Délpestmegyei Népújság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)

1949-09-25 / 39. szám

1949. szeptember 25. Délpeslmegyel Népnjság 5 Az utolsó szó jogán clcífflKcrl hftngttrogtch a vödloüah Csütörtökön a Vasas-székház nagytes­tűében a vádlottak beszéltek. Amikor fai elnök meghirdette,hogy az utolsó Sió jogán szólhatnak, a hallgatóság, az üzemek munkásai, nők, férfiak várako­zóan néztek az emelvény felé. Mi mon­danivalójuk lehel azoknak, akik alá­aknázták a dolgozók országút, mit mond halnak azok, akik tűzcsóvával jár­tak a nép között, milyen szó tolulhat ajkukra azoknak, akiknek szájából az árulás rothadt levegője árad, miről be­szélhetnek azok, akik röviddel ezelőtt -triég gyilkos tőrt szorongattak véres ke- tűkben? Az utolsó szó jogán... ís az utolsó szavakban is megnyitná- hult, apái a lényegük. A cinikus, a gyá­va, a mindenre elszánt kalandorok ma­gatartása. Rajk még megállapítja, hogy fTito Hitler útján halad és ennél a meg- filbapltásnál nem is jut tovább. Szinte hlhiOóan erősíti meg mégegyszer, amit kútár ország-világ tud róla, hogy ö Tito- flitler egyik magyarországi főmegbi- Üattfa. 'Pálffy, a fasiszta Horthy-tiszl rész­A szakszervezeti székházban tartott szakmaközi összvezetőségi értekezleten a termelékenység fokozásáról tartottal; megbeszélést. A SzOT Pestmegyei Bi­zottsága megbízásából Aperianov Ilona elvtársnő tartott beszámolót. Előadásá­ban rámutatott arra, hogy a Rajk-eset fokozott éberségre és fokozott terme­lésre kötelez. Rákosi elvtárs megálla­pította, hogy az üzemek termelésében hibák vannak, amiket ki kell küszö­bölni. Szilárdítani kell a munkafegyel­met és ki kell szélesíteni az egyéni ver­senyeket. Most már azt is meg kell nézni, kiket veszünk fel a Szakszerve­zet tagjai sorába, mert furfanggal be­tolakodhatnak oda nem való elemeik. !Farkas Mihály elvtárs, SzOT járási titkár az üzemi bizottságok feladatait vázolta felszólalásában. Hiba az, hogy egyes üzemekben érteimiségellenes han­gulat van. .— Haladó értelmiség nélkül nem tud­juk az országot építeni. A Rajk ügy arra hétteli a hangját, mint egy rossz ri- nacs. v — Ma már a bíróság elölt nem az ízz ember áll, aki a múltban voltam... t— mondja Mussolini és Tito tanítványa. Valóban, nem az az ember áll most a inagyar nép színe elölt, mint aminek az utóbbi néhány évben megmutatko­zott. A vizsgálat és a tárgyalás lerán­totta róla az álarcot, megmutatta igazi valóját: a hidrobbantó, kegyetlen,mun- kásgyűlölö »tiszt urat«. Szönyi szemforgatva állapítja meg, hogy a pőjitikai árulás az ellenség tá­borába vezet... így van. Ez az igaz­ság. A dolgozó nép azonban megkérdi, 'miért csak az utolsó szónál állapítja tpieg és miért nem akkor, amikor az felső bűnös, áruló szót váltotta a nép Iellenségeivel, az imperialisták ügynö­keivel? Szalui András reszkető hangon kéri, 'hogy kegyelmezzenek éleiének... Sza­vaira a terem hangos moraja felel, inint ha clz a Gí hősi halott küldené fel­háborodott tiltakozó üzenetét, akiket int 'bennünket, hogy tanuljunk, fokoz­zuk a munkafegyelmet és ezen keresz­tül a termelést. Felolvasta a verseny­kihívásokat. Fehér