Bács-Kiskun megyei aprónyomtatványok 1981-1985
1985
Pierre Augustin Caron DE BEAUMARCHAIS 1732-ben Párizsban született. Apjának órásmesterségét folytatja, majd udvari tisztviselő, királyi hercegnők zenetanára, pénzember, színműíró, Voltaire összes műveinek balsikerű kiadója, fegyvert szállít az észak-amerikai felkelőknek, titkos sw megbízatással külföldön jár, hogy megakadályozza a XVI. Lajost és Marié Antoinette-et ágmk gyalázó pamflettck terjedé- sét; forradalmár és a fórradalom áldozata. Emigráció- *&&&&: bán hal meg 1799-ben. ^ ^ I ' ' forradalmárok között 'H/l Beaumarehais az irodalmi átmenet. Le mar inge de Fi- i ^arojának (Figaro házassá- ^ fogják adni”,' mondta Beaumar- ehais) már a forradalom első eseményei közé tartozik. Beaumarehais, mint író, memoárokkal tűnt fel, amelyeket egy nagy perének alkalmából adott ki. Memoárjainak sikere elősegítette két fő művének színpadi népszerűségét is. Időrendben első közülük a Sevillai borbély (Le barbier de Scvil-le, 1775.) Beaumarehais az örök vígjátéktémát, a gyámleányát hasztalan őrző gyám történetét megtoldotta a korszellemnek megfelelő „filozófiával” és Figaro alakjával, Figaró, a csodálatos borbély, a klasszikus vígjátékok inasának ivadéka, de micsoda korszerű átalakulásban! O a felszabadult inas, aki nemcsak hogy okosabb gazdáinál, hanem — és ez a nagy újság — neki is van igaza gazdáival szemben, ő a rendes ember. Figaro igazsága a második darabban, a Figaro házasságában tűnik ki igazán. Figaro nősülni akar és menyasszonyát kell féltenie gazdájától, Almaviva gróftól. Itt mondja el Figaro híres monológját: „Rang, cím, pénz, hivatal — kár ettől olyan nagyra lenni! Mi része a megszerzésükben? Kegyeskedett megszületni — ez minden. Különben biz a tucatból csak egynek tetszik lenni, nagyon is. Nem úgy, mint én, a szentségit, akinek több észre, körültekintésre kellett szert tennem, mint amennyivel Spanyolországot egy álló évszázadig clkormányozzák. ..” (Szerb Antal: A világirodalom története) BEAUMARCHAIS FIGARO a sevillai borbély Operakomédia 3 felvonásban Szereplők: Almaviva gróf, Sevilla ura • KOVÁCS GYULA Grófné • RÉTI ERIKA Figaro, a sevillai borbély # KISS JENŐ Jászai-díjas Zsuzsi • ZÁVORI ANDREA Bartoló doktor, itélőszéki alelőlülő • M. HORVÁTH JÓZSEF Marcelina • RIBÁR ÉVA Cherubin, a gróf első apródja • DERZSI JÁNOS Rosina • KOLTAI JUDIT Famulusok, táncosok, inasok: GAZSÓ GYÖRGY és MESTER LÁSZLÓ valamint TAPASZTÓ BEA és TAKÁCS MARIANN Játszik a színház zenekara: Boros János, Dömötör Tiborné, Gmóser Vilmos, Héjjas Pál, Homoki Ferenc m. v., Honti György, Kohold Tibor, Kovács János, Lakó Sándor m. v., Lukács Attila m. v., Lukács János, Lukács Jánosné m. v., Maczelka Ferenc, Madari Tamás, Miklós György, Palotás József m. v., Sajti Péterné Szemerédi Anna m. v., Törő Erzsébet Történik valamikor a boldog időkben, Sevillában. Átdolgozta: GYURKÓ LÁSZLÓ Díszlet — Jelmez: RÁTKAI ERZSÉBET és ZEKE EDIT Dramaturg: FELDMÁR TERÉZ Koreográfus: BARTA JUDIT Mozart és Rossini operájának részleteit átdolgozta és hangszerelte: SELMECZI GYÖRGY Zenei munkatárs: DÖMÖTÖR TIBOR és BOJTOR KATALIN A rendező munkatársa: SILLÓ SÁNDOR Vezényel: TÖRÖK GÉZA Rendező: HEGYI ÁRPÁD JUTOCSA Wolfgang Amadeus MOZART gedűs és elismert tanár, a I * íp§|&' salzburgi érsek muzsikusa ifi’ okosan iránvítóttá fia ta- mI nulmányait és pályakezdé- ¡Éf I sét. Hatévesen már a csá- 1 szár előtt zongorázott, áv f majd München, Párizs, London után nagy itáliai ;# körutat tett. 13 évesen a salz- burgi érsek udvari muzsikusa _ lett és csak 1781-ben — a szaba- dabb élet, a nagyobb művészi és anyagi megbecsülés reményében — szakított a szolgálattal. A sikerért, a biztos megélhetést nyújtó, tehetségéhez méltó állásért azonban ettől fogva keservesen és javarészt hasztalan küzdött. 1787-ben a Don Giovanni prágai sikere ugyan meghozta végre a császár udvari muzsikusi kinevezését, de ez is inkább csak kötöttségeket, mintsem reményeinek beteljesülését jelentette. Rövid élete során mintegy 600 művet komponált, közülük jó néhány bemutatását nem érhette meg. A Figaro házasságát Mozart igen nehéz körülmények között írta. A remekmű előadását különböző ármánykodásokkal igyekezett megakadályozni a kor zenei életének ünnepelt vezéregyénisége, Salieri, aki méltán féltette zenei egyeduralmát a zseniális ifjú mestertől: „A Le nozze de Figaro 28-án kerül először színre. Sokat jelent, ha sikere lesz, mert tudom, hogy csodálatosan erőszakos ármánykodás folyik ellene. Salieri klikkje megint meg fog mozgatni eget-földet. Duschek mondta legutóbb, hogy fivéred ellen azért ármánykodnak annyira, mert rendkívüli tehetsége és ügyessége miatt igen nagy tiszteletben áll . . .” (Leopold Mozart levele leányához 1786. április 18-án) 1
