MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1985

1985-05-29 714. öe. - 1985_VB 714/10

- 5 nyúlni, ahol egyedül oktatják az adott szakmát az országban. Az adott szakmával, intézménytípussal szembeni távolabbi tartalmi és mennyiségi elvárások, az intézmény perspektívájának bizonytalansága, az egyetemifőiskolai szintek kapcsolódásának, továbbá az értelmiségképző funkció tartalmának tisztázatlansága is hátráltatóként jelentkezett. Az oktatási idő racionalizálására irányuló törekvéseket korlátozta az ötnapos tanítási hétre történő átállás. Az intézményi munkálatokkal párhuzamosan /vagy azt megelőzően/ nem került újraszabályozásra a központilag kötelező tárgyak órakerete. Végsősoron számottevő óraszámcsökkenést nem sikerült egyik intézményben sem elérni. Ennek döntő oka azonban abban rejlik, hogy a megoldást általában nem az oktatás tartalmának átfogó vizsgálatában /ennek alárendelve a szervezeti kérdéseket/ kereste az intézmények többsége, hanem a meglévő struktúrában gondolkodott. Nem hagyható figyelmen kivül, hogy a legkisebb változtatás szándéka is a kialakult belső szakmai, tanszéki érdekeltségi viszonyok újrarendezését jelenti. Ebből adódóan az átfogó kérdésekben általában egyetértés volt, sőt igen gyakran felvetődtek a központi javaslatoknál radikálisabb elképzelések is, a helyi konkrét teendők meghatározását és végrehajtását azonban többnyire nagy viták és visszafogottság jellemezte. A döntően tantárgy- és tantervcentrikus korszerűsítésre épülő folyamatban néhány fontos elem háttérbe szorult. Csak néhol kapott hangsúlyt a teljesítményösztönzés, az egyéni tantervkészítés lehetősége. Kevés helyen sikerült előrelépni - főként anyagiak hiányában - oktatástechnikai, oktatásmódszertani kérdésekben, a nyelvoktatás és a számítástechnikai oktatás területén. Az intézmények kapcsolata a gyakorlattal valamelyest javult, de az egyedi eseteket leszámítva nem alakultak ki olyan mechanizmusok, amelyek biztosítanák a"felhasználók" véleményének figyelembe vételét, szervezett integrálását az oktatási folyamatba. Jelenleg - a szakági fejlesztési koncepciókra alapozva - az intézményi korszerűsítési tervek kidolgozása folyik. Az eddigiekből az érzékelhető, hogy a korábbi ellentmondások alapvetően most is jellemzőek. A főbb problémákat az anyagi lehetőségek beszűkülése, a távlatok prognosztizálhatatlansága, a szakági koncepciók általános megfogalmazásainak különböző AO