Délpestmegyei Népújság, 1949. november (3. évfolyam, 46-49. szám)

1949-11-13 / 47. szám

4

DWpestmegyel Nópnjsífl

1949. november 13.

Népi demokráciánk alkotmánya lehetővé teszi, a múlt rendszer bűneinek teljes felszámolását kulturális téren is, amikor biztosítja dolgozóink részére a műveltséghez való jogot. ;

Ennek a munkának a megindítását jelentette a múlt héten Félegyházán megtartott szabadművelődési értekezlet.

— Az olvasókörök megszervezése — mondotta Németi Ferenc járási titkár elvtárs — új és rendkívüli fontos feladatunk a népművelés szolgálatában, miért a tanyaközpontoktól és iskoláktól Mvoleső helyekre is haladó kultúrát tudunk eljuttatni. Alpár, Ujkécske, Kis- kunmajsa bázisközségeken keresztül a lakosság 75 százalékát meg tudjuk mozgatni a különböző oktatási 'munkánkban. Meg akarjuk ismertetni dolgozó népünkkel népi demokráciánk fejlődését, hogy felismerje saját sorsát és azt

irányítani tudja — fejezte be felszólalását Németi titkár.

Beszéde után egymásután szólaltak fel a járás kiküldöttei és tettek tanúbizonyságot, hogy mennyire átérzik munkájuk fontosságát. És viharos éljenzés és percekig dübörgő taps vdít a válasz, mikor az értekezlet Sztálin elvtárs '70 éves születésnapjára kultúrmunkák felajánlását határozta el. Kiskunfélegyháza városi MDP kultúrfelelőse azonnal felajánlotta, hogy minden járási községet erre az alkalomra mjntakultúrcsopor- tokkal látogatnak meg.

Lelkes hangulatban hívta ki az űj- kécskei ügyvezető Pestmegye összes járását versenyre, amely a (népművelés ki- terjesztését célozza. Példát mutatott a segítő készségből a gátéri Földművesszövetkezet: filmvetítő gépet ajánlott fel segítségül a népnevelési bizottságnak.

Nagyon sokat figyelhettek meg legelső bérleti szinielőadásainkon azok, akik a látottakat összefüggésbe hozták a múlttal.

Színpad és nézőtér egyaránt megváltozott. A közönség fizikai és szellemi dolgozókból állt, akik nem »szokásos és előkelő dolognak tartották megjelenésüket«, hanem komoly igényekkel mentek és megelégedetten távoztak. A színpadon igazi művészekét láttunk, nem az eddig szinte megszokott, a szórosz- szabb értelmében értendő vidéki színészeket.

Maga a mű is (Filmcsillag), amit előadtak, a szovjet színműíró dialom egyik értékes alkotása, kiegészítését alkotta a szinész és néző újra kialakuló kettősének.

Újra kialakuló?

A kérdésre csak igennel felelhetünk

A szülészet kezdetén elengedhetetlen követelmény volt a játszó és közönsége kölcsönös viszonya. Kezdetnek tekinthetjük az ősközösség! állapot jogos feltevéseken alapuló színjátszását, amikor a vadászatról, vagy harchói visszatérők az otthonmaradollaknak eljátszották a velük történt események főbb mozzanatait. Megtörtént eseményt, tehát a valóságot igyekeztek ábrázolni és a szemlélők természetszerű érdeklődése révén nem is lehetett szakadék a színészek és nézők között. Az első görög színészek költői is színészi versenyeken indultak és csoportosan járták a vidéket, a népnek játszottak, fi 'helyzet itt is hasonló volt.

Évszázadok alatt hatalmas fejlődés indult (ezjen a téren. A legendás Thespis kocsiját, mely a vándorszínészek szimbóluma lett, a legmodernebbül és légi ravaszabbul berendezett állandó színpad váltotta fel. Kétségtelenül fejlődött minden^ a szülészek játékától egészen a 'világítási technikáig, »csupán« a kezdet legnagyobb értéke, a színpad-nézőtér kapcsolat semmisült meg. A valósághű és művészi tükrözése helyett nagy általánosságban csupán szórakozást, vagy enyhe unalmat tudott adni ez a színpad. Kerülte mindenkori jelenének égető problémáit és ezekre igy nem is adhatod Választ az a színház, mely nem egyszer a kiváltságosak találkozóhelyévé Vált. Akadtak kivételes esetek is, de ezek az általános képet csak színezni tudták, de azon gyökeresen változtatni nem.

