MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1983

1983-03-23 657. öe. - 1983_VB 657/11

- 2 elismerik. A pártalapszervezeteknél már szórtabb az elismertség /főleg a kisüzemekben, vagy a szövetkezetekben/. A lakóhelyen fokozatosan válik elismertté a pártmunka. A nagyüzemi munkások több helyen hátrányos helyzetbe érzik magukat a kistermelő szervezetekkel szemben. A helyi politikai életben időnként "háttérbe szorulva" érzik az adott pártszervezetet. Azt tartják, hogy a fizikai munka vesztett anyagi és erkölcsi megbecsüléséből, a munkára nevelés nem elég hatékony, a munkássá válás kevés perspektívát jelent. Nagy a várakozás abban, hogy az ujabb határozatok, intézkedések mennyire képesek visszaszorítani az egészségtelen jelenségeket, /ügyeskedés, harácsolás, korrupció stb./. Főleg a fiatalok körében a fejlődés ütemét keveslik, a jelenlegi szakaszt túlzottan ellentmondásosnak tartják. A munkások, a műszaki értelmiség körében felvetődő probléma, az elfásultság, közömbösség. Tul hosszú időnek tartják, mire lakáshoz, pozícióhoz, megfelelő jövedelemhez jutnak. Igénylik, hogy az üzem, a munkahely keretein belül nyíljon lehetőség a tisztességes, plusz munkával szerezhető többletjövedelemre. A pártegységet minden alapvető kérdésben és számos fontos részkérdésben is rendszeresen megteremtjük: - A kommunisták - de a pártonkivűliek - döntő többsége egységes a nemzetközi politikai helyzet megítélésében, a béke, az enyhülés megőrzésében, a fegyverkezési hajsza megállításában. Időnként tapasztalható a háborús félelem. Nagy az igény a nemzetközi kommunista mozgalom erősítésére, a szocialista országok együttműködésének és belső rendjének megszilárdítására. Magas fokon elismert a Szovjetunió békepolitikája, segítőkészsége, - amelyből hazánk is részesül -, s azok az erőfeszítések, amelyek a szovjet nép életkörülményeit kívánják javítani, - Erős a párttagságunk társadalmi elkötelezettsége belpolitikánk valóra váltásában. Érdemibb a pártfórumok tájékoztató és vitatkozó jellege. Az évente többször megrendezett pártnapokkal és az utóbbi években alkalmazott egyéni és kiscsoportos beszélgetések hatására a népgazdasági helyzet alaposabb ismerete mindinkább valóságos értékrendet teremt. Egyre növekszik azoknak a száma, akik a külső kedvezőtlen hatások következményei mellett a helyi belső gyengeségeiket is felismerik, s képessé válnak a változtatásra. A dolgozók többsége segítőkész, érdeklődő, a közösségért és egymásért tenni akaró. De tapasztalható elmaradottság, politikai beszükültség, nem megfelelő életmód, talajtalanság is. Fel kellett figyelnünk arra, hogy helyenként csökkent a társadalmi aktivitás. Helyenként - saját hibánkból is - elsorvadt a szocialista munkaverseny; a tömeges igény mellett egyes vezetők is vitatják a létjogosultságát. A közösségért fáradozók nem mindenütt élveznek kellő megbecsülést. AÁ