Délpestmegyei Népújság, 1949. május (3. évfolyam, 18-22. szám)

1949-05-15 / 20. szám

Délpestmegyeí Képújság 1919. május í j. Miért szavaznak a Népfrontra a kubikusok? Levelesláda") Taposd a múltat... Élőié nézz, de ne feledd az elnyomds mit teil veled. Mi lo'tál? Kifosztott púna. S mezt emberhez méltó életed a Szovjetnek köszönheted I Légy a szabadság hű fia! A tőké^-nyomo; ban megtanultad. Gyűlölni kell az áíkos múltat! Most Tied az ország benne minden amiért élni-harcolni kell. Élőié nézz! De a bűnös 'múltat mindenütt tapossad ell KALMÁR ÍMRE gépkocsivezető. A nép hadserege 1948 április 15-én vonultam be ka­tonának. Szorongó érzéssel mentem, mert sok rosszat hallottam a Horthy- haűseregrői, de mindjárt az első napok­ban láttam, hogy más a katonaélet a népi demokráciában. Később felvettek a Kossuth-akadémiára. Kényes ficsurok helyett munkálok és parasztok gyerme­kei tanulnak.üt. Némi a nép elnyomásá­nak módját tanítják, hanem azt' ho­gyan védjük meg a nép érdekeit. Tisz­tek leszünk. A katonai tudományon kí­vül elsajátítjuk az igazi történelmet és a népi kultúrával is foglalkozunk. Boldognak érzem magamat, mert a magyar nép belém helyezte bizalmát: fegyvert adott a kezembe, hogy meg­védjem munkája eredményét, örülhet az az anya, akinek a fia ide kerül. Min­dén magyar ifjú büszke lehet, aki en­nek a hadseregnek egyenruháját hordja és fegyveresen szolgálhatja a békétT Szükségesnek tartottam, hogy ezt haza — Kecskemétre — megírjam. Rigó Károly- Kossuth-akdftémista. Agitációm során tapasztaltam, hogy a szemináriumok alaposak voltak és amit az elvtársak tanultak nem volt hiábavaló. A válasz­tásokkal kapcso'atban jó a hangulat. Mindenki a Népfront mellett tesz hi­tet, különösen tetszik az ötéves terv, mert megszünteti a munkanélküliséget. Neméraji József, Félegijháza. — jßodoliu bőrt puhít, feketit és impregnál. Mindenütt kapható. 1021 A Szabad Nép i ja: Mit szólnak majd a kubikosok az alföldi városokban és falvakban, ha fehér István elvíárs. a kecskemctípárt- litkár elmegy hozzájuk és azt mondja nekik: »A ti nevetekben indulok az idei váasztásokon. Megadjátok-e a hoz­zájárulást ? A kubikosoknak nem lesz nehéz a vá'asz. Hiszen eszükbe jut majd, hogy éppen húsz évvel ezelőtt dolgoztak együtt többezren a Marcal szabályo­zásánál. Eszükbe jut, hogy milyen tör­hetetlen volt az életük akkor. S felvil- án előttük a harmincas nagy sztrájk minden mozzanata, amikor mindazokat, akik vállalták a nagyobb kenyérért való harcot, elbocsátották. Emlékeznek arra, hogy egy csoportban vonultak az 1930-ás szeptember 1-i lün­Fellobogozott teherautó robog szom­baton kora délután Kiskunfélegyházá­ról Szánk felé. Tetejéről vidám nótaszó hallatszik 60 sportoló ifjú ajkáról; Dolgozó elég a porból, Jöjj velünk hív a friss tavaszi lég«. A felhívásnak a rövid szenllászlói és kiskunmajsai tartózkodás alatt foga­natja is van és számos kerékpáros kí­séri tovább a félegyliázi sportolókat, akik ezt az alkalmat ha^nálják fel a. MHK próbázásra és mennek a bugaci homoktól eltemetett Szánk kisközség felé születésnapot ünnepelni, Egy köz­ség elmaradott sportjának a népi de­mokrácia segítségével történt