Délpestmegyei Népújság, 1949. július (3. évfolyam, 27-31. szám)

1949-07-31 / 31. szám

■ ua«v«| wwavau w fermliigbcguatf^sf Pestmegye törvényhatósága jó munkát végzett Működnek az EPOSz brigádok a VIT jegyében . A*MA6YAR*DOLGOZÓK«PÁRTJ/(NAK«POLITIKAI»N Etil apó a* Ul. évfolyam 3f. szám Ara: 60 fillér £1949 július 31, vasárnap a világszabadság költője a forradalom harcos költője Nem ok nélkül mondják a magyar kommunistákról, hogy azok az 1848-as forradalom örökösei, beleljesitői, esz­méinek megvalósítói, továbbfejlesztői. Nap-nap után találkozunk olyan gon­ddalokkal, elvekkel, melyeknek ha­zánkban első megfogalmazója, a száz év előtti forradalom mozgatója, legcéj- tudalosabb képviselője Petőfi Sándor volt. Sokan azt hiszik, hogy bizonyos problémákat csupán mai küzdelmeink vetettek fel. áz osztályharc élesedése tesz időszerűvé, de ha alaposabban meg­vizsgáljuk akár legégetőbb feladatain­kat is, keletkezésük gyökereit megta­láljuk a haladás kérdéseinek történelmi hagyományai között. Petőfi már hosszú emberöltőkkel ez­előtt kifejezte, hogy mindenféle zsar­nokság ellen csak a haza önállósága, a népek szabadsága segít, a tömegek icsak a belső bitangok és álnok kirá­lyok elpusztításával szerezhetik meg boldogulásukat. A minden áldozatra kész hazafisúg és a kelettől nyugatig kivívandó világszabadság szolgálatában alkotott és élt, szóval és tettel. Forra­dalmat szervezett a tétova kortársak észheztéritésére és hősi halált halt esz­méinek diadaláért. Haza és szabadság, ez a két szó, 'melyet Először tanuljon dajkától a gyermek? ’fis ha á csatában, a halál eléri, TJtolszor e két szót mondja ki a férfi! í Tisztán látta, hogy ez a két fogalom szervesen összefügg egymással s bár nem ismerhette az osztályharc törvé­nyeit, ösztönösen megénekelbe minden ország elnyomottjának közös ügyét. Ahogy Révai József elvlárs irta: »A szabadságot úgy énekli meg és úgy ünnepli, mint egy világot mozgató erőt.« Érezte nemzetünk nagy forradalmi erö- fesziíésének egyetemes jelentőségét, a szabadságharc eseményeit az egész világ meggyötört népeinek sorsához mérte. Szinte dialektikusán fűzte össze a je­lenségeket, az itthoni reményeket és sikereket a haladó erők nemzetközi ösz- szefogásával, honvédeink nagyszerű bá­torságát a külföldi visszhanggal. Eredményeink mérlegelésénél soha nem maradt meg a hazai keretek kö­zött, győzelmünket az egész emberiség üdvére kívánta. A forradalom éveiben költeményei tele voltak a határon túli népek helyzetére való utalásokkal, ver­sei olvasása közben nem is lehet pon­tosan meghatározni, hogy a »nép« szó alatt csak a magyarokat értette-e, vagy anind az öt világrész valamennyi ki­zsákmányolt dolgozóját, a »népek ten­gerét«.. Mint igazi forradalmár, vállalta azokat is> akik »1 ecsendesü It e k« és »ma­gára hagyták a magyart«, mert az ál­dozat az igazságért sohase hiábavaló. Kossuth megállapítása szerint »a ma­gyar szabadságharc az első percétől hazánk halárain messze túl kiható európai érdekű volt, a mi harcunkban Európa szabadságának harca vivalott«. A közelmúltban mi magyarok különös­képpen megtanulhattuk, hogy a for­radalmak hősei nem válogatnak azok között, akikért elvéreznek. Hiszen sza­badságunk kiharcolásának vértanúi so­rában Petőfi és az Aradi Tizenhárom mellé a Szovjet Hadsereg hősi halotlai is fölsorakoztak. Ady Endre találó fogalmazása sze­rint, »Petőfi nem alkuszik«. KövetIgé­zeté s és tántoríthatatlan volt forradal­miságában, szünet nélkül támadott, kez­deményezett, lelkesített. 