MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1989
1989-02-01 796. öe. - 1989_VB 796/104
tényezőiét A csepeli pártbizottság <titíiára hangoztatta, hogy senkinek sincs joga a tűzzel játszani, vágyázzunk, mert esetleg nem lesz elegendő víz azután az oltáshoz. „Örömmel mondhatom el — folytatta —, hogy 1988-ban Csepelen nem volt veszteséges vállalat. Ez nem kis részben annak köszönhető, hogy a kommunista gazdasági vezetők bátran törekednek az új gazdálkodási formák alkalmazására, s ehhez megkapják a helyi pártszervezetek támogatását is." Ezekről a kérdéskörökről fejtette ki véleményét Murai Béla, a Mélyépítő Váll alat pártbizottságának titkára is. Mint mondotta, a pártszervezet korábban is törekedett a politizálásra, ezért nem érzi vadonatúj követelménynek azt a jelszót, hogy váljunk politizáló párttá. Ehhez a párt vezetői egyebek között azzal is segítséget nyújthatnak, ha megnyilatkozásaikat és cselekedeteiket a kiszámíthatóság jellemzi, mert ez nincs ellentétben azzal, hogy legyen személyes arculatuk, úgymond „image"-uk. „Nem tudok és nem is akarok azonosulni az olyan felhívásokkal, hogy vonuljunk ki a munkahelyekről — tette hozzá. — Mi korábban sem akartunk technológiai folyamatokba beleszólni, bár az sem vonható kétségbe, hogy a pártszervezetek kollektíváiban sok hozzáértő szakember található, hiszen a pártba való belépés aligha jelenti azt, hogy az illetőnek menten csorbulni kezd a szakértelme." Ugyanígy vélekedett az utóbbi kérdésről Zeniai Gábor is, aki elmondotta, hogy amikor a Tungsramban a külföldi szervezők javaslatai ellenállásba ütköztek jó néhány munkahelyi vezetőnél, a vállalati pártszervezet volt az, amelyik a leghatározottabban áilt kó a korszerűsítést célzó elgondolások mellett. „Mi a személyi kérdések eldöntésekor is minden esetben igyekeztünk az emberi tisztaság szempontjainak érvényt szerezni, s szerintem ez a munkahelyi pártszervezetek egyik legfontosabb feladata a jövőben is" — mondotta. Helyzethez a lka Imazkodó ni unkamódszert „A munkahelyeken, a lakóterületen is a legfontosabb, hogy munkamódszereink mindig rugalmasan alkalmazkodjanak az adott helyzethez" — húzta alá Máté László, a Budapesti Vegyipari Gépgyár pb-titkára. Elmondotta, hogy Kőbányán a kerületi pártértekezletre készülve átgondolják a lakóterületi politikai munka módszereit is. Különösen fontosnak ítélik, hogy a pártszervezetek idejében felkészüljenek az országgyűlési és a tanácsválasztásokra. Számba veszik az adott területen lakó kommunistákat, kiváltképp számítanak a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló intézményekben dolgozó párttagokra és pártonkívüli szövetségeseinkre. Dr. Katona Béla, a Budapesti Pártbizottság titkára felajánlotta a Központi Bizottság és az Országgyűlés fővárosi illetőségű tagjainak a Budapesti Pártbizottság rendelkezésére álló szellemi kapacitást munkájuk segítésére. Hangsúlyozta; nem korlátozni akarjuk a képviselőket, hanem a sokszor igényelt szakértői és információs bázis biztosításához vagyunk késze& hozzájárulni. „Gyakran mondogatjuk, hogy a politikai küzdelem elsősorban a lakóterületen fog kibontakozni — hangsúlyozta Vitéz Hédi —, szerintem ez a küzdelem már meg is kezdődött, ám még nem vagyunk eléggé felkészülve rá. Nem az a kérdés, a munkahelyi vagy a lakóterületi pártszervezetekbe tartozzanak-e a párttagok, hanem az, hogy lehetőleg egyetlen párttag se nézze passzívan ezt a küzdelmet, az adott helyzetnek megfelelően kapcsolódjon be, legyen részese. A munkahelyi pártszervezetek pedig ne rosszallással fogadják tagjaik lakóterületi közéleti tevékenységét — mert sajnos tapasztalunk ilyen eseteket —, hanem inkább