Délpestmegyei Népújság, 1949. július (3. évfolyam, 27-31. szám)

1949-07-24 / 30. szám

,1949. július 24. Délpcslmegyel Népújság 3 Gondos vizsgálat után a taggyűlés megvitatja, kit vesznek tel a Pártba? »Pártunk ajtaján a szó szoros értel­mében százezrek kopogtatnak és kér­nek bebocsátást« — állapította meg Rákosi elvtárs a Közponii Vezetőség május 31-i ülésén, azóta a dolgozók legjobbjai még fokozottabban és szé­lesebb körben igyekeztek érdemessé válni, hogy nagy Pártunknak tagjelöltjei lehessenek. Kik azok, akik felvételüket kérik? Elsősorban szakszervezeti és egyéb tö- mégszervezeli munkában kitűnt élmun­kások, újítók, brigádvezetők, vagy bri­gádtagok. Falun a termelésben kivált földmunkások, a parasztság legöntuda- tosabb része, a termelőszövetkezetek tagjai, továbbá gépállomások, ’állami gazdaságok dolgozói. De nem maracl- nak ei értelmiségünk legjobbjai sem: tudósok, tervezők, mérnökök, írók, mű­vészek kérik felvételüket a Pártba és A Világifjúsági Találkozóra készülő magyar ifjúság számbaveszi nemzetünk értékeit, eredményeit, mindazt, amiről messze országokból jött, fiatal társainak be akar számolni. Büszkén soroljuk el hatalmas eredményeinket, amelyeket a Szovjetunió segítségével a többi népi demokráciákkal egyvonalban elértünk országunk építésében, a béke védelmé­ben. De az építés eredményein lúl fel- clevenitjük /szabadságharcos múltúnkat is. Elmondjuk majd, hogy a magyar népet, ifjúságunkat, népünk múltja, á békéért való harcos, kemény kiállásra kötelezi. S ezek-közben büszkén emlé­kezünk meg Petőfi Sándorról is, annál is inkább, mert Petőfi nemcsak a mi­énk, hanem az egész haladó emberiségé. Nevét világszerte jól ismerik a dolgo* zók, de különösen ismerik és kedvelik a szocializmus országában, a Szovjet­unióban. Mi magyar fiatalok kötelességünknek jártjuk, hogy a Világifjúsági Találkozón sokezer külföldi fiatallal megismertes- jsük a haladás, a szabadság nagy hor- cosát, Petőfi Sándort. A Világifjúsági Találkozóba békie. és a 'szabadság harcos nagy ünnepe lesz„ s 70 nemzet küldött­je kiáltja majd Petőfivel: »Békét, békét a világnak, de ne zsarnoki kénytől, bé­két csupán a szabadság felszentelt ke­zéből.« Bem József MINSz titkár, a Petőfi tanuló otthon lakója elmondja, hogyan élnek, mivel foglalkoznak az otthon la­kói, a félegyházi SzIT törzse. — Ahogyan az egész országban, úgy nálunk Félegyházán is biztosítja a népi demokrácia dolgozó ifjúmunkásaink azok a pedagógusok, akik eddigi mun­kásságukkal már bebizonyították, hogy céljuk a dolgozó nép szolgálata. A jelentkezők öntudatos szerénység­gel mondják el majd minden esetben, hogy hosszú hónapok óta a termelés fokozásával, a norma túlteljesítésével, újításokkal készülődtek a nagy napra, amlKor jelentkezhetnek a Pártba való bebocsátásra. Falusi elvtársak, a falusi dolgozók legjobbjai példamutatással, a munkaversenyben való élenjárással fá­radoztak azon, hogy érdemessé válja­nak a nagy megtiszteltetésre. A kitöl­tőit jelentkezési ivek, a mellékelt élet­rajzok arról tanúskodnak, hogy dol­gozó népünkben tudatosodott: nincs nagyobb tisztesség, mint a szocializmust építő Párt tagjának lenni. Nem kisebb figyelmet érdemel azon­ban az sem, hogy a nagyüzemek mun­életszinvonalának emelkedését. Minden kényelemmel berendezett új