Bács-Kiskun megyei aprónyomtatványok 1976-1980

1980

Több mint fél évszázad folyamán ceruza- és tollrajzok, akvarellek és olajfestmények, fa- és terrakotta-szobrok százai gyűltek össze otthonában. E művek eredeti szemléletről tanúskodó, a művészeti sablonoktól, konvencióktól független, megbecsülést érdemlő igaz értékek . . . Nyergesi István szerény, szűkszavú ember, aki sohasem értett önmaga propagálásához. 1930 körül egy sor ízes terrakotta-szobrát megvette (és külföldön jó pénzért értékesítette) egy élelmes műkereskedő. ,,A kis szobrokért csak néhány pengőt kaptam, — emlékezik vissza Nyergesi István. — De ez nem is fájt nekem; sosem törekedtem haszonra, vagyonra, fényes hírnévre. Amit csináltam, azt a saját örömömre hoztam létre. Egyszer — ez már az ötvenes években volt — meglátogatott Czóbel Béla festőművész. Elég sokáig időzött nálam, s gratulált a munkáimhoz. Ez igen jól esett, sajnos azonban, ritka volt a Czóbeléhez hasonló, biztató, meleg szó . . . Az elkedvetlenedésre, a festészet, a szobrászat abbahagyására bőven lett volna okom, de én szívós ember vagyok. Néha — amikor meglátogatnak nyergesi, komáromi, budapesti, esztergomi barátaim, ismerőseim — megmutatom nekik néhány munkámat. Ezek a képek és kis szobrok az én gyermekeim. Minden szülő büszke a gyermekeire, — én is büszke vagyok a munkáimra. Ez az én világom.” Nyergesi István őszinte, egyéni hangú és hiteles munkálkodásának egy kis hányadát mutatja be tárlatunk. Az idős, nagytehetségű népi művész alkotásait a látogatók szeretetébe ajánlom.

(Dévényi Iván: Néhány szó Nyergesi Istvánról. 1975 szept. 25—okt. 5-ig Budapesten rendezett kiállítása katalógusának bevezetőjéből)