Délpestmegyei Népújság, 1949. június (3. évfolyam, 23-26. szám)
1949-06-26 / 26. szám
1 1949. június 26. Délpeslmegyei Népújság 3 őszinte szavak ______ A NGLIÁBAN az összes fontosabb -élelmiszereket, csakúgy, mint a háború alatt, jegyre adják. Egy emberre havonként 35 deka zsír, 20 deka sajt, 90 deka hús jut. A »Die Weltwoche« c. svácji lap szerint a lóhús és bálnahús fogyasztása mindennapos jelenség lett Angliában. A lóvágás annyira elterjedi, hogy a földművelésügyi minisztérium többször figyelmeztette már a farmereket: ha ez így megy tovább, kipusztul Anglia egész lóállománya. Vasárnaponként a londoniak puskákkal és csapdákkal felfegyverkezve• kimennek a környékre és nyálakra, seregélyekre, rigókra, rhóktisokra, sündisznókra és görényekre vadásznak, abban a reményben, hogy húsfejadagjukat valahogy ki- -egésziisék. A baihj Mail c. konzervatív újság közzétette egy parlamenti tag nyilatkozatát, aki ezt mondotta: »Most *olyan időszakot élünk ál, amely valahol középütt van az elégtelen közellátás 'és a leplezetlen éhínség között.« ♦ AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN1 tömegesen zsákmányolják ki a fiatalokat. A munkában álló serdülő- korúak, a T4—18 éves fiatalok száma közel 3 millió. Hivatalos adalok szerint a serdülőkorúnk bérc igen aláásom/, távolról sem éri el a felnőttekét. A négerek azonos munkáért a fehér munkások bérének felét kapják. A munkahivatal statisztikája szerint 1946-ban 16.500 munkás halt meg üzemi balesetek következtében és két millió munkás szenved súlyos tcsli fogyatékosságban, ugyanezen okból kifolyólag. Ilyen a modern rabszolgamunka az Egyesült Államokban. ♦ TÖRÖKORSZÁG mindjobban amerikai gyarmattá válik. Az árak olyan magasra szöktek, hogy már-már összeroppanással fenyegetik az egész török gazdasági életét. A kereskedelem 'és iparügyi miniszter eddig hivatalos hallgatásba burkolózott, de mást a török dolgozók elkeseredett elégedetlensége niiatt kénytelen volt megszólalni, hogy valamiféle magyarázattal szolgáljon az országban uralkodó állapotokra. Elismerte, hogy a »drágaság 30—40 százalékkal nagyobb minálunk, mint a Balkán államokban«. A miniszter Bulgáriára és Romániára célzott. Beismerte azt is, Rogy a: áldatlan helyzetnek két oka ban: az egyik a Truman terv álapján bevezetett militarizmus, a másik a bankok és kereskedelmi érdekeltségek óri- ■Úsi profitja. Az élelmiszerek árát a miniszteri jelenlés az 1938-iki ötszörösére becsüli és őszintén beismeri, hogy ki- bezető útat nem lát. ♦ OREGON amerikai állam Portland nevű kikötőjében a helyi halóságok egészen új és eredeti módszert találtak ki az egyre növekvő munkanélküliség elleni harcra. Az »Infact« c. lap közlésé szerint a munkanélküliekről, akik segítségért fordulnak a hatóságokhoz, ujjlenyomatot vesznek fel s utána azt javasolják, hogy sürgősen... hagyják él a várost. Megjolent füzelalakban Rákosi Mátyás elvtársnak a »Tartós békéért,népi demokráciáért« június 1-i, a Pravda és a Koniszomolszkaja Pravda 1949. június 5-i számában megjelent A jugoszláv trockisták az imperializmus niiamcsapata című cikke. A szemináriumok számára a Pártanyagelosztó — útmutatóval külön küldi. Olvassuk, tanulmányozzuk! Terjesszük! 