Délpestmegyei Népújság, 1949. július (3. évfolyam, 27-31. szám)
1949-07-17 / 29. szám
1949. július 17. Délpeslmegyei Népújság 5 Mi újság a nagyvilágban ? Növekszik a dolgozok miomora Amerikában A párisi, prágai, budapesti béke kon* . gresszusok, a milánói Szakszervezeti Világkongresszus mind-mind kifejezője a Szovjetunió vezette béketábor világszerte növekvő erejének. A kínai diadal ■óriási területet szakított Iá az imperialisták érdekköréből és ugyanakkor igen nagy mértékben hozzájárult a haladó srők táborának növeléséhez. Erősödés a béketábor oldalán — gyengülés a másik oldalon, az imperializmus táborában — így jellemezhetnénk a külpolitikai helyzetet. Mi sem bizonyltja ezt ékesebben, mint magának a külügyminiszteri konferenciának az összeülése és azok az eredmények, amelyeket a 'Szovjetunió következetes küzdelme folytán ez a konferencia hozott. Az imperialista tábor és annak vezetője, az Amerikai Egyesüli 'Államok •gyengülése nemcsak abból a természetes tényből adódik, hogy a békelábor ereje nő, hanem Amerika az imperializmus vezető országa belülről is gyengül. Gyengítik a válságnak azok az immár letagadhatatlan előjelei, amelyek egyre fenyegetőbben sűrűsödnek a Wall Streit urainak feje fölött. Gyen- ■giti az az ugyancsak letagadhatatlan tény, hogy az egyre csökkeitő reálbérek következtében mindinkább elnyo- morodó amerikai dolgozók és a teljes szegénységbe taszított munkanélküliek milliós tömegei napról-napra keményebben követelnek jogokat, igazi szabadságot, megélhetést. A megvásárolt bérlollnokok még mindig nem átallanak »az ipari termelés fellendüléséről- Írni, de az üzleti körök befolyásos képviselőinek nyilatkozatai már rá-rávi!ágitanak a megcáfolhatatlan igazságra. Ötmillió munkanélküli Az amerikai gazdasági helyzet napról-napra romlik. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának birtokában lévő -adatok szerint a munkanélküliek száma ez idő szerint meghaladja az ötmilliót. A »Tvorba« című csehszlovák hetilap adatai szerint az utolsó két hónap alatt megkétszereződött a munkanélküliek ■Száma. Ez a fokozódás olyan arányúj knínt amilyenre még' jól emlékeznek az amerikai dolgozók 1929-001, a nagy válság■ első évéből. A legkülönbözőbb szakmák ÍJ millió munkás és munkásnője, akiknek túlnyomó részéi az ifjúság alkotja,-csak heti ÍJ—20 órára találnak munkál,' tehát — búr nem szerepelnek a munkanélküli statisztikában — részlegesen szintén munkanélküliek. v Mi más lenne mindez, mint a közeledő általános gazdasági válság néhány előhírnöke? Mégpedig olyan fenyegető előhírnökök, melyek hatása alatt egyes polgári közgazdászok is kénytelenek bevallani: »néhány fenyegető tünet jelent meg a nemzetgazda ságban«. A kapitalista társadalomban a válságok ídküszöbölhetetlenek. Ebből a zsákutcából keresnek kiútat, görcsös erőfeszítéssel az Egyesült Államok tőkés körei. Az ipari termelési, a hadiipari termelés növelésével fokozzák. Maga Mr. Schild, a »Bank of Manhattan« alelnöke volt kénytelen egyik legutóbbi beszédében elismerni, hogy »a gazdasági élet alkalmazkodási időszakát éljük és ha a hidegháború néni álakul át melegebbé, akkor ez az időszak elég komollyá válhatik«.. Mi más ez, ha nem nyílt beismerése a háborúra törekvésnek. Fokozódó kizsákmányolás A gazdasági hanyatlás — mint minden válság kezdetén — a nehéziparban «érezhető először. Az Itt megmutatkozott termeléscsökkenés és jelentős számú munkaerőelbocsátás