otthonunk, melyet Pártunk biztosított számunkra, kellemessé teszi a pihenés és a tanulás óráit. A tanulás, mely eleinte nehéz és fárasztó volt, ma szórakozás és fel­üdülés. — Nyáron, amikor kicsit kevesebb a tanulnivalónk, szabad időnket ének­léssel, sportolással töltjük, természete­sen azért az elméleti képzést sem ha­nyagoljuk el és főleg a Világifjúsági Ta­lálkozóra készülünk. Kivétel néLsül mindannyian elvégeztük az ötnapos VÍT tanjolyumot, hogy felkészülten ve­hessünk részt az ifjúság harcos talál­kozóján és felvilágosító munkánkkal erősítsük a békefrontnak ezt a hatal­mas táborát. — Ifjúmunkás társaim ígéretet tet­tek, hogy jobb munkával és több ter­meléssel segítik a szocialista tervet, hogy a közöttünk megjelenő külföldi fiatalok lássák, mi a Szovjetunió pél­dája nyomán virágzó országot építünk, hogy fiaink a munkás-nemzetköziség- nek minden áldozatra kész harcosai. — Pártszervezetünk munkáját teljes erőnkből támogatjuk. A választási agi­táció során szerzett tapasztalataink ki­használásával végezzük munkánkat a terménybegyűjtéssel kapcsolatban, re­méljük a választáshoz hasonló, vagy még azt is felülmlóú eredménnyel. — így háláljuk meg demokráciánk gondoskodását, igy akarunk továbbra is dolgozni azért a közös célért, mely mindannyiunk számára biztosítja a fel- emelkedést, a gondtalan jövőt. kásái, a falvak lakossága, a dolgozó tömegek széles rétegei milyen körülte­kintő gondossággal vizsgálják meg a jelentkezőket. A dolgozó parasztok meg­tárgyalják, hogy a lagjelöltségre jelent­kezők valóban, kiérdemelték-e ezt a leg­jobbaknak járó megtisz teltetést. A mun­ka sűrűjében is szakítanak: magúknak időt, hogy megvizsgálják: 'biztosVték-e arra a jelentkező egész élete, hogy né­pünk vezetőinek sorába tartozzék, jó kommunista legyen. Nem mulasztják el megnézni, hogy a tagjelöMségre je­lentkezett hogyan gondozza földjét, példamutató-e családi életében és mi­ként teljesíti kötelességeit, a dolgozók államával szemben. Mit bizonyít ez, ha nem azt, hogy dolgozó népünk, eddigi munkánk alapján becsüli, tiszteli és szereti a Pártot, magasabbrendű erköl­csi felfogásáért, ha nem azt, hogy tá­mogatja a Párt harcát, amely ennek a magasabbrendű erkölcsnek a kialakítá­sáért folyik. A Barneválban gondos vizsgálat előzte meg azt a taggyűlést, amelyen hosszas tárgyalás után 8 jó munkást vettek föl tagjelöltnek. Ezek között négy nőmunkás volt. Yáros/öldön Balia Fér eric, a »Törek­vés« termelőcsoport 40 éves elnöke kérte tagjelöltnek való felvételét. Élet­rajzában előadja, hogy édesapja meg­halt az első világháborúban, édesanyja ujságárulásból nevelte fel 4 testvérével együtt. Számadó juhász volt a Horto­bágyon, majd Kecskemét város gazda­ságában. A második világháborúban hadifogságba esett és 1948 szeptembe­rében tért haza a Szovjetunióból. Ä Pártban akkor már tagfelvételi zárlat volt. Azonnal belépett az akkor alakuló Törekvés-csoportba és annak elnökévé választották. Munkáját mindenki ismeri. A taggyűlés egyhangúlag fogadta el tagjelöltnek. Ugyanitt nyilvánították tagjelöltnek Tóth Lászlót, a Dózsa-termelőcsoport elnökét. SZIKRA KÖNYVEK Gorkij: Klim Szamgin élete II. Nem kis feladatra vállalkozik a Szik­ra könyvkiadó, amikor sorozatosan adja Id Maxim Gorkijnak műveit, teljes ki­adásban, új, kitűnő