30oldal. ára 50 fillér. Nyáron is dolgoznak a szovjet úttörők — És azután ? Mint az ugrásrakész vad, kapott a kérdésen a kis Vlada. Mintha minden élménye — sok élménye van egy kis útiörőnek a nagy Szovjetunióban — egyszerre elevenedett volna meg. Magyarázni kezdett... — Azután ? Hát annyi, de annyi mindent lehetett tenni. Gyűjtöttünk ócskavasat a gyárak részére, gondoztuk a nálunk is kisebbeket, látogattuk a ma- gukramaradotlakat, a tehetetleneket. A vidékiek a mezei munkában segítettek a. kolhozolban. De mennyi mezei egeret fogtak össze Ivánék is. Mert akkor borzasztóan elszaporodtak az egerek, így dolgoztunk, amíg az édesanyánk is dolgozott, az édesapánk meg harcolt. Db Maximnak az édesanyja is harcolt. — És a háború előtt még nem dolgoztatok ? — Dehogyneín. Hát azt a Sokszázezer csémetefát talán nem mi ülleltük el, amit a háború mind tönkretett? Most kezdhettük elölről, de nem baj, érdemes. Már most több virág nyílik a mi újonnan ültetett iáinkon, mint a német pusztítása előtt. — Te Vlada. Szeretnem én egyszer látni, amikor igy elmentek és dolgoztok vagy szórakoztok. Veletek mehetnék? — Miért ne? Gyere velünk, nyár van, vasárnap kirándulunk. Szerencsém volt és szerencséje volt az én kedves pionircsoportomnak is. Szikrázó napsütés volt a fmult vasárnap. Útközben nem győztem a kérdezést, a srácok jobban győzték a válaszolga- galást.' Érdekesek cs nagyszerűek ezek a mi kis szovjet pionírjaink. Értékes, tartalmas kis emberkék. Ha például kirándulnak, nemcsak élvezik, csodálják, megismerik a mi gyönyörű, nagy hazánk szépségeit, hanem hasznosítják is magukat. , Kis tudósok, kis uszóbajnokok A Maxim gyerek egy követ vesz 'fel? Megmondom őszintén, nem láttam raj ta semmi különöset. — Te Maxim — kérdem, — mi a csodának neked az a kő? — Ezzzz ? — kérdezte vissza nagy méitatlankodással, s kotorja elő' a követ. Hát ez egy pompás kristály. Ne- kenf ugyan már van ilyen, ezt az iskola Azt akarjuk, hogy Rákosi Mátyás ígérete megvalósuljon — mondja egy pusztaszeri mintagazda Egy parasztszekér állt meg a félegy- házi. népi kollégium előtt. Az ismerős kocsizörgésre három fiú szaladt ki. hogy üdvözöljék édesapjukat. Vége van az iskolaévnek, mennek haza. Boldogan mutatják a jó bizonyítványukat. Sőt a legnagyobbnak »Jótanulásért Érdemrend« is díszíti a mellét. — Látod édesapám, én is élmunkás lettem a sza'kmámban — újságot ja vidáman. Könnyű neki, miért a jó példát a családban látta. Az édesapja Magony József pusztaszeri mintagazda. Beszélgetni kezdtünk vele. mí[g a fiúk elkészülnek az útra. Mivel is kezdhettük, mint a választással, hol egységesen szavazott falu és város a népi demokráciára. ' — Én már egy évvel ezelőtt leszavaztam a dolgozókra — mondja József bácsi. Kiváncsi tekintetünkre hamar megadja, a választ. — Hát a beszolgáltatással! Tavaly 32 százalékkal többet vittünk be, mint a törvény előírta. Többet is vittünk volna, de nem valami jó tennés volt Majd az idén kipótoljuk azt is — teszi hozzá gyorsan egy kicsit mentegetőzve. — Azl akarjuk, hogy Rákosi Mátyás Ígérete megvalósuljon: megszűnjön a jegyrendszer és minden dolgozónak elegendő kenyér jusson az asztalára. — Akkor megint olyan nyugodt lelünk lesz, mint az idén volt. Nem járt énhozzám senki