ellenére a nagyipari monopóliumok 19Í-9. első negyedében több nyereséget vágtak zsebre, mint tavaly ugyanebben az időszakban. t Magától veLődik fel a kérdés: ha csökkent a termelés és kevesebb a munkások száma, honnan nagyobb a nyereség? Világos a felelet: a leszállított munkabérei..., a munkások fokozott kizsákmányotasából. A fokozódó kizsákmányolás mindig magával hozza a munkások erőteljesebb szervezkedését, a sztrájkok fellendülését. A legkifejezőbb példa: május 5-én 60.000 munkás lépett sztrájkba a Ford-társaság detroiti gyárában. Agyár igazgatósága elbocsátott 8000 munkást. A termelés csökkenésének pótlására a kizsákmányolás fokozása következett: gyorsították a futószalagok menetét, gyorsabb. megfesziletlebb munkára kényszerítve ezzel a munkásokat. Bér- leszállilás, munkáselbocsátás, fokozott kizsákmányolás: igy támad az amerikai monopóltőke a dolgozók millióinak már amúgyis siralmas életszínvonala ellen. Hogy él az amerikai munkáscsalád ? A kaliforniai egyetem egy bizottságának ilyen irányú vizsgálata megállapította, hogy egy átlagos amerikai munkáscsaládnak a tűrhető megélhetéshez heti 79 dollárra van szüksége. Az átlagos bér pedig »nem haladja meg az 50 dollárt«. Megvizsgálták egy philadelphiai fi'mfeldolgozó gyár munkásainak éleiéi. Az eredmény: a gyár munkásainak több mini fele nem vásárol húst és vajat. egy harmada nem lúd gyermekeinek tojást és tejet venni. A gazdasági nyomorúság kulturális nyomort is eredményez. A »Fortuna« című amerikai folyóirat kénytelen bevallani, hogy olvasóinak óriási többsége kártyázással tölti szabadidejét, színházakat, hangversenyeket nyomora miatt nem látogat. Bizonyítja ezt még az a beszélő száma: valamikor New-York- ban száz szinház volt, Ma 30 van. Amilyen az amerkikai dolgozók életszínvonala, az élelmezés és a kultúra tükrében, épp oly vigasztalan a lakás- viszonyok terén is. A szenátus valula- és bankügyi bizottságának jelentése szerint »ez idő szerint az Egyesült Államok városainak minden ötödik családja nyomortanyákon él«. A munkásság, a dolgozó amerikai nép helyzetéi a tőkés uralom egyre rosszabbá, nehezebben elviselhetőbbé teszi. Olyan új szabályoka lehoztak, melyek megengedik a háziuraknak a 'lakbérek emelését, ami rendkívül súlyosan érinti a lakásbérlők millióit és óriási profitot jelent a gazdag háztulajdonosoknak, szindikátusoknak és bankoknak. Egyre súlyosbodnak a dolgozó nép adóterhei is. Az amerikai egyszerű emberek tiltakoznak a tőkés körök néj)ellcnes politikája ellen. Ezek a tiltakozások azt bizonyítják, hogy a dolgozó tömegek egysége megszilárdult és megrendilhelet- len az elhatározásuk, hogy küzdenek jogaikért, harcolnak az egész világ békéjéért, lovább erősítve ezzel a haladásnak a Szovjetunió vezette táborát és gyengítve a nemzetközi imperializmust BAKANOV, a kőfaragó Délután öt óra. Gongütés jelzi a munkanap végét.-.A hatalmas épitöáll- ványokon elcsendesül az élet: megállnak az emelőcsigák, a szállítógépek. Arszentij Bakanov, a gránitburkoló brigád vezetője, az utolsó gránitlapokat erősíti a kapu fölé. Biztos, nyugodt mozdulatokkal dolgozik, sietség nélkül. Mikor elkészül, leveszi a szemüvegét és a könyökvédőjét, s a kezével puhán végigsimit a halványrözsaszin, csillogó gránitlapon, — igy ellenőrzi a csi- szo'ás minőségét. Az állványokhoz megy s a gazda bíráló, de meleg tekintetével nézi meg, jól teljesitette-e brigádja a napi feladatot... — Jól