MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-01-11 677. öe. - 1984_VB 677/18

- 4 A gazdasági munkaközösségek munkájának megitélése pozitiv irányban változott, de továbbra is vannak ellenvetések elsősorban azok részéről, akik ezen lehetőségeken kivül rekedtek. Felhivták a figyelmet a működésük ellentmondásaira, társadalompolitikai, tudati hatásaira, napi 12-16 órás munka, politikai társadalmi aktivitás csökkenése, visszaélésre ad alkalmat stb. Ugyanakkor elismeréssel szóltak a vállalati gazdasági munkaközösségek eredményeiről: nagyértékü gépek jobb kihasználása, kapacitás bővités, szervezett munka. Az egészségügyi pártszervezetekben szóltak arról, hogy a betegellátás jelenlegi szinvonalának fenntartása nagy erőfeszitésekbe kerül pénzügyi, gazdálkodási, és beszerzési okok miatt. Az integrációt megfelelő keretnek tartják a jó szinvonalu, szervezett betegéilátáshoz. Több helyről jelezték, hogy az egészségügy kiszolgáltatott az épitőiparnak a rekonstrukciók során. A Valóság 1983/11. számában megjelent hálapénzről szóló cikk megállapitásaival, javaslataival, sugalmazásaival sokan nem értenek egyet. A gazdaságpolitika kérdései megkülönböztetett figyelmet kaptak. Az alapszervezetek önállóbbak, kezdeményezőbbek lettek a helyi gazdasági feladatok megoldásában. Természetesnek tartják az igazodást az ujj a korábbiakhoz képest szokatlan, gyorsan változó körülményekhez, igényekhez. A beszámolókban elhangzó helyzetelemzések többnyire konkrétak és előremutatóak voltak. A külső okok és nehézségek túlhangsúlyozása helyett kritikusan és önkritikusan értékelték saját munkájuk hatását. A pártszervezetek döntő többsége eredményes gazdálkodásról adhatott számot. A felszólalások azt igazolták, hogy a párttagság nagy többsége érti és reálisan itéli meg a gazdaság jelenlegi helyzetét és feladatait, a világgazdasági körülményeket. Birálták a még sok helyen tapasztalható szervezetlenséget, esetenként tehetetlenséget, a lassú kibontakozást, a vezetői munka gyengeségeit. A bérpolitika, az ösztönző rendszer ma nem teszi lehetővé a kellő differenciálást vállalatok és dolgozók között. Felvetették, hogy a nagyvállalatok nem egyenlő eséllyel, illetve feltételekkel veszik fel a versenyt a TSZ melléküzemágakkal, a gazdasági munkaközösségekkel. A munkaerőhiány, az egyes szakmákból való elvándorlás helyenként már a termelési folyamatokat akadályozza. A 40 órás munkahét bevezetésének lehetőségét többnyire pozitivan fogadják, de többen megjegyezték, hogy jó lenne, ha csökkentett munkaidő valóban folyamatos és intenziv munkával telne el és ha kevesebb túlóra kerülne felhasználásra. Ji