Ennek as okát is,

mint minden egyébét, a társadalomban tudjuk (megtalálná. A középkor miszTéri- umjátékaiban még felcsillanó, elengedhetetlen közösséget szétrombolta a közönség széles tömegeinek kizárását és igényeinek megtagadását előidéző, a magántulajdon elvén alapuló osztálytagozódás végleges megszilárdulása, ahol pl Shakespeare és színészei is a »király szolgái<i címet és sorsot viselték. Néró megteremtette a hivatásos tapsolok rendjét. Rómában a színészből kegyenc, vagy kitaszított lett, a nagyúri kegytől függően.

A kapitalista társadalom átvette és fokozta ezt: »A burzsoázia minden eddig tiszteletreméltó és borzongó áhitat- fial szemlélt tevékenységről leszedte a dicsfényt. Fizetett bérmuiikásává változtatta az orvost, a jogászt, a papot, a pM6t, a tudomány emberét.« A Kommunista Kiáltvány e része a színházra is vonatkozik. Szerző és színész űzetett bérmunkás lett, magából a színházból pedig üzletet csináltak. Ez a szülészek helyzetén is meglátszott. A római időkhöz hasonlóan a színész vagy kegyen«: lett a színházi bennfenteseknek és a közönségnek és sztárnak nevezték, vagy hallal lan nélkülözések árán sem tudta tehetségét pénzre váltani. ,

Vége ezeknek as időknek!

A föld, a gyár és az iskola után a színház is a dolgozóké lett. Az új színház új közönsége tudja ezt. Ezt és a szocialista-realista szimnüirodalom iránti osztatlan szeretetet bizonyítja az, hogy a még nem is olyan régen félig üres nézőtéren ott ülnek és hálás elismeréssel tapsolnak a színházi bérlet révén nagy kedvezményben részesülő dolgozók. A valóságtól és közönségtől régen elszakadt színpad ma már újra be tudja tölteni eredeti hivatását. Nemes szórakozást nyúj t ás neveli az építő jhunka hőseit, a magyar dolgozókat. Nem sztárok, lianem művészek, nem sahlon operettek, hanem realista színművek, nem főúri, vagy polgári közönség, hanem a dolgozók tömege: űjVa megteremtették a színpad és nézőtér közösségét, a színházi élet alapkövetelményét.

Szocializmust építő jelenünk újabb győzelmét jelenti — mindannyiunk javára — ez az örvendetes tény.

F ela jánlás

Sztálin elvtárs 70. születésnapjára világszerte készülnek a haladó erők. i Mjjj, a ÍGyümölcstermelési N. V. ágasegyházi üzemének brigádmunkásai felajánljuk, hogy azokat a munkálatokat, melyeket más évben tavaszra szöktünk nagyrészben elhagyni, a fagyok beállta előtt mind el fogjuk végezni 12 százalékkal magasabb teljesítménnyel, mint az elmúlt verseny-évünkben tettük.

Tudatában vágyunk annak, hogy éz a felajánlás csak porszemnyi abban a nagy munkában, amelyet Sztálin elvtárs az értünk vívott nagy munkában, tnunkás életében telt, de ha a mi kis felajánlásunkhoz a világ minden becsületes dolgozójának munkája fog járulni, orkán lesz belőle, amely elsöpri mindazt, amely ellen Sztálin elvtárs eddig is olyan eníüerfeletli erővel küzdött és reméljük, hogy ezért a célért még számos éven keresztül küzdeni fog, hiszen most már mindég többen és többen küzdünk mellette minden erőnkkel.

' cufié új élete

A bójakezelő kis bódéja a homokdombon állt, a balparton. A dombot a tavaszi áradások idején hordta oda a vizi. A bódé épp oly öreg volt, mint n 1gaZdája és hasonlított is rá. Zömök és alacsony noil, mint Trofim apó, ó kortól hajlott és a jobboldala lesüllyedt, \ahogy Trojim is járás közben ráhajlott d köszvényes jobblábára.

