Délpestmegyei Népújság, 1949. április (3. évfolyam, 14-17. szám)
1949-04-10 / 15. szám
2 Délpestmegyei Népújság 1919. április 10. Knpecek, kislakok és más kizsákmányolok kizárása a hitelszövetkezetekből Vasárnap megtisztult az Örkényi hitelszövetkezet, a közgyűlés kizárta a demokrácaiellenes tagokat. Az igazgatóságból eltávolították Szente László kocsmárost és Katona Vendel Kulák kereskedőt, a felügyelő bizottságból pedig Fenyvesi Henrik vas- és fűszerbe« reskedőt A tagok közül 38 ellenségét a mai rendszernek söpörték ki. Ezek közül tíz kocsmáros, egy borkereskedő és 6 más kereskedő volt. Kizárták özv. Bánó Gergely né 165 holdas Imlákot. akiről az is kiderült, hogy cselédjeit nem fizeti rendesen. Csanády Pál Horthy katonatiszt is ott rontotta a levegőt Elek Károly dr. ügyvéd, Jdlmann Gusztáv nyugatos orvos, Licbhard Ernő le- venlefőoktató, Sántány Rezső munkáshajcsár társaságában. Sólyom János a falu leggazdagabb embere cs Erős István nagybérlő-kizsákmányoló is a szövetkezet tagja volt, természetes, hogy a szegény parasztoknak nem sok keresnivalójuk lehetett ebben a szövetkezetben. Katona ('Magdeburger) Ferencnél azért zárták ki, mert burgonyával és borral kupeckcdik és a föMmivesszövel- kezelet is be akarta csapni. Hajdok Istvánné termelési ..kölcsönt vett fel, de üzérkedésre használja és vonakodik visszafizetni. Most kizárták és tartozását könyörtelenül behajtják. Az Örkényi hitelszövetkezet megszabadult élősködőitől és nagy virágzás előtt áll. A kecskeméti hitelszövetkezet tagjai .követik a jó példát április 10-én, vasárnap tartandó közgyűlésükön. A város dolgozói élénk érdeklődéssel várják a tisztogatást. Kétségtelen, hogy azután sokan jelentkeznek majd felvételre. Megalakult Kecskeméten a Défosz földmunkás tagozata | Levelesláda*'] CJj világra pusztán Messze a várostól, igen nagyon jncsszc. Csendes a he vég ő, csak szél sóhajt bele. Fújja a traktorok muzsikás lágy hangját ■Amelyek hasítják a föld nehéz hantját, A nap is korábban kel jel a nagy égre, Hívogat mindenkit a harmatos földre. Jókedvű a paiaszt, örömmel 'kisiet Tudja, mire kiér, vetheti a földet. Felszántotta már a traktor jó ekéje Nem a kulák drága, de lusta gebéje. A~ eke mellett akkor éhes béres állott Véres verejtékkel áztatta az árkot. 'Élmunkás és paraszt most egymásra [talált itt, Felszabadították az urak rabszolgáit. Gyöngyösi Juliánná 17 éves parasztlány Dázsma és r»bot Kiskunfélegyházi olvasónk Írja: »Sokat tanultunk azokból a szerződésekből, amelyeket a kecskeméti DÉFOSz semmisített meg. Nálunk is akad hasonló. Kezemben van egy ügyvédi felszólítás. ebben Ficsor Károly dr. Juhász Ferenc kulák nevében peresités terhe mellett követeli a felesbérlőtől 10 csirke. 15 liba, 8 pulyka, 10 kacsa meg egy választási malac beszolgáltatását és a felszólító levél 80 forintos diját három fciapon belül. Reméljük az itteni DÉ- FOSz is erélyes Lesz a dézsmál ók kai szemben.