István elvtárs, MDP titkár ki­jelentett’, hogy a kémbanda leleplezése szükségessé teszi azt, hogy új aktí­vákat vonjunk be, új munkáskáderekre van szükségünk. De meg kell akadá­lyoznunk, hogy ellenségek jussanak ve­zető helyekre. Harcolnunk (kell az ellen­ség ellen a munka fokozásával. Az értekezlet táviratot küldött Rákosi elvtársnak: \A kecskeméti szakszervezeti össz- aktiva üdvözli Rákosi Mátyás elvtársat, aki hatalmas tudásával, éberségével le­leplezte az imperialista ügynököket, ha- áírik elpusztítására törő Rajkot és kém­bandáját. Kérjük, hogy ezekre a geng­szterekre sújtson le a nép ökle, hogy megkapják ezért a gaztettükért megér­demelt legsúlyosabb büntetésüket. Kecs­kemét szervezeti dolgozói. Szalai juttatott gyilkos puskacsövck elé. ’ Brankov egyik legsötétebb figurája ti kémek, árulók, bérgyilkosok díszes társaságának »becsületről« beszél. Ez a szó a Tito és az imperialisták ügy­nökének szájából úgy hallatszik, mintha bgy apagyilkos a szülői szereidről tar­tana előadást. Egyik tizenkilenc, a má­sik egy híján húsz. Lényegében semmi­ben sem különbözik tőlük Ognyenovics, Korondg és Justus, akik még felszólal­lak az utolsó szó jogún. Az utolsó szó elhangzott. A végső szót azonban a magyar dol­gozó nép fogja kimondani. A dolgozó nép, amelyiknek munkáját, éleiét, elért eredményeit és nagyszerű jövőjét akar­ták felrobbantani és vérbe fojtani a brigantik. A Végső szó a dolgozó népet illeti mindenütt az egész világon és ennek a végső szónak a kimondására készülnek Kínában, Franciaországban, Olaszországban, Vietnamban, Indonéziá­ban és mindenütt, ahol a dolgozó nép öntudatra ébredt, hogy ítéletet mohi* fon elnyomói, kínzói és az imperia­lista, háborús gyujlogatók fölött. Az egész ország dolgozó népe meg­mozdult a fíajk-bűnper tárgyalásának hatása alatt. Délpcslmegyében minden kisgy ülésen, értekezleten, párt napon ezer meg ezer hozzászólásban nyilatkoznak rmeg a dolgozók. \Százával küldik a leveleket a szerkesztőségekbe. A nép Pmr Ítélt: lfakil az árulókra! A megnyilatkozásokból azonban nem­csak ez látszik. A nép nemcsak ítélt, a nép tanult is. Sokat tanait a vádirat- tból és a tárgyalásból a dolgozó magyar 'nép. Es elhatározás is született benne. Elhatározta, hogy még keményebben tarcol és még többet és jobbat termel. Pénteken délben Rákosi Mátyás elv- társ meglátogatta a városföld: Dózsa térmelőcsoportot. Megtekintette a tehe­nészetet és elbeszélgetett az otthon levő szövetkezeti tagokkal. — Mindenkire emlékszik — meséli Tóth Mihály szövetkezeli lag. — 'Ke­reslte a sók szőke, gyereket, mert nem látta őket. Minden érdekelte, ahn ve­lünk történik. Hogy vannak az asszo­nyait?? Elégexlellek-e? Jut-c már több pénz a konyhára? Parasztasszonyok haragja A városföldi Dózsa termelőcsoport tagjai egységesen elítélik Rajkot és tár­sait. Brovinszki Mihályné véleménye szerint Raj kot, Pálffyt és Szőnyit azért kell kivégezni, mert mindazt, amit 3 év alatt felépítettünk, azt rombadönle- nék. Kovács Sándorné a legnagyobb fel­háborodással vette tudomásul, hogy egy ilyen ember, mint Rajk, akinek a demokrácia minden jót