bizony! —» s ezt nem ő maga állapítja csak meg, hanem Majorou építőmester is. f — Túlteljesítettük a napi munkát! Túlteljesítettük! — visszhangozza magában Bakanov hazafelé menet a széles Gorkij utcán. Madarat lehetne vele fogatni! S ahogy jobbra meg balra tekint get, egyre több büszkeség tölti el: ennél a háznál is, nieg annál is, no meg amotl annál is dolgozott az építkezésnél, — úgy érzi, minden építkezésből kivette a részét, minden szép ház az ő dicsérete is egyben! S ebben van is valami igazság: mert száznál is több azoknak a mestereknek a száma, akik dole tanulták a kőfaraqás művészeiét! • Huszonöt évvel ezelőtt még falusi legényke váll Bakanov. Az ‘építkezésnél kezdett el dolgozni, s hamarosan észrevették, hogy a kőfaragódhoz lenne kedve. Egy kiváló mesterhez osztották be tanulónak, s ettől kezdve Bakanov tanult, tanult, tanult... Az öregebbek nem sajnálták tőle a saját tapasztalataikat, a mérnökök szíves-örömest segítették a mindig vidám, fürge legénykét. Esténként a munkásifjúság isko- lájálxin tanult, s elvégezte az általános ismereteket nyújtó hétosztályos közép- zépiskolát. Ebben az időben a grániljaragók ötödik osztályába tartozott. De nem azért voll ám. szovjet ember, hogy megelégedjék ezzel az eredménnyel! Mfi mar a hetedik osztályba tartozik, s éppoly lelkesen tanítja a fiatalokat, ahogy őt tanították évekkel ezelőtt. A szocialista munka forró lendülete valósággal szárnyára kapta, s egy rajion azzal a gondolattal állt elő, hogy brigádot alakit. Es map Brigádjának minden tagja sztaliánovisla! Szép és jó élete van a sztahanovistának, nem csak azért, mert a végzett munka arányában fizetik, hanem azért is, mert a napról-napra könnyebb lesz. Alig van már munkafolyamat, amit az ember helyett ne gépek végeznének! Vidáman kopognak Bakanov léptei a lépcsőházban, s még vidámabb az arca, ahogy otthon leleszi az asztalra a fizetését. 1800—2500 rubel a havi keresete, s ebből a pénzből mindenre telik: szép lakásra, nyaralásra, éppúgy, mint könyvekre, színházra, .szóruko- zásra! i Zsenja és Tolja is otthon vannak irtár, s úgy rohannak apjuk elé, mint két vidám kutyus. Mindkettőnek van valami ujságolnivalója: Zsenja kitűnő dolgozatot irt az iskolában, Toljál megdicsérte a tanítónő. S Bakanov, a komoly családapa sem marad el a dicsekvésben, elmondja, hogyan telj esi telte túl a brigáijVÁa normát... Az ablakon beragyog a napfény, s Ipiintha még a bútorok is mosolyognának! Az utolsó szögig majdnem minden új ebben a lakásban, nemrég költöztek Bakanoyék ide, az épitömunká- sok külön Városkájába. Marja Pavlovna, Bakanov felesége pacsorához terít, s a család nem kis izgalommal ül asztalhoz. Nem csoda, fontos kérdést, a nyaralás problémáját beszélik meg ma este. Tavaly az egyik Moszkva környéki üdülőházban töltötték a szabadsáí/ idejét, most azonban, ezeni a vidám estén úgy döntenek, hogy idén nyáron a Fekete-tenger mellé megy nyaralni a család, az egyik szanatóriumba. Bakanov gránitfaragó és a felesége moziba mennek vacsora után. A két gyerek lefekszik, de elalvás előtt még sokáig tart a tervezgetés, vége-hossza pines. Hiába, meg kell beszélni a Fekete tengeri nyaralás részleteit. T. Szokolova. Dimitrov elvtárs lemelésén mondta Gerő Ernő elvtárs: •— A Magyar Köztársaság kormánya, a Magyar Dolgozók Pártja egész népünk mélységes fájdalommal szivében búcsúzik a haladó emberiség, a kommunizmus ügyének nagy Harcosától, a mi drága