Délpestmegyei Népújság, 1949. augusztus (3. évfolyam, 32-35. szám)

1949-08-14 / 33. szám

2 Dúlpcsímegyei Népnjság 1949. augusztus 14. Gondolkozzatok! Mikor láttad te falragaszon, hogy tanulj louáibb: nép fia! ifloyy lehetsz mérnök, vegyész, orvos, tudós, Vagy rangos katona! Hogy nem pénz és vagyon kell hozzá ieztán, csak ész és akarat, és nem kell letagadnod ősöd, hogy megharcolhasd harcodat! S hogy nem kell pirulnod a ipádban többé, mert kopáU a ruhád, lés nincs rend, arríely annak liédné, tki megszól érte, — igazit! filikor láttál te magyar földön in eked épülő államot? Bitang, ki szótlanul kiállja! t— Gondolkozzatok, magyarok! CSORDÁS NAGY DEZSŐ. Vasárnap délelőtt a /pártszervezetek, tömeg és szakszervezetek filmpropagan­distái részvételével, jól .sikerült ankétot rendezett a Magyar Dolgozók Pártja, a film időszerű ^kérdéseiről. Bálint TAszló, a párt kultúrfelelőse ismertette a vetítésre ,kerülő Égő város című filmet, majd rövid beszédben hangsúlyozta, hogy m'ilyen fiagy be­folyással van a filmművészei a töme­gek szellemére, tehát ,a filmpropagan­distáknak ismerni kell azokat a célo­kat, melyeknek szolgálatában a haladó- szellemű realista film ,készül. — Amíg a kapitalista rendszerben minden filmművész ki van szolgáltatva a' tőkés haszonlesésének, addig a szo­cialista szovjet filmművészek szabadon, szivük és lelkiismeretűk diklálása sze­Felszámoljuk az elavult módszereket az építőiparban !A 3 éves terv feladata elsősorban az újjáépítés, a háború okozta károk hely­reállítása és ebben a munkában építő­iparunkra is nagy feladatok hárultak, Ha azonban az ötéves terv hatalmas célkitűzéseit tekintjük, úgy azokban az építkezésnek eddig Magyarországon még soha nem tapasztalt méretű feladatai bontakoznak ld előttünk. De nézzük, tnit mutatnak a számok. Magasépitke- eésre — gyárak, mezőgazdasági épít­kezések, lakóliázak, szociális és kul­turális építkezések — 1948-ban 350 millió forintot költöttünk, 1949-ben már 1300 milliót, 1950-ben pedig 1900 millió forintot tesz ki ez az összeg. Az 5 éves férv során pedig összesen Í4 milliárd forintot! A legnagyobb munkáslétszám 1948-ban 20.000 volt, 1949-ben ez a szám 65.000-re, 1950-ben 90.000-re fog femelkedni, tehát 2 év alatt 4 és fél­szeresére. Komoly, szervezett építőiparról az államosításig nem beszélhetünk. Az ál­lamosítás óta jelentős előrehaladás tör­tént ez iparág szétforgácsoltságának megszüntetésére, !az építőipar új alap­jainak lerakására. Modern, fejlett építő­ipar gépesítés nélkül nem képzelhető el, de ahhoz, hogy építőiparunk való­ban eleget tegyen a támasztott köve­telményeknek, a tennivalók egész sora vár az építőipar dolgozóira. A felada­tok középpontjában az önköltségcsök­kentés áll. Ma még túlságosan drágán építünk és ez komoly veszélyt jelent terveink végrehajtásában. Gondoljuk el, hogy minden százalék önköltségcsök­kentés az 5 éves terv során az építke­zéseknél W) millió megtakarítást jelent. Rákosi elvlárs a MDP Központi Veze­tőségének május 31-1 ülésén hívta fel az építőiparban észlelhető hibákra a figyelmet. A minisztertanács július 13-án pedig határozatot hozott az építőipar döntő kérdéseiről, elrendelte a terve­zésnél és kivitelezésnél mutatkozó leg­szükségesebb tennivalókat és ezek alap­ján az önköltség 15 százalékos csök­kentését. Abban, hogy valóban felszámoljuk az elavult munkamódszereket, a még mutatkozó szervezetlenséget, a gépek rossz kihasználását, hogy emeljük a termelékenységet és jelentős mértékben