Délpestmegyei Népújság, 1949. november (3. évfolyam, 46-49. szám)
1949-11-20 / 48. szám
4 Délpeslmegyei N"épnjság 1949. november 20. A haladó kultúra fegyverével Bugacpuszta dolgozói elindultak a kulturális fejlődés útján VÖRÖSGARDISTAK Elbeszélés Vidám nólaszó verte fel a bugaci puszták csendjét. Az Állami Gazdaság kultúrtermében már javában folytak a próbák, mire ld- értünk. Parasztlányok- és legények ajkáról csendült fel a nóta: »a bugaci j enyveserdők aljában...« — régi betyárnóta ez — hogy aztán Bagi karnagy elvtárs vezetésével ütemes induló hangjaiba csapjon á,t. Ez, a jövőről szól s mikor az énekkar rázenditett, hogy »a tervkölcsön jegyzésével jobb jövőt építünk«, a fiúk, lányok szeme egyszerre felcsillant. Az induló nyomán mindannyiok előtt egy boldog jövő képe tárult fel: iskola, szép kultárház, igazi emberi élet... Ezt hozza számukra az ötéves terv, ezt alapozták, amikor a tervkölcsönt jegyezték. A múltban valamennyien kisemmizett proletárok voltak. Kultúra? Emberi é.et? Távoli álomkép — vagy még talán az sem — volt előttük. Az urak dőzsöltek, élték a maguk önző, élvezeteket hajszoló életét. »Bugaci romantikát« faragtak a nyomorból és sötétségből. Déli- bábos »tündérkerlfé« álcázták nehány órára a külföldi szernek előtt Bugacpusztáít... A szegényparasztok meg roboltak, sötétségi ben, tudatlanságban éltek. Másokért! Az urakért! > Az Állami gazdaság a felszabadulás után nagy változást hozott az életükbe. Nemcsak politikai és gazdasági, hanem kulturális téren is. Övék lett az ország, a hatalom, s ezzel együtt a kultúra, is. Kezdték megismerni, hogy túl az ő kis szűk világukon milliók és milliók élnek, akik velük együtt éreznek, harcolnak egy jobb világért. S ezen belül fiijy olyan művészetért, mely nem p felső tízezreket, hanem a népei, pz alkotó munka hőseit szolgálja. Kultúrcsoportot alakítottak Önerejükből, minden iíányitás nélkül. Ma még nem tudnak művészi produkciót nyújtani, mégis nagyobb élvezettel hallgattuk őket, mint ha művészeket hallgattunk volna, ök a jövő építői. Minden szavukból, minden dalukból az alkotód; optimizmusa csendült. Kell-e ennél igazibb művészet? Vasárnap aztán vendégek jöttek. A Hiid-pusztai Állami Gazdaság dolgozóinak kultúr gárdája. Eljöttek, hogy kicseréljék tapasztalataikat a bugacpusztai dolgozókkal, eljöttek, hogy a 'művészet eszközeivel tanítsanak és tanuljanak '} \ A délutáni kultúrelőadáson egymást! tán peregtek a számok. Sza- valók, énekkarok, színjátszók váltogatták egymást a kultúrteremnek kinevezett színben. A hallgatók előtt megelevenedték a szovjet kolhozok, az Októberi Forradalom, a szovjet emberek élete. Azoknak az embereknek az élete, akik már megvalósították kemény harcok árán, ami felé mi is haladunk. Azoké, akik szabadság i mini l hozták. Lelkes laps fogadott mindenegyes számot. S ez a taps azok felé is szólt, akik lehetővé tették, hogy a tudatlan zsellérek megismerhessék a kultúra kincseit. Sztálin felé, akinek születésnapjára az Állatni Gazdaság dolgozói nemcsak több munkával, hanem, a kultúrának a széles tömegek közkincsévé tételével is készülnek. Iliim is akadt még az előadásban. Egy-egy művészi szám közölt itl-ott még felcsillant a múlt kísértése. Giccses magyar- nóták is szerepellek a műsoron. A hely sem volt megfelelő, az emberek dideregve hallgatták végig a feldíszített színben az előadást, öle a lelkesedés, mellyel a bugaci és Midi kultúrcsoportok készül- s (mély az előadás közben a hallgatóságra is átragadt, ígéret. Biztos Ígéret arra, hogy á szocializmusért vívott harcban a kultúra területén is kiirtjuk a kapitalizmus csökevényeit s a haladó kallóira fegyverével is hozzájárulunk a falu és város közti különbség