MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/54

,Műemléki környezetként" az alábbi 17 szerepel a nyilvántartásban: /., Corvin tér — barokk lakóházsor és a Fő utcai, volt kapucinus templom és kolostor együttes. /., Batthyány tér — barokk és rokokó épületegyüttes, a vízivárosi plébániatemplom környezete, //., Szarvas tér— barokk épületegyüttes, a tabáni plébánia templom környezete, //., Napraforgó utca — 1931-ben egységes terv szerint épült villatelep, //., Tárogató köz — Szajkó utca- Vörös Hadsereg útja között Mátyás király XV. századi kastélyának romjai, ///. Aquincum — római kori polgárváros romterülete a Szentendrei út két oldalán, ///. Hajógyári sziget — az aquincumi helytartó II. századi palotájának romjai, ///. Kiscelli út- barokk kolostor és templom (ma a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályának székhelye) és az azt körülvevő park, ///. Árpád fejedelem útja — Korvin Ottó utca között az Árpád hídtól északra és délre római, középkori és barokk épületegyüttes, Flórián téri fürdőmúzeum, az Óbudai plébánia templom, református templom, zsinagóga és Fő téri Zichy kastély környezete, V., Március 15. tér — a római kori erőd romjai, a belvárosi plébániatemplom és a „100 éves étterem" barokk épületének környezete, V., Károlyi Mihály utca — a volt Károlyi palota (ma Petőfi Irodalmi Múzeum) és a Károlyi kert környezete a Fereczy István, Magyar és Henszlmann Imre utca mentén álló XIX.—XX. századi lakóházakkal és az egyetemi templommal. VI., Népköztársaság útja — a Bajcsy Zsilinszky út és a Hősök tere között 1872—1885 között egységes kisajátítási, rendezési és beépítési terv szerint épült sugárút, VIII., Múzeum körút — a Magyar Nemzeti Múzeumot körülvevő XIX. századi palotaegyüttes a Bródy Sándor és Múzeum utca, valamint a Pollack Mihály téren, XI., Albertfalva — római kori katonai tábor maradványainak környezete a Mezőkövesd úttól délre a Hunyadi János út és a Dunapart között, XIV., Hősök tere és a Városliget - a Szépművészeti-, Mezőgazdasági Múzeum és a Műcsarnok környezete az Állatkerttel, Széchenyi fürdővel stb. együtt, XIV., Hősök tere és a Városliget - a Szépművészeti-, Mezőgazdasági Múzeum és a Műcsarnok környezete az Állatkerttel, Széchenyi fürdővel stb. együtt, XXII., Nagytétény — barokk kastélymúzeum és parkja, valamint a római kori tábor romjainak területe a Hársfa — Nagytétényi- Pohár utca és a vasútvonal között. A védett területek jellege egymástól eltérő, mert különböző korokban keletkeztek, más-más városi, vagy tájképi környezetet alkotnak, de jelentőségük közel azonos. Az épített környezet város rész méretű védelmének jelentőségét — a műemlékvédelmet jóval megelőzve — ismerte fel a főváros, s az egyes városrészek arculatának megőrzése érdekében külön előírásokat alkotott és alkalmazott az építési szabályzatában a múlt század vége óta a budai Várnegyedre, a Népköztársaság (Andrássy) útra. Akkor az Andrássy út műemléki szempontú értékelésre még nem tarthatott számot, a városkép védelme a főváros rendkívül előrelátó intézkedése volt. A főváros egyesítését követő, 1872 utáni évtizedekben a városkép megóvását csak a (BVSZ) a Budapesti Városrendezési Szabályzatban foglalt előírások szolgálták, ma ezt a rendezési tervek is rögzítik, épp úgy mint a jegyzékbe foglalt műemlékek védelmét, ami 1949-ben lépett életbe. Budapest közigazgatási határán belül lévő, műemléki értékű településrészek sajátosságai nagy változatosságot mutatnak, mert várostörténeti fejlődésük eltérő volt. A budai Várnegyed a XIII. század óta nagy megszakításokkal az ország kormányzati negyede volt, s ennek megfelelően jelentős építési tevékenység színhelye különböző korszakban. Budapestnek ez a legismertebb városképi együttese az utóbbi négy évtized alatt kulturális-, idegenforgalmi- és lakónegyeddé változott. A városrész 2.6 szerkezete — a történelmi fejlődést ma is világosan mutatva — két részre tagolt: délen az egykori