MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-10-12 789. öe. - 1988_VB 789/71

A fővároshan lefolytatott vizsgálódás tapasztalatait összegeztük, s tanulságokról, a konkrét tennivalókról a Propaganda és Művelődési Bizottság szeptemberi ülésén - a kutatóhelyek képviselőinek részvételével - eszmecserét folytattunk. A vitában elhangzottakat is figyelembe véve a helyzetértékeléssel kapcsolatos főbb következtetések - tézisszerüen - az alábbiak szerint foglalhatók össze: 1. A társadalomtudományoknak és a politikának szoros egymásrautaltságában, szövetségesi minőségben kell együttműködniük. A társadalomtudományok működését alapvetően meghatározza az a politikai-társarialmi-gazdasági közeg, amelyben léteznek, a politika megalapozottságát, eredményességét pedig a társadalomtudományi kutatások mennyisége, szinvonala, felhasználása befolyásolja. 2. Hibás az a szemlélet, ha a társadalomtudományokat vagy a politikát egymás rovására abszolutizálják, egyedül üdvözítőnek tekintik valamelyiket. Nem engedhető meg, hogy a két terület viszonyában bármelyik is a másik oldal feltétlen kiszolgálására legyen kárhoztatva. Továbbá hibásak azok a nézetek, amelyek megfeledkeznek arról, hogy nincs egységes politikai szemlélet és gyakorlat, mint ahogyan nincsen egységes tudomány sem; mindkét szférában elengedhetetlen a belső sokszínűség megléte, ez pedig természetszerűleg magában hordja az ütközések, a viták lehetőségét is. 3. Sajátos és sajnálatos ellentmondás jellemzi a politika és a tudomány mai viszonyát. Az ellentmondás lényege, hogy miközben a műszaki tudományok és a társadalomtudományok szerepe egyfelől hallatlanul "felértékelődik", addig másfelől a "leértékelődés" kézzelfogható jelei mutatkoznak. Ugyanis a társadalom jelenlegi helyzetében csak meghatározott - viszonylag kevés - anyagi erőforrást tud a tudományos kutatások - különösen az alapkutatások - szintentartásra,illetve fejlesztésre fordítani . XA