fordításban. Gorkij műveinek sorozatos kiadásából kiemel­kedik a nagy szovjet író főművének, a Klim Szamginnak megjelenése. A négy egyenként több mint 600 oldalas kötet fordítása és sajtó alá helyezésének mun­kája csak úgy volt megoldható, hogy a mű nem egyszerre, hanem kötelen­ként kerül az olvasóközönség kezébe. Múlt év karácsonyára jelent meg a Klim Szamgin első kötele, most hagyta el'a sajtót a második. Ez a kötet Kiin Szamgin férfikorát mutatja he, — a »kor, melyben él, Oroszország forrada­lom felé ívelő korszaka, a századfor­dulót megelőző évektől, az 1905-ös forradalomig. Gorkij főhőse polgár, egy pusztulásra ítélt osztály fia, aki bele­sodródva a forradalom füzébe, saját bőrén érzi a cári hatalom végvonag- lásának őrült népirtó kegyetlenségét. A Szovjetunióban Klim Szamgin éle­tét »az orosz élet enciklopédiájának« nevezik. 622 oldal, ára: fűzve 18.—, kötve 24 — forint. Jack London: A vaspata Jack London fantasztikus politikai regénye 1907-ben jelent meg először. A nagy amerikai szocialista iró meg­döbbentő módon előre látta a fasiz­must, melyről azl gondolta, hogy Ame­rikában fog kitörni. Külön aktualitást ad a könyvnek, hogy ma, amikor ismét kisért a fasiz­mus veszélye, a világ békeszerető né­pei a -Szovjetunió vezetésével küzdenek a »Vaspata«, az amerikai imperializ­mus ellen. Minden erejükkel azon van­nak, bogy megvédjék a békét és föl­építsék az Emberi Testvériség Korsza­kát, — a szocializmust. A nagyjelentőségű könyv friss és korszerű fordításban került a magyar olvasók kezébe. 320 oldal, ára: 20 írt. Siahmnnhásehat keresnek Rákosi elvtárs Angyalföldön elmondott választási beszédében rámutatott arra, hogy a közeljövőben munkaerőhiány lesz. Ez a helyzet már be is kö­vetkezett. Sok szakmában, de elsősorpan az építő- és a vasiparban hiány mutatkozik szakmunkásokban. Az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal keres: kőmivesekel, ácsokat, vasbetonszerelőket, állványozókat, épületlakatosokat, alváz lakatosokat, eszter­gályosokat, marósokat, öntőket, minta készítőket, villanyszerelőket, uulóvilá- gitószerelőket, műszerészeket, szerszámkészítőket, lemezlakatosokat és segéd­munkásokat. A munkakeresők a lakhelyükhöz legközelebb eső OMH kiren­deltségnél vagy szakmaközi munkaközvetítő hivatalnál jelentkeznek. Az épít­kezéseknél a vállalatok gondoskodnak lakásról. Valamennyi munkavállaló élel­mezését üzemi konyhák biztosítják. Kecskeméten eddig 4 vasbetonmunkás és 2 villanyszerelő jelentkezett. Országos érdek, hogy minden szakmuhkás, aki nem a sajá.t szakmájában dolgozik, jelentkezzék. Békéért küzdő fiatalok a Világifjúsági Találkozón Kecskeméti épitőmunkások újításokkal csökkentik az önköltséget I Megjelent a Pá rtmunkás t legújabb, 15. (július 25.) száma. Tartalomból: Bethlen Oszkár: A trockista kém­banda leleplezése erősiti a Pártot. Minden párttag alaposan tanulmá­nyozza át ezt a tjikket. — Sárkány László: Teljesítsük minden részle­tében a hároméves tervet. A szo­cialista épitőmunka jelenlegi leg­fontosabb kérdését tárgyalja a cikk — Varga Edit: A termelés körfor gasának meggyorsításáért. — Híd­végi Ferenc: A tagjelöltfelvétel ed­digi tapasztalatairól. Pártszerveze- zetek vezetőségei tanulmányozzák át ezt a cikket, használják fel út­mutatásul. — Halász