eltüntetéséhez... Eealkonyodott. Az autók dübörögve elindultak. Vitték a vendégekei, a" hild-pusztai <Lolgozókat. D'e a bugaciak még sokáig együtt maradtak. Meglieszélték a látottakat, hallottakat. Felidézték a közeli jövőt, amikor majd az ötéves tervben a kocsiszín helyén új, nagy befogadóképességű kul- Uúrház épül s a haladó kultúra valóban a dolgozó tömegek közkincsévé lesz. Aztán szétoszlottak. Sokan áz új rádiót hallgatták,, mások a 60 kötetes könyvtárban gyönyörködtek, sakkoztak... Ezek már az épülő szocializmus eredményei... Félegyházán is megindult az oktatási évad Mindenütt az országban megszívlelték a dolgozók Pártunk és Vezérünk, Bákosi elvtárs felhívását és az őszi évadban fokozott erővel indult mfog a tanulás. A párttagok tömegei jelentkeztek, hogy elsajátíthassák a marxi-lenini elméletet. Kiskunfélegyházán és járásában mindenütt a könyvekre hajolva tanutaak esténként pártunk tagjai, hogy a iájuk váró feladatokat minél jobban tudják megoldani. Az üzemek munkásai, a szellemi dolgozók, a tanyai földművesek soha nem tapasztalt lelkesedéssel veszik ki részüket a tanulásból. Félegyháza igen jó eredményeket mutatóit fel már az elmúlt idényben is a tanulás terén. Ezt a jó eredményt úgylátszik még fokozni fogja. A most befejeződött hal hetes élőadóképzőről 26 jó előadó került ki, akik tudásukat továbbadják elv- társainknak. Ugyanilyen a helyzet a kiskunfélegyházi járás községeiben is. Minden községben legalább két szeminárium indult, dte nemcsak a községekben, hanem (kftnl a tanya világban is összejönnek esténként a tanyák dolgozói, hogy magukévá tehessék a marxi-lenini elméletet. A Szakszervezetben, a MXDSz-ben is megindult a tanulás. A MDP városi pártszervezete 24 szemináriumot indított a Bolsevik Párt két egyéves szemináriumán kívül. A járás 15 községében és tanyaközpontjában 32 szeminárium folyik, ezenkívül az állami gazdaság kéthetes szakiskoláját vasárnap kezdték meg. AZ ÚJ „JÁNOS VITÉZ“ Mindannyionk ismert, kedves darabja a »János vitéz«. Iíi ne emlékeznék a mese szomorúan szép lluskájára, akit gonosz mostohája sanyargat, koplalta!, vagy Kukorica Jancsira, a »pásztorok királyára«, aki mint »János vitéz« hírt és dicsőséget szerzett a francia királyi udvarban. Hirt és dicsőséget, de nem magának, hanem népének. János vitézre-, akinek »néni kell a fény és nem kell a pompa«, hazatér Puskájához, hogy oldalán harcolhasson a jobb, emberibb életért... Petőfi mélyen igazságos, nagyszerű költői elbeszélését meghamisították, nehogy a dolgozók magukra ismerhessenek az elnyomott , kizsákmányolt Puskában, vagy a bátor, harcos Kukorica Jancsiban. Meghamisították, hogy a nép ne hallhassa meg Petőfi szavát: az elnyomás ellen nem a »tündérországban«, nem a »túlvilágon«, hanem itt ezen a földön kell felvenni a haroot, össze kell fogni és küzdeni a kizsákmányolok ellen s akikor a dolgozóik boldog tündérkertjévé varázsolhatják ezt a földet. (Ez a »János vitéz« igazi értelme. Ezt domborítja ki Bakonyi Károly új átdolgozásában. A tartalom ugyanaz, Petőfi szavai nem sikkadnak el ,sőt inkább most nyernek igazi értelmet. Mert a néphez szóinak, ahhoz a néphez, mely a nagy Szovjetunió ajándékaképpen megtalálta az úlal ahhoz, hogy ezt a földet az 5 éves tervek nyomán valóban tündérkertié varázsolják. A színészi együttes dicséretet érdemel »János vitéz« szerepeinek nagyszerű alakításaiért. Madarász László: Kukorica Jancsi szerepében a realista színjátszás eszközeivel igyekezett megközelíteni Petőfi igazi »János vitéz «-ét. Külön ld kell emelnünk Farkas Annyi, aki Puskát alakította, Rutt- J.tó Máriát a gonosz mostoha, Daniss Győzöl a Bagó, Oláh Györgyül a falu csősze, Solymossi Imréi a francia