királyi palotára és a csatlakozó épületek valamint területek együttesére, északon a polgári városrészre. Ebben a történeti negyedben — mely egészen 1872-ig, a fővárossá egyesülésig önálló volt — a második világháború után megkezdődött az ország legjelentősebb történeti városrész rehabilitációja, mely ma is tart. tart. Az egykori királyi palota úgynevezett kiemelt beruházásként elkülönített programmal és jóváhagyási feltételekkel indult el a helyreállítás útján. Az épületegyüttesben jelentős közgyűjtemények kaptak helyet, a Budapesti Történeti Múzeum, a Munkásmozgalmi Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria és a Széchényi Könyvtár, valamint a barokk karmelita templomban — melyet már a XVIII. század végén színházzá alakítottak — megnyílt újra a főváros budai oldalának egyetlen színháza. A Várnegyed déli részén még ma is erőteljesen megmutatkozik a második világháború pusztításának nyoma, a Szt. György tér keleti és északi oldalán két romos épület áll, az egykori miniszterelnökségi palota és a honvédelmi minisztérium, s a tér nyugati oldala rendezetlen. A Dísz tértől északra eső terület, a polgári negyed helyreállítására — a háború utáni gyors, romeltakarítási állapotot véve alapul — 1949-ben elsőként készült az országban részletes rendezési terv, melynek továbbfejlesztett változatát 1958-ban hagyták jóvá. Az elpusztult épületek helyén új lakóházakés középületek létesültek, az utóbbiak közül a legjelentősebb a „Budapest Hilton" hotel. A szálloda megőrizte és befoglalta a XIII. századi domonkos kolostor maradványait. 1962. és 67 között került sor az állami tulajdonú lakóházak mintegy 50%-nál a teljes korszerűsítésre, a kulturális-, idegenforgalmi szempontokat is figyelembevevő funkcióváltásokkal. Ezt a rehabilitációs tevékenységet folytatta az 1981-86 közötti felújítás, mely után korszerűtlen lakás nem maradt a Várnegyedben. Az épületek műemléki vizsgálata megállapította az építészeti értékek, a történeti városmag érdekében szükséges rendeltetés-változásokat, melyek legtöbbjére csak hosszú távon kerülhet sor. A Várhegyet körülvevő tám- és várfal a XIV. századi nyomvonalat követi, s az évszázadok folyamán többször átépült, s városképi látványa, állékonysága egyaránt fontos. E falak helyreállítása legnagyobbrészt 1946-1970 között készült, s napjainkban a tönkremenetel jeleit mutatja, a felületi-, burkolati hibákon kívül hosszú szakaszokon látható a mellvédomlás veszélye, a statikai állékonysági hiányosságokra utaló repedés. Az elhanyagolt és veszélyes állapot leginkább szembetűnő a Halászbástyán. A várnegyedi felszín alatt mélypincerendszer húzódik, mely főként a közutakat követi, s az épületek alá részben terjed ki. Szellőzőit, lejáratait az 1960-as években lezárták, elfalazták. Ezeket az eredetileg borospincének használt, vagy kialakult földalatti tereket a II. világháború idején életvédelmi helyiségekké alakították. A mélypincék állapota nem kielégítő, vízmosások, vízbetörések fordulnak elő, melyek veszélyeztetik a márga altalaj állékonyságát. Néhány helyen (Pettermann bíró u. 2., Tárnok u. 9-11., Uri u. 8. alatt) megtörtént az életveszély elhárítás, az épületek 1981-86 között végzett felújításával egyidőben. A budai oldalon a többi, valamikor önálló település történelmi együttese építészeti alkotásokban szegényebb, szerényebb jelentőségű, s állapota — az óbudai műemléki együttest kivéve - az utóbbi évtizedekben inkább romlott, mint javult. Északról dél felé haladva műemléki, városképi szempontból a következőkkel szükséges foglalkozni az általános rendezési terv vizsgálatában: Békásmegyer, Öfalun ma a régi falu megmaradt részét értjük, amely a község egykori főutcájától nyugatra esik. Ettől keletre a főváros legnépesebb lakótelepeinek egyike terül el, mely nevét a régi falutól kapta és részben annak helyén épült. A Fő utca tengelye volt az új lakótelep tervezési határa, amely ma Ezüsthegy utca néven két 5^1 33