« Az Angolkisasszonyok szive Bende Sándomé, városföldi lakos írja: »Az Angolkisasszonyok tanyáján voltunk kom men dósok 3 évig. A negyedik évben bolgárkertészt meg lovászt fogadtak, mi nem kellettünk. Férjem napszámból 'tart el tizenkettedmagam- frnal .Lakást nem kaptunk, ezért nem tudtunk elköltözni a tanyáról. Kedden Laura »kedves« nővér kilakoltatott. Nem törődött síró gyerekeim ind, a szó- pós csecsemővel sem, útszélre rakatta nyomorúságos bútorunkat és bezárta felőlünk a lakást. A szomszédok biztatására bementem a Magyar Dolgozók Pártjába panaszkodni. HegeSíis László káderes közvetítésére Czagúny Ferenc polgármester elvlárs azonnal Intézkedett. Ilyenformán nem kellett a hideg éjszakát a szabadban löllenünk. Köszönetét mondok mindnyájunk nevében, de azt is közölhetem, hogy az Angolkisasszonyok kegyetlensége és szivtelen- eége felháborodást váltott ki. »Mióta kiadtuk a jelszót a közép- parasztság megnyerésére, gyakran döfő dúl. hogy ezt úgy értelmezik, hogy most már a szegény parasztságot, legmegbízhatóbb támaszukat, elhanyagolhatják«'— mondotta Rákosi elvtárs ä Központi Vezetőség ülésén. Ezt a hibái kívánta helyrehozni a DÉFOSz földmunkásiagozat me'ga’aidtá- sávai. A vasárnapi alakuló ülésen Fehér István elvtárs a MDP titkára ismertette a megalakulás szükségességét és fontosságát. FI kell választani — mondóba — adolgozó parasztságot akulá- koklól. A nincstelen kisparasztság és a bérmunkás kubikosok a munkássággal együtt alkotják a demokrácia hajtó motorját. Három csoportba oszthatók a dolgozó parasztok. Az első csoportba a nincstelenek tartoznak, a másodikba azok, akiknek van ugyan égy Ids földjük, de emellett rá vannak még szorulva arra, hogy máshol is vállaljanak munkát. A harmadik kategóriába azok tartoznak, akiknek megvan a saját földjük, vagy bérletük, ami biztosítja családjuk megélhetését. 1930-ban 18.000 kisparaszl földjét árverezték el. A demokrácia megvédi őket a kulákok kizsákmányolásától. A kulákok az inflációban alaposan megszedték magukat és most összeharácsolt vagyonukat akarják élvezni munka nélkül. A kulákok e'lcni kemény harccal lehetővé tesszük a szocializmus építéséi. A gyűlés után beszélgeti fink nehány földmunkással. Bálint Károly Alsó- széktó, igy szól: Célunk az, hogy felszabadulva a kulák járom alól, emberi életet élhessünk. Tószegi Imre DÉFOSz termelési felelős azért látja helyesnek a tagozat megalakulásai, mert sok olyan földliözjultatott kér jogtalanul munka- alkalmat, aki nincs rászorulva. //. Sírni la István. Törökfái a kubikos szakcsoport vezetője szerint a FÉKOSz-ná! a múltban komoly hibák voltak a munkaközvetítésnél és bízik abbaii, hogy a földmunkás tagozat igazságosan fog munkát juttatni a munkakeresőknek. Szűcs Ferencné azt kívánja, hogy az új alakulat hasson cfda, hogy a pohár borral, vacsorával, szép szóval teke- uye re zeit kulákbércncek jussanak az őket megillető helyre. A DÉFOSz földmunkás-lagozala ezentúl havonta gyűlést tart és megtárgyalja a DÉFOSz tagjait érintő kérdéseket. Adakozz a Szabad Nép Házára Tanulnak a kiskereskedők Értékes politikai előadást tartott a KISOSz tagjai részére Félegyháza polgármestere, Cseh László. A dolgozó kiskereskedők és kisiparosok tömeg' volt jelen és feszült érdeklődéssel figyelték az előadó világos szavait, mellyel ecsetelte, miért küzd a Magyar Dolgozók Pártja. Irányt mutatott a hallgatóságnak, hogy hogyan segitse a maga terén épiieni a szocialista hazát. Kívánatos volna ilyen előadást sűrűbben bevezetni, hogy a kisiparosok és kiskereskedők politikai téren is aktívabbakká váljanak. A kecskeméti.Kiskereskedőiknek szombaton este Lénával Ferenc elvlárs, lapunk szerkesztője tartott