király, Takács Margitot a királyi kisasszony szerepében. A rendezőnek azonban nem ártana, ha foglalkozna a szocialista-realista színjátszás és rendezés problémáival . Akkor nem fog előfordulni az, hogy pl. a második felvonásban Kukorica János igaz liazafiságát nacionalizmussá, káros sovinizmussá ferdítik, kihasználva azt, hogy a közönség egy része még nem elég öntudatos ahhoz, hogy ezt meg is lássa. Az ilyen beállítással item nevelünk, hanem rombolunk 1 Ugyancsak súlyos rendezési liiba volt a harmadik felvonás első része, amikor a züllött, erkölcstelen polgári színjátszás eszközeit alkalmazták, csak azért, hogy érdemtelen sillereket érjenek el. Ha a tündérek táncánál sötélebb fényt adtak volna a színpadra, sokkal szebb, sokkal művészibb Ilett Volna a jelenet. Reméljük a jövőben ki fogják küszöbölni ezeket a hibákat is és a Szovjetunió szocialista-realista színjátszásának példáján a mi vidéki együtteseink is elindulnak az igazi művészet megteremtése felé vezető úton. Malka-Zselezna bolgár faluban KIGYULT A FÉNY Malka-Zselezna faluban szokatlan élénkség uralkodik. AZ emberek ünneplőruhában igyekeznek[ as iskola felé. A falu villanyhálózatának felavalóisát ünnepli!;. Ili van Sztoján Rajkov Öreg pa- rpszlt. Résztvetl az 1923. évi felkelésben. A szónokok egymás után lépnek az emelvényre, hálájukat j« jezjk (Äjli a párt és az állam iráni, amely megkönnyítette a szegény- >parasztok dolgát. Többé nem gy özedelmeskedhetik a kulák. i Amikor leszáll az est, Malka-Zseleznában először szikrázik fel a villanyfény, hogy őrökre eloszlassai a falu sötétségét. Október 24-ről 25-re Virradó éjszaka a pétervári szovjet forradalmi katonai bizottsága nyílt támadásba kezdett. Moszkvában ezt reggel tiz órakor tudták meg. A pap folyamán az mni- lovszkája«-gyárban gyűlést rendezlek. A pártbizottság Luszfát kérte fel, hogy Vigye a szót. Este már a szövőnők megalakították az ápolónői csoportokat és a Sorpubovszkája-téren gyülekeztek a "Francia-kávéházban. A »MichoIson«-gyárban a munkások áttörték az esztergá- Igozó mjühely falát, amely a fegyverraktárt választotta el. Rengeteg önkéntes állott az udvarban, hogy gyarapítsák a Vörös Gárda sorait. Hosszú láncot alkotlak, amely a lépcsőn felfelé haladt az egyesületi bizottsághoz. Gömbölyű fejű, vastag kisfiú állt üz egyesületi bizottság elnöke, Iván Kozlov előtt. Potyogó könnyeit törölgette szeméből, hadarva beszélt, mint aki fél, hogy nem hallgatják végig: <— Mit tesz az, hogy kicsi vagyok! A karom erős, tapogassa estik meg! Izom ez, igen vagy nem? i — 1De megölnek és mit mondok akkor apádnak? t— Es a nagyokat talán nem ölik meg? — Jó! Menj hát! Uvarics, egy puskát finnek a görögdinnyének! A Vörös Gái'da legfiatalabb tagfán rajta is ragadt a »görögdiny- nye« név. A nap folyamán a »Micliol- son«-gyár előtti őrházban szolgálatot teljesítő őr közölte Lusz- fa Liszinova titkárnővel: — Egy század junker távozóit a kaszárnyából, a központ felé igyekszik a Poljankán keresztül! — Ki beszél? — kérdezte Luszja. — Görögdinnyét — Miféle görögdinnye? r— Luszja elvtárs, Pjitr And- reje.v vagyok, a »Micholsom-gyár- ból. Az ütközet ihegindulf. A Vörös Gárda Zainocskvorécsifo-részlege a krimi és a kamonszki hid közelében harcolt. Pjotr Bebrinin csoportja a gimnázium ellen intézett támadást és kijutott az Osztrojenkára. A vörösgárdisták azoknak a forradalmároknak fel- hnentésére indultak, ctkiket a fehérek körülfogtak. A junkerek ellenálltak. Harcolni kellett minden házért, minden szobáért, minden padlásért. MÁI a harc tartott, Luszja egész nap megállás nélkül dolgozóit. Jelentéseket vitt a vörös vezérkar részére, sebesülteket szállított, többször ment keresztül a kai» nai kordonon, hogy a belvái'osba — a Szovjet Moszkvába jusson. A telefon nem működött- Vakmerő vörös hírvivők és az előőrsök tartották fenn az összeköttetést a központ és a távoli területek között. November 1-e reggelén Luszja a Kaluzsszkaja-térre, a Poljakob- vendéglöbe ment, ahol a kerületi forradalmi katonai bizottság vezérkara tanyázott. Vadászcsizmás ember az asztalra hajolva, térképet nézett■ Fekete szakáll, göndör haj és sasorr adott arcának szigorú, ünnepélyes kifejezést. »Ilyennek képzeltem az igazi kommunistát!