MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/70

lakótelepeknél önálló nyomásfokozókkal üzemelő hálózatok alakultak ki (1985-ig 23 ilyen lakótelepi rendszer). Azokon a lakótelepeken, ahol olyan magas házak épültek, hogy a Itp-i rendszer vízhálózatának a nyomása már nem kielégítő, önálló helyi nyomásfokozók épültek, a fővárosban 5 helyen. Az agglomeráció területén Kisoroszi, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Horány, Budakeszi, Budaörs községekben nyomásfokozók vannak. Ipari vízellátás Az ipartelepek térségében négy ipari vízmű üzemel, külön csőhálózattal és medencékkel. Dél-pesti ipari vízmű (VIII., IX., X., XVIII., XIX. kerületek ipartelepeinek ellátására). Észak-pesti ipari vízmű (IV. ker. ipartelepeinek ellátására). Dél-budai ipari vízmű (XI. kerületi iparokat látja el). Dél-budai ipari vízmű Nagytétényben — a Chinoin részére épült ki. AZ IPARI VÍZELLÁTÁS FŐBB MUTATÓI 2.11-4 táblázat MEGNEVEZÉS MENNYISÉG 1985 I. víztermelés ossz. Napi átlagos termelés I. vízértékesítés ossz. Víztároló medence torony összesen Ipari vízmérleg víztermelés kapacitása összes fogyasztás hálózati veszteség névleges tartalék kapacitása 1000 m

3 18.327 50.211 1000 m

3 17.591 rn

3 23.000 m

3 1.800 m

3 24.800 m

3

/d 138.200 m

3

/d 48.196 m

3

/d 2.015 m //d 87.989 A táblázatból látható, hogy az önálló ipari hálózat termelő kapacitása bőségesen fedezi a jelenlegi igényeket. Az ipari hálózatról felhasznált víz mennyisége az ipar összes vízfelhasználásának 37%-a. A 63%-os fogyasztás az ivóvízhálózatról történik. Nagyon fontos volna megtalálni azt az ésszerű és gazdaságos megoldást, hogy az ivóvíz ipari célra történő felhasználása csökkenjen. Vízhálózat vizsgálatának összefoglaló értékelése: Részletesen megvizsgálva a főváros vízhálózatát és annak létesítményeit, a vízellátási övezeteket, megállapítható, hogy a jelenleg beépült területek ivóvízellátása megfelelő. Vannak azonban olyan területek, melyeknek hálózata tovább nem terhelhető, ezeken a helyeken a lakásfejlesztés csak a vízhálózat fejlesztésével összehangoltan lehetséges. A pesti oldalon a legkritikusabb a XVII. kerület, a gerincvezetékek hiányával és a nagy mennyiségű nem szabványos, kis átmérőjű vezetékkel. A peremkerületekben általában nehézséget jelent az NA 80 és az az alatti vezetékek 'iszonylag nagy mennyisége. 2.11.1-2.11.2 A budai oldalon a hegyvidék nem terhelhető tovább. Ez elsősorban a II., XII. és XXII. kerületek külső területeire értendő. A II. kerületben mielőbb mentesíteni kell a „Lipót zónát" egy új budai főnyomóvezeték kiépítésével. A XII. kerületben jelentős tárolókapacitás hiányzik (Szabadsághegyi II. rendszer) és ennek fővezetéke. A közigazgatási határon belüli területek közül még jelenleg ellátatlan a XI. kerületben a madárhegyi térség (átmegy rajta a budaörsi töltővezeték) és a XXII. ker.-ben a Barackos úttól a Balatoni útig terjedő terület, melyek csak jelentős vízellátási alaplétesítmények kiépítése után fejleszthetők. 2.11.2 CSATORNÁZÁS Budapest szenny- és csapadékvizeinek végső befogadója a terep és vízrajzi adottságok miatt a Duna. A főváros beépített területének 64%-a csatornázott, a lakásk 84%-a van közcsatorna-hálózatba bekötve. Az elmúlt évtizedben a csatornázottság aránya évenként 0,46%-kal javult. A csatornahálózat hossza 1985-ben 3033 km. A közcsatornahálózaton 1985-ben elvezetett szenny- és csapadékvíz mennyisége átlagosan 1,2 millió m

3

/nap volt. Az elmúlt évtizedben a Dél-pesti szennyvíztisztítótelep teljesítőképességét 30 ezerről 72 ezer m

3

/d-ra növelték és üzembe helyezték az Észak-budapesti szennyvíztisztítótelep I. ütemét 140 ezer m

3

/d teljesítménnyel. A szennyvizek 20%-a biológiai, 70%-a mechanikai előkezelés után nyomócsövön a Duna sodorvonalába, 10%-a pesti beömléssel kerül a Dunába. Az elvezetett szárazidei szennyvíz átlagos értéke 841.675 m

3

/d volt, melynek 49%-a lakossági, 45%-a ipari, 6%-a közintézmény eredetű. Az ipari szennyvíz 30—40%-a a csatornahálózatra, az üzemeltetésre, a biológiai szennyvíztisztításra és a befogadóra is káros. A csatornázás vízgyűjtőterületei A főváros jelenlegi csatornahálózata a pesti oldalon négy önálló vízgyűjtőterületre oszlik: Az Észak-budapesti (Paolati-sziget) szennyvíztisztítótelep, az angyalföldi szivattyútelep, a ferencvárosi szivattyútelep és a Dél-pesti szennyvíztisztítótelep vízgyűjtő területére. A budai oldalon: a pestihez hasonló önálló rendszerekről nem lehet beszélni, az egyes vízgyűjtőterületek gyűjtőcsatornái közvetlenül, ill. szivattyútelepeken keresztül a Dunába torkollanak. A szivattyútelepek az alábbiak: Békásmegyeri, Pók utcai, Zsigmond téri, Kelenföldi, Albertfalvai, Hárosi, Váza utcai szivattyútelep. Csatornázottság A főváros csatornahálózatának rendszere és kiépítettségi foka az egyes kerületekben eltérő, a város belső részei gyakorlatilag teljes mértékben csatornázottak, egyesített rendszer szerint. A peremkerületek csatornázottsági foka alacsony, a hálózat nagy része elválasztott rendszerű.