politikai beszámolói . Rohammunkában az EPOSz Aki az elmúlt napokban a Petőfi-tér és a Szovjet hősi emlékmű felé járt, örömmel állapíthatta meg, hogy serény fiatal paraszlfiúk és leányok dolgoznak az elhanyagolt terek rendbehozásán Félegyházán. Kérdésünkre Kiirucz József EPOSz városi titkár mondja el, hogy brigádba tömörülve önkéntes rohammunkával járulnak hozzá a yáros tereinek rendbehozásához. Virágfnagokal, szerszámokat, drótot stb. szerezitek, hogy városunk építéséből és szépítéséből kivegyék részüket. Dicséretre méltó munkásságuk példát mulat a többi ifjúsági szervezc'éknek. Rajtol a „Szellő", a „Karvaly", mint a „Pinty" A félegyházi SzIT repülő-modelezők nemrég működnek, de máris szép eredményeket ériek el. Vasárnap délelőtt model-versenyt rendeztek. Dobos György irányításával és vezetésével dolgoznak és azt mondják, hogy ezután még jobb modelekel fognak épiteni. A start sikerült. A »Szellő« 28 másodpercig siklott a levegőben. A »Karvaly«, a legjobban sikerült model 1 perc 58 másodpercig repült. Utána következett a? Pin ly« rajtja. Először 30 másodpercig, másodszor pedig 1 percig szállt a levegőben a szemlélők gyönyörűségére. A Szakmaközi Bizottság örömét fejezte ki az ügyes SzIT ifiknek és tanítójuknak. Jirina Tardyova : Az utak kettéválnak Van Koch már ismerte segédtisztjének alázatos kopogását. — Tessék — szólt félvállról, amikor azonban a belépőben Amir Sairint ismerte meg, meglepetésében felemelkedett helyéről. — Ez aztán a viszontlátást . Amir Sairin nem válaszolt. Van Koch intett segédtisztjének, hogy távozzon, majd odalépett a Szumatrai- hoz: — Ugye kedves barátom ■— veregette meg vállát — ml ketten megértjük tegymást. Amir Sairin hallgatott. Csak lassan emelte fel nagy, szemrehányó szemeit, miközben két hosszú fekete haj tincse á homlokába csúszott. I — örülök kedves barátom — folytatta Van Koch — hogy tárgyalhatok önnel. — Koch ugyan úgy mondta, hogy »tárgyalhat«, de Amir Sairin tudta, hogy ebben a pillanatban fogoly. Belenézett Van Koch nagy kerek képébe. Tekintete lassan hol szőke hajára, hol a trópusi meleg által vörösre égetett arcára tévedt. Kendőjét lassan szájához emelte és felköhögött a tüdőbetegek nehéz és erőltetett köhögésével. — Jöjjön barátom, foglaljon helyet! A szumalrai fáradtan rogyott le a felajánlott székre. j — A dolog úgy áll — hajtogatta a (magáét Van Koch — nem szeretem feleslegesen kerülgetni a dolgokat. Ismerjük egymást, hiszen egy évig, a legszorosabban együttműködtünk. Amir Sairin jól emlékezett a pincehelységre Amszterdam egy szűk utcájában, a sokszorosítógépre és a festéktől állandóan összekent kezére. A tisztre nézett és tekintetében szemrehányás volt: — Ezt éppen most emlegeti! — Ezt szerette volna ordítva odavágni a tisztnek, de türtőztette magát. — Aztán elszakadtunk egymástól — folytatta Van Koch, miközben rózsaszín, folyton izzadó tenyerét a szumat- rai csontos vállára tette. — Igen — gondolta keserűen Amir Sairin. — Annak idején én készítettem elő szökését Angliába. Mjjd magamnak is bujdosnom kellett. — Újra köhögési roham fojtogatta. Tüdőbetegsége is ebből a bujdosásból származott, de undorodott attól, hogy erről beszéljen. — Ön értelmes és képzett ember... Dr. Sairin undorodott ettől a beszédtől. Legszívesebben odavágta volna: — Hallgasson! Mint