József: Párt- szervezeteink feladata a csépléssel és a cséplés ellenőrzésével kap­csolatban. Falusi pártszervezete­ink útmutatást kapnak a cikkben egyik legfontosabb munkájukhoz. — Kuczka Péter: Petőfi Sándor... A nagy magyar szabaságharcos költői méltatja a cikk, halálának százéves évfordulója alkalmából. A »Pártmunkás« nélkülözhetetlen fegyver pártmunkásaink és párt­tagjaink kezében. A Szabad Nép vasárnapi számában jelent meg a minisztertanács határozata az építőipar továbbfejlesztéséről és a hiányosságok kiküszöböléséről. A Kecskeméti Magasépítő N. V. dol­gozói felismerve az ügy fontosságát, már hétfőn gyűlésre jöttek össze, hogy meg­tárgyalják az önköltségcsökkenté", anyaggazdálkodás és takarékosság kér­déseit. Több hozzászólás után elhatá­rozták, hogy az önköltséget 15 száza­lékkal fogják csökkenteni. A vállalat bethlenvárosi telepén meg­kérdeztük a dolgozó munkásokat, mi­lyen újításokat alkalmaznak, miben lát­ják az önköltség csökkentésének lehe­tőségét. Katóim Sándor vállalatvezető ezelőtt kőmivessegéd volt. Sok ötlet, észszerű- sités fűződik nevéhez. — A mi szakmánkban — mondotta — elkerülhetetlen a túlóra, mert hiszen az építkezésekkel időre kell elkészül­nünk. Munkásaink önkéntes elhatáro­zással lemondtak a túlórázás után járó pótlékról és ez bizony nagy összegű megtakarítást jelent. így a munkák többletköltség nélkül készülnek él az előirt időre. A munkavezetők eddig csak egy munka vezetését végezték. Most 2—3 munka irányítását vállalták, ami kb. 20—30 százalékos önköltség-csökkentést jelent. Bem Gábor 0. B. elnök elmondja, hogy észszerűbb termeléssel akarják az önköltséget mérsékelni. A vállalat át­képző brigádokat fog felállítani, mely­nek tagjai a legjobb szakmunkások so­raiból kerülnek ki, hogy taníthassák, átképezhessék a segédmunkásokat. Marozsi Ferenc újitási felelős el­mondja, hogy a betonvasat most már nem kell hosszú és fárasztó munkával kalapálni, mert egy autóról Ieszei'elt csőrlővel nyújtják és ami nagyon fon­tos a használt anyagot is fel tudják dol­gozni. Érdekes újitás még a talpas nak, ami gyorsítja a munka menetét. M )st pedig azon kísérletezik, hogyan lehetne a téglát gyorsabban szállitani. Ha el­gondolása beválik, úgy munkaerőben 50 százalék, rakodási időben 100 száza­lék lesz a megtakarítás. Megmutatja azután a kútjukat. Van rajta egy ke­rékkel ellátott faszerkezet, ami fél ló­erős motorral működik. Bármely ásóit kútnál használható, négy ember mun­káját végzi, igy óránként 10 forint he­lyett csak 1 forint költséggel dolgozik. Ez Marozsi és Katona elvtásak közös újitása. Deák János segédmunkás is arról beszél, hogy egyszerűsíteni kell a mun­kamenetet és ezáltal csökkenteni az ön­költséget. A lakatos műhelyben dojgo- zik Vincze Sándor, aki segédmunkás: bói lett kovácssegéd és egymaga állitja elő a szükséges szerszámokat, amivel jelentős összeget takarít meg a válla­latnak. A vállalat. dolgozói közös elhatáro­zással azon vannak, hogy javaslataik­kal és újításaikkal hozzájárulhassanak a munkamenet egyszerűsítéséhez és ezen keresztül az önköltség csökkenté­séhez. A minisztertanács iránytinutató határozata jó hatást váltott ki Kecske­méten is már az első napokban, de két­ségtelen, hogy a nagy fejlődés még ez­után következik. >

Next

/
Thumbnails
Contents