Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1950-01-15 / 3. szám

„Nem elég tudni azt, hogy a városban, az iparban, az üzemekben fel kell épí eni a szocializmust és véget kell vetnünk mindenfajta kizsákmányolásnak," „Nem elég az sem, ha tudjuk, hogy a falun is véget •tel] vetnünk mindenféle kizsákmányolásnak. Tudni kell azt is, hogy a szocializmust a kultúrában Is fel kell építeni.”

(RÉVAI JÓZSEF.I

A SZEGFŰ HERVADÁSA

FELFEDTE AZ

„ETILÉNT*

AZ ALTATÓSZERT

Nem is olyan reffen történt, hogy egy virágkertész vonatra ült és a közeli nagyvárosba utazott. Egyenesen az egyetemre ment, ahol hosszú be szélgetést folytatott a növénytan tanárával, a szegfűtermesztés problémáiról. Elmondotta, ho«v nap-nap után küld szegfűt a városba, azonban a harmatos, friss virág rögtön kókadni kezd, m'helyt megérkezik rendeltetési helyére. Megkérte a növénytantudóst, adjon ió tanácsot, mikepen akadályozhatná meg szegfűinek váratlan gyors hervadását.

A tanár érdeklődéssel hallgatta a virágkertész előadását. Szöget ütött fejébe, hogy talán a füstös nagyváros levegője okozza a [szegfű hervadását.

A levegő vidéken is, városban is pontosan ugyanazokból az alapanyagokból áll. Fel kell tehát tételezni, hogy a városban működő gyárakból került valami különleges gáz a levegőbe és ez teszi tönkre a szegfűt. Hátra volt még annak a megállapítása, hogv mi lehet ez az ártalmas anyag. Tudósunk vegyelemezte a levegőt és az ismeretlen gáz nyomait fürkészte. Először arra gondolt, hogy talán a széngáz hervasztja a szegfűt, kiderült azonban, hogy feltevése helytelen volt. Későbbi kísérletei során a szegfűt egymásután különböző gázok behatásának tette ki, míg végül rájött, hogy az etilén néven ismert légnemű anyag okozza a virág korai hervadását. Elég volt, hogy egy parányi gáz keveredjék milliószoros mennyiségű levegőbe S a szegfű máris elhervadt.

E napon ebéd közben elmesélte érdekes megfigyelését egy másik tanárnak. Ez a tudós fiziológus volt, az élet titkait fürkészne. Gondolkodóba esett a hallottak fölött. Ha ez a gáz a szegfűre ilyen súlyos hatást gyakorol, vájjon miképpen befolyásolja az etilén a nagyvárosokba lakó milliók életműködését?

A hiolőgus nem végezhet az egész ségre ártalmas kísérletet embereken. A mi tudósunk is állatokon kezdte ta nulmányozni az etilén hatását. Kísérleti állatát, a békát, üvegbúra alá helyezte, amelybe egy kévést etilént is juttatott. A béka fel sem vette. A tudós több és több etilént adagolt, azonban a béka semmi hajlandóságot nem mutatott a „herva- dásra”. Újabb és újabb etilén adagokat kevert a levegőhöz és a kísérletező tudós feszült érdeklődéssel figyelte, mennyit bír ki belőle a béka. Meglepve látta, hogy az állat még akkor sem érezte meg a kísérletet, amikor ugyanannyi etilén volt a levegőben, mint amennvi oxigén. Vé<ud is, mikor az üvegbúrában már négyötöd etilénnel szemben csupán egvötöd rész levegő maradt, a béka „elaludt“.

A friss levegőre visszakerülve a béka ismét magához tért és tele volt életerővél. Igen ám, de a békának egyébként is igen kevés oxigénre van szüksége. Hátha az fogér, a tengeri malac vagy a nyúl másképpen viselkedik ugyanilyen körülmények között? Tudósunk folytatta a kísérletezést, az állatok egész sorával leheltetett be etilént. Az eredmény valamennyi esetben azonos volt. Az állatok az etilén hatására elveszítették eszméletüket, a levegőn viszont magukhoz tértek. Akárcsak az éter, az etilén is alkalmasnak bizonyult a fájdalom megszüntetésére.