Az apónak már az apja is bójakezelő nőit. Trojim örökölte a mesterséget, szemmel tartotta a Volgának e szaka- szjdj/, lemérte a viz mélységét, a kompon hozla-vilte az utasokat és a lapos részeken olykor halászott. Esténként kigyújtotta a bóják jelzőlámpáit, felállította a hálókat. Eléje ment a gőzhajók ntík, az uszályoknak, tulajoknak és ka* tauzolha őket. A jelzőárbóc fekete háromszögekkel és körökkel jelezte a hajózható viz mélységét, a veszélytelen útvonalat fehér és vörös bóják mutatták. A hajók elhaladlak anélkül, hogy egyszer is kikötöttek volna Trojim apó bódéjánál. Ha pedig a bárkák megfeneklettek a zátonyon, a bárkavezetők mondották, az öreg állította helytelenül a bójákat, kiszálltak és elverték az öreget.

1 Trojim hallgatott, kezdte kerülni az tembereket, közömbössé vált. Minden idegen lett számára. Idegenek a gabonával, sóval, zöldséggel rakott hajók, idegen a'bódé, amelyben élt. A bóják, hnmlyeket beállított. ,

: S egyszer, amikor Trojim már a halálra készült, minden megváltozott. Az /Vet megérintette a bójakezelő őrhelyét. 1\918 'nyarán történt ez, apóiig idején. A Volgán hajó úszott lefelé, fegyveres férfiakkal. Zátonyra jutott, közel a bódéhoz. A férfiak partraszálllak. Trofim összehúzta magéit, sápadtan ment pléjük. Kikerülhetellennek látszott a leszámolás.

Elől egy katonaköpenycs, nyurga fiú haladt. Mellkasán furcsa szíjak szaladlak keresztben. Derékövc bádogként csillogó palackokat szorított testéhez. Napsütötte arcán forradás nyoma látszott. i f— Hl vagyok, üss! — mondta Trojim.

— Miért? — kérdezte csodálkozva a

nyurga fiú. ’ | t

; A vén bójakezelő elképedi az egyszerű kérdéstől. Nem tudott felelni. Kifulladt lélegzettel hallgatott, hallgattak a katonák is.

A nyurga fiú Trofimhoz fordult:

: — Segíts nekünk, öregapó. Jaroszláv- ha 'megyünk, segítséget viszünk a munkásoknak. Hallottad-e, hogy a fehérek forrongana.k?

'— Nem hallottdm.

i— Nem hallottál a fehérekről? Hát /tjekor ki vert meg léged?

—■ Mindenki vert.

1— Nem igaz, a gazdagok vertek. Hál persze, nem is a Szegények1 Nos, most a gazdagok a munkásodat verik Jaroszlávban. •

Trojim megremegett. Kátránymocs- kos tenyerébe bámult. Azután megigazította bőrsapkáját, gondolkodott és sántítva elindult a folyó felé. Nyugodtan bement a vízbe és maga után intette ti többieket. A hajóig kúszott, megre- sielte a torkát éj élénk hangon vezényelt:

— Fogd a hónalját..."Könrtyedébben!

Ahol a léc kiáll, ott a kő... Na most, hó-rukk!...

Trojim apó segítségével a hajót le- Vontatták^ a kőről és a hajó útjának indulhatott. Az öreg, sapkáját kezében szorongatva, addig nézett títána, míg 'estik ét nem tűnt a folyó kanyarulatában.

Ez időtől gyökeresen megváltozott Trojim apó élete. Az ő hajói, bárkái, tulajai úsztak el mellette. S Trojim tudta, hpva úsznak, mit visznek a vizbe- fúrt orrú fémbárkák is. Evenként két- (Sz\er festet.f a bátyákat, hogy be ne rozsdásodjanak. Idejében oltotta el a jelzőlámpákat, hogy takarékoskodjék az állam petróleumával.

Trojim szeme megvidámodolt. Magányossága végétért. Halat vitt a faluba, a kolhoz kunyhójába, hosszan elbeszélgeted az emberekkel. Meghívták a hajósgyűlésekre és szakállát tépdesve ő is beleszólt a Vitába. A bódénál kifeszitet- fek légy antennát és esténként rádión juilkjti^ta a i\tiáy híreit, a muzsikát. Ezer láthatatlan szál fűzte már össze életét ft nagy, új élettel.

A városból érkező bizottságok gyakran akarták áttenni aZ állomást a túlsó partra. Az öreg erőszakoskodott, nem szükséges. Uj bódét sem akart. Hangoztatta, még jó erős és meleg is.

