MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-11-14 699. öe. - 1984_VB 699/11

- 3 A főváros munkaerőhelyzetére tartósan jellemző volt a kínálatot meghaladó munkaerőkereslet. A hiány elsősorban a fizikai különösen a többműszakos, kedvezőtlen munkakörülményű, nagyüzemi- munkahelyeken, a közlekedésben, az egészségügyben, az oktatásban és az élelmiszerkereskedelemben vált jellemzővé. A főváros munkaerőellátása érdekében az évtized közepétől a több mint 150 - többségében Pest megyei - települést magában foglaló napi munkaerővonzási körzetben korlátozni kellett az ipar fejlesztését és telepítését. A fővárosba naponta ingázók száma az évtized során nem változott, ezen belül az övezetből bejárók száma 101-ről 108 ezerre növekedett. 2. A termelő ágazatok fejlődésének jellemzője, hogy a budapesti ipar

ban foglalkoztatottak száma 1970-1983 között az országosnál nagyobb arányban, mintegy 240 ezer fővel (41 %-kal) csökkent. A budapesti székhelyű vállalatok számos tevékenységet vidékre telepítettek, illetve pótlólagos munkaerő igényüket vidéki telephelyeken elégítették ki, folytatódtak - csökkenő ütemben - a központilag támogatott iparkitelepítések is. A budapesti iparban foglalkoztatottak egy része - az agglomeráción belül - más ágazatokban helyezkedett el. A Budapestre települt ipar aránya az elmúlt évtizedben az ország iparában foglalkoztatott létszám alapján 34 %-ról 24 %ra, az állóeszközök bruttó értékét tekintve 28 %-ról 22 %-ra csökkent. Az iparirányítás Budapestre való centralizáltsága azonban továbbra is jellemző maradt. Az ipar szerkezete, elsősorban a központi fejlesztési programok és rekonstrukciók eredményeként korszerűsödött. Továbbra is meghatározó (90 %-os) arányt képvisel a feldolgozóipar; ezen belül legdinamikusabban a műszer-, gyógyszer-, híradástechnikai ipar, valamint a villamosgép- és készülékgyártás fejlődött. 44