Elérkezett végül az a pillanat, amikor a kísérletet emberen kellett megismételni. Hetven évvel korábban egy amerikai fogász étert lehelt be és kihúzatta egy egészséges fogát. Ez a kísérlet vezetett az első narko.ik’Jm felfedezésére. A tudós, akiről az imént beszéltünk, feltette magában, hogy követi a fogász példáját. Egy szép vasárnapon, nrközben családja kirándult, laboratóriumába ment és etilént lélek- zett be. Csak néhány munkatársa volt leien, akik feszülten figyelték a kísérlet lefolyását. Az etilén hatására a tudós elbódult, viszont a friss levegőn rögtön magához tért. A gáz tehát az emberi szervezetre pontosan úgy hatott, mint az állatéra. A tudomány a fájdalom megszüntetésére alkalmas új anyaggal lett gazdagabb. Az etilént ezután főleg szülőanyák fájdalmainak csillapítására használták. Az eredmény olyan kitűnő volt, hogy a fiatal mamák közül sokan „Etilén” névre keresztelték gyermekeiket.

Mindez annak ” | volt köszönhető,, hogy néhány ember fürkésző szelleme választ - keresett megoldatlan kérdésekre. A virágkertész tisztán akart látni egy ilyen kérdésben, amely megélhetését veszélyeztette. A botanikus megakarta állapítani, hogy mi az a levegőben, ami elhervasztja a szegfűt. Az élettantudós orra volt kíváncsi, hogy milyen hatása lehet -az etilénnek az emberi szervezetre. Az emberi kíváncsiság nemcsak azt eredményezte, ebben az esetben, hogv a tudomány választ talált a kertész kérdésére, hanem azt is, hogy az emberiség csodálatos felfedezései gazdagodott.

Minden kor embere a megoldatlan problémák őserdejében él. A nagy kérdőjelek megválaszolásához nem használhat mást, mint saját emberöltőjének eszméit és eszközeit. Az előbbi történetben szereplő tudósnak jól felszerelt laboratórium, ezernyi műszer és hatalmas gyakorlat állt rendelkezésére, hogy megfejtse a hervadt szegfűk titkát. Természetesen a szóbanforgó virágkertész problémája sem merülhetett fel máshol, mint egy bonyolult világvárosban, ahol a hatalmas forgalom és az ipar befolyásolja a levegő összetételét. A probléma is, megoldása is a huszadik századé, — a mi korunké. Kétezer évvel ezelőtt nem bukkanhatott még fel ez a kérdés, de viszont megoldásához sem álltak volna rendelkezésre a mai tudományos módszerek.

Közkinccsé válik a kultúra

A kiil'wrúV ; tömsgmurika szervezel t ség e révén a Szovjetunió szzvlco. za bért (állami gazdaságaiba;:) példátlanul magas kultúrs'.i.'.venalat értek el. Évröl-évre n eg jobb összege. Use fordíthatnak kuliuráV.s célokra; kultúrpaloták épülnek a szovh'zok. ban, könyvtárak, mozik, új és új előadó_ és olvasótermek.

A kuli ürmünk j, a kulturális élet megnyilvánulásai czor:£an csszc-.fo- módnak a mindennapi életlel. Nézzük a ,J,ubomirxtvka“-s'.ovhozt. Kultúrh zába-.i az áZaitei'yógz.iők havonta tar_ tanuk érlelcezl. tol, k cserélik a tapasz'álatokat, megvi'atják a terveket és feladatokat, Az élrnurikósok mm. kamódszzreit azután kulim jelentős, bon, faliújságon, a szovhoz r 'dió á l és a különböző össze jövőt eleken nép- szr.rűsílik. így vádnak a tapasztalatok közkinccsé.