vein, hogy mi lesz az elmaradt beszolgáltatással. Hiába suttogták a kulák,o\k, hogy várjatok csak, elvisznek még tőletek többet is. ha látják, hogy ilyen szépen szolgáltattok be. Nem zaklatott senki sem bennünket, sőt mint mintagazdát dicséretben is részesítettek. Nem hallgatnak rájuk azóta I Már most készülünk, hogy versenyben teljesítsük az idén a beszolgáltatást. Tudjuk, hogy nem az urak szájába, hanem a dolgozók asztalára fog kerülni, hogy jó erőben dolgozhassanak a hároméves terv befejezésén és az ötéves terv megvalósításán. Közben felkészültek a fiúk az útra és megindul a kocsi hazafelé. Sietnek. Várja őket ottlión a munka. A kavargó porból homályosan még látszik a miin- lagazda és jótauulő fia. Most mennek, hogy megvívják a csatát mindennapi kenyerünkért. gyűjteményének viszem. Van a gyerekek közöl1;, aki a gyógynövényekre specializálta magát. Megvan már mindegyikük jövendő foglalkozása és erre szenvedélyesen és lelkesen készülődik. De jaj annak, aki túlságosan zárkózott tudósnak képzeli magát! (Szerencsére egy sincs a gyerekek között.) Folyóhoz érünk, s itt csak az úszótudomány segit. Aki úttörő, annak kell tudni úszni. Tud is valamennyi gyerek. — No és lia mégsem tudna? — kérdem. — Ilát előbb-utóbb mindenképpen meg kell tanulnia. De persze eleinte nálunk se mind tudtunk. A jó úszóknak meg kellett tanítania a többbit — mondja Vlada — aki ma már ugyancsak a jó úszók közé számit. A folyóparttól aztán már nem is tágítottunk. Laposan sandított már a nap a meztelenkedő, ugrándozó, labdázó gyerekseregre, amikor hazaindul- tunk. Vége volt a napnak és a kirándulásnak. Hétköznapok Másnap a felnőttek számára kezdődött a munka. A pionírok számára a nyár a pihenés ideje. A pihenésé, de nem a semmittevésé. Segítenek ők — és boldogan — a felnőtteknek. Gyomlá- lúst, szénajorgalást, gabonaőrzést szégyen is volna a felnőttekre hagyni1 — igy gondolkozik és dolgozik a soktizezer kis vidéki szovjet pionír. Ettől még marad idő arra is, hogy kiolvassák az ijjúsági újságot, hogy’ résztvegyenek a pionír műkedvelők előadásán, mint .szereplő, vagy legalább mint néző. Néhány nappal később találkoztam újból a kis Vladával. Az apjával volt dolgom. Vlada a városi úttörők hagyományos elfoglaltságával szorgoskodott, az udvarukat tisztította rrtey a gaztól. Ez á munka városon különösen, de vidéken is, a pionírok kötelessége. Ha egyik gyerek udvarán nagyon sok a gaz, a többiek kötelesek segíteni nekik. — Szervusz Vlada — üdvözöltem nagy örömmel. Te, a múltkor akartam még kérdezni valamit. — Mit — és felállt gugoló helyzetéből. —» A többiektől kérdeztem, de tőled nem. Te mi akarsz lenni? — Még nem tudom. De egyet már tudok. Komszomol akarok lenni. Tudom azt is, hogy mit mondott Vladimir lljics Lenin a komszomol harmadik kongresszusán. Azt mondta:- »a komszo- molisláknak is egész tevékenységüket a nép szolgálatába kell állítani«. így akarok élni már most, hogy komszomol lehessek. Aztán majd ha felnövök, talán mérnök leszek, ahhoz van kedvem. ( — Hát akármi leszel, azt hiszem rendes ember leszel, Vlada. így váltunk el, amikor utoljára találkoztam Vladával, a pompás cliarkovi útíörőkollektiva egyik csoportjának lelkes pionírjával. Takarékbélyegért