« — mondta magában ■Luszja. A vadászcsizmás Pável Kartovics Sternberg csillagász- professzor, 'a zamoszkvorécsijei |l'örds Gárda vezérkari főnöke volt. ~ ; Luszja töltényeket kért az Osz- trojonkán harcolók számára. Utána megbízták, vigyen egy nagyon fontos üzenetet a központba. Az üzenetben arról volt szó, vegyék használatba a hathüvelykes ágyúikat, mert másnap reggel — ha fi junkerek nem adják meg magukat — általános támadást kez- jcfenek • ellenük. | Luszja vállalta az üzenet ‘továbbítását, azonban ragaszkodott Ülthöz, hogy előbb a kért töltényeket maga vigye az Osztrojen- kán harcolókhoz.. — Ea/i ott egy fiú a sikátorban, a Görögdinnye. Megígértem neki, hogy visszajövök a iölté- ppékkel. j ,— Meg fogják ölni! — Jogomban 1áll meghalni a forradalomért! — felelte Luszja. Kora reggeltől feküdt Görögdinnye a mellvéd mögött, görcsösen markolva puskáját. Töltény nincs. Ma niár csak a 'legfőbb lövészek kapnak töltényt. Egyszerre csak mozgolódás td- síitídl. Minden megélénkül a ínetf- véden. A házak falához lapulva Luszja jön az utcán. Néhány vörösgárdista követi. Kis ládákat hoznak. A töltények! A gperek egy szempillantás alatt ialpraugrott. Fegyvere légimül a mellvédről. — Maradj, megöl neki — kiáltott valaki. De Görögdinnye már td is ugrott és karját fegyvere után nyújtotta. Tompa csal tanás — a golyó keresztül fúródott a gyerek mellkasán. . — O a disznókl — kiáltotta Luszja és keresztülfutott az óit- k’áii a Sebesült felé. Elesett. Először mindenki azt bitte, hogy csak megbotlott és mindjárt fel is kel. De nem kelt fel... Egy junker golyója szíven- találta. j ... A Vörös-léren a Kreml tövében temette el Moszkva az ütközet halottjait, azokat, akik a szovjefhatalomért vívott forradalmi harcokban estek el. — Igyekszem nem sírni, a maguké volt — mondta Luszja apja h hány bajlársainak. — Tiszta színűvel ment 'magukhoz és büszkén halt meg. Nem sírok. Az első októberi évfordulón az ütközet halottainak cmlékiáblája felavatásán Lenin mondott beszédet: — Elvtársak! Az októberi 'harcosok emlékére tegyünk esküt emlékművük elölt, hogy követjük példájukat az ő rettenthetetlenségük és hősiességük szellemében. Jelszavuk legyen a mienk ,is, az egész ország lázadó munkásságáé! A jelszó: »Győzelem, vagy halálI« Félegyháza készül Sztálin elvtárs 70. születésnapja megünneplésére Kovács Koos Zoltán ügyosztályvezető szobájában lelkes kultúr- vezetők gyűltek össze, hogy megbeszéljék, milyen kullúrprogram- mal ünnepük a világ dolgozói nagy (vezetőjének, Sztálin elvtársnak születésnapját. A tömegszer vezetek vetélkednek, melyik tudja szereletét, hűségét és ragaszkodását diaiban, prózában szebben és jobban kifejezni ezen a napon. Kiskunfélegyháza megyei város átérezve a kultúlmunka fontosságát, Sztálin elvlárs 70.-ik születésnapjára több értékes dijat ajánlott fel ez alkalomra a Szabadművelődési Bizottság keretén be’ül rendezendő tehetségkutaló versenyre. — Nem lehet nagyobb öröm és megtiszteltetés egyik kulüíro- sunk számára sem — mondotta Némedi Imre a Gépgyár kiküldöttje — mint Sztálin elvtárs születésnapján szerepelni, ezért igyekszünk mindannyian, hogy a díjnyertesek közé kerüljünk.