Miközben a termelés kérdését állattá‘am felszínen tartják, nem szorul háttérbe a dolgozók irsdalmi és művészen képzése. Ellenkezőleg. A szov- hozok könyvtárait e.Irtják pol tikai, tudományos és szépirodalmi müvekkel, újságokkal, folyóirat', okkal. Az olvas ómozgalmon belül mir.d'g a napi feladatoknak megfelelő, legidőp.erü'ib ir.dalmi müveket javasolják olva ás. ra és az olvasatlak felett termékeny v.tálcát folytatnak.

Nem veszít tartalmasságából a szovhoz kullúrmuntcája a legnagyobb dologidőben sem. Népneve ő-kutiúr- brigáiok teljes kultúrműsorral keresik fel a gazdaság küdöibözö pontjain elfoglalt dolgozókat, hogy esti p henöidsjiikben szárak :ztássák őket.

Szín-játszíosiopoi tjük, énekkaruk vám

a ezcrvhrósok'.uzkr

A szovhozok kuótúrmur.ká fában nagy szerep jut az agitációs gépkocsit; szár,ráca. A jól felszereli kid úr- au'ök könnyen gördülnek egyik helyről a másikra, felkeres k a sityeppék távoleső gazdi*-*gait is. Rákóáálo. más, mozígép, hangszerek, könyvek éj propaganda-plaká'oJi a kuMúr. a:i‘ók tra t sékai. A ' ielmennek az cg t iciós gépkocsival, nemcsak szórakoztató előadásokat; rendeznek a mezők és állat eryésztö'.elspsk dolgozóinak, ds megindítják a különböző tan. folyamokat is, amelyekben az új traktorvezetőket és máj me ögazdasági szakembereket nevelik. Fejlesztik a tömegsportét: új röplabdapáll álcát szerelnek fel, sport felszerelést visznek ki.

A szovhozok levéliú éltében képzett vezc'ők biz'.csítják az irodalmi és művészeti körök színvena les zúg át. A, jó könyvtár munka, a szovhoz, kö yv. tárak állományának álla::dó növelés* kiváltja a szovhoz dolgozóiban a nagyobb tudás iránti vágyat. Nincs olyan fontos társadalmi esemény, amelyre ne terjed :e ki e, könyvtár f.<- g jehne: akár a természet átalakításiról, akár ez állattenyésztés fejlesztési tervéről vem szó, a ezzvhoz- könyvíárak vezetői gzndesk d:ak arról, hogy a vona'k zó ircd. lmi anyag késedelem nélkül a könyvtárba kerüljön.

A Szovjetunióban a kulturális tö- megmunkz mind szélesebb relegek felé viszi és teszi közk r.cesé az is« meretelcet, a kultúra gazdagságát.

A kolhozgazdálkodás keretében azonban a nagy gépek és a korszerű talajmegmunkálási rendszabályok segítségével az uto'só tíz esztendőben búzatermésünk katasztrá- lis holdanként mindig leiette volt a 16 métermázsának! Káposztából is sohasem csökkent a tízéves termésátlaguk a 410, zöldségféléből 250 métermúzsa alá.

Kinn a határban, mi magunk is megnéztük a vetéseket. Szemet hizlaló, jóleső érzés volt, amit ott láthattunk. Hosszabb ideig meg is állottunk az egyik gyönyörű rozstáblá. nál. A kolhozparasztok és a magyar parasztok is 18—19 mázsára becsülik a várható termést. Horváth Vince ki is szakít egy tövet Markában erős- levelű, vastag szálak sorakoznak szép sorjában.

— Ez árul el mindent — mondja. S ha már 5 mondja, igaz is, mert jó gazda hírében áll, nemcsak Daljon, hanem egész Sopron megyében is.

A kolhozban, bizony nem sajnálják a trágyát a földektől. Erre az erősen kilúgozott erdei talajra, melynek „podzol" a neve, s ilyen van mindenütt a Brianszki erdő térségében és. Moszkva körül is sok trágya kell a jó termés biztosítására. Megtudjuk, hogy a kolhozban tíz év alatt kétszer hordanak istállótrágyát a földre. Mégpedig 200—250 mázsát holdjára, egy- egy alkalommal. Műtrágyát is sokat adnak a tatainak. 5—6 mázsát, minden évben. (Zöldségfélék alá erősebb trágyázás szükséges.) A műtrágya nem drúga, mindössze 30 rubelért kapja mázsáját a kolhozparaszt.