csökkenthessük az építkezési költsége­ket, az építőipar Valamennyi dolgozó­jának részt kell vennie. A felépülő gyá­rak. erőművek, gépállomások, iskolák, kultárházak, lakóházak, mind-mind élet- szinvonalunk emeléséi, 5 éves tervünk sikerét, a szocializmusért folytatott győ­zelmes harcol szolgálják! rint alkothatják műveiket. Nekünk a filmben is a Szovjetunió követendő példaképünk, a szovjet filmekből meg kell ismernünk küzdelmeiket, győzel­meiket és a szovjet nép felszabadult optimista érzésvilágát. ' Megemlékezett arról a (hatalmas si­kerrel, melyet a Talpalatnyi Föld ara­tott a marienskalaznéi filmfesztiválon, ahol a két Jiatalmas szovjet filmalko­tás, a »Sztálingrádi csata és »Találko­zás az Elbán« pögött harmadik nagy­dijat fiatal fejlődő filmgyártásunk nyer­te el. , Kultúrpolitikánknak minden területen be kell kapcsolódni a társadalmi hala­dásért folytatott harcba. Sztálin elv­társ szavait idézte: »'A tömegekre gya­korolt rendkívüli hatásával a film segii a munkásosztálynak és,pártjának a dol­gozók szocialista szellemi nevelésében a szocializmusért folytatott pare szer­vezésében a nép kultúrájának és poli­tikai harckészségének emelésében.« A lenyűgöző hatású Égő város be­mutatója után került sor a vitára. Szinte minden felszólaló egybehangzóan pl la­pította meg, hogy ,mennyire tanulsá­gos volt a film. Kdhafda Lászlóné, élel­mezésiipari munkásnő szerint ez a film is közös célunkat ^szolgálja, harcolni a békéért minden erőnkkel a kultúra területén is. Szabó Miliályné kiemeli, mennyire nem egy főszereplőre ya:i a film fel­építve és kicsendül p filmből, hogy az ellentéteket az egyes emberek között a reakció mesterségesen <szitja. Gellmann JóZsefné a lengyel szabad­ságharcosok hősi küzdelmére mutatott rá: — így Jíell harcolni egy népnek szabadságáért minden imperialista íá- madás ellen. Bondor Gyula fanmnkás .szembeállítja az amerikai szirupos, giccscs romboló hatású filmeket a szovjet filmek s általában a népi .demokráciák filmjeinek nevelő, tanító, a haladás szolgálatában Siló szellemével, tartalmával. A több mmt }iá;romórás filmankét végén Csikós Mátyás gépgyári munkás versenyre hívta ki p filmpropagandis­tákat a szovjet filmek népszerűsítése, a mozi látogatottságának emelése te­rén, amit egyhangú lelkesedéssel fo­gadlak el. Győztes: az ókécskei tűzoltóság 1 Vasárnap egész napon át tartó tűz­oltóverseny volt Ujkécskén, amelyen a járás valamennyi tűzoltósága résztvett. A verseny zsűrije: Sigmond János kecs­keméti tűzoltó őrnagy, Végli Géza kis­kunfélegyházi tűzoltó százados és Fekete László és Varga László voltak. Tri­bünről nézték végig a tűzoltócsapatok fejlett és- minden várakozást felülmúló szép mutatványait. A csapatverseny győztese az ókécskei tűzoltóság volt;,, akiknek az emléklapot Sigmond János buzditó beszéd kíséretében adta át. A verseny után szép sport-bemiftatot tartottak a tűzoltók, amelyen bebizo­nyították, hogy az állami tűzoltóság fontosnak tartja a tűzoltók rugalmassá­gát, ellenálló képességét fejlesztő spor­tok gyakorlását. Tanítók hulfúresféltie A szaktanítói tanfolyam hallgatói pén­teken nagysikerű kultúrestét rendeztek. A hallgatók mindannyian nevelők, akik nemcsak a katedrán, hanem a kultúr- dobogón is megállták helyüket és szo­cialista öntudattal küzdenek a népek szabadságáért és békéjéért. Zsigó Katalin és népi tánccsoportja gyönyörű körforgó táncciklu.st mutatott be nagy sikerrel. Biró Károly egy Ma­jakovszkij1 verset szavalt átérzeít elő­adásban. Komócsik Klára és Németh János orosz népdalokat énekeltek siker­rel. Dánfi Benő szavalata is nagy tet­szést aratott. Dicséretet érdemel Pilbauer TmszIó énekkar-vezető és kórusa, valamint Gombos János, aki tökéletesen össze­kötötte az est műsorszámait. Az idő már éjfél felé járt, mikor a kullúrest végétért és a nyitott abla­kokon büszkén tört ki a dal: Egy a fel- szónk a béke, harcba boldog füvéért megyünk... Derényi István.