MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1989

1989-08-30 805. öe. - 1989_VB 805/11

- 6 b./ Tulajdonviszonyok és változásainak hatása a munkásságra A munkások és különösen a nagyüzemekben dolgozók jelentős része értetlenül áll a tulajdonviszonyok körüli vita előtt. Egyfelől nem érti, hogy miről is van szó, másfelől nem hisz abban, hogy bajainkra gyógyír lehet egy széles körű privatizálás. Azt sem látják, hogy ez mennyiben élénkítené a gazdaságot. Ha tehát a tulajdonlás új gondolatait el akarjuk fogadtatni a széles közvéleménnyel, köztük a munkásokkal, akkor ezt érthető formában kellene terjeszteni, magyarázni. A gazdálkodásban, az értékalkotó folyamatban valós tulajdonos szükséges, aki a tulajdonos felelősségével végzi munkáját. A ma munkását nem érdekli, hogy névlegesen ő a tulajdonos, vagy sem, hiszen soha nem érezte ezt a tulajdonjogot. Minden olyan változást, amely a fejlődés (piacgazdaság) valós folyamataihoz igazodik, el tud fogadni. Mindazon vállalati körben, ahol a tulajdonviszonyok gyökeresen meg fognak változni a közeljövőben, világosan meg kell mondani a munkásoknak /és a többi dolgozónak is/, hogy ez konkrétan mennyiben szolgálja az ő érdeküket. c./ Elosztási viszonyok Régi megfogalmazás, hogy "azt lehet elosztani, amit megtermeltünk." Mára már új értelmezést kapott "azt a jövedelmet lehet elosztani, amit realizáltunk." A munkásság nagy része napi 10-14 órát dolgozik azért, hogy jövedelmi szintjét tartani tudja. Ennek oka kettős: egyrészt a gazdaság gyenge hatékonyságában, rossz szervezettségében keresendő, másrészt abban, hogy az egyén saját életszínvonalának csökkentését kívánja kompenzálni. Az, hogy a megtermelt és realizált jövedelemből ki és hogyan részesül, mely réteg, társadalmi csoport élvez előnyt, annak eldöntése nem kormányzati feladat, hanem a társadalomban lezajló érdekütközések eredménye kell, hogy legyen. Ebből következik, hogy az elosztás csakis úgy valósulhat meg, ha abból egyes M