Megtekintettük a kolhoz gyümölcsösét is. 800 termő almafája van, nagyobb darab málna-, földieper. földje, melynek termését igen jól lehet értékesíteni a moszkvai piacon. Legnagyobb csodálkozásunkra nagy darab dinnyefoldjuk is van. Néhány évvel ezelőtt még senki sem mert gondolni arra. hogy ezen a vidéken, ahol még június elején is vannak kelői fagyok, valaha is lehet dinnyét termelni. Micsurin és a többi szov- icit tudósok bebizonyították, hogy sikerrel szembe lehet szállni az időjárás mostohaságával, a déli gyümölcsöket^ fagyállókká lehet átalakítani és a hidegebb éghajlatok alatt is lehelt termeszteni. Micsurin módszerével ma már széltében-hosszábban termelik a déli növényeket a Szovjetunió középső, hidegebb területein és a mi koVozunk Is már három év óta termel dinnyét tömegfogyasztásra: se -gadinnyét és görögöt is. Cukortartalma alig 1—2 százalékkal kevesebb a Turkesztónban termelt dinnyénél. Görögdinnyéjük, ta-a’y darabontért elérte a 6—7 kilós átlagot, s a leg- nrV"obhak 12—'3 kilósak vo'tak.

A guümölcsöskcrt szomszédságában

HOGYAN LETT

A "VLADiMIR IUICS"-KOLHOZBÓL , MILLIOMOS KOLHOZ í

(Részlet Fehér Lajos: „Öt hét a v”ág legfejlettebb mezőgazdaságában”

című könyvéből)

megnéztük a „Vladimir lljics”.kolhoz büszkeségét, háromholdas, ágasbúza vetését! Agasbúzát a kolhoz már a múlt évben is termesztett. 27 mázsás termést ért el ebből az úifá[>ia csodálatos búzából kát. holdanként! Az Idén még ennél is jobb termést várnak belőle.

A világháború előtt nagyon sokat szenvedett a kis kolhoz. Nem messze tőlük, Moszkva kapujában kegyetlen harcok dúltak. A legtöbb kolhozparaszt elment frowtkatonának. 1941-ben megszűnt az átlatteni/észtő gazdaság, minden piacra vihető disznót átadtak az államnak, a kis bor iákat kiosztották a kolhozparasztok között. A legszebb lábasiószágokból álló állatállományaikat pedig elvitték hátra, a biztosabb Ural körüli vidékekre. Úgyszólván csak az asszonyok maradlak otthon a kolhozban. A szovjet haza- fiság. új munkaerőforrásokat hozott felszínre a kolhozok népében. Az odahaza maradt asszonyak vállalták a munka kétszeres részéi, dolgoztak a férfiak és magi} helyett is és a háború alatt, az előző évekhez hé. pest 53 százalékkal emelték fel a „Vladimir Iljics"-kolkoz termését.

Háború titán a „Vladimír lljics”- kolhoz parasztjai nagy lenuülette, fogtak hozzá a kolhoz újjáépítéséhez Gabona és zöldségféléből túlhaladtál az előző átlagokat, és ma már var virágzó állattenyésztésük. Ma mát van 80 szarvasmarhájuk, ebből 30 c fejőstehén, van 45 lovuk, ebből 3/ igásló, 130 berslri fajta sertés, ebbö 26 anyakoca. A múlt évben egy anyakoca után átlagosan 18 malacot neveltek fel, kétszeri rna’acoztaiással. Az idén termelési tervükben azt tűzték ki, hogy 21 egészséges malacot fognak felnevelni, egy-egy anyakoca után. Leghorn-tuűkokból álló baromfitelepükön, a tavalyi 56 helyeit 130 tojást akarnak kihozni egy tyúk alól. (Hidegebb vidékeken kevesebbet tojnak a tyúkok.)

