Bács-Kiskun megyei aprónyomtatványok 1981-1985

1985

a

v Kecskeméti

GALÉRIA

H.6000.KBCSKEMÉT,RÁKÓCZI U1.

EGYED LASZLO

grafümsművész

kamaj^kJallítása

IBS II.9II 1.1CHG

A rajzművészetet sok fűzte az irodalomhoz. Sőt,tagadhatatlan bizonyos vérségi kötelék is.E- 1 gyed László rajzainak a "felmenői” ugyan nem az illusztrációk, hanem a "másik ág", a vázlat a tanulmányrajz, de meglehetősen másra használja őket, mint eredetileg volt szokás: közlésre. Közli persze olykor azt is,amit a tanulmányrajz - még ha szándék t alanul is - közöl: hogy de nehéz ebből a szögből lábfejet rajzolni, vagy hogy észvesztőén érdekes látvány egy pohár viz- ben egy kávéskanál, vagy hogy milyen szép is tulajdonképpen a szép női test. Egyed e soro- 1 zattal nyiltan visszautal reneszánsz mesterekre, nemcsak a rajzok stílusával, hanem még azzal is, hogy a papírra együvé kerülő különböző tárgyak és lények, vagy részleteik, más-más térben léteznek. Más a megvilá- gitás,a nézet szöge. Mintha véletlen egymásmellettiségről volna szó. Pedig, hogy mennyire nem véletlen itt semmi, a szembeötlő komponáltságon kivül a i lényegre törő kiemelések, kiniet-1 szések, elhagyások jelzik. Es már eleve a visszautalás: az utalás-nak, mint lehetőségnek az alkalmazása sem véletlen. A huszadik századi modern művész, valamennyi műfajban, ha éppen nem úgy tesz, mintha első nemzedéke volna a kultúrtörténetnek,

akkor nem is tehet mást, mint hogy utal mindarra, ami megelőz- ] te. Mitológiáktól és ősformáktól j a szecesszióig az avantgarde~ige ! Leekefelmondás? Ugyan! Inkább j felnőttségünk tudatosítása, Meg- ? hódolás az apák előtt? Inkább önérzetes hozzájuk-méredzkedés - már csak azért is, hogy megtud- | juk,mennyi módosulás esett rajtunk néhány ezred- vagy századév alatt. Körülbelül ez járt az eszemben, amikor még csak néhány darab készült el a rajzsorozatból. A későbbiekkel kiegészülve - nem mondhatom, hogy"kiteljesedve" , mert Egyed László e- gyelőre nem akarja lezárni a sort - már sokkal több, bennsőségt sebb enigmatikusabb "közlést"találtam bennük.Észlelni kezdtem, hogy a rajzok egymásra is utalnak,akár r egy vers sorai, szakaszai, s a megidézett tárgyak és lények,a ? maguk különböző érzéki hatásával vagy asszociációkörével összeütközve vagy összevegyülve, úgy "viselkednek," mint a versben a költői képek és a metaforák.Pontosan úgy? Inkább forditva. Ha a költői kép a fogalmi közlést teszi "anyagi”-vá, Egyed rajzaiban a puszta anyag válik "jelentéssé" - fogalmi jelentéssé akár.A j sorozat belső logikája azon őr- j lődik, hogy az egymásra következő motivumok nehogy belezökkenjenek valami mechanikus, obiigát mederbe.Nehogy formává merevedjen, ami egyszeri:mert eleven, közönséges és a mienk:a mi szerelmünk gyönyörű teste, a mi szorongásunk érdes lábú és tollazatú madara, a mi kétségbeesett dühünk öntöttvas harapófogója,a mi kedvenc cipőnk.Egy ember - hisz nem vitás, hogy egy emberről van itt szó - leltározza megdöbbentő Őszinteséggel az életét, a napjait. Csak az szokatlan nekem irófélének, hogy nem naplőt ir, vagy verset, hanem rajzol.

Ács Margit