MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1985

1985-07-10 716. öe. - 1985_VB 716/15

9 teherként rakódik a gazdasággal kapcsolatos propagandamunkára az átalakuló értékrend, illetve annak torzulásai és ezzel összefüggésben az érdekek és érdekviszonyok szocializmusbeli helyének sok tekintetben meglévő tisztázatlansága. A gazdasági, gazdaságpolitikai kérdések elméleti oldala iránt kisebb az érdeklődés, mint az elmúlt években bármikor - akár a kapitalizmusról, akár a szocializmus egyes kérdéseiről van szó. Ezzel nincs ellentmondásban, hogy vulgarizált ideológiai töltéssel,különösen a felszini gazdasági jelenségek növekvő és főleg negativ kritikai aktivitást váltanak ki. A tőkés világgazdaság eredményeinek értékelését a fejlett tőkés országokban tapasztalhatókra szükiti le a hallgatók többsége. Ebből adódóan, az elhúzódó recesszió ellenére, túlértékelik a kapitalizmus teljesítményeit. A hallgatók többsége a szocialista országok gazdasági gondjait a kapitalista országokénál nagyobbnak és nehezebbnek itéli meg, nehezebben megoldhatónak érzi hosszabb távon is. A szocializmust érzelmileg és logikailag a hallgatók elfogadják, magukénak vallják; elismerik és értik, hogy a fejlett szocializmus épitése történelmileg hosszú időszakot igényel, azonban a konkrét ellentmondásokat, azok feloldási lehetőségeit sok esetben rosszul Ítélik meg. A gazdaságirányítási rendszer lényeges elemeivel általában egyetértenek, de volt olyan vélemény, hogy ez önmagában kevés, ha makroszinten a gazdaságpolitikai célok helyes kiválasztása nem történik meg. Vitatott kérdés volt, hogy miért most - amikor az ország nehéz gazdasági helyzetben van - léptünk erőteljesebben a továbbfejlesztésben. Egyesek részéről voltak olyan felvetések, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez a reformnak, a külső egyensúly biztositása gyakran követeli meg a központi operativ beavatkozást, ami nem kedvez a vállalati önállóságnak. A jelenlegi gazdasági helyzet megjavitásához szükségesnek érzik a gazdaság dinamizálását, s elfogadják, hogy ebben a belső erőforrásokra, a tartalékok felszabadítására számithatunk elsősorban. Gyakori felvetés, hogy az 1985. január 1-vel bevezetett /f