nyaralnak a gyufagyár! munkások Az Országos Takarékpénztár N. V. kecskeméti tisztviselői minden idejüket felhasználják arra, hogy a város üzemeit, tömegszervezeteit és hivatalait bekapcsolják a takarékbélyeg eladásába, amiáltal hozzájárulnak 3 és 5 éves terveink sikeressé tételéhez. A gyufagyárban Hajdú Ágnes üb. elnök elmondta, hogy mivel látta a takarékosság egyéni és nemzelgazdasági jelentőségét, igyekezett maga is az akciót propagálni, hogy az üíemben minél többen vegyenek takarékbélyeget. Be tudta kapcsolni ebbe a munkába azokal, akik a termelésben élen járnak. Ezek aztán magukkal tudták vinni a többieket is. Családosok, akik előleget szoktak kérni, njpst hetenkint megvesznek 5-— 10—15 Ft bélyeget és igy, ha valamire szükségük van, nem kell máshova kölcsönért fordulni, hanem sajátjukból tudnak cipőt, ruhát és egyebeket venni. A dolgozók örömmel fogadták a takarékbélyeget és már több mint 50 százalék vesz. — Miért spórol? — kérdezzük Újvári Mária brigádvezetőtől. — Mert nekem is jó, meg az államnak is. Ha sokan összerakjuk megtakarító tt pénzünket, akkor országos viszonylatban hatalmas összeget tesz ki és ezzel is segítünk, hogy terveink mielőbb és jól megvalósuljanak. — Mire spórol ? — Disznót akarok venni. De nem egyedül. Hárman vagyunk és hetenként mindenki 10 forinlért bélyeget vesz. Van már 330 forintunk. Augusztusban már meg tudjuk venni a malacot — Elvtársnő, tavaly is veit malacot? — Vettem. De 400 forint adóssággal, amelyet alig győztem kifizetni. Tavaly próbáltam otthon is gyűjteni. De nagyon nehezen, ment. mert mindig el-el vettem belőle és igy pénzem alig szaporodott. . Rajfai Győzőné gépmunkás elmondja. hogy az ura nem dolgozik és ezért csak heti 5 forinttal indult a gyűjtésben. Jelenleg 55 forintja van és nagyon örül, hogy a Balatonra igv el tud menni üdülni. — Különben nem tudna elmenni? — Ha nem. indult volna níeg a 4a- karékbéíyegakció üzemünkben és ha nem spóroltam volna, nem tudtam volna elmenni. Vaunak egy páran az üzemben, akik nem gondoltak előre és igy ők lemaradtak a nyaralásról. De már a jövőévi nyaraláshoz ők is összegyűjtik pénzüket. Molnár Mihály lakatos 10 forinlért vesz bélyeget hetenként. Nős ember. 1 éves fiának akar ruhára, cipőre gyűjteni. c — Az elvtárs jónak látja-e, ha az emberek spórolnak ? — Igen, mert rendkívüli kiadás mindig jön. Ha 10 forintra szükségünk van, nem kell pár embert végig könyörögni érte, elmegyünk a bélyegfelelőshöz és ő a pénzt rögtön kifizeti. A dolgozók kezdik mind felismerni, hogy takarékos élettel nagy előnyöket tudnak maguknak biztosítani és Sok felesleges gondtól szabadulnak meg. Lakos Kálmán tísztv. Az iskolákban mindenütt készülnek az évzáró ünnepélyekre. Egyidejűleg megkezdődnek a beiratások az általános iskola 49—50-es tanévre. Ez alkalommal is felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új lanévben 500 népi kollégium áll rendelkezésére a munkásság, a dolgozó parasztság és haladó értelmiség arra érdemes és rászoruló gyermekei részére. Ezekben a kollégiumokban egész ingyen vagy havi 30 forint ellenében bentlakás és tankönyv segítség jut az általános közép- és főiskolai tanulóknak. A tudás halalom! Taníttassuk arra érdemes gyermekeinket I