ösztönözzenek, buzdítsanak erre." Az első vonalban: az alapszervezetek Janza Ferenc, a Domus Áruház alapszervezeti titkára a pártalapszervezetek szerepét emelte ki, hangsúlyozva, hogy a politikai küzdelemnek ők állnak az első vonalában. Fontos a politikai egység, amely nem terjedhet ki minden részletkérdésre, de a gondolkodás és a cselekvés fő irányát illetően egységesnek kell lennünk. Borsi Tomaj, a VI. kerületi pártbizottság első titkára az irányító pártszervek felelősségére mutatott rá, mivel az alapszervezetek nem válhatnak egyik napról a másikra autonóm közösségekké, szükségünk van az orientálásra. „Pártbizottságunk elhatározta, hogy kifelé fordul, a testület és az apparátus tagjai egyaránt rendszeresen találkoznak az alapszervezeti kollektívákkal, tájékozatjuk őket munkánkról, törekvéseinkről. Változtatunk módszereinken: a párt befolyását a különböző intézményekben nem elsősorban a vezetőik, hanem az olt dolgozó párttagok révén kívánjuk biztosítani. Sok párthatáskört leadtunk. Káderügyekben például csak néhány fontos tisztség esetében tartjuk fent magunknak az álláíioglalás jogát." Ez a folyamat azonban a fővárosban még hosszan tartónak ígérkezik. Többen szóvá tették ezzel kapcsolatban, hogy az irányító állami szervek nem vonják be a készülő döntésekbe az érintett kollektívákat, így a pártszervezeteket sem. Dr. Varga József, a Weil Emil Kórház pb-titkára kifogásolta, hogy nem kapnak megfelelő tájékoztatást a készülő egészségügyi reformkoncepcióról, s a véleményüket sem kérik ez ügyben. Dr. K. Veres Gyula, a Vituki pártbizottságának titkára ugyanezt tette szóvá a saját területükről, s közvetlenebb kapcsolatot sürgetett a pártvezetés és a tagság között, mondván: világos politikai és ideológiai orientáció, folyamatos eszmecserék nélkül az alapszervezeti munka nem lehet színvonalas. Dr. Fekete István, a Legfőbb Ügyészség pb-titkára azokkal az elképzelésekkel vitázott, amelyek csökkentenék az ügyészi szervezet szerepét a jövőben. Intézményük kommunistáinak szilárd meggyőződése, hogy a szocialista jogállamiság nem nélkülözheti a felelős és önálló ügyészi tevékenységet. Bankó Sándor, a Műszaki Egyetem oktatója a pártmunka bürokratikus jelenségeit, a változásokhoz való Igazodás lassúságát bírálta. Mátrai József, a III. kerületi pártbizottság tagja javasolta az aktívatanácskozások rendszeresítését, s azt, hogy ezek a rendezvények váljanak olyan fórummá, ahol bármely fővárosi kommunista kifejtheti gondolatait. Az egyperces hozzászólók közül többen indítványozták, hogy elsősorban olyan tanácskozásokat rendezzen a Budapesti Pártbizottság, amelyeken egy-egy körülhatárolható kérdéskörben folyna véleménycsere, s formálódna ki ezáltal a közös álláspont. Jassó Mihály vitazárójában egyebek között utalt rá, hogy ez a tanácskozás szemléletesen tanúskodott a fővárosban kibontakozó megújulásról. Formálódnak azok a cselekvési programok, amelyek mellé a párttagság helyes meggyőződéssel odaállhat, amelyeket képviselhet. Sok kérdésre kell még választ találnunk, vannak nehezen áttekinthető tendenciák, de egészében véve itt az ideje, hogy az önmarcangolásból kilépve, az oktalan bűntudatot elhagyva, minden értelmes bíráló észrevételt megszívlelve csatasorba álljunk környezetünk megnyerésére. A Budapesti Pártbizottság ehhez igyekszik minél jobb politikai feltételeket teremteni a főváros kétszázezer kommunistája számára. Szociálpolitikai feladatofi a fővárosban A családban élő idősek helyzete is romlik Felhalmozódtak adósságaink az idősekkei való törődés területén. Legsúlyosabb azoknak a helyzete, akik már koruknál, egészségi állapotuknál fogva munkaképtelenek, vagy jelentős mértékben csökkent a munkaképességük, kevés a nyugdíjuk, társadalmi-családi kapcsolataik beszűkültek, vagy nincsenek és alapvető egzisztenciális gondokkal küzdenek. A fővárosban — hasonlóan az országos helyzethez — a közel félmilliós számú időskorú népesség jelentős része nyugdíjából él. Aki alanyi jogon nyugdíjjal nem rendelkezik és tartásra kötelezhető hozzátartozója nincs, az állandó lakhelye szerinti tanácstól rendszeres segélyt kap bejelentés, kérés alapján. Ennek összege a mindenkori legalacsonyabb özvegyi nyugdíj összegével azonos. 1989-ban 3140 forint (70 év alatt), 3358 forint (70 év felett). Az elért életszínvonal megőVzése, az életkörülmények javítása (amit célként m MSZMP XIII. kongresszusa is megfogalmazott) sajnos nem sikerült, az időskorú nyugdíjasok többségének szociális helyzete a nyugdijak vásárlóerejének csökkenése miatt romlott. Súlyosbítja helyzetüket, hogy a reálérték megőrzése nem csupán a vásárlóérték megőrzését jelenti, hanem lépéstartást a keresetek növekedésével, az élettevékenység, a társadalmi pozíció megőrzését és a létminimum biztosítását. A jövedelmek reálértékének csökkenése miatt azok a családok, amelyek kezdetben még támogatni tudták idős szüleiket, mind nagyobb számban kénytelenek a támogatást csökkenteni, sok. esetben megszüntetni saját családjuk eltartásának nehezedő gondjai miatt. Egyre több idős ember kerül olyan helyzetbe, hogy létfenntartása — saját nyugdíja mellett — csak eseti segélyekkel, természetbeni juttatásokkal biztosítható. Az eseti — rendkívüli — segély egy évben hat alkalommal adható, összege esetenként az egy havi rendszeres segély összegével aeonos. Világkiállítunk Párizsban májusban döntenek — Költség és haszon -> A budapesti párt-vb állásfoglalása A vancouveri világkiállítás madártávlatból Lesz-e Budapesten és Bécsben 199ő-ben világkiállítás, és ha igen, akkor a főváros melyik részén építik majd fel a pavilonokat, a vendéglátó és szórakoztató létesítményeket ? Mennyibe kerül egy ilyen hatalmas látványosságnak az osztrák fővárossal közös megrendezése, mi o siker biztosítéka, és milyen hasznot remélhet tőle nemcsak a magyar főváros, hanem az egész ország? Honnan teremthetők elő a rendezéshez szükséges dollárok és forintok? Van-e a magyar gazdaságban annyi kezdeményezőkészség, korszerű-e annyira ez a gazdaság, hogy a remélt módon és arányban profitálni tud egy ilyen rendezvényből? Olyan-e a magyar gazdaság szerkezete, belső érdekeltségi rendszere, hogy gazdasági előnyre tudja majd váltani azt a politikai előnyt, azt a nemzetközi politikai és gazdasági érdeklődést, amit a világkiállítás rendezése aa ország iránt kelt? Megannyi kérdés és kérdőjel, ami az ötlet megszületése után megfogalmazódik és kirajzolódik. Az előzetes elképzelések szerint mintegy féís2«2 ország állítana ki a nagyszabású rendezvényen. Fél évig tartana nyitva, és a becslések szerint mintegy 25 millió látogatót fogadna. A világkiállítás rendezésének jogát a párizsi székhelyű Nemzetközi Kiállítási Iroda ítéli oda. A Nemzetközi Iroda 1988. december 14-én tartotta soros közgyűlését, amelyen a két helyszínű, Budapest—Bécs világkiállítás gondolatát nagy tetszés fogadta. Egy konkurens maradt: Miami. A végső döntés az iroda 19S9. május 26-i közgyűlésén várható. De a közeli jövőben döntenie kell az előbb megfogalmazott és számtalan más részletre kiterjedő kérdések megválaszolása alapján Budapestnek és Magyarországnak is. Mindenekelőtt arról, hogy legyen-e világkiállítás? Az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottsága a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának tájékoztatása alapján foglalkozott a