48—49-ben, a legnehezebb hónapokban rettenthetetlen lett. Tévedhetétlenül és világosan értel­mezte a tennivalókat, minden állítása beigazolódott, elvi dolgokban történel­mi érvényűvé váltak sorai. Békét, békét a világnak, De ne zsarnokkénytől, Békét csupán a Szabadság Fölszeplelt kezétől. Leszögezte, hogy nincs más választás, meg kell szerezni a Jogot a nép szá­mára minden áron, addig nem lehet nyugalma senki e föld fiának. A békét ő se hitte szelíd óhajtásnak, de felté­telhez kötött kemény követelésnek. S e feltétel biztosítása, a dolgozó milliók felszabadítása az urak járma alól, egy­ben a hon érdeke, amely eldől, ha & népben nem nyer új védoszlopot. így tér vissza minduntalan műveiben a nemzet létalapjaként az elnyomottak joghoz juttatásának hangoztatása, »az emberiség szent nevében«. Amit viszont — ha szükséges — a haza egyesüli erőivel kell kivívni. Rákosi elvtárs szavai szerint »A ma­gyar demokrácia büszkén és joggal hir­detheti tehát magáról, hogy örököse, végrehajtója, továbbfejlesztője a nagy negyvennyolcas hagyományoknak.«. Pe­tőfi ‘hagyatéka ' nemcsak kötelez ben­nünket, akik utódai vagyunk politikai célkitűzéseinek megvalósításában, esz­méinek elterjesztésében, de állásfogla­lásának időszerűsége példaként kell szolgáljon. A mi hazafiságunk a munka minél ercdményesebbélélele. A világsza­badságért a népek közötti szolidaritással küzdhetünk á Sfcovjetunió-vezelte béke­frontban, egy erős szocialista ország fölépítésével, Petőfi e íéren is útat mu­tálhat': Egy új hazát, ahol ne legyenek Kiváltságosok kévéig nagy tornyai, Sötét barlangok, denevérlanyák. Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a hap, a tiszta levegő. Pogány Ö. Gábor. Minden költő valami újat, valami újszerűt akar alkotni. De minden ' csak-formai újítás ha­zugság, ha nincs a forma mögött új belső tartalom, ha nem ez az új belső tartalom teremti meg a formát. A mi nagy forradalmi költőnknek, Petőfi Sándornak, verséi külső alakú­kat is annak a hatalmas vágynak ere­jétől nyerték, amelynek valóravál fásá­ért ő költeményeivel és tetteivel küz­dött, amelyet az irodalomban megvaló­sított és a politikában megvalósítani segített. Ez a Vágy: elszakadni a reform­kor módszerétől, a néphez nem sajnáh kozó és »megértő« módon, hanem a nép követeléseit a nép nevében kemé­nyen kimondani. Tiszta vizet önteni a pohárba. Természetes, hogy az egye- nesakaratú Petőfi költészete formájában is forradalmi egy szer rííséget mutatott: a már mindent végiggondolt ember nem habozó, nyiltszavú, mindenkihez szóló egyszerűségét. De ennek az egyszerűség­nek a gazdagságát is. Az öntudatra éb­redő nép ügyéért a nép nyelvén szóló költőt föllépésekor formai oldalról tá­madták meg azok, akik a lényegtől fél­tek. Petőfi a. lényéggel válaszolt nekik, mikor verseit vitézeknek nevezte. »Ron­gyos legények, de Vitézek...« Ita szem- ügyre vesszük őket, látjuk, hogy nem is rongyosak. Hiszen tudta Petőfi ezt is. Egyhelyült igy ir birSlóiról: »Ezeknek az uraknak a magyar rímről és mér­tékről f ogalmuk ' sincs ... Ha néhol egyes kifejezésekre s a. tárgy­ra nézve szabadabb vagyok másoknál, ez onnan van, mert énszerintem a köl­tészet nem nagyúri szalon, hová csak fölpiperézve, fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, melybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni... Végre, hogy bennem szaggatottság van, az, ’fájda­lomvaló, de nem csoda... Áz én éle­tem csatatéren folyt, a szenvedések és szenvedélyek csataterén... Aztán e szag­gatottság nem is egészen az én hibám, hanem a századé. Minden nemzet, min­den család, sőt minden ember megha- sonlott önmagából. Az emberiség a kö­zépkor óta nagyot nőt ti, s még mindig g középkori,öltözet van rajta... így van az emberiség szégyen és szorultság kö­zött.« Az emberiséget szégyenből és szo­rultságából kivezetni, ez volt Petőfi cél­ja, hazaszeretetét ez hevitette izzásig. A nagy európai szabadságmozgalom s ezen belül a magyar nemzeti forradalom köllője szégyenről és szorultságról be­szél, valahányszor úgy látja, — és min­dig helyesen látja! — hogy d nemzeti forradalmi lendületében megtorpan, vagy arra még nem szánta rá magát. A népforradalmár Petőfi a küzdel­meknek nemcsak énekese, hanem har­cosa is volt. Politikája és költői hitvallá­sa egyek. Tetteit versei, verseit harcos cselekvései világítják meg. Költői és emberi programja: képviselni a népet és diadalra segíteni azt a forradalmi Magyarországot, »amely — mint írja —• bem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt,, hanem tetőtől-talpig új ruhába (dearja öltöztetni.