot közvetlenül érintő szakban nem kevesebb, mint 218 százalékkal szárnyaltuk túl az 1948. évi termelést. Nem maradt el mezőgazdaságunk sem. A hároméves terv végrehajtásáról szóló beszámoló arra mutat, hogy az állattenyésztés terén 113 százalékos az eredményünk. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra a segítségre, amit mezőgazdasá­Niöveked ik9 erősödik a ssöretkeseti mozgatom — A termelőszövetkezeti mozgalom nem hosszú múltra tekint vissza, de az a másfél év, amelyre visszatekint, hatalmas arányú győzelmi' sorozat útja. A termelőszövetkezeti csoportok másfél év előtt még csak elszigetelten dolgoztak. Tavaly óta, — azután, hogy dolgozó parasztságunk jelentős része személyesen győződött meg a terme­lőszövetkezeti csoportok eredményes munkájáról, — nem kevesebbről van szó, mint hogy a termeló'csoportok területeinek száma ötszörösére emelkedett, mert egyre többen csatlakoznak a cso­portokhoz. Megyénkben, — Bács-Bodrog terüle­tére gondolok, — 9 termelőcsoport működött, ma 41 van. De egymásután érkeznek hírek újabb és újabb csopor­tok megalakulásáról. Dávod község kivételével minden községben van termelőcsoport, de van olyan község is, ahol több csoport is működik. Mindez mutatja, hogy dolgozó parasztságunk a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit megértette, látja, hogy a csoportok életrevalók és rá is lép a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Beszámolunk arról, hogy a termelőcsoportok vagyona jelentősen megnövekedett és jelentősen növeke­dett ezáltal a tagok életszínvonala. Országos viszonylatban megállapít­hatjuk, hogy átlagosan minden harma­dik községben termelőszövetkezeti cso­port működik. A szegényparasztok lét­rehozták a termelőszövetkezeti csopor­tokat és van már olyan község is az országban, amelynek minden lakója, kivéve a kulákokat, — belépett a cso­portba, .mert látja, hogy ez a helyes út, a felmelkedés útja. — Ezeket a hatalmas eredményeket, ilgozó parasztságunk életszínvonalú­ik emelkedését elsősorban köszönhetjük a mi Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának, Rá­kosi elvtársnak, aki nemcsak a ka­pitalista, a régi út alkalmatlansá­gára mutatott rá, hanem a helyes, szocialista útra vezetett bennünket. — Hogy valóban ez a helyes út, bi­zonyítja az. hogy most már többezer parasztcsalád erre az útra lépett. A Part és a kormány támogatja az újon­nan megalakult szövetkezeti csoporto­kat, a hónuk alá nyúlt és kisegítette okét a kezdeti nehészégekből. Egy megszervezett gépállomás például egy­millió forintjába került az államnak. A gépállomások becsülettel kivették a részüket a munkából, segítették, tá­mogatták a szegényparasztságot hogy ne kerüljenek a kukkok hálójába. Kü­lönösen büszkék vagyunk a bajai al­központ munkásságára, amely jó munkájával az első al­központ címét vívta ki magának. Jelentős segítséget nyújtottak a ter­melőszövetkezeti csoportoknak a föld­művesszövetkezetek, amelyek segítet­ték a csoportok munkáját. Fejlődé­sünkben igen nagy szerepe Van an­nak, hogy kormányunk a szovjet kor- m_ány meghívására küldöttséget kül­dött ki a Szovjetunióba, hogy tanulmányozzák a Szovjet­unió fejlett mezőgazdaságát, a vi­lág legfejlettebb mezőgazdaságát és kultúráját. Amikor a küldöttek hazatértek, beszá­molót tartottak a Szovjetunió szocia­lista mezőgazdaságáról, annak fejlő­déséről. Beszámoltak egyes kolhoz­parasztok munkájáról, életükről, gyer­mekeik jövőjéről. Ez a ragyogó’ példa állott a magyar dolgozó parasztság előtt és abban, hogy parasztságunk a boldogulás útjára lépett, nem kis szerepe van_ a Szovjetunió szocialista mezőgazdasága hatalmas győzelmei­nek. Jó munkával küszöböljük ki a hibákat — Ez az