MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-06-08 783. öe. - 1988_VB 783/14

- 7 Kurucz Imre: Nagyon tartalomgazdagnak tartom ezt a szűk három oldalt, és tényleg több, mint tájékoztató. Igaz az, hogy a párttagság eddig még fegyelmezetten fizeti a tagdíját. Rendezi. Más dolog, hogy a problémák már korábban a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések során is felmerültek. Ezek érlelődnek most már egy jó esztendeje. Ahogyan az áldozatvállalás mértéke nő, a párttagság egyre jelentősebb részénél a tagdíjfizetési ambíciók a jelenlegi mércéhez viszonyítottan egyre csökkennek. Egyre több a kritika, a méltatlankodás, a nyíltság igénye. Már tavaly is szóltunk ezekről a problémákról és örülök, hogy ismét itt van Bagota et. és részt vesz a vitában. Rendezni kell a pártköltségvetéssel kapcsolatos kérdéseket állami vonalon is annak alapján, hogy mit bír el szocialista erkölcsünk, etikánk alapján a párt demokráciája. Van néhány dolog, amit leginkább lehet védeni, pl.: az oktatást, mint a tanügy, az össznépi kultúra részét. Legyenek megfelelő érvek, hogy védeni tudjuk azt, amit védeni kell. Ez az egyik dolog. Meg kell azt is mérni, hogy dotálás nélkül a párt önfenntartó ereje a tagdíjból meddig terjed. Hogyha ez nagyon szűk, akkor ismét felmerül, hogy gazdálkodni kell. Nem elosztani csak, hanem gazdálkodni. Vállalkozni, befektetni. Nem szégyen munkával, vállalkozással pénzt keresni, szocialista viszonyok között sem. És utána, amikor ezt is kikalkuláltuk, akkor kell arra gondolni, hogy meddig ér végső soron a takaró. Ehhez is szabni bizonyos értelemben apparátust, a költségeket, a kiadásokat. Nem véletlen az sem, hogy ebben az egész tagdíjszisztémában nagyobb önállóságot igényel a párttagság. Ez nem azért van, mert arra gondolnak, hogy egy nagyobb önállósággal ők gazdagabbak lennének. Egy szituációt, egy kialalkult konvenciót akarnak változtatni. Most a képlet a következő. Köteles tagdíjat fizetni, de utána föntről mindent megszabnak. Engednek vagy tiltanak. Q másodosztályú állampolgár, ő fizeti a tagdíjat, de utána már legfeljebb csak kérhet. Valaki pedig kegyet oszt, vagy ad. Függetlenül attól, hogy ma nehéz helyzetben vagyunk, a pártdemokrácia fejlődése hosszú távon nem fogja megengedni ezt a fajta szituációt. Ezen változtatni kell. Ehhez a párttagság és a pártszervezetek is felnőttek. Markovics Ferenc: A tagdíj a párton belül mindig egy nagyon fontos kérdés volt, és valahogy mindig olyan helyzet alakult ki, hogy fentről dőlt el, hogy mi legyen a tagdíj sorsa. Soha nem lett a pártA