újjászü­letését. Erről az újjászületésről beszélt a szé­pen feldisziie.t sportpályán Tóth Sán­dor MINSz járási titkár, aki az OSII 3000 forintos segélyét adta át a falusi sportotoknak a község egybegyült ap­raja és nagyja előtt. Rámutatott arra. hogy ez a segítség bizonyíték, hogy a Magyar Dolgozók Pártja nem Ígéretek­kel, hanem tettekkel siet a falusi kul­túra segítségére. »Ä dolgozó nép fel- emelkedésének fontos eszköze a sport­mozgalom« emlékeztette a hallgatósá­got Gerő elvtárs szavaira a szónok. Népi demokráciánk gondoskodik arról, hogy a legszéesebb nép tömegek és nem tetésre, hogy sokszor találkoztak Mind­szenten a fogházban, amikor a föld- numt-á-szervezkedést akarták meghiu- •i ani a nagybirtokosok, hojgyí a Nádor- csatorna munkáinál mérhetetlen kizsák­mányolásuk e len fellázadva, együtt üt­köztek meg a csendőrökkel és hogy évekkel később a Déda-Szereleffalva vasú tépi esnél együtt é eszegették az el­lené'i ás iüzét, amiért aztán munkásszá­zadokba kerültek... Azt mondják majd, Fehér e’v'ársnak: »Ne tréfálj velünk, Pista! Ha akkor hozzájárultunk, hogy vezess bennünket, most is megbízunk benned. Hiszen a munkád tanúskodik róla, hogy hű ma­rad ál a múltadhoz és hozzánk...« És még azt is hozzáfűzhetnék: »Nem most kapod tőlünk a mandátumot, Pista — már húsz évvel ezelőtt' megkaptad... utolsó sorban‘ a fa’usi ifjúság sportol­hasson. Rövid kis ünnepély u'án Szánk köz­iégben még soha nem látott sportbc inu a ó kezdődött. Szertornászok, boxo- .lók, röp’abdázók és labdarúgók mutat­ták be tudásukat a sporttól eddig tel­jesen elzárt falusi fiataloknak. Az ugyancsak ajándékba vitt röplabdafel­szeretéssel mindjárt meg is próbálkoz­tak a község sportolói. Ügyes mozgá­suk és nagy akaratuk elárulta, hogy már most élve az adott lehetőséggel csakhamar utolérik a város sportját, mert tudatában vannak annak, hogy a sport nagyobb erőt, a nagyobb erő békét je'ent. így lesznek erősek, ügye­sek, jókedvnek, igy lesznek a'kalmasák az ötéves terv végrehajtására, amely 400 falunak ad korszerű sportpályát. így vált a gyakorlatban valósággá jelszavunk Szánkon: »Sportunk a nép közkincse«. Ezért támogatja minden szaiiki sportoló is a Népfrontot válasz­tási harcában és szavaz a Népfrontra. Adakozz a Szabad Nép Házára vegyél Szabad Nép bélyeget Újjászületett Szánk község sportélete Őszinte szavak. India kormánya utasította a rendőr­séget, hogy' külön’eges alakulatokat szervezzed, amelyekkel a béketünteté- seket és tömegfelvonulásokat szétverik. India maharadzsái, akik testsúlyukat a mérleg másik serpenyőjébe dobott'szin^ arannyal mérik meg, minden esztendő ben remegnék, ha a béke szót ha’lják, de a béke szava erősebb a különleges alakulatok tisztjeinek vezényszavánál. Kiskereskedők kullúrestjei Pénteken este a KISOSz félegyházi c oporíja kultúrestte' egybekötött szak­mai gyű é t tartott, a'io1 jelen volt a város polgármestere Cseh László, vala­mint az országos központ főititkára Föl­des György. A főtitkár beszédében útat mutatott a kiskereskedőknek a demo­kráciába való beilleszkedéshez. A kis­kereskedők brbizonyitó ílák teljes lét­számmal való megjelenésükkel, hogy .magukévá lelték a Függetlenségi