A kolhoznak igen komoly bevételei vannak a tehenészetből. Tehénállományuk feketetarka, hollandi-lapály fajtából áll, amely kedveli az itteni alacsony, mocsaras vidéket. Tavaly 8800 liter telet fejtek ki egy-egy te. kéntől, évi átlagban. Itt vannak a l'lfP'fék le^iobb fpiőnői is. Szó’or óva fejőnő a „Rakusa” nevű tehéntől naponta 31—35 liter tejet fejt ki. LeninÉvekig tartó kitértétek, a szó.-hozott —szövet állami gazdésáook — non kos munkájára volt szükség, amíg ezt a cu' orrioafiijíét '.iterr ész'e' ék. fi mcs-.k nagysága, de százaékos cukor'art,-'ma js jóval fe'fi'mű'ja a m’áa!tév ' Az á lam! gazdaságok egyik dön'ő fe'adata, hogy új, tőkélaesébb faj á t veiőmaq. Jávái, kiváló tenysészállatokkal legyenek a ko.hozok segflségér«.

rendjelet is kapott értei Gubancévá női brigadéros pedig a tehenészet vezetője, „A munka vöröszászló rendje” kitüntetést kapta. Amikor áladták neki a nagy me^tisAeltetést jelentő érdemrendet, az ünnepségen megfogadta, hogy brigádja ebben az évben nem 3800, hanem 5000 liter tejet fog kihozni átlagosan minden tehéntől.

Mikor ott jártunk, az év első őt hónapjában, már addig kifejt a tehenektől 2500 liter tejet átlagban. Az egész kolhoz most azért szurkot és lelkesedik, hogy Gubancévá asszony brigádja a még hátralévő hét hónap alatt ki tudja-e fejni a másik 2500 liter tejet a tehenektől. Amifelöl nincs is semmi kétség. Akkor a brigád minden egyes tagja megkapja a szovjet dolgozók által elér'eto legnagyobb megtiszteltetést, a „Szocialista Munka Hőse” címet.

A rend, tisztaság, gondos, szorgalmas munka tűnik a szeműnkbe a kolhozgazdaság minden ágából. Munkanélküliséget itt csak a meséből, meg az öregebbek a cári időkből ismerik. Buianov elnök elmondotta nekünk, hogy a magas sz'nvona’on áfő sokféle ágazató munkához ma már kevés a 137 főnyi munkaképes létszám. A munkaerőhiányt a gépesítés tová.bbfokoaásával kívánják megoldani. 1

Ahol persze ilyen sok a munkaalkalom, sokat is kell dolgozni. De meg is van a látszana: meg is van hozzá a tisztességes jövedelem. Parasztküldöttségünk tagjai sokak kérdezősködtek afelől, hogy egy-egy kolhozparasztnak mennyi a jövedelme. Tavaly a „Vladimír lljics"-kolhozban mimen egyes kolhozista átlagosan, 280 munkaegységet dolgozóit le. Az évvégi számadáskor egy-egy munka, egységre kif izéitek mindenkinek, 14 kg természetbeni juttatást (gabonát, káposztát, céklát, krumplit, gyümölcsöt, szénát) és készpénzben 8 rubelt.

A kolhozparasztok fő jövedelmi forrása a közös munkából ered. (Elben az évben előreláthatólag 2 millió rubel lesz a kolhoz összjövedelme.) Azonban ezenkívül van saját házuk, a ház melleit nagyobb veteményes- kertjük, ezenkívül van tehenük, borjújuk, disznójuk, baromfijuk, sőt van olyan, akinek van birkája is. A kol- hozishák elmondották, hogyha valakire’: nincs teuere, a kolhoztól kap tor. jut, amelyet felnevelhet.

A kicsiny. 450 holdas „Vladimir IL jics”-kolhozból virágzó, gazdag kot- hoz leit — milliomos kolhoz! 79 kolhozcsalád megmutatta, hogy a gazdagság, a jómód forrása, rém elsősorban a terület nagyságában van, katíem — a termelés nagyüzemi jellegében, a társasgazdálkodásbanl