és szépet meg­adott, akit a nép bizalmába fogadott, el akarta árulni a munkásokat és a parasztokat. Molnár Sándornénak tetszik, hogy öármennyire is ravaszul igyekeztek ki­játszani Pártunk éberségét, nem sike­rült. Rákosi elvtárs figyelmét semmi sem kerüli el. Bánó Gáborné méheslaposi asszony mondja: — A nép ellen törtek, s utolérte őket 'a nép ítélő keze. Nem szabad: azonban a büntetéssel napirendre tér­nünk a dolgok felett, még sok ellen­sége van a szocializmus építésének és úlon-útfélen veszélyeztelik nehéz, fele­lősségteljes, országépitő munkánkat. Diákok véleménye — Jellemző Rajkókra, "hogy azzal a Titóval szövetkeztek, áld Hitlerrel is összejátszoll és kiegyezett volna mi­niszterelnökségért. Amint látszik, na­gyon szép társaság szövetkezett elle­nünk... Horváth Teréz, közgazd. leány­gimnáziumi éltanuló. — Pálffy a régi iskola neveltje. Az új iskolákban, igv a középiskolákban is olyan nevelést kapunk, hogy onnan kikerülve nem féktelen becsvágy fog vezetni bennünket, hanem a közössé­gért, a szocialista Magyarországért fo­gunk l>ecsü!etesen dolgozni. Sófalvi Tibor, IV. gimn. tanuló. — Kérdezte, hogy ntit ál,■arunk a jövőben csinálni?... Mondtuk, hogy ta­nyaközpontot akarunk létesíteni. Azt mondta, elég közel vagyunk a városhoz, Vegyünk inkább egy gépkocsit 'Ss jár­junk be a városba művelődni, szó­rakozni. Ebben is igaza Van, mint min- flenben. Könnyebb gépkocsit venni, mint tanyaközpontot építeni! Rákosi elvtárs továbbutazóit kísére­tével, de látogatása ismét mély nyo­mot hagyott a dolgozó parasztokban Ezer szeme van a Pártnak A monkaverseny fokozásával felelnek Kecskemét szervezett dolgozói az ellenségnek Ráköss Varosfoldon Langó Eszter elvtársnő, élmimkás. Tettekkel bizonyította, hogy érti, hogy •övé az üzem, övé az ország. A Barnevál sőt az egész ország legjobb koppasz- ‘tőja igy nyilatkozik: | — Nem is tudom, 'hogy lehel egy­valakiben, aki embernek mondja ma­gát, ennyi állati vérszomj. Tudták a bestiák, hogy vezérünk Rákosi elvlárs esetleges meggyilkolása nagy sebei ütött volna a magyarság szivén, de azt el­felejtették, hogy' az öklünk kemény és 'megbosszulunk minden támadást. Nagy Ede Barneváli munkás így vélekedik az ügyről: < — Azt hitték ezek, hogy egy népet •orruknál fogva tudnak sokáig vezetni. De azt nem vették bele a számításukba, hagy a Pártnak ezer szeme van. Biró István szeszfőzdéi munkás: — Sokat Toglalkozlat bennün|ket a Tárgyalás. Rajk vissza akarta állítani azt a világot, amikor a hozzá hasonló banditák nyúzták a dolgozóikat. Bele tört a bicskájuk. Ilyen világ nem lesz többé, az biztos! Y)zv. Kovács Józsefnél a Barnevál munkásnője: ' — Nem lehel gyűlölet nélkül gon­dolni rájuk, akilk minket az imperialis­ták piacára akartaik hurcolni. A Párt azonban megmutatta, hogy nem leszünk többé rabszolgák, erősek vagyunk és vigyázunk szabadságunkra. Rajk Lászlót, Szónyi Tibort és Szalai Andrást halálra Ítélte a néplríróság A nepbiróság különtanácsa szombaton délelőtt 9 órakor hirdette ki a« ítéletet Rajk László és bandájának népellenes bűnügyében. A Magyar Népköztársaság nevében Rajk Lászlót, Szönyi