egyenlőségesdi csak a cso­porton belüli civakodásra vezet. Ter­mészetes az, hogy mindenkinek az elvégzett munkája alapján, a munka­egységet alapulvéve kell^ részesülni a jövedelemben. A termelékenység emelé­séért folytatott harcban számolnunk kell az egyének leleményességére. Ha’ mindenkit egy kalap alá ve­szünk, tekintet nélkül arra, hogy milyen munkát végez, elsikkasztjuk a kezdeményezést. Ki kell tehát küszöbölni a hamis egyenlősdít és meg kell szervezni a munkabrigádokat, kisebb csoportokban a munka-csoportokat. Biztosítani kell, hogy az emberek összeszokjanak, hogy ismerjék feladatukat, munkájukat, hogy mesterek, művészek legyenek fel­adataik megoldásában. A meglévő csoportok egyik gyenge­sége az, hogy kevés a nő a csopor­tokban. Rá kell nézni erre a tanács- kazásra, és bizonyítékot tudunk sze­rezni erre vonatkozólag. Pedig meg­lévő csoportjaink példájából jól ismer­hetjük, hogy a nők jól megállják a helyü­ket és hozzájárulnak a termelőcso­T950 február 12. portok munkájához, a csoport fej­lesztéséhez. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy csak minden tizedik tag nő. Ez két­ségtelenül nehézséget okoz a cso­port fejlődésében. Vannak még me­gyénkben is helyek, ahol asszonyok egyáltalán nincsenek a termelőszövet­kezeti csoportokban, így például Er. sekcsanád, Kunbaja, Tompa, János­halmái csoportoknál. Meg kell azonban dicsérni .,4 vas- kitti termelőcsoportot, ahol 152 tag között'*>7 a nő. Nők dolgoznak még a bácsbokodi, tataházai, kelebial cso­portokban is. Ezekben a csoportokban .s bebizonyították a nők, hogy becsület­tel megállják helyüket. Az ezep a vo­nalon mutatkozó hiányosságok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy végképpen fel kell számolni ezzel kapcsolatban is minden ma- radiságot és irányt kell venni a nők bevonására. Ugyancsak nagyobb súllyal kell ke­zelni a fiatalok bevonásának a kérdé­sét is. A fiatal, új erők frissítik, erő­sítik a csoportokat, továbbviszik a munkát. Jelentős kérdés még a föld és az ingatlanok bevitelének a kérdése is., Ez a kérdés különösen a múlt őszén vetődött fel, de az elkövetkező hóna­pokban még találkozunk vele. Az egyének felemelkedésének helyes útja a szövetkezet és ebből következik, hogy a felemelkedés csakis a szö­vetkezet felemelkedésével képzel­hető eh Éppen ezért nem kell, hogy a szö­vetkezetbe belépők sajnálják a pár négyszögölnyi földet bevinni a szö­vetkezetbe, mert ez is a ternaelőcso- port jövőjét biztosítja. Meg kell becsülni minden dolgozót — A feladat, amely előttünk áll, nem kicsiny. Arról van szó, hogy egész mezőgazdaságunkat a helyes, jó irányba vigyük, Éppen ezért kell, hogy meglássuk a hiányosságokat is, hogy ezeket kiküszöböljük és a dol­gozó parasztságot rávigyük a szocia­lizmus útjára. Az első feladatunk a termelőszövet­kezeti csoportok termelékenységének emelése. Ezen a téren a kezdeménye­zés azoknak a dolgozó parasztoknak a kezében van, akik a legnagyobb szeretettel és leleményességgel végzik munkájukat Termelőszövetkezeti cso­portjaink már eddig is bebizonyítot­ták, hogy sokkal nagyobb termésered­ményeket tudnak elérni, mint az egyénileg gazdálkodók. A termelőszövetkezeti csoportoknál sokkal magasabbak a terméseredmé­nyek: például búzában átlagosan 7 és fél mázsa a terméseredmény, a bajai „Bokányi Dezső“-csoportnál búzában 9—10 mázsa a termésátlag. Az országos tanácskozáson meg­mutatkozott az is, hogy egyre többen és többen vannak olyan dolgozó pa­rasztok,- akik gondolkoznak munkájuk megjavításának problémáin. Az egyik csoport vezetője arról számolt be az országos tanácskozáson, hogy a nap­raforgó tányérja és a lenmag-gubó megdaráiva nagyszerű tápláléka a szarvasmarhának. Ugyancsak