- A MAGÁNALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETE 15-én, hétfőn d. u. 6 órakor a városháza közgyűlési termé­ben taggyűlést tart. Előadó Tausz Já- nosné, a vidéki szervezési osztály ve­zetője. Tekintettel a tárgy fontosságára, megjelenés kötelező. A Jánka Kupái a kolhozban I Hol is volt a határ Nyugat- és Ke- let-Bjelorusszia közölt? Nem is olyan régen, csupán néhány [évvel ezelőtt a határ mindenki számára jálható s szinte kézzelfogható volt, s azok, akik Nyugal-Bjelorusszia területein járlak, keserűséggel és fájdalommal fátták a parasztok között a .szegénységet, elesett- séget elmaradottságot. Ma cmár nincs halár Nyugat- és Jíelet-Bjelorusszia kö­zött. A bolsevikoknak nem .kellett sok idő ahhoz, hogy a Nyugat-Bjelorussziát és embereit teljesen átalakítsák! A bjelo- rusz vidék elbűvölő és utolérhetetlen. Völgyek és halmok, prdők és mezők, sűrű bokrok között kanyargó folyók, festői tavak váltakoznak színes gazdag­ságban. Csak úgy váltogatják egymást a képek. Iíét-három kilométert lesz meg az ember s plyan magaslatra ér, mely­ről minden irányban messze lát el, vagy olyan völgyre bukkan, amelyben csak földet meg .eget lát, orrát meg­csapja az érett búza illata, a mocsári fű nedves hűvössége [Simogatja bőrét, s teli tüdővel szívja (be a kis tó üde leve­gőjét. Minden fényes, .napos, vidám és íminden hajladozik, dalol, pusog, zeng. Az erdős-dombos vidék helyenként Moszkva környékére emlékeztetne, ha nem lennének itt a csodálatos bjelorusz tölgj^ek. Csoportokban állnak, mint kis családok a dombokon s körülöttük, egészen a'domb lábáig lassan hömpö­lyögnek a gabonahuliámok. A tölgyek lábánál csillogva hallgat a gabona. — Nézzék csak, milyen a len, meg a burgonya ott a tavon túl! — mondja Grigorij Mitrofánics Kraucov, a Jánka Kupála kolhoz elnöke. S az (ember maga sem tudja, a lent nézze-e, vagy a büszke & gandos gazdát. — Túltelje­sítettük a tervet — fűzi hozzá a kol- bozelnök mosolyogva. — Szépek a távoli ligetek, de nézzék csak azt a malmot, a motort, amelyet nemrég kaptunk, nézzék ezt a kolhoz­fűrésztelepet. Elbűvölő a festői híd a folyón, — de látták már a gazdasági udvart? Az állattenyésztési terv előírá­sát ebben az évben már túlteljesítettük. Közvetlenül mellettünk ez a kis /te­herautó az első gépkocsi a kolhozban, örömünk és büszkeségünk. Es a klub, melyben önfeledten szó­rakoznak és szórakoztatják a lakossá­got a kolhoz fiataljai. Es a mozi! És az iskola! Nem nehéz megérteni mit jelent mindez azoknak az embereknek, akik hosszú évszázadokon át a föld­birtokosok rabszolgái voltak s még csak gondolni sem mertek ilyen életre, mint a mái. Szép a lombok közt megbúvó falu, — de nézzük inkább az embereket, a kolhozislákat. Nyílt tekintetíel, magasra emelt fejjel járnak, vidámak, barátsá­gosak és nagyon boldogok, hiszen gaz­dái a földnek, országuknak és sorsuk­nak. : — Kolhozunk a legelső a területen. Nagy Ilire van Jánka Kupálának! — mondja Grigorij1 Milrofánovics. — Négy kommunista és kilenc komszo- molista van a falunkban. Látják azokat a