Nép­front programját. Ezzel a tudattal je­lentkeznek majd május 15-én, amikor a Népfrontra szavazatukat maradék nélkül leadják. Itt említjük meg, hogy a KISOSz félegyházi csoportja nagy- értékű drapériái ajándékozott a 'Nép- bont helyi bizottságának a .választási gyű érek emelvényeinek díszítéséhez. Bí­zó nyit a ni kívánták, hogy a választást a maguk ügyének tekintik. A kecskeméti kiskereskedők három jólsikerült szakmai gyűlést rendeztek központi előadókkal. Mindegyik után kultúrműsor is volt. A kiskereskedők é'énken érdeklődtek a Népfront prog­ramja iránt és megnyugvással fogad­ták annak rájuk vonatkozó részét. Ki­fejezésre jutott egyértelmű állásfoglalá­suk a Népfront mellett. k Pártmunkás május 15-i száma a választási harc utolsó napjainak szervezési és agitá-* ciós feladatairól közöl cikkeket. A május 1-i nagybudapesti tapaszta­latikról — a Nagybudapesti Pártbi­zottság, Propaganda osztálya közöl ko­moly kiértékelő cikkel. »A választás főpróbái« címen Varga Edit, az üzemi pártszervezeteink mozgósí­tásáról Hazai Jenő, a nők közötti agi- tációról Kállai Magda, a választás nap­jának hogy, s mikénti megszervezésé- séről Biró Lívia cikkét közli. Helytálltak a Pártért, a Népfrontért Varga Gyula népnevelő Szabad Nép­pel a kezében haladt a Főutcán. Teher­autón érkezett huszadmagával a szom­szédos városból és a helybeli paraszt- elvtársakkal együtt indultak útnak a községben. Balog Márton középparaszt « háza felé tartottak. — Mindjárt olt leszünk elvtárs. Lá­tod azt a tágas fehér házat, ahol a ló­cán ülnek az emberek? No, oda me­gyünk, — szűrte a szót Takács elvtárs, aki Varga jnelletl lépkedett. Az árokparton jibanyáj rágta a gye­pet, a ház előtt csizmás parasztok üllek szemükrehúzott kalappal, s fej­kendős asszonyok. Ünneplőben voltak beszélgettek. ; — Adjon Isten... — Adjon... Az emberek feltekintettek, kíváncsian méregették a városi ruhás, nadrágos embert, aki nagy, erős kezében újsá­gokat szorított. — Jól megnőttek a libák erre maguk felé és milyen sok van belőlük. Ugyan kié ez a sok liba? — kérdi Varga elvtárs. — Enyémek — válaszolja csendesen egy öregedő asszony. r A mieink meg amott vannak, — teszi hozzá egy másik, í Már helyet is szorítanak nekik a pá­don, szívesen, örömmel fogadják őket. Csak egy fényesgombos, lakkcsizmás,- pufókarcú ember morog valamit kel­letlenül a fogai között ti, s néz bosszúsan a semmibe. — Hogy éldegélnek errefelé? Hogy megy soruk? — kezdi Varga elvtárs. — Nem panaszkodhatunk... Jobban, bűnt régen... — hangzik innen is, on­nan is. — Volt-e p 3tt ilyen szép libanyá­ja? — fordul az egyik paraszthoz. — Volt ám sok egerem, de nem li­bám. A libanyáj a földhöz és házhoz íeremlődött, amit 1945-ben kaptunk. Most már disznó is röfög az ólban, tehén is bőg az istállóban. — Sokra megy vele... lüsz úgyis a szövetkezeté lesz... — veti közbe a fé­nyesgombos, lakkcsizmás ember. — Miből véti? — szól közbe Kapás elvtárs. — Hát... mindenki tudja ezt. Azért adták a földet 45-ben, hogy visszave­gyék 49-ben. A szövetekezelnek. Erre kellenek a választások is. Hogy be- kényszeritsenek mindenkit a közös földbe. Egy pillanatra csend támad, bizony­talankodó. kérdő