felme­rültek más eljárások, munkamódsze­rek, amelyek bevezetésével jelentősen fel tudjuk emelni termelékenységün­ket. Nem vitás, hogy szükség van nép­nevelő és felvilágosító munkára. A legfontosabb azonban, hogy meglévő csoportjaink mutas­sanak példát, bizonyítsák be, hogy jobban és többet tudnak termelni, mint az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok. „Ha a dolgozó parasztság maga győződik meg ennek a termelési for­máinak eredményeiről és hasznosságá­ról, önként rá fog térni a termelésnek erre az útjára" — idézte Németi elv­társ Rákosi Mátyás elvtárs szavait. Szűnjön ntfff az ffjt/vtt ltíst!i ! Németi elvtárs ezután arról beszélt, hogy egyes csoportokban egyenlő jöve­delmet akarnak biztosítani a csoport valamennyi tagjának, tekintet nélkül arra, hogy ki miiyen munkál; véges, Külön foglalkozni kell a nemzeti ségi kérdés problémájával, mert az újra visszatérő kérdés. A hatalmukat vesztett kulákok, klerikálisok egymás ellen szeretnék uszítani a különböző nemzetiségű dolgozókat. Különösen áll ez a mi megyénkben, ahol annyi nemzetiségi paraszt él. Tudnunk kell, hogy a nacionalizmusra akkor tudunk halálos csapást mérni, ha a dolgozó parasztok tömegeit termelőszövetkezeti csoportokba egyesítjük. Gyakorlatból is tudunk olyan közsé­geket, ahol nem volt termelőcsoport és a nemzetiségek között csaknem kés­hegyre menő harcok voltak. Belépve a termelőcsoportokba, utat mutatunk arra, hogy nem a magyar és dél­szláv, a magyar és német ellentétről, hanem a dolgozó paraszt és a kulák ellentétről van szó. így lehetséges az, hogy kiüssük a fegyvert a naciona­lista ügynökök kezéből. Arra kell venni az irányt, hogy mi­nél több szegény- és középparasztot vonjunk be a nagyüzemi gazdálko­dásba. Előfordulnak ezen a téren is hibák. Nem lehet „ahal voltál tavaly, oda menj most is" elve alapján el­utasítani a jelentkező szegény- és kö­zépparasztot. De minden esetben fi­gyelmesen meg kell nézni azokat, akik be akarnak lépni és éberen kell vi­gyázni arra, hogy kulák, kupec ellenséges ele­mek ne léphessenek be a csoportba. JElűrt* az új yyözvlmtth felé Ezek azok a feladatok, amelyeket meg kell oldanunk. Pártunk útmutatása, Rákosi elvtárs tanítása szerint vigyük előre a munkát, építsük az országot a Szovjetunió ragyogó példája nyo­mán, a dolgozók boldog Magyar- országává. Németi József elvtárs nagyjelentő­ségű beszéde után sorban szólaltak fel a küldöttek. Beszéltek tapasztala­taikról, munkamódszereikről, elmondot­ták az eredményeket és elmondották a hibákat is. A felszólalásokban visz- szatükrözödőtt: a termelőszövetkezeti csoportok kiállották a próbát, megál­lották a helyüket Gregus István pél­dául, a kunbajai enoport küldötte el­mondotta, hogy minden szombaton ér­tekezletet tartanak a csoportban és megbeszélik a feladatokat. Beszámolt arról, hogy egymásután mennek a jelent­kezők a csoporthoz és a megala­kulás óta húszán léptek be hozzá­juk, mert látták, hogy nekik van igazuk és amióta Összeadták erejüket, tehetségü­ket, jobban is élnek. Nagy István, a bátmonostori „Vörös Csillag“-csoport küldötte elmondotta, hogy az értekez­let előbbreviszi a munkát, mert rá« világított a hibákra. — Meg kell mondani — mondotta, — hogy az úttörő munka nem a leg­könnyebb dolog. Leginkább a kulák alattomos támadásával találjuk szem­be magunkat. De most van értelme dolgozni, mert magunknak dolgozunk és az állam védi a dolgozókat. A meg­alakulásuk után nem volt semmijük, csak a munkájuk. A gépállomás azon­ban segítségükre volt és jóval a ha­táridő előtt teljesítették az őszi szán­tási és vetési tervet. A múlt héten ál­lították össze az 1950. évre szóló üzemtervüket, amely előreláthatólag nagyon szép jövedelmet fog biztosi- 'tani a tagoknak. A falu dolgozó« ér­deklődnek, hogyan léphetnek be a ta­gok sorába. A csoport tagjai vala­mennyien tudják, hogy csak a terv­szerű munka hozhat jó eredményt. A kormányzat mindenben segítségükre van és a csoport jövője biztos, senki sem él bizonytalanságban a csoport tagjai közül. Szikora Jenő, a bácsalmási gépállrw más vezetője a hibákról beszélt. El­mondotta, hogy' az egyenlősdi náluk is megmutatkozott. És megmutatkozott a rossz hatása is. Egyes brigádok egy területen dolgoztak és végül osztoz­kodtak a felszántott területen. Így nem alakult ki a versenyszellem úgy, ahogyan kellett volna. Okulva ezekből a hibákból, készülnek a tavaszi mun­kák elvégzésére. Tervük még, hogy a gépállomás kultúrcsoportját kiküldik a tanyavilágba, felvilágosító munkára. Özv. Gajdácsi Sándorné felszólalá­sában elmondotta, hogy résztvett az országos tanácskozáson. — Azt a szeretetet, amelyben ré­szünk volt, elmondani is alig lehet — mondotta. — Legyünk azon, hogy több asszonyt vonjunk be a termelő- szövetkezetek munkájába. Tanulnunk kell, tudásunkat állandóan fejleszte­nünk kell, mert csak így tudjuk megy oldani az előttünk álló feladatokat. — Összehasonlítani sem lehet azt a világot, amelyben ma élünk, a régi­vel. Akkor kizsákmányolt, jövőnéjkülf emberek voltunk, ma pedig megbecsült dolgozók. Amikor az országos tanács­kozáson Rákosi elvtárs beszédét hall­gattam, éreztem azt, hogy fellendülé­sünket a Szovjetuniónak, a Pártnak köszönhetjük. » Egymásután hangzottak el a felszó­lalások, amelyek mind azt mutatták, hogy ez az értekezlet elöbbrevitte a fejlődést. Egyszerű dolgozók, akik az­előtt nincstelen, kizsákmányolt embe­rek voltak és megpróbálták az új útat, saját dolgaikat tanácskozták meg. Meghallgatták a Párt útmutatá­sait, elmondták problémáikat. És ha. zatérésiik után új lendülettel kezdenek munkába, mert tudják, hogy a Párt segíti őket és az az út. amelyen elin­dultak, biztos, helyes út. Eredmények vannak már mögöttük, amelyek bizo­nyítják, hogy nem választottak rósz- szül. A feladat: továbbmenni ezen áss úton. gunk a második világháború után az t állattenyésztés terén kapott. Állatállo­mányunk a háború során csaknem egészen elpusztult. A hároméves terv- keretén beiül emeltük az állattenyésztés színvo­nalát, sőt a tervet 13 százalékkal túl is teljesítettük. Hasonlóan szép eredményekről számol be a statisztika az olajos és rostos növények termelésének túlteljesítésé- !: nél is. !! — Ezeken túl nem árt, ha ráirányítjuk ] a figyelmet arra a körülményre. hogy kormányzatunk megoldást talált a közalkalmazottak életszín­vonalának emelésére is. 1 A közalkalmazottak éveken keresztül j: el voltak maradva. Kormányzatunk!1 most jelentős fizetésemelést biztosított i' részükre, valamint, a postások és va­sutasok részére is. 1 — Ugyanakkor azonban, amikor mi f a békéért vívott harc eredményeiről 1 i számolhatunk be, másképpen néz ki a helyzet a kapitalista országokban. Angliában, Amerikában, Franciaor­szágban, Olaszországban, hol több millióra rúg a munkanélküliek, kenyérnéiküllek száma. Egymást érik a sztrájkok. Az éhező munkások és parasztok megrohanják az „úri“ negyedeket, hogy így érvé­nyesítsék jogos követeléseiket a ki- zsákmányolókkal szemben. Nem egy- !szer vár rendőrsortüz a munkásokra, parasztokra. Mindebből láthatjuk a Irülönbséget a béketábor és a háborús uszítok táborit között. — Ilyen körülmények között érthető, hogy,egyik legfontosabb' kérdésként a szociális átszervezés kérdése áll a béketábor feladatainak középpontjá­ban. — Egyre többen vannak, akik a béke táborához csatlakoznak. Egyre erősödik a béketábor, egyre nőnek a béke erői.

Next

/
Thumbnails
Contents