« Az újra és újra ha­logatott, félig meghozott és vissza-visz- szavont reformok útjáról a forrada­lom útjára lépő nemzetet kíséri és ve­zeti, buzdítja és formálja ő, a forrada­lom költője, a forradalmi ifjúság, Már­cius Tizenötödike szervezője és vezére. < A pusztító és éltető láng énekese és gyújtója, a nép jogok kiyivója és őrzője a visszavonni és alkudozni készekkel szemben, a forradalom sodrában min­dig a napi feladatokra mutatott rá. A hazának és a népek nemzetközi szoli­daritásának, a világszabadságnak szol­gálatában éber volt, kemény és villám­gyorsan cselekvő. A múlt eseményeit pedig úgy ábrázolta, hogy azok a jelen küzdelmeire és a nem kivárandó, ha­nem kivívandó szabadságra, ä jöven­dőre tanítsanak. Petőfi, a költő, jós voltj de nem azt mondta ki, hogy mi lesz, hanem — mint minden igaz forradal­mi költő — azt, hogy mi legyen és e jövendőt ő, a negyvennyolcas forra­dalom plebejus balszárnyának meg nemi alkuvó vezére, nemcsak hirdette, hanem kovácsolta is. Műve útmutatás számunkra a harcos szocializmus útján. Eleven ez a mű! és ma is napi feladatainkra figyelmeztet bennünket. Figyelmeztet arra, hogy, szabadságunknak, békénknek, harcra- kész őrzői legyünk! Figyelmeztet arra, hogy végeznünk! kell a belső bitangokkal., a feudalizmus zsarnokságának örökébe lépő tőkék im­perializmus hazai cinkosaival: Köztünk van a legnagyobb ellenség, ' , A cudar, az áruló testvéreid S egy közülük századokat ront el, mint A pohár bort az egy cseppnyi méreg. Könnyű bánni külső elleninkkel, Ha kivesznek e belső bitangok. És figyelmeztet a népeknek hazasze­retetükkel egybefonódott nemzetközi szövetségesére. Bennünket, a Szovjet­unió vezette diadalmasan növekvő bé­ketábor tagjait, harcos szocializmusra, forradalmi következetességre és helyt­állásra tanít Petőfi, a népforradalomi nagyszerű énekese és kemény katonája. A harcot, melyben ő száz esztendeje életét áldozta, vívjuk meg az imperia­lista háborús gyuj tógátokkal szemben az ő szellemében I Devecseri Gábor. Kecskeméten és Félegyházán 3 Kecskeméten szombaton, 30-én este kezdőditek a Petőfi ünnepségek. A színházban a Magyar Acélárugyár zenekara, szinjátszógárdája és a Neményi Papírgyár tánccsoportja ad nagyszabású változatos műsort 1—2—3 forintos helyárakkal. Vasárnap délelőtt fél 10-kor a Magyar Dolgozták Pártja és a tömegszerVezelek megkoszorúzzák a Városháza és a Luther-udvar falában el­helyezett emléktáblákat. 10 órakor diszgiyűtés lesz a Városháza előtt, amelyre többezer dolgozó jelentette be részvételét. A pedagógus-tanfolyam énekkará­nak számai után Hatanda István elvtárs mond ünnepi beszédet, amelyben Petőfi politikai jelentőségét ismerteti. A tíiélutáni sportbemutatókon a Világ- ifjúsági Találkozóra készülő fiatalokat láthatja a város közönsége. Este a Katona József gimnázium nagytermében Aczél Tamás költő tart irodalmi előadást Petőfiről élvezetes kultúrműsor keretében. Mind a sportpályára, mind az irodalmi estre ingyenes a belépés. Kiskunfélegyházán vasárnap reggkl zenés ébresztővel nyitják rrieg az emlékünnepélyt. Délelőtt 10 órakor megkoszorúzzák a Petőfi szobrot a mun- kásdatoskör közreműködésével. Itt Kalo na Sándor, h MDP városi titkára bnond beszédet. 11 órakor az Ipartestület udvarán »Petőfi mai szemmé!« címen Aczél Tamás tart előadást. Este fél 8 órakor ugyanott szabadtéri szín­padon mutatja be kultúrműsorát a szombaton Kecskeméten szerepelt Magyar Acélárugyár és a csepeli papírgyár hatvantagú kultúrgárdája. Ünnepi be­szédet mond Tóth Dezső), a MDP budapesti kiküldöttje. I A MINSz V1T kiállítást rendez a Szakszervezetek Székházában, mely legész nap nyitva lesz. Az ünnepségekre és kultúrelőadásra belépődíj nincs. ^ NfSQR

Next

/
Thumbnails
Contents