Georgi Dimitro- vunktól. A magyar kommunisták, munkásosztályunk, népünk jól ismerik Georgi Dimitrovot. Jól ismerik! fiaink és asszonyaink is. Dimitrov elvlárs volt és marad számunkra a dolgozók ellenségeivel szemben féleb met nem ismerő szembeszállás és hősiesség nagyszerű mintaképe, a bölcs, előrelátó, igazi népi vezető a munkásosztály, a Szovjetunió és a nagy Sztálin ügyéhez való hűség mintaképe. Dimitrov elvtársnak a fasizmus és az imperialista háború ellen a dolgozóknak^, a népi tömegeknek a Szovjetunió köré tömörítéséért hősies harca öntött erőt országunk kommunistáiba és minden antifasisztájába népünk történelmének legsúlyosabb éveiben. Dimitrov elotárs hősies harcából merítettek erőt országunk legjobbjai, élükön a mi drága Rákosi Mátyásunkkal, amikor az illegalitásban, mélyen a föld alatt harcoltak, amikor a fasiszta bíróság előtt álltak, amikor a magyar dolgozók hóhérja, Horthy akasztófájának fekete árnyéka fenyegette őket. — Drága barátunk és elvtársunk! A magyar kommunisták, munkásosztályunk, dolgozóink, akik a szocializmust építik országunkban, szivükben hálával örökké emlékezni fognak arra, hogy ön lanilott bennünket fáradhatatlanul erősíteni marxista-leni- nisla Pártunkat, forrón szeretni népünket, szeretni, mint ahogy édesanyánkat szeretjük, minden dolgozó, minden szabadságszerelő nép támaszát és reménységét, a Szovjetuniót. — A bolgár nép nagy forradalmár- költője, Hrislo Botev irt nagyszerű szavakat arról, hogy nem hal meg az, aki a nép szabadságáért esett el. Kire vonatkozhatnak ezek a mélységesen igaz szavak, mint népe és minden nép szabadságának nagy harcosára, a mi Georgi Dímitrovunkra ? Igen, drága barátunk és elvtársunk él és élni fog a földkerekség millióinak szivébenl Ceire baracH áttétel megkezdődött a Barnavál telepén és a gyümölcspiacon Csak érett, nem romlott barackot veszünk át. Külön a rózsát és külön a kajszi barackot Kultúrát a vidéknek! mozgalom keretében kiváló’ műsorban (esz része megint Kiskunfélegyháza dolgozóinak. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége székházavafása alkalmából 23-án szombaton este 8 órai kezdettel a budapesti vasutasok kultúr- gárdája ad hangversenyt. Fellépnek: Szenllőrinczi Marianna hegedűművésznő, a genfi zeneverseny 1948-as nyertese és Szelte Emmi operaénekesnő, akit Isóz István főiskolai tanár kisér zongorán. „Jól jártam, mert hizlalási szerződést kötöttem..." A félegyházi teherpályaudvaron, ahol a sertés-berakás történik, nagy tömeg veszi körül Varga Sándort (Tanya 368 alatti lakost), áld éppen azt meséli, hogy mennyivel jobban járt a körülötte állóknál, mert a félegyliázi Földműves .Szövetkezettel hizlalási szerződést kötött. Jóizűen meséli, hogy ő bizott a szövetkezetben és amikor a felhívás megjelent a szerződés kötésére, elsőnek jelentkezeti. — Látják — mondja — én fiz forint nyolcvanat kaptam kilónként a disznómért, maguk meg egy forinttal kevesebbet. A disznóm 181 kilós volt, annyit dolgoztam vele mint maguk és mégis 181 forinttal többet kaptam érté. — Mennyi mindent vehetek családomnak ezért a pénzért, amihez azért jutottam, mert hizlalási és tenyésztési szerződést kötöttem a Földműves Szövetkézénél. Eddig — magyarázza Varga Sándor, — a kupecék, spekulánsok vágták zsebre ezt a hasznot, ami most a szövetkezeti tagok jólétét emeli! így beszélgetnek dolgozó parasztjaink, akik már látják, hogy mit jelent számukra a szövetkezeti tagság. j