Tibort és Szalai Andrást a nepbiróság halálra ítélte. Brankov Lázárra és Justus Pálra a rrépbiróság életfogytiglani fegyháe- büntetést szabott ki, Ognyenovics Milánra pedig 9 évi fegyházbüntetést rótt. A' népbiróság hatáskör hiányában nem Ítélkezett Pálffy György és Kö­röndi/ Béla fölött, ügyüket uz illetékes katonai bíróság elé utasította. Megvédjük eredményeinket! Kecskeméti vasmunkás a főtárgyaláson — Hirtelen nem tudom megmondani, mit éreztem, amikor Rajknak és hozzá­tartozó kémbandájának aljas aknamun­kája és kétszínűsége (kiderült. Mi vá­rosházi altisztek követeljük a dolgozók­nál lióival együtt, hogy a magyar nép bírósága kíméletlenül sújtson le Rajkra •®s a "hozzátartozó kémtjamlára. Egyben megköszönjük szeretett Vezérünk, Rá­kosi elvtársnak, 'hogy éberen őrködött azon, hogy népi demokráciánk vívmá­nyait megőrizhessük, fejleszthessük és leleplezte minden munkát lerombolni feljárókat, a nép ellenségeit. Serement László altiszt. > —> Mi, a közigazgatásban dolgozó nők követeljük, hogy Rajk László és kém- bartdójú nyerje el méltó büntetését! Egy­ben ijérclet teszünk, hogy mégmgyobb szorgalommal, tanulássál és hűséggel állunk a mi szeretett bölcs vezérünk, Rákosi Mátyás melleit. Silló Irén. — Olyan példás büntetést kérünk, hogy lia a magyar nép között volna még Raj kékhoz hasonló gondolkodású egyén, örökre elmenjen a kedve ilyen vállalkozásoktól. Mi, a városi kézbesítő hivatal 53 dolgozója, Rajkéknaik aljas összeeskü­vésére azzal válaszolunk, hogy a hi­vatali munkánkkal járó teendőinket ezentúl még pontosabban és eredmé­nyesebben fogjuk népünk érdekeinek szeme lőtt tartásával végezni,- Kovács József városi kézbesítő felügyelő. Ábrahám Ferenc kecskeméti vasmun­kás résztvett a keddi tárgyaláson. Be­nyomásairól a következőiket mondja: — Engem és a többi munkást is,, akik a tárgyaláson jelen voltak, meg­döbbentett a: az arcátlanság, ahogy Rajk és társai beismerték, hogy ők a munkásosztály ellenségei. Cinikusan jó­gád Iák a Vádakat, amit a tanuk rájuk vallottak és látszott az arcukon, hogy nem azt sajnálták, hogy ezeket az al­jasságokat elkövették, hanem, hogy meg­valósításuk nem sikerült- Felháborító az a tűd gyűlölet és megvetés, amit a munkásosztály, a dolgozók irányában mutattak. Az egyik vádlott például, ami­kor kihallgatták, nevetve jött be és mosolyoyvu vallott. ! — Csak itt tudtam igazán meglátni és fölmérni, hogy a írockisták milyen- veszedelmes ellenségeink, és hogy mi­lyen nagy veszélyt hárított el Pártunk Vezetősége és Rákosi elvtársunk a le­leplezésükkel. A tárgyalás folyamán az imperialisták által kiépített kémszerve- zietröl hullt le a léptél. — A jelenlevő nagyszámú munkás feszülten figyeli a tárgyalást, ahol szem- lől-szembe áll vele árulója és vallja be fi 'dolgozók ellen elkövetett vétkeit. A fölháborodás moraja fut végig a tér­imén és egyre nő, amikor ptéldúul meg­tudják, hogy Rajk saját maga adta át egy fasisztáinak a Köztársasági Érdem­rendet. — Sohasem fogom elfelejteni ezt a napot, amely még jobltan megedzett at osztályellenséggel szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents