MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988
1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/131
A kitelepítések kérdésében e változat azért óvátos r ^rierr'feltételezi az elmúlt évtizedekben tapasztalt korlátok továbbélését. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis megállapítható, hogy a kitelepítések igen jelentős tőkeigénnyel és termeléskieséssel valósultak meg és általában jellemző volt a többszakaszos, folyamatos kitelepítés. Az ipari üzemek tevékenységének új területi környezetbe helyezése még a fővárosban sem lehet zökkenőmentes. A fővároshoz kötődő és az itt fejlesztendő tevékenységek, városrendezési, környezetvédelmi szempontból történő áttelepítése is jelentős beruházási költséggel jár, főleg abban az esetben, ha nem a szervezett áttelepítés koncentrált formáját alkalmazzák. Az ipartelepítést nehezíti a vállalatok közötti termelési kooperációk alacsony színvonala. A vállalatok többsége saját vertikumon belül rendezkedett be a termelésüket kiegészítő résztevékenységek és szolgáltatások széles körében, ezzel jelentős eszközt, létszámot, alapterületet kötnek le. Gyakori jelenség az ellenérdekeltség az alapanyag gyártók és a továbbfeldolgozók, a háttéripari termelők és a végtermék előállítók, a szolgáltatók és termelők között, melyek gátolják a közös érdekeltségen alapuló együttműködést, ellene hatnak a kooperációs együttműködő szolgáltató vállalkozások létrejövetelének. Az ipari termékek nagy részében nem alakultak ki a racionális, szabályozott piaci kapcsolatokra épülő, egészséges készletgazdálkodást biztosító forgalmi pályák. Szükséges lenne a termelők- forgalmazók- felhasználók közötti érdekeltségnövelés, az együttműködés és munkamegosztás javítása. A szelektív fejlesztés egyik legerősebb gátja, hogy jelenleg nem biztosítottak a gazdaságtalan termelés visszafejlesztésének az eszközei, kiforratlanoka módszerei. A megszűnő termelés többségében csak konvertibilis importtal pótolható. A kívánatos struktúrához nem illeszkedő, veszteséges, vagy tartós gazdasági gondokkal küzdő vállalatok felszámolásához, profil-átalakításához kevés az eszköz. Nincsenek kidolgozva a tőkekivonás, tőkeáramoltatás módszerei sem. A „B" változat szélsőségesen nagy szelekciót, merészebb döntéseket, számonkérést tételez fel a fővárosi ipari súlyának csökkenésével, de rugalmasabb gazdálkodásukkal. A hipotézisek szerint a hozzáadott értékadó (többletérték adó) rendszer fokozatos bevezetésével a kilencvenes években felgyorsulhat a vállalatok gazdaságosságának nivellálódása, a rációnális,szelektív iparfejlesztés feltételei élesebben rajzolódnak ki. Ezáltal megindulhat egy erőteljesebb fővárosi iparkitelepítési folyamat. E változatban feltételzik a jelenleg is és jóideje gazdaságtalanul működő ipari üzemek helyezetének rendezését, visszafejlesztését, vagy talpraállását, másoknak vidéki telephelyre való fokozatos kitelepítését, a fővárosban maradó vállalatok, az „A" változatban is prognosztizált termelés bővülését, illetve hatékonyabb energiafelhasználását, az energiaigényesség jelentősebb csökkenését a megmaradó ágak technológiai váltását és szerkezet változásuk végrehajtását nagy távon. Ez az elméleti alapokra támaszkodó, s a hazai iparpolitikát objektíven értelmező, az üzemek különböző ágazatoknál végzett minősítését összegező javaslat elsősorban területi szempontból veti fel a rendezés igényét, a gazdasági következményeinek súlyát csak jelezheti a rendezési program keretében. Döntés előkészítő javaslattá akkor válhat, ha kidolgozhatók — a tervi munkafázisban — a rendezés társadalmi gazdasági feltételei, előbb egy-egy körzet jellegzetes kiválasztott ipari területére, később valamennyi javasolt területre kiterjesztve. A fejlesztési programok megalapozásán felül hatást gyakorolhat egy merészebb területi szerkezet módosítási javaslatra, amelyben az eddig esetleg pazarlóan használt, lekötött, értékes területek funkcióváltását, ésszerűbb, vagy emberibb hasznosítás módját eredményezheti, de elegendő volna az is, sok helyütt, ha hatásukra az üzemek változatlanul helyükön maradnának egy alkalmas, környezetbarát technológiai váltás, profil tisztítás, stb. után. 3.7.2-3.7.3 A felállított két szélsőséges, hipotetikus elvi változattal szemben az ésszerűség és a gyakorlat a kettő egészséges kombinációját hozza majd létre az el következő 15-20 éves időtávlatban. Az anyag, eszköz és munkaerő gondokat jelentő merészebb változtatások csak lassúbb ütemben, fokozatosan, de folyamatosan valósulnak meg, az összgazdaság érdekeivel, összhangban. 3.7.3 IPARI ÉS RAKTÁROZÁSI TERÜLETEK ELHELYEZKEDÉSE ÉS KITERJEDÉSE, RENDEZÉSI JAVASLATOK A vizsgálatok és az egyeztetések eredményeként megállapítható, hogy az ezredfordulóig jelentős területigényű ipari üzem telepítése a fővárosban nem várható, a MEV tárgyalás alatt álló területigényét kivéve. Az ipari tevékenység programja meghatározza azokat a területeket, melyeket az ipar vagy az ipari jellegű létesítmények már elfoglalnak, továbbá azokat a területeket, melyek ezen tevékenységek fogadására alkalmasak vagy alkalmassá tehetők városrendezési szempontból. Az így meghatározott területeken kívül számos helyen szétszórva található az ipar vagy iparjellegű tevékenység által használt terület, melyet más szempontból értékeltünk s melyeket nem vont a program az iparterület fogalomkörébe. Az ipar és iparjellegű tevékenység kétféle területi formában jelenik meg; — önálló területen, amely általában megfelel az eddigi ÁRT-k ben meghatározott területfelhasználási kategóriának, bár eltérő esetek is megfigyelhetők ezek körében, — vagy egyéb, más területfelhasználási kategóriák (pl. lakó- intézményterületek stb.) területein beékelődve, általában azok épületeiben, építményeiben működő módon. Az önálló területűek általában nagy kiterjedésűek, több különböző ipari és ipar jellegű létesítmény tömörüléseként és általában a város külsőbb részein helyezkednek el. Az 1986 évi vizsgálatok szerint az ipar és az ipari jellegű tevékenységek által elfoglalt terület mintegy 4550 ha, de az eddigi ÁRT-k nem minden ilyen jellegű területet minősítettek ipari területnek. (Az 1986. során készített területfelhasználási vizsgálat, függetlenül az övezeti besorolástól, a valós területfelhasználási kategóriákat állapította meg.) A tömörülések (körzetek), közül a legnagyobb kiterjedésűek az alábbiak: (cca) Ml. kerület 110,0 ha IX. 160,0 X. (két egybefüggő körzet) 258,0 és 313,0 XI- 232,0 XV. 240,0 XVI.-XVII. 300,0 XVIII.-XIX. -|66,0 XX. 331,0 XXI. 230,0 XXM. 186,0 KV., XVI.,-XVII., XX., XXII., kerületekben, ipari övezetekben, még vannak üres területek, melyek ipar vagy ipar jellegű létesítmények telepítésére alkalmasak illetve alkalmasa tehetők. 04 121
