Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)
1950-02-05 / 6. szám
B ÁCS KISKUNMEGYEI NÉPUJSÁG Az anvagtsrjesítés megjavi Sásával az elméleti színvonal ein eléséért Megyeszékhely lett Petőfi „hírős városa*9 V. évfolyam. 6. szám. ÁRA 5(2 Eli. TÉR 1950 február 5. MEGERŐSÍTÉSÉÉRT A felszabadulás óta országunk mélyreható gazdasági és politikai átalakuláson ment keresztül. Ez az átalakulás megváltoztatta országunk gazdasági szerkezetét, társadalmi arculatát is. Ma a munkásosztály Pártunk útmutatása, irányítása nyomán biztosan fogja az ország kormányrúdját, országunk a nagyurak Magyarországából á dolgozók Magyarországává lett, amelynek alkotmánya világosan leszögezi, hogy a hatalom birtokosa a dolgozó nép. Az ország dolgozói nap mint map megmutatták és megmutatják, hogy nemcsak helyeslik, de minden erejükkel támogatják is azt a politikát, amely népköztársaságunk gazdasági, politikai és erkölcsi megszilárdulását jelentette. Dolgozóink az üzemekben, szántóföldeken szinte nap mint map megnyilvánulását adták annak, hogy helyeslik azokat az intézkedéseket, amelyekkel népköz- társaságunk kormáévá erősíti a dolgozó nép hatalmát, elősegíti a dolgozók boldogulását. Népünk visszavonhatatlanul a szocializmus útjára lépett és alkotó munkával, munkaversennyel, többtermeléssel bizonyította be a Párt, a nagy Szovjetunió, a béke ügye iránti li üseget. Mi a magyarázata annak, hogy ■nfthmk Magyarországon, akárcsak a többi népi demokratikus országban is az építő munka hatalmas lendülete magával ragadta a dolgozókat? Mi a magyarázata annak, hogy nálunk Magyarországon éppúgy, mint a többi népi demo kratiikus országban is kultúrforra- dalom van? A magyarázat az, hogy a munka ilyen hatalmas lendülete semmiféle más társadalomban nem lehetséges, csakis olyan társadalomban, ahol a munkásosztály kezében van a hatalom, ahol a dolgozók maguknak dolgoznak. Csakis olyan országban, ahol van értelme a munkának, ahol a dolgozók elve zik munkájuk eredményét. Ahol nem megvetik a dolgozókat, hanem megbecsülik, tisztelik őket. Vájjon ki nem becsüli meg Mészáros Ferencet például, a kecskeméti gépgyár dolgozóját, aki előbbrevitte a technikát, aki munkatársainak megmutatta, hogyan keh jobban, gyorsabban, eredményesebben dolgozni? Vájjon miért nem dolgoztak Mészáros Ferenc, vagy a félegyházi gépgyár dolgozói, vagy a kiskunhalasi Barnevál élmunkásai azelőtt ilyen lelkesedéssel ? Azért, mert a kapitalisták igája alatt nem volt értelme a munkának. Azért, mert kizsákmányolták őket, azért, mert a kizsákmányolok uralma alatt nem lehetett jól és vidáman élni, mert a kizsákmányolok nemcsak kizsákmányolták, hanem napról-napra, óráról-órára megalázták őket. Azért, _ mert ahogyan Lenin elvtárs tanít bennünket: „A kapitalista társadalomban az egész emberi értelem, az egész emberi géniusz csak azon fáradozott, hogy egyeseknek juttassa a technika és a kultúra minden áldását, másokat pedig megfosszon még a legszükségesebbtől, a felvilágosodástól, a fejlődéstől is“. Horthyék fasiszta diktatúrája nálunk is megfosztotta a dolgozókat mindentől, még a legszükségesebbektől is. A felszabadulás után azonban megváltozott a helyzet és Pártunk-vezette munkásosztályunk a hatalmas Szovjetunió példájára, karéi tapasztalataira támaszkodva birtokbavette a termelőeszközöket és tette a dolgozó nép tulajdonává azokat. Nem csodálatos dolog, hanem törvényszerűség, hogy az anyagi jólét emelkedésével kitermelődnek, fokozódnak az igények. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy az élet- színvonal hatalmasat növekedett. Dolgozó népünk politikai aktivitásának emelkedése, kultúrigényei" nek fokozódása világosan arra mutat, hogy munkásosztályunk Pártunk vezetésével tényleg hatalmas lépésekkel vitte előre az országot a fejlődés útján. Nagy tanítónk, Lenin arra is tanít bennünket, hogy „a szellemi kultúra minden ágazata nemcsak ideológiai felépítmény a gazdasági alapon, de hatalmas befolyása is van ennek az alapnak a fejlődésére“. Ez pedig azt jelenti, hogy az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk a kulturális kérdéseknek, hogy tanulmányoznunk kell a Szovjetunió szocialista kultúráját, hogy ezen a területen is alkalmaznunk kell azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Szovjetunió óriási kulturális erejéből meríthetünk. Népünk egyre fokozottabb figyelemmel fordul a Szovjetunió felé. Nemcsak azért van ez így, mert a Szovjetunió hatalmas gazdasági, politikai és erkölcsi támogatása nélkül nem jöhettek volna létre a mi eredményeink, hanem azért is, mert dolgozó népünk világosan látja, hogy a Szovjetunió a béke ügyének rendíthetetlenül szilárd harcosa, amelynek hatalmas eredményei csodálatramél- tóak. Dolgozó népünk egyre jobban érdeklődik a szovjet ember iránt. Nemcsak azért, mert tudja, hogy szabadságunkat, felemelkedésünket köszönhetjük a Szovjetuniónak, hanem azért is, mert látja a szovjet ember nagy alkotó és erkölcsi erejét. Nem ritkán fordul elő, hogy dolgozó parasztok kérdéseket tesznek fel népnevelőinknek a szovjet emberre vonatkozóan. Nem véletlenül kérték Vaskút dolgozó parasztjai, hogy ismertessék meg velük az „Egy igaz ember“-t s az sem véletlenül történt, hogy Kiskunfélegyházán a dolgozó parasztok arra kérték a népnevelőket a Lenin-film bemutatója után, hogy „ilyen tanulságos, szép filmek bemutatásának időpontjáról | értesítsék őket“. Ez és egy sor más tény is világosan mutatja, hogy a szocializmus alapjainak lerakása idején dolgozóink érdeklődése óriási mértékben megnőtt a Szovjetunió iránt. Rajta kell lennünk, hogy dolgozó népünknek ezeket az igényeit a legjobban ki tudjuk elégíteni. Éppen ezért pártfunkcionáriusaink fontos feladata, hogy tanulmányozzák a Szovjetuniót, tanulmányozzák a szovjet embereket. Meg kell értenünk, hogyha sürgősen nem fogjuk behozni lemaradásunkat ezen a területen, akkor nem tudjuk kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket dolgozó népünk jogosan támaszt velünk szemben. A Szovjetunió megismerésének kiváló alkalmát nyújtja a február elsejével beinduló „Szovjet Kultúra Hónapja“. Meg kell tennünk mindent, hogy hasznosan és jól kihasználjuk ezt a hónapot is a Szovjetunió eredményeinek ismertetésére. a szovjet enjber megismertetésére, a. szovjet kultúra bemutatására, mert ezzel dolgozóink kívánságát elégítjük ki és jő fegyvert nyerünk a szocializmus építéséhez. A Szovjetunióban járt Berki elvtársnő Kecskeméten beszámol tapasztalatairól A szovjet-magyar barátság hónapjának első nagy eseménye Megyeszerte hetekkel ezelőtt megtörténtek az előkészületek a szovjet kultúra hónapjának előkészítésére. Népművelési bizottságok, a íömegszer- vezetek, elsősorban a Magyar-Szovjet Társaság megtették az előkészületeket arra, hogy ebben a hónapban megmutassák dolgozóinknak a világ legfejlettebb kultúráját, a Szovjetunió szocialista kultúráját. Dolgozóink jól tudják, hogy a szocializmus felépítéséhez szükséges és elengedhetetlen kulturális fejlődésünk elősegítése. Népi demokráciánk, amelyben a harcokban edzett munkásosztály a vezető erő, meg is ad. erre minden szükséges feltételt. „Az is természetes, hogy a kultúrfronton végzett munka területén, — mint minden más munkánkban, — példaképünk a szocializmus országa, a dicsőséges Szovjetunió, amely utat mutat nekünk a kul- túrmunka vonalán is“, — írták levelükben a kiskunfélegyházai dolgozók. Kiskunfélegyházán a szovjet kultúra hónapjában dús programban lesz részük a város dolgozóinak. Különböző matinék, műsoros esték, előadások kerülnek megrendezésre. amelyek kapcsán megismerhetik a realista-szocialista