MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/96

MEGÁLLAPÍTÁSRA KERÜLŐ MUNKARÉSZEK 3.1 TEPÜLETFELHASZNÁLÁS ÉS SZERKEZET 3.1.1 TERÜLETFELHASZNÁLÁS A rendezési program területfelhasználási terve összefoglalóan ábrázolja az ágazati koncepciók területi javaslatait. Az ábrázolás 1:20000 léptéknek megfelelő részletezettségei, a különböző területfelhasználási elemeket, területi lehatárolással, a legfontosabb közlekedési létesítményeket vonalasán ábrázolja. A rendezési program által ábrázolt fő területfelhasználási elemek: — Meglévő és tervezett tömör városias, laza városias és családi házas beépítésű lakóterületek, — meglévő és tervezett intézmény terű letek, zöldbeágyazott intézményterületek, — meglévő és tervezett iparterületek közlekedésüzemi és közmű-üzemi területek, — meglévő és tervezett zöldterületek, valamint erdőterületek, — meglévő és tervezett üdülőterületek, — zártkertek, mezőgazdasági területek, — meglévő és tervezett autópályák, elsőrendű főutak, metróvonalak, FA V-vonal a MÁ V vonalak és azok üzemi területei. Budapest fejlesztését az elkövetkező évtizedekben meghatározó, népgazdasági tervvel összehangolt, a fejlesztési irányokat kijelölő regionális terv 1985-ben elkészült. A főváros területének felhasználását az e tervben rögzített megvalósítandó feladatok térbeli összehangolásával, az ágazatok közötti összefüggések és sorrendiségek figyelembevételével az általános rendezési terv programja határozza meg. Az ezredfordulóig terjedő időszakban a terület és településfejlesztés feltételei a korábbiakhoz képest jelentősen módosulnak. A gazdasági növekedés üteme várhatóan mérsékelt marad. A rendelkezésre álló központi erőforrások csökkennek és a fejlesztések egy része új típusú vállalkozások keretében valósul meg. Természeti adottságok, a város meglevő szerkezete és a nem termelő infrastruktúrája felértékelődik. Az infrastruktúra fejlesztésében erősödnek a környezet és természetvédelmi követelmények. Változik a társadalom életformája. A program a fejlesztést a következőkben határozza meg: — a főváros természeti adottságai, természeti értékei a területfelhasználás hangsúlyos elemei, amelyek fokozottan védendők, — a településszerkezetét a környezeti értékek, építészeti sajátosságok fokozott megőrzése és gazdagítása mellett korszerűsíteni kell, a területfelhasználási elemek közötti társadalmi-gazdasági szükségleteknek megfelelő arányok kialakításával és az egyes területek közötti jó kapcsolatok biztosításával, — a területfelhasználásban és a településszerkezetben meglévő potenciális lehetőségek, a terület adottságainak ésszerű hasznosítása, valamint a területi tartalékok kihasználása a fejlesztés jelentős meghatározói. A tömör városias, a laza városias és a családiházas beépítés, strukturális változását irányozza elő a program. > 3.1.1 Ennek oka az, hogy a kialakult és jelentősen eltérő lakássűrűségben kiegyenlítődés kell, hogy bekövetkezzen — egyrészt társadalmi, politikai célok miatt, — másrészt lakossági igények miatt. A főváros beépített területe, kis mértékben tovább növekedik a lakásépítés területeivel. — A táji adottságokhoz alkalmazkodó városszerkezetet meg kell tartani, különös figyelemmel a budai völgyvonulatok által meghatározott laza, városias beépítésre. A beépítés sűrűségét a program csökkenti és előírja a városképi szempontból fontos sziluettek védelmét. A strukturális változások a különböző lakóterületi kategóriákat a következőképpen érintik: — a tömör, városias, hagyományos, zártsorú lakóterületek lakássűrűsége kismértékben csökken, a hagyományőrző, korszerűsítő átépítés miatt. Ezen lakóterületi kategória területi kiterjedése lényegében változatlan marad. A nagyobb, általában intenzív beépítésű új városrészek (lakótelepek) területe lényeges mértékben már nem növekedik. Az igények lazább, alacsonyabb lakássűrűségű lakóterületek bővítését teszik szükségessé. Ezzel egyúttal feloldható a nagy lakótelepek és a környező alacsony intezitással beépült területek közötti városszerkezeti ellentmondások. Az új intenzívebb lakásépítési területek a már kialakult lakótelepek szerves folytatásában, azokkal összefüggő infrastruktúrára épülnek. — A laza, városias lakóterületek területi arányának növekedni kell. Zömében az ilyen beépítés alkalmazásával lehet megvalósítani a lakásépítés elkövetkező feladatait. A meglévő lakóterületeken a beépítés intezitásának növelésével építhető lakásszám meghatározásánál a csatornázás reális építési lehetőségét, az ökológiai szempontokat és a tömegközlekedési kapcsolatok lehetőségét mérlegeltük. A társasházas beépítésű lakóterületek számottevően nem növekednek. A budai hegyvidék területein a beépítési sűrűség további növelése nem indokolt. A pesti oldalon, a közműhálózat kiépítése után kisebb egységekben új társasházas területek alakulnak ki. — A családiházas beépítésű lakóterületek kismértékben tovább növekednek. A növekedésük arányát a már meglevő családiházas területek korszerűsítésével és átépítésével, a beépítés ésszerű sűrítésével csökkenteni kell. — Az intézményterületek a főváros központrendszerének funkcionális tartalmát és jelentőségét adják. Ezért a tervezett és már működő városrész- és kerületi központok területén célszerű az új intézményterületek kijelölése, illetve a meglévők bővítése. E központok lakófunkcióval is rendelkeznek. Ezt a struktúrát a jövőben is meg kell őrizni, ezért „tiszta" intézményterületek kijelölése csak kivételes esetben, kis területeken lehetséges. Az intézményhálózat bővítését elsősorban a rehabilitációs korszerűsítéssel az infrastruktúra fejlesztésével összekapcsolva lehet végrehajtani. Budapest igazgatási értelemben országos központ, ugyanakkor a főváros központja, Pest megye igazgatási székhelye is. Funkcionális értelemben a környező települések, de számos esetben azon túlmenő térségek ellátásban is szerepet vállal. Az intézmények központképző elemei: — az igazgatási intézmények, melyek az igazgatási hierarchia legmagasabb szintjét képviselik. A legfontosabb területi csoportosulásuk továbbra is a belváros északi része. 77