MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-12-21 794. öe. - 1988_VB 794/30

- 6 véleménye szerint a kormány képtelen úrrá lenni a gazdaság problémái felett, az ország tovább halad a lejtőn lefelé. Szavahihetősége a minimumra csökkent, elsősorban az Ígéretekkel ellentétes intézkedések miatt. Sokan látják úgy, hogy az országos vezetők nem érzékelik igazán az egyszerű emberek gondjait, nem gondolkodnak a széles néprétegek fejével. E véleményüket alátámasztják pl. egyes vezetők fizetésének, nyugdíjának, juttatásainak, soronkívüli rendezésének nagy vihart kavart ügyével. Úgy érzik, hogy a terhek nagy részét a lakosságra hárítják, és az intézkedést hozókat kevésbé érinti; az állampolgárok többsége az arányos, egyenlő teherviselést tartja igazságosnak. Az emberek nagyon félnek a jövőtől, az inflációtól, az elszegényedéstől, a munkanélküliségtől, a kiszolgáltatottságtól. A '60-as '70-es években kialakult életstratégia /"aki dolgozik, az boldogul"/ felborult, az életszínvonal, ha nem is folyamatos, de megszakításos növekedése megszűnt, ezzel együtt szétesett az ezen alapuló társadalmi konszenzus. A munka egyre kevésbé alapja a megélhetésnek, nemhogy a gyarapodásnak - vélik. A lakosság nagy többsége elutasítja, /még ha gyakorolja is!/ a nem munkával szerezhető-gyarapítható jövedelem létrejötte lehetőségét. Nem fogadják el a vagyoni egyenlőtlenség perspektivikus fennállását sem. Egyesekre - a középkorosztály számos tagja ide sorolható, akiknek meghatározó szerepe van a termelésben, a nemzetfenntartásban - a bénultság, a teljes érdektelenség a jellemző, másoknál az indulat a domináló. A reménytelenség érzése különösen erőteljes a nyugdíjasok, gyermekes családok, fiatalok széles rétegeinél. Sok családnál elfogytak a tartalékok, tömegek kerülnek a létminimum szintjére, vagy az alá. Ebben a helyzetben is gyakran nem azok panaszkodnak, illetve kapnak segítséget, akik rászorulnak. Bizonytalo