ellenség jött most földünkre! Elvesztette a jogot, hogy a fasizmus elleni küzdelemről beszéljen. — De közben lesoványodott kezére nézett és a szó benne maradt, csak kendőjét gyűrte idegesen. — Hiszen jól tudja, hogy az önök harca elveszett. — Hazudik! — szeretett volna felkiáltani Sairin, de arcában csak végtelen nyugalom tükröződött. — Lényegében elfoglaltuk már egész Jávát és Szumalrát. Százezer kitűnően és a legmodernebb fegyverekkel felszerelt katonánk van itt. — De nekünk viszont hetvenmillió emberünk van itt, akik élni akarnak — suhant át az indonéz agyán a gondolat. — Minden további vérontás felesleges. Hiszen ezt ön i^ belátja. Nemde? — szólt Van Koch, miközben mosoly futott végig joviális arcán. Amir Sairin hallgatott. — Esztelenség ez az egész háború. Az indonézek nyugodtan, békében élhetnek a hollandok mellett, felesleges vérontás az. amit az önök partizánjai művelnek. — A mi partizánjaink ontanak vért? — forrott Sairinben a gondolat. — önök gyilkolják a mi asszonyainkat és gyermekeinket. mikor városainkat bombázzák. Repülőkkel, ágyúkkal és tankokkal törtek a mi békés országunkra. Élni akarunk! Az élethez való jogért harcolunk! — Sairin szemei tüzeltek, mint tüzes fáklyák a szmnatraiak harci tán cában. — Ma bombáztuk Dzsokjajartát. Sairin doktor egy pillanat alatt átíérezle, hogy ez a mondat nem Van Koch érzelmi tompaságából származik, inkább abból az önzésből és abból a germán szadizinusból, amelyikkel Van Koch Dachauban ismerkedett meg... Sairin családja Dzsokjajarlában é.i... — Elfoglaltuk az összes központokat, kikötőhelyeket és közlekedési vonalakat. Mit akarnak még maguk, Sairin? Sairin ajkai szólásra mozdultak, de elfordította fejét, mert újabb köhögési roham rázta meg legyengüli lestél. Van Koch gyorsan egy pohár viskit töltött neki. — Lássa-lássa, mi haszna van magának mindebből!? Amir Sairin hallgatott. — Indonézia merdeka — Szabadságot Indonéziának« — feszítette egész belsejét a gondolat és szive gyorsabban dobogott. Szemei átnedvesedtek. — Ne féljen semmit, nyugodt életet biztosítok az ön számára. Jó barát vagyok... Csak nehány adatot szeretnék hallani Öntő!. — Van Koch elmosolyodott, ő maga is tudta, hogy ügyetlenül választotta meg szavait, hogy azokból nagyon is kilátszik szándékainak aljassága. Sairin leste megfeszült, mint mikor a tigris támadását várja. — Mennyi a partizánok létszáma Kő- zépszumatrában ? i — Megbolondult ez az ember? — mérlegelte a kérdést az indonéz, — vagy talán árulónak tart? — Szemeiben a megvetést felülmúlta a kétségbeesés. Van Koch lompitani igyekezett ia- galmát. — Ne bolondozzon, Sairin. Amir Sairin a szemébe nézett. Kezének ujjait meggörbítette, ezzel a mozdulattal nevelte ki a hollandot. — Figyelmeztetem — mondta Van Koch — az inlernálólábort nem bírja ki. — Amir Sairin ujjain játékos hullám szaladt végig, kezének minden porca kacagott. — Tehát nincs semmi mondanivalója — sziszegte fenyegetően Van Koch, miközben a telefon után nyúlt — nagyon sajnálom! Sairin ajkai megremegtek, de hang nem hagyta el száját. A tiszt a telefonkagylót kezében tartotta. — Nos? — kérdezte, mielőtt behívta az őrséget. Ekkor a szumatrai öklét a magasba emelte és szemében mindenre elszántsággal csak ennyit mondott: »INDONÉZIA MERDEKA!« Fordította: Balassa László. >
