MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1989

1989-08-30 805. öe. - 1989_VB 805/8

- 3 Bár ezek -a napjaink válságába torkolló, felhalmozott feszültségek - teljes összefüggésükben nem voltak láthatók, a munkásság érdekeit érvényesíteni akaró párttagság folyamatosan jelezte a fejődést gátló tényezőket. Ezek a jelzések azonban nem épültek be a politikai és gazdasági döntéshozatalba. Mindezek után a társadalom igen rövid idő alatt szembesült a valós helyzettel, aminek következtében jelentős mértékű elbizonytalanodás tapasztalható mind a párttagság, mind a munkásság körében. Ez abban nyilvánul meg, hogy a munkásság jelentős része még mindig azt gondolja, hogy napjaink szorító helyzete a reformpolitika következménye. Ezért a reformot segítő jogi, gazdasági, politikai döntések iránt nagy a bizalmatlanság. Érzelmektől túlfűtött, az indulatokat a végletekig fokozó állapotért vállalt felelősségét az MSZMP nem oszthatja meg senkivel és ettől nem határolhatja el magát. A múltért elsősorban az MSZMP-nek kell vállalnia a felelősséget. Ennek révén kell elemezni a hibákat, küzdeni azok megismétlődése ellen, új cselekvési egységben kell a társadalmi haladás irányítójává válni. Sokan hangsúlyozták, hogy az MSZMP elvesztette osztályjellegét és a munkásosztályt, holott az ő képviseletében szervezte a társadalom életét. A munkásság hangulata fokozatosan romlik, saját helyzetének, perspektívájának alakulásáért elsősorban az MSZMP-t, annak felső vezetését teszi felelőssé. A párt belső megújulását lassúnak és körülményesnek tartják. Hatalmi harcok és viták bénítják egy új tipusu párt megjelenését. Úgy tűnik, hogy a párt elfordult a munkásságtól, s közülük is elsősorban a nagyüzemi munkásoktól. Mindezek miatt a tagságukat megtartók között sokan "kivárnak", s a közeljövőben végzett munkánktól teszik függővé párttagságukat. A pártonkívüliek pedig azért fogalmaznak elmarasztalóan, mert a munkásság érdekeinek általuk jogosnak tartott "képviselete" nem valósult meg,ezért az MSZMP hatalomról való lemondását, kiszorítását követelik. Az a vélemény alakult ki, hogy a munkásság kizsigerelésével helyzete rohamosan romlik. Azáltal, hogy korábbi anyagi tartalékaikat felélték, élethelyzetük kimondottan rosszá vált és így tovább sodródtak a "nekem már úgyis mindegy, ennél rosszabb már nem lehet" állapot felé. 2