— Kár pazarolni az állam pénzéi — hajtogatta. ;

Egy nyáron azután bőrruhás emberek érkeztek a partra és egy reggel az öreg robbanás hangjára ébredt. Megkezdték a gát építését a városnál. Lent ft parton is gátat építenek. Felemelik a vji szintjét, tengeri hajók járnak majd

ja VolgánAz öreg ruhátlanul szaladt ki bódéjából, sokáig álldogáll a parton és hallgatta a dörrenések robaját. Egy hétig (tgynak esett ezután. Amikor meggyógyult, ismét emberkerülő és mogorva lett. Féltette és sajnálta a bódét, a szép, új életet.

Egy délben könnyű cudar futóit a Zátonyra. Az öreg begázoll a vízbe és kiáltotta:

— Balra tarts, ott göröngyös!

Hirtelen elhallgatott. Egg napsütött,

'simára borotvád arcon ismerős sebhelyet fedezett fel. Az utas katonatiszti egyenruhát viselt.

— Micsoda taláiko'Zás! — mohdia Trofinnak. — Élsz még, öreg? Épp úgy zátonyra jutottunk, mint akkor.

Trojim arca azonban nem derült jel. A távoli robbanások zaja megremegtette szemét.

— Pakolj ki, öreg. Mi bánt?

•— Semmi... Eletet adtatok nekem, most pedig elveszitek.

A tiszt elgondolkodva figyelte az öreget, majd felgombolta táskáját és térképet terített ki maga elé.

*— Nézz ide, öregapó és hallgass meg.

íS Trojim késő estig hallgatta. Szeme előtt megjelent a hatalmas, mélymed- rű, tengerekkel és óceánokkal érintkező Volga, óriási, árukkal megrakott hajók jíaladtak el mellette és ő ütat világított nekik. A gondjaira bízott szakasz oly kiterjedt volt, hogy csak motorral járhatta be. S mindkét pariról messzire fénylő ivlámpák füzére mosolygott le reá.

Félegyháza a kulturális felemelkedés útján

Ml A C IL O V fi A

»Mindenki egyformán tanulhat. Mindenkinek joga van az emberi életreI« Az öreg tanító felhevülve magyarázza a f öldön kuporgó gyermekeknek és azok tágranyilt szemekkel hallgatják Hidalgó történeiét, aki indián hajcsárból lett Mexikó egyik legnagyobb szabadsághőse. Az utolsó sorban ülő, feszülten figyelő felnőtt szemében lángok gyulladnak ki...

A ‘falu legszegényebb halásza ül a gyerekek között. Irni-olvasni tanul, hogy levelet írhasson szerelmesének, Macloviának, akit apja eltiltott tőle.

Jósé Maria csakugyan nagyon szegény. Még csónakja sincs, ami nélkül nem számit halásznak. Nem is csodálkozik, hogy Macloviát eltiltották tőle. Maclovia apja a legtekintélyesebb halász az egész faluban. 'Nem veszi észre, hogy gyönyörű lányát veszély környé- 'k<ezi. A szigeten állomásozó katonák vezetője, öntett, pöffeszkedő kiskiráty, árnyékként jár a nyomában, nem törődve a ’hagyománnyal, amely szerint halállal bűnhődik az az indián, aki

elfogadja egy idegen szerelmét.

Régi szerelmi legenda nyomán kezdett a munkához Emilic Fernandez, Mexikó filmgyártásának egyik haladó művésze. Fernandez művészetét már is- Imerjük »Rio Escondidó« c. filmjéből, ugyancsak innen ismerjük Maria Félix színésznőt is, aki most a Macloviában is főszerepet játszik. ,

Jósé Maria és Maclovia megható szerelmi történeién keresztül kibontakozik előttünk a századeleji Mexikó társadalmi keresztmetszete is. Az állam vezetőt- Inek minden szava parancs, Mexikó alkotmánya csak papír marad, az Indiánokat továbbra is csak másodrendű embernek tekintik az önkényeskedő fehér kiskirályok. Az őrmester him törődik a törvényekkel. Hazug vád alapján börtönbe vetik a fiatal halászt és szabadságáért nagy árat szab: Maclovia szerelmét. Pedig már ő is tudja, hogy ezzel fnár Maclovia életét is követeli■ A szerelmesek csak az utolsó pillanatban menekülnek meg, hogy a szigetet elhagyva Elinduljanak az új élet felé. ^ i

levelesláda

Ismét egymásra talált a színpad és a nézőtér