kultúrát és magát a szovjet embert is. Az előadások mutatják majd a szovjet irodalmat, művészetet, zenét, film és színházkultúrát. A Népművelési Bizottság az összes töihegszervezetek kultúr-felelőseinek bevonásával állította össze az egyes esték műsoranyagát. A szovjdt zene estjén például kórusmüvek, dalok, különböző hangszerszólók kerülnek bemutatásra. Valamennyi a legkiválóbb szovjet művészek, zeneszerzők műveiből összeválogatva. Az összekötő szövegekben a kiváló szovjet zeneszerzők munkásságát is ismertetni fogják. Ugyanilyen módom szervezik meg az irodaimi, színházi estéket is, amelyeken szintén a legjobb szovjet írók művei kerülnek bemutatásra. Halason a Magyar-Szovjet Társaság helyi csoportja február 7-én, kedden este hat órakor tartja a városháza tanácstermében ünnepi előadását. A helyi csoport programjába vette a szovjet ember megismertetését a kiskunhalasi dolgozókkal. Ugyanakkor ezek az előadások alkalmasak lesznek arra, hogy a dolgozókban a Szovjetunió felé való, egyre jobban megnyilvánuló érdeklődést kielégítsék és a dolgozók számtalan, a Szovjetunióval kapcsolatos kérdésre választ adjanak. A Magyar-Szovjet Társaság kiskun- halasi csoportja arra törekszik, hogy a tudomány és művészeta kulturális élet minden megnyilvánulásában, az új, tudományos alapokon álló, helyes szemlélettel vértezze jel dolgozó népünket— írják a kiskunhalasi dolgozók. A falvakban is megnőtt az érdeklődés a kultúra kérdései, elsősorban a szocialista kultúra iránt. Ennek nem lehet és nincs is más magyarázata, mint az, amit Rákosi Mátyás elvtárs a gépállomások és termelőszövetkezeti . csoportok tanácskozásán így fogalmazott meg: „A szövetkezeiben dolgozó ,parasztságot most hatja át először az a tudat, hogy végre fedél alá jutott, hogy biztonságban dolgozhat, hogy számára végre bezárult az a régi világ, amikor sorsa állandó bizonytalanság, örökös rettegés volt." Szövetkezetben dolgozó parasztságunk anyagi jólétének növekedését, kulturális igényeinek jól kifejezi a pákái dolgozó parasztok levele. „Egyhangúlag kijelentettük, hogy az ötéves tervet szívügyünknek tekintjük és munkánkkal elősegítjük. A csoportban egyesítettük tehetségünket, erőnket. Azt kérjük a Párttól, Rákosi elvtársiéi, tegye lehetővé azt, hogy az ipari munkássággal szorosabbra fűzhessük kapcsolatunkat. Szeretnénk vendégül látni egy üzemi kultúrcsoportot.” Ez a levél kifejezi a parasztságnak a munkásosztállyal való szoros .szövetségét, hűségét, szeretetét a Párt, Rákosi elvtárs iránt. A kecskeméti dolgozók várják Berki elvtársnő beszámolóját A szovjet kultúra hónapjának első nagy eseménye Kecskeméten Berki Mihályné elvtársnő beszámolója, amelyet február 4-én, szombaton délután 5 órakor tart meg az Állami Katona József színházban. A kecskeméti dolgozók készülnek erre a napra. Nemcsak a városban, hanem a környéken is, a termelőszövetkezeti csoportokban megbeszélik azokat a kérdéseket, amelyeket fel fognak tenni. A népnevelők az egész vidéken értesítették a dolgozókat a beszámolóról és az üzemekben, termelőszövetkezeti csoportokban olyan választ kaptak, hogy csoportosan fognak részt- venni a dolgozók az előadáson. A Katona József színház is megtette a szükséges előkészületeket. Az ünnepélyes beszámolóra szépen feldíszített, fűtött terem várja a dolgozókat. A készülődés arra mutat, hogy dolgozóinknak nemcsak szereiete nagy felszabadítónk, a nagy Szovjetunió iránt, hanem megnőtt érdeklődése is. A kecskeméti és környékbeli munkások és parasztok tudják, hogy olyan kérdésekre kapnak választ ebben a beszámolóban, amelyek nap mint nap felvetődnekés amelyek ismerete megkönnyíti a munkát, feltárja azokat a perspektívákat, amelyek előttünk állanak. A Szovjetunió hatalmas tapasztalatainak ismerete biztosítja számunkra azt, hogy járt úton, biztosan