MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1986

1986-12-10 746. öe. - 1986_VB 746/38

- 11 Az időközben beindult műszaki szakoktatóképzés népszerű képzési formává vált. A heterogenitás egyszersmind ereje és gyöngesége a szakmunkásképző testületeknek. A szakmaszeretet és a nevelőhivatás mellett erősebb valóságérzékkel, társadalmi érdeklődéssel dolgoznak az itt tanítók, mint általános iskolai, gimnáziumi kollégáik. Vannak viszont olyan pedagógusok - sajnos nem kis számban - akik szakmailag, morálisan alkalmatlanok a pályára. A többség azonban igyekezettel, tisztességesen dolgozó nevelő. Ezért ma már semmiképpen sem tartható az az értékrend, amely a szakmunkásképzőben tanítókat a pedagógustársadalom hierarchiájának alsó fokára helyezi. Ez az előitélet is oka annak, hogy a pedagógus utánpótlás nehezen biztosítható. A szaktanárok körében a fluktuáció általában alacsony, a szakoktatók tekintetében magasabb. Különösen nehézzé vált a jó felkészült ségü és megfelelő képesítésű szakoktató biztosítása. Azokban a szakmákban, ahol a termelő munka utáni jövedelem többszöröse a szakoktatói fizetésnek, visszamennek az üzemb 5. Az oktatási intézmények és a gazdasági szervezetek együttműködése, munkamegosztása A szakmunkástanuló-képzés eredményességét a vállalatok a gyakorlati készségek kialakulásában mérik le és csak másodlagosnak Ítélik az elméleti tudás jelentőségét. Ez a szemlélet a szakmunkás munkakörök föltételeiből adódóan természetesnek látszik. Csak néhány, igen elméletigényes szakmában /pl. műszerész/ tekintik azonosszintű követelménynek a gyakorlati készséget az elméleti ismeretekkel. Az ideális rendszer szerint a tanulókat első évben iskolai tanműhelyben, második évben vállalati termelésben kijelölt munkahelyen kellene foglalkoztatni. Ez azonban korántsincs így. Az ipari szakmákban például az elsős tanulók alig negyedét foglalkoztatják iskolai tanműhelyekben 2>S