lányokat, akik ott mennek? A mi két Veránk. Az egyik —. Vera Ivanovna, — a Komszomotszervezet titkára és az ifjúsági Komszomol többíermelési mun­kacsoportjának parancsnoka. A másik Vera volt az első, aki megalakította nálunk a többtermelési munkacsopor­tot. A bjelorusz köztársaság 30 éves ju­bileumával kapcsolatban kilenc kolho­zistával együtt megkapta a Munka Vö­rös Zászlaja érdemrendet. Az idén az első Vera kötelezte magát, hogy 500 mázsa burgonyái termel egy-egy hek­táron. Es termel is. Látják ptt azt a három hektárnyi táblát? Az az övé. VJhi-ben alakult ni eg a Jánka Kupála kolhoz. Még egy évig sem dolgozhattak az emberek, amikor a német betolako­dók rájuktörtek. Feldúlták az egész kolhozt. Közben visszatértek a régi fiöldesurak, de parancsoló szavuknak nem volt foganatja. 1944-ben kezdődött a kolhoz másik étele. Mindent újjá kel­lett építeni, mindent élőiről kellett kez­deni. Nem kellett lelkesítés az emberek­nek, felszabadultan, örömmel dolgoztak. ' — Az idén, — beszéli Grigorij Mitro- fánovics — egyes családok egy-egy tonnát, sőt még többet is eladtak saját gabonájukból a kerületi péküzemnek. A magángazdálkodók tanultak a példá­ból. Kolhozunk, mint világítótorony mu­latta az utat valamennyi egyéni gaz­dálkodó számára. Falusi szovjetünkben ma már a parasztgazdaságok 73 szá­zaléka kollektiv munkában dolgozik. — Nos. itt va!n, a burgonyám, — mu­tatja büszkén Vera Ivanovna komszo- molka, a munkacsoport burgonyaföld­jét. Rövidesen harmadszor kapáljuk a burgonyánkat. így mondja: az én burgonyám, mert az »én« és »mi«, az »enyém« és »mienk« fogalma egybefolyt már, nincs »enyém« »miénk« nélkül. Az ember önkéntelenül elgondolkozik azon, mi lelt volna ebből a sudámö- vésű, csillogószemű, fiatal lányból, ha nem kerül a szovjet élet körülményei közé?! Keserves napszámosmunkát vé­gezne valamelyik földbirtokon, mint ahogy az apja lette azelőtt és semmi fény nem lenne, sem a lelkében, sem az életében. Most biztosan tekint a jö­vőbe, tudja mit akar és hová megy. Egészen fiatal még, de már résztvett a komszómolisták köztársasági kongresz- szusán és a Moszkvában megtartott össz-szöveíségi komszomol kongresz- szusra “is kijelölték, csakhogy megbe­tegedett — (»hogy sírtam akkor elke­seredésemben!«) — és nem útazhalott el a fővárosba. De az (ifjú komszomol- kál semmisem veszi le a lábáról. A talaj jobb megmunkálása, a bőséges trágyázás, a gazdag termés, — ezek a dolgok megvigasztalják. Ilyen embereket nevel Pártunk. Szár­nyakat ad nekik: repüljetek sólymok 1 És a sólymok repülnek is népünk di­csőségére. Nem messze a falutól, az út szélén öreg tölgy magaslik. Egész Bjelorusszia ismeri ezt a fát, magasabb és tere- bélyesebb valamennyi társánál. Igv nevezik: »A Jánka Kupála tölgyen. Ez alatt a tölgy alatt találkoztak a bjelo- russz irókongresszus küldöttei és ven­dégei, a Szovjetunió különböző nem­zetiségeinek képviselői a Jánka Kupála kolhoz parasztjaival. A zöld fűvön kör­beülték a tölgyet, s próbáltad volna csak megmondani, ki itt az iró, ki az értelmiségi dolgozó és ki a 'paraszti Sem arcról, sem beszédről, sem ru­háról, sem a melleken virilő rendjelek­ről nem tudod megkülönböztetni őket. És ebben is megmutatkozik az a cso­dálatos fejlődés, melyen Nyugat-Bjelo- russzia keresztülment, mely elmosta a határt a két Bjelorusszia között, s sze­med előtt kibontakoznak a jövő kör­vonalai : a kommunista társadalom jelei, Alexander Jdsin. . Film-ankét Kiskunfélegyházán

Next

/
Thumbnails
Contents