haladhatunk előre. Ezért van nagy jelentősége ennek a beszámolónak, amelyet a Szovjetunióban járt Berki Mihályné elvtársnő személyes tapasztalataiból mond el február 4-én a Katona József színházban Kecskemét és környéke dolgozóinak. A szovjet nép nagy lelkesedéssel készül az új választásokra A szovjet emberek néhány hét múlva választják meg a legjobb fiaikat és leányaikat az ország legfőbb állam- hatalmi szervébe, a legfelsőbb tanácsba. A választásokról. szóló rendelet minden sora biztosítja a nép szabad akaratának megnyilvánulását. A Legfelsőbb Tanács tagjainak választása általános egyenlő és titkos szavazás útján történik. A nagy Sztálin 1937 dec. 11-i beszédében rámutatott a Szovjetunió és a kapitalista országok választási rendszerében fennálló éles különbségekre: „Általános választások vannak egyes demokratikusnak nevezett kapitalista országokban is. De a választások itt a kapitalisták, föidesurak, bankárok és a kapitalizmus egyéb cápáinak a választókra gyakorolt nyomása alatt folynak le. Nálunk —■ mondotta Sztálin — nincsenek sem kapitalisták, sem föld- birtokosok, tehát nem gyakorolhatnak nyomást a vagyonos osztályok a vagyontalanokra. Nálunk a választások a munkások, parasztok és értelmiségiek együttműködésének légkörében a kölcsönös bizalom — mondhatnánk — a kölcsönös barátság körülményei közt folynak íe, mert nálunk nincsenek kapitalisták, nincsenek földbirtokosok, nincs kizsákmányolás és így senkinek sem áll érdekében nyomást gyakorolni a népre, hogy meghamisítsa akaratát." A Szovjetunióban valóban szabadok és demokratikusak a választások. A szovejt választási törvény éberen őrködik a szovjet polgárok jogai és szabadsága felett. „Bárki, — mondja a rendelet 109. pontja —, aki erőszak, csalás, fenyegetés vagy megvesztegetés útján megakadályozza a Szovjetunió bármelyik polgárát választási és választhatósági jogának gyakorlásában, szabadságának két évig terjedő elvesztésével büntetendő.“ A szovjet nép nagy lelkesedéssel készül az új választásra. A tömegek tántoríthatatlanul követik'a nagy Bolsevik Pártot és forrón szeretett vezérüket, Sztálint, a kommunizmus felé vezető úton. (A Pravda cikkéből) Az angol Kommunista Párt harca Február 23-án kerül sor Angliában a parlamenti választásokra. Magától értetődő, hogy a „munkáspárti kormány“ nem túlságosan lelkesedik az új parlamenti választásokért. Ezt indokolja a „munkáspárt“ négy és fél éves kormányzatának „eredménye.“ 1945-ben az angol „munkáspárti“ vezetők azt ígérgették a népnek, hogy „a szocializmust“ békés úton fogják Angliában megvalósítani. „Ma már azonban mindenki tudja Angliában, hogy „a szocializmus békés úton való megvalósít- tása“ mit jelent. Mindenki tudja, hogy ezek a magukat „munkáspártinak“ mondó vezetők az angol monopoltőkések legkészségesebb kiszolgálói, akik Anglia függetlenségét eladták az amerikai ágyúgyárosoknak. Mindenki tudja Angliában, hogy ezek a „munkáspárti“ vezetők nemcsak az angol munkásosztályt árulták el. hanem az egész angol népet is kiszolgáltatták, az amerikai „dollárpolitikusok“ mohó étvágyának. Ezek az árulók most új, de éppen- olyan hazug jelszavakat igyekeznek bevinni a választási küzdelembe, mint 1945-ben. Ezenkívül latbavetik a kapitalizmus minden még meglévő erejét a kommunistákkal szemben, akik egyedül képviselik a nép érdekeit. Minden erőszak ellenére is azonban száz kommunista képviselő indul a választási küzdelemre. Az angol Kommunista Párt harca nemcsak a szavazatokért folvik, hanem szerves része a békéért vívott küzdelemnek, az Amerikától való függőség elleni mozgalomnak és egybeeesik a munkásosztály gazdasági követeléseivel is. Az angol Kommunista Párt leleplezi a monopóltó’ke kiszolgálóinak különböző pártállású, de egyaránt népellenes gaztetteit a választási harc során.