tekintetek néznek Var­gára, Kapásra. • — Ne higyjék, emberek, szó sem igaz ebből. — Bizonyítsa be — ugrik fel a fé­nyesgombos. — Könnyen. Hát idefigyeljenek — kel fél Varga is a (helyéről. — Kénysze- ritelte-e már magukat valamire is a demokrácia ? — Adófizelésre — mondja gyorsan a lakkcsizmás. ■ — Azt a múltban is kellett fizetni — állapítja meg Balog Márton. Fele­sége hozzáteszi: — Az ám, és most nincs árverés, dobszó a dolgozó pa­rasztember portáján. * — Hát az állami iskola, az nem kényszer volt? — Azt mi már régen kértük, kíván­tuk. Jobb, mint a régifajta. — mond­ják az emberek. — Szóval tjein nehéz megállapítani, hogy a demokrácia semmire sem kény- sze i e te a becsületes do'gozókat. Miért kényszerítené most pont a szövetke­zésre ? A szövetkezet senkinek sem kényszer. Megmondta Rákosi elvlárs: »A népi demokrácia a minden kény­szertől mentes, teljesen önkéntes szö­vetkezés hive.« , — Rákosi mindig igazat mond — mondja Balog Márton — én nem va­gyok pártba, csak a DÉFOSz-ba, de ezt már én is megtanultam.' í — Látja, mindenki tudja itt, hogy maga hazudik — szegzi a tényt Varga elvlárs a lakkcsizmásnak. — Az ám, most is arról beszélt, hogy háború lesz. Altatóport hintenek repülőgépről az amerikaiak, aztán be- masiroznak... és minden úgy lesz, mint régen volt. — Ez az ember dolgozik itt »altató- porral«. A maguk éberségét akarja elaltatni, hogy a maguk érdekei ellen fordítsa magukat. Mennyi fö dje van magának? — fordul Varga elvtárs a lakkcsizmáshoz. — Mi köze hozzá?... I — Van neki vagy 70... még hozzá olajülő és sok jószág... állapítják meg a lócán ülők. I — No itt a magyarázat. Az ilyen emberek bolondiják a falu népét, be­szélnek a választások ellen, i — Azelőtt meg sem látott minket, most meg kéretlenül idelelepszik — mondja a libák tulajdonosa. — Hogy ártson maguknak... mert ezek a nép ellenségei. Ezek, akiiének nem jó a demokrácia, amely földet, jólétet, szabadságot adott a falu dol­gozóinak is. Ezek beszélnek »kényszer­ről«, »terorról«. Ha nálunk kényszer volna, nem választanánk új ország- gyűlést május 15-én. De mert nincs kényszer a felszabadulás óta, helyesli-« azt, amit csinálni akarunk, az ötéves tervet, — ezérí lesznek a választások; A szavazás a demokrácia bizonyítéka, elengedhetetlen kelléke. Mig az emberek Varga beszédét fi­gyelték, a lakkcsizmás eloldalgott Tá­vozását akkor vették csak észre, mikor fnár messze járt s alakja szemláto­mást kisebljedelt, amint távolodott a dolgozóktól. i — De lesz-e háború ? — kérdezte Ba­log Márton gondolataiból ocsúdva. 1 — Május 15-én a békére is szava­zunk. Aki a Népfront mellé áll, az ország erőinek gyarapodására, függet­lenségének megvédésére is szavaz. Aí békét ajvi'ág sokmillió dolgozója akarja velünk együtt. Rajtunk is múlik, hogy ne legyen háború. Ha erőinket össze­fogjuk, egy akarattal állunk a béke mellé, nem lesz háború. Még sokáig beszélgetett Varga elvtárs az emberekkel. Minden gondjukat-ba. jukal, örömüket elmondották, megvi­tatták. Nemcsak Varga elvlárs, de 20 városi ehdársa is jó munkát végzett a falusi etvtársakkal együtt ezen a napon. Helyt­álltak a Pártért, a Népfrontért.

Next

/
Thumbnails
Contents