MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1989

1989-08-30 805. öe. - 1989_VB 805/84

- 15 tette hogy mikor van az MSZMP kongresszusa, a szakszervezet kongresszusa, a HNF kongresszusa, a Béketanács kongresszusa, az MSZBT kongresszusa. Ezek voltak a belpolitikai események. Ezeknek a belpolitikai eseményeknek megvoltak a forgatókönyvei és tulajdonképpen a pártkongresszusok és a választások voltak még ilyen szignifikáns események és mert a Kádár rendszer empirikusan érzékenyebb volt a társadalmi folyamatokra, mint a Rákosi rendszer, mert volt egy bizonyos fédbekje és visszacsatolása. Ezért a pártkongresszusok azok mindig valamilyen jelentős belpolitikai aktussal akarták a maguk belpolitikai érvényességüket igazolni. Ezért az egy.ik kongresszus általánossá tette a társadalombiztosítást, a másik a nyugdíjrendszert, kiterjesztette a parasztságra is. No most ezek a belpolitikai engedmények belpolitika nélküli belpolitikai engedmények hoztak létre egy olyan kondiciórendszert, ami a társadalom teljesítőképességével egyszerűen nem ekvivalens. Tehát itt a 2 millió nyugdíjas, itt van egy magyar egészségügy, amelynek egyszerűen ebben a magyar társadalomban nincsen meg a tőkefedezete, itt van az ingyenes oktatás, tehát mindaz az engedmény, amit a nem működő belpolitikai mechanizmust pótlandó valóságos politikai aktusokkal helyettesíteni kívánt a párt, amelynek akkor természetesen egy rendkívül kedvező recepciója volt, de amelynek a magyar társadalom teljesítőképességében egyszerűen nincsenek meg a fedezetei. Na most más oldalról azonban nem volt a társadalomba beépítve a jelzőrendszer, mert ez fédbek ez részben a párt információs jelentései, bizonyos fokig a belügy, részben maguknak a párt vezetőinek egy ilyen finomabb, pragmatikusabb érzékén alapult amíg ez jól működött. De azok a jelzőrendszerek, amelyek mondjuk ez az egész infrastrukturális problémák kellő súllyal jelezték volna vissza, ezek nem működtek. No most hogy függ ez össze a szövetségi politika előbb exponált problémájával? Miközben egy viszonylagos egyensúlyhelyzet állt fönt a reprezentatív értelmiséggel még a 7o-es években is. Volt olyan jelentős költő, aki verset írt, vezető politikusunk, mondjuk 7o. születésnapjára, közben a magyar értelmiség nagy tömbjei éppen az infrastruktúra megsűllyedése következtében maguk is megsüllyedtek, és ik-