világkiállítás megrendezésének gondolatával. Az eddigi előkészületekkel. Dr. Katona Béla, a pártbizottság titkára erről a következőket mondta: — Eddigi ismereteink alapján hasznosnak tartjuk és ezért támogatjuk a világkiállítás megrendezésének gondolatát. A végleges döntés előtt azonban szerintünk legalább három alapvelő feltételt teljesíteni kell. A szakemberek értékelése alapján és a nyilvánosság bevonásával rövid idő alatt végleges döntést kell hoani arról, hogy hol épüljenek meg a létesítmények. El kell készíteni a lehető legtakarékosabb rendezés költségkimutatását és meg kell teremteni a költségek fedezetét. Ehhez figyelembe kell venni, hogy & tervezett és amúgy is szükséges infrastrukturális beruházásokon kívül erre a célra a költségvetésből nem lehet átcsoportosítani. Fennmaradó kiadások finanszírozása nem történhet az adósságállományt növelő kölcsönök felvételével. Végül a kiállítás rendezéséhez meg kell nyernünk a nemzet támogatását. A Fővárosi Tanács VII. ötéves tervében a segélyezésre fordítható összeg évenkénti 6-8%-os növelését javasoltuk. Ez azonban már 1987-ben sem volt elég, csak a pénz átcsoportosításával sikerült kielégíteni a jogos igényeket. Az elmúlt évben a szociális ellátás költségei 35-40%-kal növekedtek, ezen belül a segélyezésre fordított kiadások 50%-kal nőttek. Az anyagi támogatás melleit egyre több idős ember kér segítséget, gondozást magas életkora, megromlott egészségi állapota miatt. A család nélküli egyedülállók mellett megnövekedett a családban élők ilyen irányú igénye is, mivel a család nem tudja felvállalni gondozásukat sok esetben még akkor sem, ha együtt laknak. A nők tömeges munkavállalásával romlottak a családi gondozás feltételei, de nehezítik ezt a jelenlegi lakáskörülmények és a gazdasági életben kialakult helyzet is. A kerületi tanácsok által létrehozott és működtetett szociális intézmények: idősek klubja, gondozási központok, házi gondozási hálózat, családsegítő központok, átmeneti gondozást biztosító intézmények gyorsított ütemű fejlesztését tűztük ki célul a VII. ötéves tervidőszakra, hogy a jelentkező igényelvet teljes mér tékben kielégíthessük. A főváros területén jelenleg 87 idősek klubja működik, szolgáltatásait megközelítően 4200 ember veszd igénybe. A tervidőszak végéig további tizenöt klub kialakítása, várható, mintegy 400 helybovítéssel. A hivatásos házi gondozók számát az eredeti terv szerint évenként ötvennel, a tiszteletdíjas gondozók számát ötszázzal kívántuk növelni. A megnövekedeít igényeik kényszerítő ereje következtében gyorsított ütemben, évenként százzal növeljük a hivatásos és ezerrel a tiszteletdíjas gondozók számát. A gondozásban részesítettek száma ae utóbbi öt év alatt megduplázódott. A tanácsok szerepe és felelőssége a lakosság — különösen az idősek — szociális ellátásában erőteljesen növekszik. Központi és helyi intézkedések alapján megközelítően teljes körben ismerjük a hátrányos helyzetben lévők számát. A szociális jövedelmek többségének szintje azonban — gyes, gyed, családi pótlék, régebben megállapított nyugdíjak — alacsony, aa eseti segélyre szorulók köre egyre bővül és az ellátások össztömege, pénzeszközeinek jelentős növekedése ellenére az egy emberre jutó segély átlaga alig növelhető. A szolgáltatások színvonala egyenetlen, kevés a szociális munkára felkészült, szakképzett és elhivatottságot érző ember, az anyagi megbecsülés feltételei rosszak. A hivatásos gondozók fizetése nincs arányban végzett munkájuk társadalmi súlyával. Feszítő gond, hogy a tiszteletdíjak alacsony felső határa havi 1500 forint, és az, hogy nem vehető figyelembe a nyugdíjazásnál. Dr. Földi Mária nana A oh